Amikor azt a kérdést vizsgáljuk, hogyan hat a magyar agrártermelésre Oroszország Ukrajna ellen indított háborúja, akkor a választ két oldalról érdemes megközelíteni: mit jelent Magyarország számára az ukrán konkurencia a hazai és mit a külpiacainkon? A cikk május közepén, az MKB Bank és a Takarékbank Agrár és Élelmiszeripari Üzletágával együttműködésben készült.
Ukrajna számára a legfontosabb agráripari exporttermékek a gabonafélék és az olajos magvak, napraforgóolajból pedig a világpiac első számú beszállítója. Legfontosabb partnerük 2021-ben is az Európai Unió volt, 7,7 milliárd dollár értékben szállítottak ide élelmiszeripari termékeket, míg második legnagyobb piacukra, Kínába 4,2 milliárd dollár értékben. Napraforgóolajból egyformán fontos számukra Európa és India, míg kukoricából Európa és Kína vásárol azonos nagyságrendben. Repcéből és szójából az EU szinte kizárólagos partnerük. Árpatermésükből elsősorban Kínába szállítanak, ezenkívül Törökországnak és arab országoknak.
A magyar kivitelben szintén a gabonafélék és az olajos magvak játszanak meghatározó szerepet, és mivel ezek döntően Európán belül értékesülnek, Ukrajna konkurenciát jelent, csakúgy, mint a baromfi‑húsexportban. Utóbbi téren azonban, mint azt később látni fogjuk, nem ők a legfőbb versenytársaink. Saját belső piacunkon is jelen vannak az ukrán termékek. Legnagyobb mennyiségben olajos magvak, amelyek 2020-ban 43,6 millió dollár értékben érkeztek ebből az irányból (ez elsősorban szóját jelent). A második helyen az ukrán kertészeti termékek importja állt (15,6 millió dollár). A többi kategória jóval kisebb értéket képviselt, de a diótermelők, méhészek is érzik az ukrán konkurencia súlyát.
Olajmag, étolaj: harc a német piacért
Ukrajna 10 legfontosabb olajosmag-vásárlója között négy olyat is találunk, amelyek Magyarországról nézve is benne vannak az első tízben. A számunkra legfontosabb piac, Németország például szinte tonnára ugyanannyi olajos magot vásárolt Ukrajnától 2019-ben, mint tőlünk – világít rá Héjja Csaba, az MKB Bank és a Takarékbank elemzője. Az első ábra jól érzékelteti, hogy a lengyel és a holland piacon az ukrán jelenlét fokozatosan erősödik, a magyar pedig csökken. Németországban és Olaszországban viszont tartjuk a pozíciónkat, sőt, erősíteni is tudtuk ebben a termékkörben. A számunkra nagyon fontos Ausztria (a szója terén) nincs az ukrán export érdeklődésének homlokterében. A háború miatt ezek a piacok idén még jelentősebbé válhatnak a repcénk, napraforgónk, szójánk számára, ahogy a napraforgó-olajunknak is – amennyiben az exportszabályozás ezt engedni fogja. 2017 óta minden évben 250 ezer tonna feletti mennyiségű napraforgóolajat exportálunk, 2019-ben átléptük a 290 ezer tonnát is. Ez messze elmarad az Ukrajna által exportált 5,2–6,6 millió tonnához képest, a háború miatt azonban a piac most élénken kutatja az alternatív beszerzési forrásokat.
Az EU legnagyobb napraforgómag-termelője Románia, 2020-ban megközelítették a 3 millió tonnás termést. Franciaország, Bulgária és Magyarország szoros üldözőbolyt alkot, évi 1,8-2 millió tonna kaszatmennyiséggel. Ami a finomított étolaj exportértékét illeti, már egészen más a sorrend: ha a kereskedő Hollandiát nem számítjuk, a bolgárok az elsők a napraforgóolaj-exportban. Magyarország szorosan a második helyen áll, bőven lehagyva a francia és a román kiszállítókat is. Az Európai Unióban elfogyasztott napraforgóolaj mintegy 45 százaléka rendszerint Ukrajnából származik. Az EU-n belül a spanyolok, az olaszok és a németek a legnagyobb napraforgóolaj-vásárlók, azaz két olyan ország is, amelyek hagyományosan a legfontosabb agrárpiacaink. A magyar étolajra szinte csillapíthatatlan kereslet mutatkozik, ezért a hazai élelmiszergyártás hiányra számít belőle. A gyártók máris elérték, hogy az élelmiszerekben lazább jelölési előírások mellett más olajféleséggel legyen helyettesíthető a napraforgó.
