fbpx

A szőlő is a klímaváltozás vesztese lehet

Írta: MezőHír-2022/6. lapszám cikke - 2022 június 06.

Az idei és az előző év időjárása, az utóbbi időszakéhoz hasonlóan, most sem volt kegyes a szőlőkhöz. A régvolt pannóniai szőlőtermesztés kultúráját már csak nyomokban lehet megtalálni.

A szőlősgazdák aranykora akkor ért véget, amikor olyan alanyokat szállítottak Észak-Amerikából Európába, amelyek ellenállnak a lisztharmatnak. Ezzel a lépéssel sajnos olyan kártevő került be Európába, amelytől a szőlőtermesztés végzetes csapást szenvedett el. A kártevő a filoxéra, melyet a lisztharmat-ellenálló amerikai fajtákkal hurcolták be Európába. Erre válaszul alakult ki a mai értelemben vett növényvédelem Magyarországon. Az európai szőlőfajtákra végzetes kártevő 1875-ben jelent meg, amikor is a klasszikus régi szőlőfajták eltűntek, és megjelentek az új, amerikai alanyra oltott fajták: az olaszrizling, a furmint, a hárslevelű.

Az utóbbi huszonöt-harminc éveben hazánkban reneszánszát éli a szőlőtermesztés kultúrája. A bort kedvelő réteg igénye megnőtt a minőségi bor iránt. Ezért itt is, mint a szántóföldi növénytermesztésnél, előtérbe került az integrált szemlélet és az okszerű növényvédelem. A szőlő betegségei és kártevői ellen komplex védekezési tervet kell készíteni, amely nem csak a vegetációs időszakra koncentrál. Fontos az előrejelzés, a kártevők és kórokozók monitoringja, így lehetőség van több faj ellen egyszerre védekezni. Nagyon jelentős, a szőlőtermesztés technológiáját meghatározó kártevő a szőlőgyökértetű (Daktulosphaira vitifoliae) (Phylloxera vastatrix). A filoxérának két kártevőalakja van: a levél- és gyökérlakó. A fő kártevő, a gyökérlakó alak a gyökerek elpusztításával okozza a legnagyobb gazdasági kárt. A rovar szívogató életmódot folytat, és ennek a szívogatásnak a következtében a gyökéren ún. gubacsok képződnek. A gyökerek roncsolásával, elhalásával járó gubacsképződés hatására a termés mennyisége és a szőlő kondíciója is csökken, majd a folyamat a növény pusztulásával jár.

Az import észak-amerikai szőlőfajták a gyökér károsodását tolerálják, így nem pusztulnak el. Már a 19. században rájöttek a szakemberek arra, hogy a homoktalajokon kártétele nem jelentkezik. Ennek oka a talaj 75%-os kvarctartalma. Az ilyen talajokban nem él meg, mivel a kültakarója a kvarctól megsérül, és ettől a filoxéra elpusztul. Ellenben a kötött talajokon az egyetlen lehetséges védekezés alapja az oltványkészítés. A gyökerek kártevője után áttérünk termést dézsmáló fajokra. A nyerges szőlőmoly (1. kép) mint kártevő az utóbbi években visszaszorult. Ennek okát nem ismerjük, de megjelenésére, így kártételére bármikor számítani lehet. A kikelő kis hernyók a virágokat– elsősorban a bimbókat –, de a kocsányt, majd a szőlőfürtöt is rágják.

1. kép. A nyerges szőlőmoly, mint kártevő az utóbbi években visszaszorult (fotó: izeltlebuak.hu)
1. kép. A nyerges szőlőmoly, mint kártevő az utóbbi években visszaszorult (fotó: izeltlebuak.hu)

A zöld bogyó belsejében a lepkék második nemzedéke károsít. Fontos, hogy a védekezés megtervezéséhez a feromoncsapda a legjobb módszer. A tarka szőlőmoly (Lobesia botrana) jóval veszélyesebb, mint az előző faj (2. kép), kártétele hasonlít a nyerges szőlőmoly kártételéhez. Ez a faj már háromnemzedékes, az első generáció szintén a virágot, a második nemzedék az éretlen szőlőszemeket, a harmadik az érő bogyót károsítja. Ilyenkor a legnagyobb kárt a szürkepenészes rothadás okozza, amely a rágás helyén lévő nyílt sebben telepszik meg. Szükséges az előrejelzés, jó módszer a fénycsapda, a szexferomoncsapda. Lehetséges biológiai védekezés a légtértelítéses módszer. Kémiai védekezés: rajzáscsúcs után 7–10 nappal.

