A görögszéna (Trigonella foenum-graecum L.) géncentruma a Mediterráneum keleti része, a Földközi-tenger partvidéke, Észak-Afrika. A hazai nevezéktanban a görög lepkeszeg, ritkábban a fenégrék elnevezésekkel is találkozhatunk. A sokoldalú felhasználású növény Ázsiában (Indiától Kínáig) és Elő-Ázsiában (Törökország) honos. A görögszéna nemcsak ismert fűszer- és gyógynövény, hanem fontos takarmánynövény is. Az ókori görögök és rómaiak a lovak takarmányozásában különösen kedvelték.
A görögszéna első hazai megjelenése
Szakirodalmi említése 1807-re tehető (Diószegi Sámuel-Fazekas Mihály: Magyar füvészkönyv). 1945 előtt konyhakerti körülmények között termesztették szórványosan a görögszénát. Az 1960-as években gyógyszeripari célra teszteltek külföldi fajtákat, az akkori termesztéstechnológiai hiányosságok miatt azonban felhagytak egy időre a honosítás és a termesztésbe vonás szándékával. Dr. Makai Sándor és munkatársai 1982 óta foglalkoznak a görögszéna magyarországi nemesítésével, termesztéstechnológiájának kidolgozásával és a gyógyászati tulajdonságainak meghatározásával. A nemesítői munka eredménye az Óvári 4 (1994) szabadalmaztatott fajta. A főbb szelekciós irányok: szárszilárdság, egyenletesebb érés, pergésnek, fizikai behatásoknak jobban ellenálló hüvelyek. A görögszéna a magyarországi ökológiai viszonyok között eredményesen termeszthető. Dr. Makai Sándor a 2000-es évek elején a görögszéna vadgazdálkodásban történő felhasználását vizsgálta.
A görögszéna pillangós virágú, egynyári szálastakarmány, szénája szárítva közel azonos minőségű a lucernáéval. Magas fehérjetartalma miatt jól alkalmazható a haszon- és vadállatok takarmányozásában. Jelentős szénhidráttartalma miatt az önmagában is jól silózható kultúrák közé sorolhatjuk. Fő- vagy másodvetésben zöldtakarmányként frissen kaszálva is etethetjük a szarvasmarhákkal, kiskérődzőkkel. Szénája a lovaknak igazi csemege. A görögszéna igazi többcélú hasznosításra alkalmas növény. Nemcsak kiváló fehérjeforrás, vadlegelő és zöldtrágyanövény, de fűszer- és gyógynövényként is széles körben használják évezredek óta. Egyiptomban és Babilóniában már az ókorban is termesztették.
Felhasználási területei
Fűszerként az érett, száraz és őrölt magokat hasznosítják. Őrlés előtt pörkölik a magokat, amik nyersen erősen keserűek, nyákosak. A főzés során elveszti kellemetlen tulajdonságait, és elnyeri különleges, jellemző ízét. Fűszerként Ázsiában a legnépszerűbb, de már Nyugat-Európában is keresett. Fűszerkeverékekben egyre gyakrabban fordul elő, s nem csak a legismertebb curryben. Az angolszász országokban elterjedt a levél és a fiatal termés zöldségként való fogyasztása, erre a növény a 20 cm-es nagyságától a legalkalmasabb. A világon a legnagyobb területen Indiában termesztik, ezenkívül az Egyesült Arab Emirátusokban, Srí Lankán, Japánban fordul elő nagyobb területen. Európában az Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia és Németország a nagyobb termelő, ezekben az országokban főként fűszeripari célra termesztik.
A gyógyászatban külsőleg kelések, fekélyek, mirigyduzzanatok kezelésénél alkalmazzák a görögszénát, belsőleg főként köhögés elleni orvosságként hasznosítják. A magok 23–27% fehérjét, 20–30% nyákot (galactomannán), 6–10%-ban telített zsírsavakat, 0,1–0,4% alkaloidokat (trigonellin), kumarint és keserűanyagokat tartalmaznak. A jellegzetes görögszénaillatot az illóolajok hordozzák, 0,01-0,02%-ban.
Maga a növény…
A görögszéna egyéves növény, magassága 60–80 cm. Levelei hármasan összetettek, tojás alakúak, hasonlítanak a lucernáéra. A levélnyélen ülő 1-2 virága világossárga vagy sárgásfehér színű, 0,8–1,8 cm méretű. Virágzási ideje május végétől július elejéig tart. Nappalközömbös növény, a virágzáshoz nem igényel meghatározott megvilágítási időt. Hüvelyes termése kb. 15 cm hosszú, amely elöl egy jellegzetes, néhány cm-es csőrszerű alakban végződik. Egy hüvelyben átlagosan 10–20 mag fejlődik ki. Ezermagtömege: 18-20 g. A magok kb. 4 mm méretűek. Alakjuk hosszúkás, téglaszerű, oldalról összenyomott, szögletes (rombusz), kissé lekerekített sarkokkal. A gyököcske kétharmada–háromnegyede a mag hosszának. A mag felülete finoman érdes, fénytelen. A nagyon kemény, nehezen őrölhető magok színe a világosbarnától a sárgásszürkéig változhat. A vetőmag 2-3 évig megőrzi csíraképességét.