A hiány várhatóan jövőre fog megmutatkozni igazán. A május 5-i ukrán adatok szerint az ország napraforgó-területeinek 60 százalékán kiesett a termés a harcok miatt: nem lesz mit learatni, feldolgozni, exportálni. Az EU napraforgótermése idén 11,2 millió tonnára nőhet a tavalyi 10,5 millió tonna után, de ez kevés lesz, 2023-ban súlyos étolajhiány várható. Magyarország bizonyára élni fog az „ársapka” és az exportkorlátozás lehetőségével, de a belföldi árak ettől még emelkedni fognak. Ezzel párhuzamosan minden növényi olaj és olajos mag drágulni fog. Az áremelkedésnek a fizetőképes kereslet szabhat határt, előbb-utóbb nem lesz, aki megadja a kért árat a termékekért – hívja fel a figyelmet egy fontos szempontra Héjja Csaba, aki szerint 2023-ban alighanem jelentősen növekedni fog a disznózsír fogyasztása.
Kukorica, búza: könnyen beszerezhető
A május 5-i ukrán adatok szerint a megszokott kukoricaterület 40 százaléka eshet ki a termelésből a harcok miatt. Az EU kukoricaimportjának fele normál esetben Ukrajnából származik, ami nagyjából 14 millió tonna terményt jelent. Ha ennek csak az 50 százaléka érkezik onnan, akkor 7 millió tonnát kell más forrásból beszereznie a közösségnek – ez megoldható feladat. Ezenkívül még mindig hatalmas mennyiségű, 25 millió tonna gabona várakozik kiszállításra Ukrajnában. A vonatok, ha lassan is, de folyamatosan érkeznek keleti irányból. A határra szállított búzáért, kukoricáért május első hetében 20-25 százalékkal kellett kevesebbet fizetnie a vevőnek, mintha egy magyar telephelyről vásárolt volna. Nem csoda, ha a hazai kukoricafeldolgozók innen is, a lengyelektől és a szerbektől is vásároltak az ó termésből. A kukorica beszerzése sem hazai, sem uniós szinten nem extrém kihívás a gyárak számára. A piac adott. Nagyjából ugyanez igaz a búzára is, azzal kiegészítve, hogy ebből ráadásul az EU a világ egyik legnagyobb exportőre (Oroszországgal versengve). Magyarországnak érdemes azt szem előtt tartania, hogy ne hanyagolja el hagyományos – olasz, román, osztrák, német – vevőit, mert átszoknak más beszállítókra.
Kertészet: kedvező kilátások
A 2014-ben meghirdetett embargó óta a kertészet az egyetlen terület, amelyen Oroszország nem tudott komoly előrelépést felmutatni az önellátottság javításában. A hozzá legközelebb eső exportőrök eddig Fehéroroszágba szállították termékeiket, nem bánva, ha azok esetleg tovább vándorolnak az orosz piacra. Ezt tette eddig Ukrajna és Lengyelország is, szinte azonos termékpalettával. Az ukrán gyümölcskivitel legnagyobb hányadát az alma (150 ezer tonna/év) és a bogyós gyümölcsök (55 ezer tonna/év) képezik, ezeknek pedig Lengyelország is bővében van. Az ukrán termékek az EU felé is főként Lengyelországon keresztül lépnek be: 2020-ban a teljes exportérték 22 százalékát ez a piac hozta nekik. Lengyelország számára tehát ezen a téren kiesett az ukrán konkurencia mind az EU-n belül, mind azon kívül.
