Az ökológiai gazdálkodás azon az előfeltevésen alapul, hogy a növények kihasználják a természeti erőforrásokat például a kártevők elleni küzdelemre, a talaj termékenységének fenntartására vagy növelésére szintetikus vegyszerek, antibiotikumok és genetikailag módosított organizmusok használata nélkül.
Változó fogyasztási és környezeti igények
Az ökológiai gazdálkodás napjainkban jelentősen megváltozott a korábbi évtizedekhez képest. A biotermékek iránti fogyasztói kereslet gyorsan emelkedik, évente 10 százalék feletti növekedést mutat. Ez a keresletnövekedés biztató, de a hazai bionövény-termesztés nem tart lépést vele. A mezőgazdaságnak meg kell felelnie a világ változó fogyasztási és környezeti igényeinek. Az ökológiai elvek jobb megértése megváltoztatja az emberek véleményét a gazdaságok működéséről. Ahogy azonban az ökológiai gazdálkodás iránti érdeklődés nő, meg kell határozni, hogy miként, hogyan valósíthatók meg a legjobban a praktikák, valamint azt, hogy ezeket mennyire lesznek hajlandók a gazdálkodók átvenni a saját rutinjukba.
Nem lehet pontosan tudni, hogyan fog változni az ökológiai gazdálkodás a következő fél évszázad során, de az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának csökkentésére irányuló erőfeszítések ösztönzése nemcsak körültekintő, hanem elengedhetetlen az emberiség előtt álló élelmiszer-termelési és környezeti kihívásoknak való megfeleléshez. Gondosan meg kell vizsgálni azokat a terveket, amelyek az ökológiai hozamok növelésére irányultak, hogy az érintettek megbizonyosodjanak arról, hogy azok gazdaságilag életképesek és környezetbarátak. Ha a fogyasztóktól származó piaci ösztönzők vagy a kormányzati politikák arra késztetik a gazdálkodókat, hogy a jövőben foglalkozzanak az ÜHG-kibocsátással a gazdaságokban, akkor a kreatív megoldások igazán lenyűgöző skálája kezdhet megjelenni, ötvözve a hagyományos ökológiai gyakorlatokat olyan új innovációkkal, mint például az automatizált szántóföldi megfigyelés és az adatelemzés támogatása. A termeléssel kapcsolatban optimális időben meghozott döntések javítják az erőforrás-felhasználás hatékonyságát, valamint a terméshozamot, olyan speciális szántóföldi berendezésekkel kiegészülve, amelyek elősegítik a talajművelés csökkentését, miközben gyomirtó szerek nélkül visszaszorítják a gyomosodást.
Kutatásokkal alátámasztva
Az ökológiai mezőgazdaság olyan gazdálkodási rendszer, amely pozitív módon hat a talajok, az ökoszisztémák és az emberek egészségére. Döntően az ökológiai folyamatokra, a biológiai sokféleségre és a helyi viszonyokhoz igazodó ciklusokra támaszkodik, szemben a káros hatásokkal járó inputok felhasználásával. Az ökológiai mezőgazdaság a hagyományokat, az innovációt és a tudományt olvasztja egybe a fenntartható jövő szolgálata érdekében.
A „FarmingUK” weboldalon elérhető, a Scotland’s Rural College szakemberei révén elkészített, az EU által támogatott tanulmány arra keresi a választ, hogy az egyes ökológiai gazdálkodási gyakorlatok hogyan járulhatnak hozzá a gazdaság eredményességéhez. Megállapították, hogy két potenciálisan könnyen meghozható intézkedés, nevezetesen a mezőgazdasági területek egy részének ökológiai területté alakítása és a mezőgazdasági üzemek inputjainak csökkentése akár 7%-os növekedést is eredményezhet a gazdaságokban.
Az ökológiai gazdálkodási mozgalom vezető szerepet tölt be az olyan új termelési módszerek kifejlesztésében és kipróbálásában, amelyeket gyakran alkalmaznak a szélesebb mezőgazdasági közösségben. Ilyen például a takarónövények alkalmazása, a rovarkártevők elleni biológiai védekezés és a mechanikus gyomirtás.
Az elterjedés korlátai
Az ökológiai gazdálkodás számos előnyével a legtöbben tisztában vagyunk. Ezért érdekes kérdés, hogy miért nem terjed olyan ütemben ez a gazdálkodási forma a világban, mint ahogy az logikus lenne. Ezekre a miértekre igyekszünk lehetséges magyarázatokat találni.
A legtöbben az EU-követelményekhez való alkalmazkodást tartják a biogazdaságok létrehozása és működtetése legdöntőbb akadályának. Úgy tűnik, hogy ezzel a problémával nem csak a kontinensünkön tevékenykedő gazdák küzdenek. Hiszen a tengerentúlon dolgozó ökogazdák szerint is a szabályozási problémák a leggyakoribb okai annak, hogy az ökológiai gazdálkodók visszatérnek a hagyományos gazdálkodáshoz.
A következő neuralgikus pont az, hogy a terméshozamok alacsonyabbak a hagyományosan termesztett élelmiszerekhez képest. Az ökológiai mezőgazdaságnak a főként az ipari műtrágyák, gyomirtó és növényvédő szerek használatának mellőzése miatti alacsonyabb termelés mellett több területre van szüksége a korábbi termelési szintek teljesítéséhez. Az alacsony terméshozam hozzájárulhat ahhoz, hogy a gazdálkodók kockázatosnak tartják az ökológiai gazdálkodást. Ennek az akadálynak a csökkentését az új növényvédelmi technikák és műtrágyaforrások innovatív megoldásai jelentik. Az elsődleges bioélelmiszer előállítása során a magasabb jövedelem elérése és a veszteség kockázata csökkentésének lehetőségét annak feldolgozása biztosítja. A feldolgozás fejlesztése a vidéki területek foglalkoztatásának növelésére és a kereskedelmi kapcsolatok építésére is pozitívan hat.
