Az utóbbi években jelentősen megváltozott a szervestrágyaszóró-kínálat.
Komoly átrendeződés is tapasztalható a konstrukciók között, egyes kategóriák javára. Cikkünkben ezen belül leginkább a különböző konstrukciójú szórószerkezetek áttekintésére fókuszáltunk. Felépítmény szempontjából napjainkban leginkább kétféle, támasztósúlyos, szerves trágya szórására kialakított pótkocsikivitelt kínálnak szántóföldi szerves trágya kijuttatására. Az egyik csoport az univerzális lehordószerkezetes vagy letoló rendszerű pótkocsik, cserefelépítményes kocsik, amelyek könnyen adaptálható szórószerkezettel vannak szerelve. A másik jellegzetes kategória az utóbbi 1-1,5 évtizedben alakult ki. Ezek a speciálisan szervestrágyaszórásra tervezett konstrukciók, kaparóléces vagy letoló rendszerű ürítéssel, egytengelyes kivitelben, hatalmas átmérőjű járókerékkel, trapéz alakban lefelé szűkülő tartállyal.
A trágyaszórók kínálatának sokszínűséget inkább a különböző szórószerkezetek adják. A szántóföldi típusoknál több különböző konstrukciót különböztetünk meg.
Függőleges tengelyű, 4 szóróhengeres
A függőleges tengelyű, 4 terítőhengeres szórószerkezetű trágyaszórók sokáig egyeduralkodók voltak, elég csak a T-088 típusra gondolni, amelyből még napjainkban is nagyon sok dolgozik. Ennél a régebbi modellnél, illetve az akkoriban hasonló konstrukciós elvet követő hazai gyártású versenytársainál (T-6, illetve 7 és SZTP-108) a TLT-csuklóstengelyekkel és közbeiktatott szöghajtóművekkel meghajtott szóróhengereken a trágya aprítását és terítését spirálvonalban ráhegesztett tépőfogak végezték.
Ez a konstrukció általában hatméteres terítési szélességben dolgozott, és a szórásegyenletessége keresztirányban 40–54% volt.
Napjainkban is népszerű a függőleges tengelyű, 4 szóróhengeres verzió, de a mai konstrukcióknál már nem ráhegesztett tépőfogak végzik az aprítást és terítést, hanem a szórásegyenletesség javítása érdekében a hengerre, egy csigalevélhez hasonlóan spirálisan felhegesztett lemezre, egyenlő távolságra vannak csavarkötéssel rögzítve a tépőfogak. A szóróhengerek alsó végét egy 3-4 lapátos terítőtányér zárja. Ezek a konstrukciók már jobb szórásegyenleteséggel dolgoznak, mint a régi tépőfogas T-088-asok és társaik.
Univerzális szórószerkezet
Az univerzális szórószerkezetek lényege, hogy különböző állagú, illetve térfogat/tömeg arányú porózusabb (baromfitrágya), illetve alomban dúsabb vagy érlelt, tömörebb szerves trágyát is képesek hasonló egyenletességgel kijuttatni, de egyes típusok még mészpor szórására is alkalmasak.
Ezeknek a szórószerkezeteknek szinte azonos a felépítése. A vízszintes bontóhengerekből és azok alatt elhelyezett függőleges tengelyű, egyes modelleknél szögben kicsit döntött röpítőtárcsapárból áll, hajtását pedig mechanikusan kapja az üzemeltető traktor TLT-tengelycsonkjáról. A röpítőtárcsákon elhelyezett szórólapátok szöge – az anyag konzisztenciájától függően – állítható. Itthon a legelső ilyen szórószerkezeteket még a 80-as években a cseh RUR típusokkal ismerhették meg a szakemberek, napjainkban már viszont hatalmas a kínálat az ilyen konstrukciójú gépekből. A szórásegyenletességük általában 45 és 55% között van, bár ezt az értéket a röpítőtárcsák dobólapátjainak számától és szögétől kezdve annak fordulatszáma, átmérője, illetve a tárcsa szöge is befolyásolhatja. Munkaszélességük általában 18–23 méter.
Vertikális rotorpáros szórószerkezet
A vertikális rotorpáros szórószerkezetek az utóbbi 1-1,5 évtizedben kezdtek rohamosabban terjedni a hazai kínálatban, bár a nyugat-európai választéknak már sokkal régebb óta a meghatározó részét képezik az ilyen kijuttatóegységgel szerelt szórógépek. Általában a keretbe foglalt nagy átmérőjű rotorpárral szerelt szóróegység a rotorokon spirálisan végigfuttatott lemezre csavarkötéssel rögzített tépő-aprító késekből, illetve lapátokból áll. A rotorpárok a tengely végén vagy terítőtányérokkal záródnak, vagy pedig ellentétes spirálvonalú zárórésszel fejeződnek be.
Robusztus alkatrészekből állnak, nagy a kijuttatási teljesítményük, hajtásuk is mechanikusan történik, TLT-tengelycsonkról származtatva. Nagy terheléssel is megbirkóznak, így az érett szerves trágya egyenletes kijuttatására ideális konstrukciók.
Vízszintes tengelyű szórószerkezet
A vízszintes tengelypárral szerelt típusoknál a keretbe épített vízszintes párhuzamos elrendezésű dobtengelyeken vagy V kialakítású tépőfogak, illetve fogas terelőlapok vannak, vagy pedig ezeket a függőleges tengelyű gépekhez hasonlóan tengelyen, spirális lemezen egymásnak ellentétesen hegesztéssel vagy csavarkötéssel rögzítették. A konstrukcióból adódva ezeket a kis munkaszélességű szórógépeket elsősorban az ültetvényes termesztés tápanyag-visszapótlási feladataihoz kínálják, és a választékuk is sokkal szűkebb, mint az univerzális vagy függőleges szórótengelyes gépeké.
Oldalra szóró gépek
Míg néhány évtizeddel korábban még meghatározható részét képezték a kínálatnak, addig mára teljesen visszaszorultak a hazai gépparkból és választékból az oldalra szóró gépek. Ebben a szegmensben többféle szórószerkezet-konstrukciót is megkülönböztethetünk, hiszen vannak láncos, tárcsás, dobólapátos rotoros vagy hagyományos tépőfogas vízszintes szóródobos változatok. Ezeknek a szórószerkezeteknek a szórásegyenletessége 45–60% körül van. Egykoron többféle konstrukcióban hazai gyártásból is rendelkezésre állt oldalra szóró (TG, SZTG szériák, illetve RTG-3), napjainkra viszont eltűntek a kínálatból, és tartályos oldalra szóró már csak brit gyártó megrendelése alapján, exportra készül itthon.
Összeállításunkból is kitűnik, hogy a hazai kínálat az elmúlt évtizedekben valamelyest szűkült a nyugat-európaihoz viszonyítva. Ez nem meglepő, ha azt is hozzátesszük, hogy a folyamatosan zsugorodó állattenyésztésünk is egyre kevesebb szerves trágyát termel, amit a tápanyag-visszapótlásra tudunk használni. Valószínűleg a következő években további szűkülés tapasztalható, így a szervestrágyaszórók hazai felhasználói rétege is egyre csökkenni fog, ami nem segíti a konstrukciós választék szélesedését.
Farkas Imre
