A bíborhere biztonsággal termeszthető, jövedelmező növény, kiforrott termesztéstechnológiával. Takarmány- és vetőmagcélú termesztése szakmai szempontból indokolt. Kedveltségéhez hozzájárul, hogy 2018-tól egy-egy arányban elfogadják a zöldítésben (EFA-terület). Ebben az esetben növényvédő szerek nélkül kell termesztenünk. A szálasfehérjenövény-támogatási programban szerepel a bíborhere.
A bíborhere
(Trifolium incarnatum L.)
Sokoldalú növény, az utóbbi évtizedben helye megszilárdult a hazai vetésforgóban. Egyre gyakrabban találkozhatunk vele, főként vetőmagcélú termesztése népszerű, de az állattartó telepek is egyre szívesebben vetik ezt a jól mézelő, áttelelő, pillangós virágú növényt. A tejelőszarvasmarha-állományoknál elsősorban szenázsnak hasznosítják. A fentieken kívül a bíborhere kiváló zöldtrágyanövény is. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a növény pillangósként sok légköri nitrogént képes megkötni. A Rhizobium leguminosarum baktérium hatására a gyökérgümők már a növény 3-5 leveles állapotában kialakulnak. Nagyon jól hasznosítható a tápanyag, ha őszi búzát vetünk utána. Csökkenő műtrágya-felhasználás mellett 10% többlettermésre számíthatunk.
Vetésideje
A legoptimálisabb vetésidő a tapasztalatok szerint augusztus 20–25-e közé esik. A takarmánycélú termesztésnél is a nyár végi vetés javasolt. Gabonasortávra vetjük, vetőmagnormája 20–30 kg/ha. A köztermesztésben szereplő fajták jól alkalmazkodnak az alacsonyabb nedvességtartalmú, lazább talajokhoz. A termeltetett fajták fagytűrő, télálló képességüknek és jó gombafertőzés-toleranciájuknak köszönhetően hamar kedveltté váltak (pl. Bolsena, Red, Santantonio). Ígéretes magyar fajta a Piroska. Nagy várakozások előzik meg a Vittoria és a Piry fajtajelölteket is.
A bíborhere jó előveteményei a korán lekerülő növények, mint például az őszi búza. A repcére nagyon oda kell figyelni, mert árvakelése gondokat okozhat a vetőmagcélú bíborhere termesztésében. A herbicidtoleráns vagy rezisztens repcefajták után ne vessünk bíborherét. Hagyományos fajták után szükség esetén vethető, de nagy körültekintéssel kell eljárni a gyomirtást illetően. A kétszikűgyom-irtás során a repce tőlevélrózsás állapotáig általában jól irtható.
Talajigénye
A bíborherét a nitrogénben szegény, kissé száraz, kötött vagy laza löszön képződött talajokon és homoktalajokon érdemes termesztenünk. Ezeken a talajokon könnyebben készíthetünk az aprómagvetésre alkalmas, tömörödött, aprómorzsás magágyat. Nagyon fontos a vetésmélység egyenletes tartása. A 2–3 cm mélyen elvetett magok egyenletes keléséhez az augusztus végi-szeptember eleji esők nagyon fontosak. A robbanásszerű, egyenletes kelés előfeltétele a megfelelő gyomirtási munkáknak. A túl mély vetés hatására a csírázás vontatottá válhat. A bíborherét gabonasortávra vetjük (12,5–15 cm). A vetés előtti és utáni hengerezés kedvezően hat a csírázásra és a kelés egyenletességére. Sekélyen gyökerező növény, jó vízháztartású talajba kerüljön.
Termése
A bíborhere virágzása május közepére, végére tehető. Az elmúlt évek aszályosabb tavaszi időjárása következtében rosszabb vízháztartású területeken egy kicsit korábbra is került. Összetett gombvirágzata alulról fölfelé nyílik. A bíborhere a többi herétől eltérően részben öntermékenyüléssel is termékenyülhet, de a megporzó rovarok a magkötést, a virágzatonkénti magszámot és a termést sokszorosára növelik. Magyarországon a megporzás általában mindenhol biztosított, a természetes beporzószervezetek munkájának köszönhetően. A legjobb magtermést akkor kapjuk, ha a virágzás teljes időszakában intenzív a rovarmegporzás. Egy hektár bíborhere méhcsaládeltartó képessége kb. 3 méhcsalád.