2. kép. A tarka szőlőmoly veszélyes ellenfél (fotó: izeltlebuak.hu)
2. kép. A tarka szőlőmoly veszélyes ellenfél (fotó: izeltlebuak.hu)

Polifág (sok tápnövényes) kártevő a szőlőilonca (Sparganothis pilleriana), amely 3–6 évente szaporodik fel nagyobb tömegben. A hernyó az előző két fajjal ellentétben nemcsak a generatív hajtást károsítja, hanem kirágja a rügyeket, a kifejlődő levelek lyukasak lesznek. A kifejlett és bábozódás előtt álló lárvák főként a levelek fonákán rágnak, és ott ún. levélgubacsokat készítenek. Ennél a fajnál is, mint az előzőknél, az előrejelzés szexferomoncsapdával és fénycsapdával lehetséges. Amikor megjelenik, a kártétele megelőzése érdekében inszekticides védekezés szükséges. Szintén egy észak-amerikai jövevény kártevő a kígyóaknás szőlőmoly (Phyllocnistis vitegenella). Itt, Európában először Olaszország északi részéről (1994) jelezték, majd az ország déli területein is felszaporodott, itt a mediterrán területeken 30%-ot is meghaladó levélfelület-vesztést is megfigyeltek. Ezek után terjedni kezdett, és eljutott Szlovéniába (2004) és Svájc déli, később északi területeire (2009). Hazánkban először 2014-ben jelent meg a faj. A hernyó a szőlő levelén felső aknát készít (3. kép).

3. kép. A kígyóaknás szőlőmoly Észak-Amerikából Európába behurcolt faj (fotó: Takács Attila)
3. kép. A kígyóaknás szőlőmoly Észak-Amerikából Európába behurcolt faj (fotó: Takács Attila)

A hernyó, amikor teljesen kifejlődik a bábozódás előtt, akkor a levélakna végén bölcsőkamrát rág. Spatula alakú a kamra, a báb benne világosbarna színű. A lepkék kora délután kelnek ki, az imágók 17–20 óra között rajzanak. A lepkéket könnyű észrevenni a leveleken, mert a zöld színtől elüt a fényes, ezüstfehér színű imágó. A lepkék a fénycsapdákba nem repülnek, fajspecifikus szexferomon nem áll rendelkezésre. Magyarországon évente legalább három nemzedéke fejlődik ki. Lepke alakban telel, majd tavasszal, a szőlő rügyfakadása után a levélkékre helyezi petéit. A lepke nemcsak a fehér és kék szőlőfajtákat kedveli, hanem a díszszőlők leveleiben is találtuk hernyókat. Hatékonyan az áttelelésre készülő imágók ellen tudunk védekezni, csökkentve azok számát.

A lepkéken kívül veszélyes kártevők a kabócák, melyek kórokozókat tudnak egyik növényről a másikra átvinni, megfertőzve azokat. A levelet szívogató kártevők közül a bivalykabóca (Stictocephala bisonia) szerencsére nem terjeszti a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazmát, így ez a faj nem zárlati károsító. A nagy kiterjedésű szőlőültetvények terített asztalt jelentenek a kártevőknek, így az amerikai bivalykabóca számára is. Alapvetően nem tipikus szőlőkártevő, az ember tette azzá. Ez a faj is, mint sok más, a monokultúrás növénytermesztés haszonélvezője. A bivalykabóca körtekártevő, de nem válogatós, immár inkább a szőlő kártevőjévé is vált. Nagy valószínűséggel a vörösfoltosság megbetegedést okozó vírus esetleges terjesztője. Alapvetően polifág faj, és nem a levelek szívogatásával okoz kárt. Fő kártétele az, hogy a petéit a szőlővessző mélyen lévő szöveteibe helyezi el. A sebzés jól látható, a levelek kanalasodnak, és a sebzésen keresztül kórokozók juthatnak be a szőlőbe.