Vízigénye
Mediterrán növény, a szárazságot sokkal jobban tűri, mint a mérsékelt égövi növények. A növény alkalmazkodóképessége és a klímaváltozás miatt a görögszéna a kontinentális éghajlaton is teret nyerhet. Ettől függetlenül eredményes gazdasági növényként olyan területeken érdemes termeszteni, ahol évente, vegetációs időben átlagosan min. 500 mm csapadék esik. A nagyon zord teleket nem bírja, -5, hótakaróval -10 oC fokot még elvisel, de többet nem. A fajták télállóságán rengeteget javítottak, az áttelelő, őszi fővetésű állományok a vadgazdálkodás takarmányozási terveit segíthetik. A görögszéna kumarintartalma miatt erős vadcsalogató hatású, az illatát az állatok messziről megérzik. A vadföldek helyes kiválasztásával csökkenthető a vadkár a környező szántóföldi növényekben.
Vetésforgóban
A legjobban két gabona (pl. őszi búza, őszi árpa) között érzi magát, így hasznosulhat a leginkább a pillangósok pozitív elővetemény-hatása. Gümőbaktériumai a lucernáéval megegyeznek (Rhizobium melioti), ezért, ha 1-2 évvel lucerna után vetjük, vetéskor csak csávázni kell a vetőmagot, de oltani felesleges. A növényegészségügyi okok miatt természetesen kerüljük a pillangós vagy hüvelyes előveteményt. Jó előveteménye még a korán lekerülő repce. Rossz előveteményének számít a cukorrépa, burgonya, napraforgó. Vetőmagcélú termesztésnél önmaga után 4-5 évig ne következzen.
Talaj- és tápanyagigénye
Kedveli a meleg termőhelyet. Előnyben részesíti a tápanyagban gazdag, nem túl könnyű, meszes talajokat, de összességében a talaj iránt nem kimondottan igényes. A legjobb hozamokat humuszban gazdag, homokos agyagtalajokon adja. A mésztartalom azért fontos, mert a gyökérzet a legjobban 5-ös pH felett fejlődik, 4-es pH-értéknél az oldalgyökerek képződése megszűnik. Kielégítő tápanyagkészlettel rendelkező talajok esetében a görögszéna tápanyagigénye a következő: 80–120 kg/ha foszfor, 80–120 kg kálium/ha. Az alaptrágyát érdemes már ősszel a talajba dolgozni. A tavaszi starterműtrágyát leszámítva a nitrogén (60–80 kg/ha) adagolásáról lemondhatunk, azt is csak a gyengébb termőképességű talajoknál érdemes kihelyezni. A mikroelemek közül a görögszéna a magnéziumra (10 kg/ha), a mangánra (10 kg/ha) és a bórra (2,5 kg/ha) reagál kedvezően, ezek biztosításával a terméskötés minősége és a várható termés mennyisége is javul. A rizóbiumok 80-90 kg/ha légköri nitrogént kötnek meg.
Vetése
Március végétől, április elejétől vethetjük, gabona- vagy dupla gabonasortávra. A vetésmélységet tartsuk 2 cm-en. Vetőmagnormája 80-90 kg/ha (3,5-4,1 millió csíra/ha). A vetést követően kb. 10 nap múlva jelennek meg a csíranövények. A növény talajtakaró és gyomelnyomó képessége a botanikai sajátosságai miatt a vegetációs idő elején csak korlátozottan érvényesül. A kései gyomosodás veszélye is fennáll, ezért figyeljünk oda a gyomirtásra, főleg a kétszikűek elleni posztemergens kezelésre. Termesztése nem igényel külön beruházást, a termelés a gabonatermesztés gépsorával megoldható. Túl sűrűre ne vessük, mert megnövekszik a megdőlés kockázata. Másodvetésű zöldtakarmányként vagy zöldtrágyanövényként július második és augusztus első fele között érdemes elvetni. A fővetésű görögszéna átlagos tenyészideje 180 nap, a másodvetésű fajták rövid, 80-90 napos tenyészidejűek.
Betakarítása
Zöldtakarmánynak, szénának júniusban érdemes kaszálni. A termésátlagok zöldtakarmányból 15–20 t/ha, szénából 3–5,5 t/ha körül alakulnak. Ha valaki a magjáért termeszti, itthoni viszonyok között 0,5–1,8 t/ha közötti termésátlagra számíthat. A pergési hajlama miatt érdemes korábban, augusztus elején-közepén betakarítani, magja szépen utóérik. Az aratás kezdetét az érett alsó hüvelyek jelzik.
A görögszéna betegségekre nem kimondottan érzékeny. A vegetáció alatt a lisztharmat és különböző Fusarium-fajok fellépésével, kártételével számolhatunk. Az alternáriás betegségek, a bab sárga mozaikvírusa csak nagyon ritkán jelentkezik. A kártevői közül a tripszek, a csipkézőbogarak és egyéb polifág kártevők okozhatnak gondot. Helyes vetésforgóval sokat tehetünk megjelenésük megelőzéséért.
SZERZŐ: SÖJTÖRI ANDOR