Betakarítása
A bíborhere jövedelmező termesztése a betakarítás helyes időpontjának megválasztásában és az aratás megfelelő ütemezésében rejlik. Az igaz, hogy a bíborhere pergésre hajlamos kultúra, de helyes termesztéstechnológiával sokat tehetünk azért, hogy minél jobb termésátlagot érjünk el. A gyommentes, homogén állományok természetes vízleadása általában megfelelő. A deszikkálása mégis javasolt, főleg ha a májusi csapadék hatására feljönnek a T1-T2-es gyomok, például a pipacs, a Matricariafajok, mert kisebb veszteséggel, jobb hatásfokkal és tisztábban tudunk dolgozni, ráadásul a betakarítás időpontja tervezhetőbb. Az egyöntetű érésnek és a növény gyorsabb vízleadásának segítése egy csapadékosabb betakarítási periódusban jól jöhet. Akkor is sokat segít az érésgyorsítás, ha az állomány vihar következtében megdőlt, és egyenetlen az érés. A virágok alulról felfelé virágoznak a bugában, az érés természetesen szintén ebben a sorrendben történik. A virágzat csúcsán lévő virágok gyakran rosszabbul kötnek, és több léha szemet tartalmaznak. Ezeket se az állományszárítás, se az aratás időzítésében ne vegyük figyelembe.
A deszikkálás során vigyázzunk a magok csíraképességére. Eseti engedéllyel használható szer ebben az évben a Dessicash 20SL. Az állományszárítás ideje akkor jön el, amikor a virágzat barna, a magvak 70%-a viaszérésben van. Ha le tudjuk könnyen húzni a hüvelyes magokat a virágzati tengelyről – könnyen leválnak –, akkor a bíborhere érése előrehaladott. Ha a magok a két tenyér között kidörzsölhetők, akkor már készülni kell az aratásra. A diquát-dibromid hatóanyag kivonása kapcsán gyakran felmerül a kétmenetes betakarítás. A bíbort rendre vágják, 2-3 napi száradás után szedik fel rendről és csépelik. A pergési veszteségek és a betakarítás szervezhetősége miatt az egymenetes betakarítás praktikusabb. A biovetőmag-előállításban rendre vágó alternáló kaszákat és rendről arató adaptereket használhatnak a pergési veszteség csökkentésének érdekében. Aratás előtt ellenőrizzük a pergési veszteséget, mert aratáskor összetéveszthető a kombájn általi szemveszteséggel, ami rossz gépbeállításokhoz vezethet. Üzemi termésátlag: 0,8–1,2 t/ha.
A bíborhere az első növény az aratási sorban. Jó rá időben felkészülni. Az árpa és a repcék betakarítása előtt a bíborhere nagy biztonsággal betakarítható. A korai fajták termesztése javasolt, üzemszervezési és gazdaságossági szempontok miatt. A bíborhere és a nehezebben csépelhető aprómagok megfelelő színvonalú aratásához elengedhetetlen az arató- és cséplőgépek átszerelése. Az aprómag-átszerelő készlet általában cséplésfokozó dörzsbetétekből vagy gumi verőlécekből áll, a kombájn gyári tartozékain kívül. Egy hagyományos, keresztdobos gép esetén a dobkosárba dörzsbetéteket szerelünk. A betétek műanyagból készülnek, cseréjük 4-5 évente szükséges. Az axiáldobos kombájnoknál toklászoló- és cséplőrostély-takaró lemezekkel készülhetünk fel. Az ikerrotoros gépeknél szintén a toklászolólemezek behelyezése indokolt. Ezek a lemezek általában szériatartozékoknak számítanak. A legmodernebb gépeknél nagy segítség lehet az elektronikus vezérlésű áramlásszabályzás. Egy homogén, jól fejlett, gyommentes állomány betakarításánál a következő alapbeállítások javasolhatók, keresztdobos gép esetén: dobhézag (dob teljesen összehúzva), kilépő oldalon 2–3 mm, dobfordulat 1000/perc, szelelő fordulatszáma 500–550/perc, előrosta zárt, felsőrosta 5-6 mm, alsó rosta 2-3 mm. Természetesen az általános beállítások a különböző konstrukciók és géptípusok esetén eltérhetnek. Az adott tábla viszonyainak megfelelő finomhangolás fontos, általános szempont azonban, hogy ne legyen sok tört és/vagy csépeletlen szem. A vihar miatt megdőlt állománytól ne ijedjünk meg, kalászemelőkkel elviselhető veszteség mellett aratható a földön lévő bíborhere.
A bíborhere mint vetőmag
A vetőmagtermesztésnél nagyon fontos a megfelelő víztartalom. 10%-os víztartalom felett ne zsákoljuk be, és ne tároljuk halomban a vetőmagtisztításig. A termést aratás után közvetlenül fedett helyen vékonyan (15–25 cm) ki kell teríteni, egy-két napig, naponta néhány alkalommal célszerű átforgatni. Így a rovarok nem pusztulnak bele, az elhullott rovarok tetemei nem szennyezik a termést. A halomban nem tud jól átszellőzni, ilyenkor a bíborhere bemelegedhet és befülledhet, a szemek megpenészednek, megbarnulnak, extrém esetben elvesztik csíraképességüket. A megfelelően kezelt mag víztartalma tisztítás után 6-7%.
SZERZŐ: SÖJTÖRI ANDOR