A faj pete alakban telel, és szerencsére csak egy nemzedéke van. A petéket nem szőlőültetvényben helyezi el, hanem annak közelében lévő fás szárú növényekbe, a kikelő lárvák májustól vándorolnak a szőlőkbe szívogatni. A szőlő jelenlegi legveszélyesebb karanténkártevő faja, és a legtöbb gazdasági kár okozója az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus). A kabóca (4. kép) a terjesztője a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazmának, ami zárlati károsító. A szaporítóanyag-előállítókban észlelt fertőzés esetén értékesítési tilalom lép életbe.

4. kép. Amerikai szőlőkabóca a szőlő levelén (fotó: izeltlebuak.hu)
4. kép. Amerikai szőlőkabóca a szőlő levelén (fotó: izeltlebuak.hu)

A fitoplazmával megfertőzött növények mindig elpusztulnak. A kabóca monofág, csak szőlőn táplálkozik, szerencsére csak egynemzedékes. A kabóca nősténye a szőlő fás részeinek a kérge alá helyezi el a petéit. A lárvák (5. kép) elhúzódó kelésére minden évben számítani lehet, ami május közepétől egészen július első dekádjáig tarthat. Öt lárvastádium van, amíg elérik az imágó stádiumot. Jelenleg az előrejelzésére csak sárgalap van, a rovarok ellen a védekezés inszekticiddel lehetséges.

5. kép. A kabóca jelentőségét az adja, hogy a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazma zárlati károsító fő terjesztője (fotó: Takács Attila)
5. kép. A kabóca jelentőségét az adja, hogy a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazma zárlati károsító fő terjesztője (fotó: Takács Attila)

A következőkben olyan fajok következnek, amelyek alkalomszerűen, gradációs időszakban nagy károkat tudnak okozni, s ha elkésünk a védekezéssel, akkor ilyen esetben súlyos árat kell fizetni a figyelmetlenségért. A szőlőlevélatka (Calepitrimerus vitis) (6. kép) a többi levélatkafajhoz hasonlóan a rügypikkely alatt telel, így már kora tavasszal meg tudja kezdeni a rügypikkelyek védelme alatt a levélkezdemények károsítását. Amennyiben tavasszal igen nehezen, vontatottan induló levélkezdeményeket találunk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ezt levélatka okozta. A rövid szártagok és az apró, deformált levelek mindezt jel jelzik. A károsított levelek mozaikosan sárga foltosak, közepükön apró barna pontocskával (áttetsző fényben jól látszik a szívogatás nyoma). A védekezés csak speciális atkaölő szerekkel lehetséges. A biológiai védelem csak ragadozó atkák (Typhlodromus pyri) betelepítésével (vagy betelepülésük elősegítésével) oldható meg.

6. kép. A szőlőlevélatka kártételével csökken a levél asszimilációs felülete (fotó: Takács Attila)
6. kép. A szőlőlevélatka kártételével csökken a levél asszimilációs felülete (fotó: Takács Attila)

A szőlőgubacsatka (Colomerus vitis) szintén egy olyan kártevőfaj, amelynek nem tulajdonítunk nagy jelentőséget, pedig ez a kártevő is csökkenti a szőlő leveleinek asszimilációs felületét. A levélfonákon sűrű ovális foltokban szőrzet fejlődik. Életmódja: a kifejlett atkák a szőlőrügyekben telelnek át. Szűznemzéssel szaporodnak. Védekezés: speciális akaricidekkel.

A gyümölcsfák veszélyes kártevője, amely szőlőben is nagy gondot tud okozni, a piros gyümölcsfa-takácsatka (Panonychus ulmi). Az alapi rügyek környékén szeptember hónapban rakja le a nőstény vöröses tojásait. A tavasszal kikelő lárvák igen nagy kárt okoznak, amikor a friss hajtásokat szívogatják. A teljesen kifejlett lomblevelek ér közötti területeinek a szívogatásával azok elhalhatnak és kiszakadnak. Védekezés akaricidekkel, ragadozója a Typhlodromus pyri ragadozó atka.

A kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticae) az előző fajhoz hasonlóan igen veszélyes, mivel gyorsan szaporodik, és ez a gyors szaporodás lehetőséget teremt az akaricidekkel szembeni rezisztencia kialakulására. Ennek a polifág kártevőnek a nősténye a talajban vagy a gyommaradványokon telel át. Tavasszal először az ültetvényben van, annak a szélein lévő fűféléken szívogat, csak később megy át a szőlőre. A levél fonákán táplálkozó nimfák és a kifejlett atkák jellegzetes pókhálós bevonatot hoznak létre, ekkor már súlyos kártételről beszélünk. A szívogatás hatására a levelek nem fotoszintetizálnak, majd lehullanak. A mezsgyék és a sorok mechanikai gyomirtásával elkerülhető a kártevő felszaporodása. Ragadozója a Typhlodromus pyri ragadozó atka.

A közönséges darázs (Vespula vulgaris) csak akkor jelenik meg, amikor a szőlő elkezd érni. Nemcsak az érett vagy érésben lévő szemek károsításával okoz gondot, de a szüretelők testi épségét is veszélyezteti. Így legnagyobb kárt augusztus-szeptember hónapokban okozza, amikor főleg a nagy cukortartalmú fajták bogyóit rágja. A bogyók rágásakor a Botrytis konídiumát is széthordja. Kis felületen cefre- vagy ecetes csapdával lehet ellenük védekezni. A levéltetvek nem tipikus szőlőkártevők, ám ezek is, ha a körülmények optimálisak, kártevőként léphetnek fel.

Mi várható a jövőben a szőlőkártevők frontján? Európában már két új szőlőmoly kártételéről is vannak információk. Mindkét faj Olaszország felől érkezik. Ezek közül az aknázómolyok Olaszországban már súlyos problémát okoznak kártételükkel. A szőlőaknázó fényesmoly (Antispila oinophylla) három generációs faj. A lárvái nemcsak a csemege- és a bortermő szőlő leveleit károsítják, hanem az ötlevelű díszszőlőt is. A rágás, aknázás miatt csökken a szőlőlevelek asszimilációs felülete, romlik a szőlőszemek cukor- és savtartalma. A szintén szőlőlevél-károsító fajnak, a kis fényesmolynak (Holocacista rivillei) csak két generációja van, károsítása nyomán szintén csökken a szőlőlevelek asszimilációs felülete. Ellene védekezni csak felszívódó inszekticiddel érdemes. Fontos az élelmezés-egészségügyi várakozási idő és a munkaegészségügyi várakozási idő betartása, illetve az engedélyokirat és a vonatkozó jogszabályok előírásainak betartása.

Ajánlott hatóanyagok

  • Amerikai szőlőkabóca, gubacsatka, levéltetű, szőlőgyökértetű levéllakó alakja, takácsatka, tripszek ellen: spirotetramat.
  • Amerikai szőlőkabóca, levélaknázó molyok, szőlőgyökértetű levéllakó alakja, tarka szőlőmoly ellen: acetamiprid.
  • Aknázómolyok, almamoly, amerikai szőlőkabóca, levéltetű, levéltetvek, szőlőmolyok, tripszek ellen: tau-fluvalinát.
  • Lambda-cihalotrin: amerikai szőlőkabóca, levélaknázó molyok, sodrómolyok, szőlőmolyok ellen: spinozad.
  • Kabócák, szőlőmolyok ellen: klórantraniliprol, cipermetrin.
  • Gubacsatkák, közönséges takácsatka, levélatkák, nyugati virágtripsz, piros gyümölcsfa-takácsatka, szamócaatka, szőlőgubacsatka, szőlőlevélatka ellen: abamektin.
  • Biológiai készítmények levélatkák ellen: Typhlodromus pyri.
  • Feromonos rovarcsapdák, ragacsos szín- és illatanyagcsapda.
  • Feromoncsapda: nyerges szőlőmoly, tarka szőlőmoly és szőlőilonca ellen.
  • Bacillus thuringiensis ssp. kurstaki: fiatal lepkehernyók ellen.

SZERZŐ: TAKÁCS ATTILA NÖVÉNYVÉDELMI ENTOMOLÓGUS