Mostanra szinte mindenki értesült róla, hogy hazánk nem részesül abban a válságtámogatásban, amit az Ukrajnával szomszédos, a gabonadömping hatásait elszenvedő országok számára utal ki Brüsszel. Az indoklásba azonban nehéz belekötni.
Tízmillió eurók a túlcsorduló piacoknak
Összesen 56 millió eurót utal át az EU azoknak az országoknak, amelyeket érint az olcsó ukrán gabonaexport árletörő hatása – hozta le többek között a vg.hu. Románia 10 millió eurót, Bulgária körülbelül 17 millió eurót, Lengyelország pedig 30 millió eurót kap.
Az indoklás szerint az kaphatott támogatást, akinél az ukrán import plusz a tavaly megtermelt saját gabonamennyiség együttesen átlépte az országra jellemző, ötéves átlagtermést. Magyarán, ha a saját termés plusz az import együtt is csak annyira volt elég, hogy az országban fellelhető szokásos gabonamennyiség elérhető legyen, akkor a behozott terményeknek nem lehetett árletörő hatásuk. (Hogy mégis így volt, arra mindjárt rátérünk.)
Ha megnézzük a lengyelek, bolgárok, románok búza-, árpa- és kukoricatermését, azt látjuk, hogy őket is érte az aszály, mindenhol kevesebb gabona termett, mint korábban, de ötéves átlagban nem veszítettek annyi termést, mint mi – kivéve a románokat –, miközben arányaiban sokkal több ukrán gabonát engedtek be a piacukra, beleértve a románokat is. Ukrajna ugyanis olyan országon keresztül utaztatta a gabonáját, amelyeken át a lehető leggyorsabban elérhette a tengeri kikötőket. (Lásd a témában: Így keresztezi a termelői vágyakat végérvényesen a vasút.) Ami hozzánk érkezett, az nem véletlenül maradt itt: szükség volt rá, mert hiány és nem többlet volt a belpiacon, főként a csekély hazai eladási hajlandóság miatt.
Hiány esetén is árletörő hatás
Az uniós logika csak ott hibádzik, hogy az árletörés akkor is bekövetkezett, ha nem volt felesleg az adott ország piacán gabonából. Alapvetően a háború okozta értékesítési kényszer vezetett olyan ukrán árszinthez, amit békeidőben ők maguk sem képzeltek volna el az Odesszában hajóra rakott gabonákra. Ha összevetjük a háború előtti és a háborút követő fekete-tengeri kukoricaárakat, akkor azt látjuk, hogy mélyen az értéke alatt voltak kénytelenek eladni a szemesterményt.
Mint látjuk, az ukrán kikötők csak a gabonafolyosó megnyílásával tudtak először üzembe lépni. Ekkor a nyomott ukrán árak hatását az egész világ megérezte. A magyar feldolgozóipar hálásan fogadta a jelenséget, hiszen enélkül 40-45 százalékkal emelkedtek volna az alapanyag-beszerzési költségei, így viszont hónapokon át a 2021. évinél is olcsóbban jutott kukoricához. A hízótápok ára idén januárban még így is 24 százalékkal emelkedett az egy évvel ezelőttihez mérten – ezt az energiaárakkal magyarázza az ipar.
