Az ökologikus gondolkodás része a fenntarthatóságra való igény és lehetőség összehangolása, a természet erejének, szolgáltatásainak megismerése, tisztelete és használata. Ennek a szemléletnek több eleme is van, ilyen az ősi tudásunk felelevenítéseként terjedő komposztálás, vagy az új, de gyorsan ismertté váló Green City szemlélet, amikkel visszahozhatjuk a természetet akár a városi környezetbe is.
Komposztálás a fenntartható kertekért
A komposzthalomban olyan átalakulási folyamatok játszódnak le, mint ami a humuszképződés során zajlik a talajban. A szerves anyagok felaprózódnak, lebomlanak, megváltozik a szerkezetük, az addigi alkotóelemek új formában jelennek meg. Az átalakulási folyamatot korhadásnak nevezik, levegő jelenlétében zajló aerob folyamat. Különböző gombák, mikroorganizmusok, különböző talajlakó élőlények, köztük a földigiliszták vesznek részt benne, míg végül megszületik az új föld.
A komposztálási folyamat ismérvei
1. A talaj élő szervezetei hőtermelés mellett elkezdik a lebontást, a szilárd anyagok szerkezete megváltozik. A komposztban a hőmérséklet ilyenkor 50–80 oC-ra is emelkedhet. Szabad szemmel látható jele a folyamatnak, hogy 2-3 hét múlva a növényhalom összeesik, és a belső hőmérséklet 40 oC körülire csökken.
2. Az első folyamat végén levő anyagállapotból létrejön az új talaj, a humusz, mikroorganizmusok és földigiliszták segítségével.
Ez a teljes átalakulás körülbelül 9–12 hónapig tart, de ha adalékanyagokat juttatunk a rendszerbe, a komposztálási idő csökkenthető. Komposztálásra használhatunk kerti szerves hulladékot, lombot, fűnyesedéket, magmentes gyomnövényeket, zöldséghulladékot, gyümölcsmaradványokat, metszések és visszavágások anyagait. Kevesen tudják, de az újságpapír, a kartonpapír, a fűrészpor is komposztálható, kisebb mennyiségben.
A komposztálandó anyagokon túl hőre, levegőre, nedvességre, szénre, nitrogénre és a folyamat irányítására is szükség van. Az átalakítószervezetek számára kell az oxigén és a víz, ezért a komposzthalom legyen laza szerkezetű, levegős. A vízigény miatt száraz időben a komposztot meg kell öntözni. A szén energiát ad, nitrogénből a mikroorganizmusok saját szervezetüket építik fel. A hő a korhadáshoz szükséges, ezt a mikroorganizmusok termelik meg az anyagcseréjük során. A komposztálás helyének megválasztásakor kerüljük a tűző napos, az erősen szeles és a mélyárnyékos kertrészeket.
Legjobb, ha fák vagy sövények árnyékában építjük fel a komposzthalmot, ami védetté is teszi a területet. Válasszunk félárnyékos helyet, ahova néha azért odasüt a meleg nap. A komposzthalom nem igazán szép látvány, ezért kissé elrejthetjük, ha telepítünk köré mutatós, például a madaraknak is táplálékot adó termésű cserjéket. De körbevehetjük ráccsal is a területet, amit befuttathatunk illatos növényekkel. Mivel a komposzttal rendszeresen lesz dolgunk, ezért tegyük jól megközelíthető helyre. Mindig élő talaj legyen a halom alatt, mert a talajból megjelennek a korhadást segítő élő szervezetek. De a halom alatta sose álljon meg a víz.
Mekkora legyen a komposzthalom mérete?
Alapterülete szélességének javasolt az 1,5–2,0 méter, és legyen olyan hosszú, amennyit gondolunk, vagy amennyi helyet szánunk rá. A felhalmozás magassága 1,5 méternél ne legyen több. A halom alatt ássunk 10–20 cm mély árkot. Ha agyagos a talajunk, akkor szórjunk homokot az árokba. Homokos talaj esetében pedig kicsit tegyünk humuszos agyagos talajréteget oda. Az előkészítés során minél apróbbra vágjuk a komposztálásra szánt anyagokat, annál hamarabb indulnak el a korhadási folyamatok. Használhatunk ehhez metszőollót vagy – nagyobb mennyiségnél – darálógépet. Ha minden felaprítottunk, a különböző eredetű alapanyagokat keverjük össze. Legyen vegyesen a nedvdús zöldhulladék és a száraz fás anyagok, gallyak, vesszők, elszáradt virágszárak rétege. A komposzthalom és komposztáló építése során mindig rétegesen építkezzünk.
A halom aljára laza szerkezetű anyagok kerüljenek, gallyak, fás részek. Ez a laza réteg biztosítja majd a megfelelő szellőzést és a vízelevezetést. A laza rétegre terítsünk kb. 20 cm vastag vegyes hulladékréteget, majd néhány marék állati eredetű trágyát. E fölé algamész vagy mésztartalmú kőzetőrlemény következik, majd egy réteg az előző évi komposztból, ezután újra 20 cm vastag hulladékréteg, majd újra trágya, mésztartalmú anyagok és föld. Ha elértük a kb. 1,5 m magasságot, takarjuk le a dombot a hideg és a kiszáradás ellen humuszos talajjal vagy lombbal, szalmával. A komposztálóépítmények készülhetnek deszkából, faágakból, téglából, műanyagból, horganyzott lemezből, drótfonatból. Kaphatóak műanyag tartályok, komposztálózsákok is. Fontos, hogy a szerkezeten legyenek nyílások a levegősség miatt.
Mikor lesz kész a komposztunk?
Érett a komposzt, ha a benne felhalmozott anyagok morzsalékos, barna földdé alakultak át, enyhe gombaillatúak. A kész komposztot szitáljuk át, a nem komposztálódott növénymaradványok kerüljenek vissza a halomba.