Fehéroroszország kiszolgáltatott helyzetét pedig jól érzékelteti, hogy az általuk meghirdetett agrárembargót képtelenek voltak az uniós tagállamokkal szemben fenntartani, pár hónap után újra engedélyezték a lengyel alma importját. Ezenfelül számítanak az „ellenséges országokból” a körte, cukkini, padlizsán, paprika, saláta, rukkola, mángold és spenót bevitelére is. Ami a zöldségeket illeti, Ukrajna a tökfélék és a vöröshagyma exportjában erős, ezt is leginkább Fehéroroszországba vitte eddig, ami most a politikai szembenállás miatt nem lehetséges. Az ukrán fokhagyma-előállítás négy év alatt megháromszorozódott, így a magyar termelésnek már nemcsak a kínai konkurenciára kell figyelnie a belpiacon – most egy kis időt kaptak a hazai gazdaságok. Az ukrán üvegházakban a külföldi befektetők révén jó színvonalon zajlik a termelés, magas a napsütéses órák száma, így kiváló BRIX-fokkal érkeznek az EU-ba az ott termelt paradicsomok.
A hazai kertészeteknek hosszabb távon nemcsak a spanyol és holland kollégákra kell figyelniük, keleti irányból is erősödik a konkurencia. „Jelenleg kedvezőek a kilátások. Hajtatásban és szabadföldön is kiválóak az értékesítési lehetőségek, ennek sajnálatos oka a koronavírus-járvány és a háború. Az élelmiszereken belül a zöldség és gyümölcs ára emelkedett meg a leginkább, miközben a hazai piacról lekerült az importnyomás, és szélesebbre tárultak már-már bezárulni látszó piacok. Az üvegházi termelés helyzete különösen kedvezően alakult: előbb a koronavírus-járvány miatti szállítási nehézségek, majd az energiaárak elszabadulása (amelynek nyomán kiesett a holland konkurencia), végül a versenytárs termékek kiesése sokat könnyített a helyzetükön. A lehetőségekkel jobban tudott élni a zöldségtermesztés, mint a gyümölcságazat, ahol az ingadozó termés és a feldolgozóknak való kitettség miatt jellemzően pesszimista a hangulat. Az olyan friss gyümölcsök azonban, mint a cseresznye, meggy, de akár a szépen csomagolt étkezési alma is, könnyen találnak piacot maguknak. Bejáratott vevőink – a németek, osztrákok, románok, szlovákok – idén nagyobb tételben rendelhetnek, de érdemes próbálkozni korábban nehezen megközelíthető piacokon is, például Csehországban, Belgiumban, Svájcban” – biztat Héjja Csaba.
Dió: hazai pályán vernek meg
Magyarország héjasdió-exportja korábban meghaladta a 2 ezer tonnát, de mostanra – a termőterület növekedése ellenére – látványosan visszazuhant. Legnagyobb piaci ellenfeleink ezen a téren az Egyesült Államok, Kína és Chile, amelyek nagy mennyiségű pucolt dióval látják el az EU-t. A magyar dió a határainkon belülre szorult, itt pedig az ukrán dió szorítja háttérbe. Tavaly már 1200 tonna tisztított ukrán diót importáltunk. Ennek oka, hogy ez 30 százalékkal olcsóbban hozható be az országba, mint amennyiért a magyart eladásra kínálják. Mivel komoly versenyképességi gondjaink vannak, kérdés, mennyi ideje maradt ennek az ágazatnak hazánkban. Nagy kár, mert a növény termőterülete örvendetesen nőtt. A feldolgozásba ezen a téren is sokkal többet kellene invesztálni. A magyar dió egyetlen esélye, ha minőséggel, hozzáadott értékkel valami lehengerlőt alkot, különben végképp háttérbe szoríthatja a 40 ezer tonnás ukrán termés.