A költségtényezők is akadályát képezik az ökogazdálkodás elterjedésének. Ugyanis a földterületek átállása költséges, mert a terményt és az állatállományt az átállási ciklus során nem lehet bióként értékesíteni. (Például egy év elteltével a betakarított termés még nem bio-, hanem csak „átállásból származó” termékként kerülhet forgalomba.) Pedig az üzemeltetés magasabb költségekkel jár a biogazdálkodás során. Az ökogazdálkodást 2-3 éves átállási szakasz választja el a szokványostól. Már az átállási időszak alatt is be kell tartani az ökogazdálkodásra vonatkozó előírásokat. Azok a fogyasztók, akik értékelik a biotermékeket, hajlandóak és képesek is felárat fizetni értük. Ezt a prémiumot az ellátási láncon keresztül átruházzák a termelőkre, akiknek a többlet bruttó bevétel legalább egy részére szükségük van a magasabb termelési költségek fedezésére, amelyek gyakran a jelentősebb munkaerő- és irányítási igényből adódnak.
Az ökológiai gazdálkodás fejlődéséhez továbbképzésre van szükség, mind a gazdálkodók, mind a fogyasztók számára. Fontos szempont a szabályozás minőségének javítása és az ökológiai gazdálkodáshoz kapcsolódó adminisztratív terhek egyszerűsítése. Az ökológiai gazdálkodás fejlesztési lehetőségeivel kapcsolatos elemzések és tanulmányok azt mutatják, hogy az ökológiai mezőgazdasági területek nagysága világszerte szisztematikusan növekedni fog a következő években. A biotermékek népszerűségének növekedését a biogazdaságok létrehozásának és működtetésének egyik kulcsfontosságú motívumaként tartják számon. A biotermékek kedveltségének növekedéséhez hozzájárul az is, hogy egyre könnyebben elérhetőek a vásárlók számára, azáltal, hogy egyre inkább bekerülnek a hipermarketekbe és a diszkontláncokba.
Bár az ökológiai gazdálkodást folytató gazdák számos akadállyal találják szemben magukat a tevékenységük során, ennek ellenére a gazdáknak– a fogyasztók és önmaguk előnyére –törekedniük kell a bioélelmiszerek minél nagyobb mennyiségben történőelőállítására.
Célok és tervek
A gazdálkodási tevékenység ökológiai szemléletű megközelítése iránt Európa-szerte egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik. Ahogy ez az érdeklődés növekszik, sürgető szükség van annak felmérésére, hogy ezek a gyakorlatok milyen potenciális hozzájárulást jelenthetnek, milyen összefüggésekben működnek és mennyire vonzóak a gazdálkodók mint potenciális alkalmazók számára. Az ökológiai mezőgazdaságot mindenekelőtt a gazdaságok, a vidéki környezet, a vidéki társadalmak és gazdaságok jobb teljesítményének és fenntarthatóságának együttes előmozdítása céljából kell értékelni.
Az új tanulmány bemutatja, hogyan lehet optimálisan kombinálni ezeket a különféle stratégiákat a célkonfliktusok kezelésére. Abszolút ideális világban, ha a mezőgazdaság 60%-a áttérne az ökológiai gazdálkodásra, a takarmányfelhasználás 50%-kal, az élelmiszer-pazarlás pedig szintén ugyanennyivel csökkenne. Ez olyan élelmiszerrendszert eredményezne, amely jelentősen csökkenti a környezeti hatásokat, beleértve az összesített üvegházhatású gázok kibocsátását, és csak minimális mértékben igényelné a mezőgazdasági terület növelését. Az ökológiai gazdálkodás fejlődéséhez a gazdálkodók továbbképzése szükséges a bemutatógazdaságok és feldolgozóüzemek hálózatának kialakításával, továbbá a jó gyakorlatokat tartalmazó tájékoztató és promóciós anyagok kidolgozásával, valamint olyan kurzusok, szakmai találkozók, konferenciák szervezésével, amelyeken az ökológiai gazdálkodással kapcsolatos kutatási eredményeket ismertetik.
Az Európai Unióban nagy prioritást élvez az ökogazdálkodás témaköre. Ezt támasztja alá többek között az Európai Bizottság által közel egy évvel ezelőtt kiadott Ökogazdálkodási cselekvési terv. Ebben a dokumentumban, más egyebek mellett az Európai Unió mezőgazdasági területeinek 25%-os arányú ökológiai átállásához (2030-as céldátummal), továbbá az ökotermékek piacának expanziójához szükséges irányelvek, valamint tényleges intézkedések kaptak helyet. Agrártárcánk a tavalyi év végén nyújtotta be az Európai Bizottsághoz a magyar KAP (Közös Agrárpolitika) Stratégiai Tervet, amely a következő ötéves ciklus szempontjából az agrár-élelmiszeripari támogatás rendszerét meghatározó magas prioritású dokumentum.
Habár a terv az agrárium teljes vertikumára vonatkozik, mi most csak egy kisebb szegmensére szeretnénk utalni. Mégpedig arra, hogy a részét képező zöldintézkedések között nagy jelentősége lesz az ökológiai gazdálkodás (ÖKO) támogatásának. Ebből fakadóan a gazdák joggal bízhatnak a hazai ökoágazat további fejlődésében. A KSH statisztikái szerint hazánkban a biogazdálkodással érintett területek részesedése 3,9% volt – vagyis elég távol vagyunk még az unió által kitűzött 25%-os céltól.
SZERZŐ: CZÉKUS MIHÁLY