Vissza a természetbe – Green City kertekkel
A GREEN CITY mozgalmat a Plant Publicity Holland nevű szervezet hívta életre 2002-ben, a Hollandiában megrendezett Floriade Nemzetközi Kertészeti Kiállítás alkalmával. Először ugyanis a hollandok szembesültek az urbanizáció komoly gondjaival.
A mozgalom arra a kérdésre kezdte keresni a választ, vajon kimutatható-e ún. „zöld megtérülés”, tényleges, pénzesített haszon a megfelelően tervezett, épített és fenntartott zöldfelületek létesítése kapcsán? A következő években különböző európai országokban hasonló mozgalmak alakultak, amelyek vállalják, hogy megteremtik az alapokat a paradigmaváltáshoz: a dísznövények és zöldterületek jelenleg elterjedt téves „költséges dekoráció” meghatározását tudományos kutatások eredményeinek megosztása révén az „értékes gazdasági és szociális alapigény” szintjére emelik vissza.
Komposztálhatunk kerti szerves hulladékot, lombot, fűnyesedéket, magmentes gyomnövényeket, zöldséghulladékot, metszések anyagait
Mire figyeljünk akkor, ha Green City kertet szeretnénk?
‑ Ismerjük meg és használjuk a természet ingyenes szolgáltatásait, hogy olyan kert jöjjön létre, mely a megváltozott éghajlati körülmények között is a lehető legkisebb energiaráfordítással fenntartható,
‑ az építés során törekedjünk a minél kisebb mértékű talajmozgatásra, talajbolygatásra,
‑ kertünk terepszintjeit úgy alakítsuk ki, hogy az építés során kitermelt talaj minél nagyobb részét helyben tudjuk hasznosítani,
‑ jól megválasztott talajműveléssel és terepkialakításokkal segítsük a csapadékvíz talajba jutását és helyben tartását, minél mélyebb beszivárgását a talajba,
‑ természetes talajjavító anyagokat használjunk,
‑ ismerjük meg az újrahasznosítás lehetőségeit, módjait és alkalmazzuk azokat,
‑ elsősorban helyben vagy a közelben megtalálható anyagokból válasszunk, azokat használjunk fel, azokat építsük be a kertünkbe,
‑ biodiverz növénytársulásokban gondolkodjunk, egymást támogató biodiverz növényközösségeket hozzunk létre, melyek a helyi éghajlat jellemzőinek megfelelnek,
‑ semmit ne vigyünk túlzásba, ismerjük meg a valós igényeinket, és olyan kertet építsünk, mely megfelel ennek,
‑ használjunk megújuló energiaforrásokat.
A növényválasztáskor honos fajokon alapuló biodiverz növénytársulásokat telepítsünk úgy, hogy azok részei legyenek a kert természetes környezetének. Olyan, közel azonos igényű növényeket válasszunk, melyek támogatják, segítik egymást, de igényeik megfelelnek az adott terület éghajlati, víz-, fény- és talajadottságainak. Ezzel növelhetjük a növények önfenntartó képességét és egy fenntartható, minél kevesebb energiaráfordítással élő kert létrejöttét. A csak egy növényfajtából álló növénykiültetések sérülékenyek, nehezen tudnak alkalmazkodni a mindig változó éghajlati körülményekhez, ezért hozzunk létre fajtában minél változatosabb összeültetéseket. Egynyáriak helyett válasszunk évelőket. Az év minél hosszabb időszakában virágot, virágport adó növényekkel segítsük a polinátorok, növénybeporzó rovarok, méhek életben maradását. A kertben ne maradjon takarás nélkül talajfelület a víz, a szél, a nap káros hatásainak kitéve. Sűrű növényültetéssel természetesen árnyékoljuk le a talajt, vagy terítsünk szét szerves mulcsot, hogy segítsük megőrizni a talajnedvességet is. Emellett a mulcs segíti a víz talajba szivárgását, jelentősen csökkenti a gyomosodást.
Ha az épületek falát, ahol erre lehetőség van, természetes hőszigetelésként növénnyel befuttatjuk, a falvédelem mellett energiát (hűtési-fűtési) csökkentünk. Az épületek déli oldalára lombhullató, az északi oldalára örökzöld növényeket futtassunk. Előnyösebb, ha a termett talajba ültetjük a futónövényeket. Telepítéskor gondoljuk át azt is, mire van szüksége a családunknak! Egy Green City kerten belül a gyep csak akkora területű legyen, amit a család tényleg használni fog. A nagyobb szabad területeket ültessük be évelőkkel, díszfüvekkel, cserjékkel, vagy neveljünk ott vadvirágos rétet, ami évi két-három kaszálással rendben tartható, szemben a minőségi gyep nagyon munka- és energiaigényes fenntartásával.
Egy Green City kert területének legfeljebb húsz százaléka legyen olyan burkolat, ami gátolja a víz talajba szivárgását. Helyette használjunk szórt burkolatokat (gyöngykavics) és hézagoltan elhelyezett tipegőket. Ezek a felületek áteresztik a vizet és a levegőt, a talaj párologtatását sem akadályozzák. A mezőgazdaság, a növénytermesztés kicsiben is az újrateremtés folyamata, tehát minden felszedett burkolat, előkerült régi kaspó, rozsdásodó vascső, fémlemez vagy elpusztult fatörzs újra felhasználható. Ha új anyagokra van szükségünk, azok alapanyaga a közelből származzon, legyenek az adott tájra jellemzőek. A gondozás során pedig komposztáljuk a növényi hulladékot, ez is újrahasznosítás. Új tápanyag keletkezik, az alapanyag visszakerül abba a környezetbe, ahonnan származik.