Méz: erős ukrán pozíciók
A magyar mézexport legfontosabb piaca Olaszország, 2019-ben 8,6 ezer tonna mézet exportáltunk oda. Éppen fele ennyit szállítottunk Németországba (4,3 ezer tonna) és ismét nagyjából fele ennyit a francia partnereinknek (2,6 ezer tonna). Az osztrák vevőknek is jutott a méztermésből ezer tonna a Világbank adatai szerint. 2020-ban 14 ezer tonna mézet állítottunk elő. Az ukrán termelők évi 66-70 ezer tonna mézet produkálnak, amiből 50-60 ezer tonnát ki is szállítanak az országból. Fő piacuk Németország és Lengyelország, ahová egyenként 12 ezer tonna körüli mennyiséget visznek, a többi célország jóval kisebb jelentőségű. Mint látjuk, méhészeinknek nemcsak itthon, de Németországban is meg kell küzdeniük az ukrán versenytársakkal. A feladat meggyőzni a vevőket arról, hogy a magyar 6 dolláros akácméz sokkal jobb, mint az ukrán 2 dolláros napraforgóméz. Mivel idén 60 százalékkal kisebb az ukrán napraforgó-terület, a magyar méhészetek átmenetileg könnyebb helyzetbe kerülhetnek.
Csirkehús: nem Ukrajna a legfőbb konkurens
Magyarország tojásból nem önellátó, a belső felhasználás 10-15 százaléka importból származik. A hiányzó mennyiséget most az uniós piacról kell pótolnunk. Ukrajna inkább a baromfihús terén jelent konkurenciát számunkra. 2021-ben Ukrajna 459 ezer tonna baromfihúst exportált, ennek negyede irányult az uniós tagországokba (elsősorban Hollandiába, Németországba és Szlovákiába), a többi főként a Közel-Keletre. Az exportot gyakorlatilag egyetlen ukrán vállalat, az MHP bonyolította le, amely a hazai termelést már 55 százalékban lefedi, és arra törekszik, hogy az unión belül további gyártási kapacitásokat létesítsen. Miután Európa szabadkereskedelmi megállapodást kötött Ukrajnával, az MHP megjelent Hollandiában és Szlovákiában is egy-egy darabolóüzemmel – ez magyarázza az oda irányuló kivitelt –, ezeket tovább szeretné bővíteni. Fontos vásárlója még Németország. Újabban Szerbiában és Horvátországban keres zöldmezős beruházási helyszíneket, ami további kihívások elé fogja állítani a magyar termelést.
Hazánk 180 százalékban önellátott baromfihúsból, 2020-ban 273 ezer tonnát adtunk el belőle a külpiacokon, döntően Romániába, de a németek, osztrákok, az olaszok, franciák és japánok is nagy vásárlóink, más-más termékkörben. Európán belül azonban kis szereplőnek számítunk: a lengyelek 1,6 millió tonna baromfihúst indítottak útnak, a hollandok ugyanennyit (részben behozott alapanyagból). Nagy exportőrök a németek (694 ezer tonna) és a belgák (613 ezer tonna) is. A franciák visszaszorulóban vannak a maguk 400 ezer tonnás baromfihús-kivitelével. Óriási a verseny Európában, nem az ukrán, hanem a lengyel konkurenciától kell elsősorban tartanunk, amely a teljes európai baromhús-előállítás ötödét adja. Az ukrán export kiesése annyiban hoz számunkra változást, hogy meglévő partnereinknek többet szállíthatunk idén és jövőre.
Takarmánygyártásunk számára viszont nagy probléma a háború, mivel rengeteget invesztáltunk a keleti piacok fejlesztésébe és a helyi gyártás kiépítésébe. Ez az iparág számukra a második legfontosabb exportbevételi forrás, és most sokat veszít a helyzeten.
Ugyanazon termékkörben versengünk
„Az ukrán és a magyar top-5 exporttermékek megegyeznek egymással, a partnereink viszont csak részben. Különösen a zöldség-gyümölcs exportban nagy az eltérés a célpiacok terén” – összegez az MKB Bank és a Takarékbank elemzője, Héjja Csaba. Úgy véli, hogy az erős ukrán exportfölény ellenére több termékből is jók a piaci pozícióink, idén pedig szinte bármiből növelhetjük a kivitelt a megszokott partnerek felé, és érdemes próbálkozni új piacokkal is – tenger híján alapvetően Európában. Az olasz és román kereskedők között biztosan több lesz, aki a magyar kapcsolatok felé fordul, de belga vagy svájci részről is nagyobb érdeklődésre lehet számítani.
SZERZŐ: GÖNCZI KRISZTINA, HÉJJA CSABA • TAKARÉKBANK AGRÁRCENTRUM