A hideg tavasz miatt csak március második felében kezdődött meg a zöldborsó vetése, országszerte száraz földbe. E cikk írásakor, március közepén, még nem tudjuk, milyen időjárás lesz később, de ez az első tavasz, amikor nem is ettől félnek leginkább a termelők és a feldolgozók. A konzerv- és hűtőiparnak különösen rosszkor jött az ukrán-orosz konfliktus.
E cikk írásakor, március közepén már világos, hogy nem a Covid volt a legnagyobb gondja a világnak. Február közepén a termelők és a feldolgozók is abban bíztak, hogy egy kezelhető, a világjárványból regenerálódást hozó év jöhet, de a keleti határunkon kibontakozó háborús helyzet nemcsak a termény-, energia- és inputárakat ugrasztotta meg, hanem egy időre még annak a réme is felmerült, hogy leállhat az áram- és gázellátás. Üzemanyagból 100 litert lehet egyszerre tankolni a kutakon, a kormány pedig bejelentette a gabonakivitel korlátozását.
Átrajzolt vetésszerkezet
„Két éve még 300 hektár zöldborsónk volt, 400 hektár zöldbabunk és 600 hektár csemegekukoricánk. Most a zöldborsó csak 105 hektár lesz, a bab fő- és másodvetésben 120-120 hektár, csemegéből bő 100 hektárt vethetünk. Két éve még volt cukorrépánk és tavaly még krumplink is. Most nem lesz. Lesz viszont 750 hektár hibrid kukorica, a zöldségnövényeket kizárólag ennek izolációjára tartjuk meg. Az exportkorlátozás hírére pedig úgy döntöttünk, azt az öntözetlen 600 hektárt, amit a szemes kukoricának gondoltunk, a napraforgónak adjuk. Ezekben van a pénz, ezeket lehet jól eladni” – hajol Kurucz Gyula, a Hegyesi Szövetkezet elnöke a vetésszerkezetet mutató térkép fölé, amin pirossal van jelölve a kihúzott szemesterület. Idén a fegyveres konfliktus miatt Ukrajnában kieshet a vetőmagtermelés, jövőre viszont már nagy valószínűséggel az ukránok is teljes gőzzel vetni fogják az árukukoricát. Erre a vetőmag-forgalmazóknak most kell felkészülniük – érvel. A napraforgót pedig magyarázni sem kell, világos Ukrajna világpiaci szerepe az exportjában.
A cégnél szabályos háborús készülődés zajlik: már a hatodik nitrosolos tartályt hozzák, és az összes fellelhető hordójukat, tartályukat telerakták gázolajjal. A hét céget összefogó nagyhegyesi szövetkezet a Keleti-főcsatornából meg tudja öntözni a területei nagy részét, a hajdúsági talajok pedig jó alapot szolgáltatnak a bőséges terméshez. Zöldborsóból nem ritka a 7-7,5 tonnás, zöldbabból a 10-15 tonnás, csemegekukoricából pedig a 18-20 tonnás átlaghozam, de a megváltozott világban ilyen átlagokkal sem nyerők ezek a növények. „Tavaly beleugrottunk a precíziósgép-beszerzési pályázatba, és vannak egyéb beruházásaink is. Idén nagyon elszálltak az input- és energiaárak, az inflációval együtt megugrottak a hitelkamatok. Ahhoz, hogy minden tervüket finanszírozni tudjuk, a legjövedelmezőbb kultúrákkal kell foglalkoznunk.”
Ember és gép
A zöldségnövények gyakorlatilag az izolációs tereket töltik ki a pénzesebb kultúrák között. Ezekkel sok embert lehet foglalkoztatni, ami manapság már inkább hátránynak számít. A kapálást és a címerezést hozott brigádok végzik, de az ápolás egyéb munkálatait és a betakarítást cégen belül kell megoldani. Ez azt jelenti, hogy a kombájnok és teherautók a zöldborsótól a csemegekukoricáig, azaz júniustól szeptemberig két műszakban dolgoznak, amikor éppen beérik egy-egy szakasz. „Tönkreteszem a dolgozók egész nyarát, a telet meg sepregetéssel töltik a telepen…” – jegyzi meg az elnök. És bár az egész éves foglalkoztatás érték a munkavállaló szemében, amikor kampány idején a konkurencia 400-600 ezer forintos órabérrel csábítgatja idénymunkára a gépkezelőket, akkor mindenkinek megremeg a térde. „Mi most emeltünk 10 százalékot a béren, de kilátásba helyeztem további emeléseket is. Hiába vagyunk a keleti végeken, már itt sincs munkáskéz. Kisbuszokkal viszik az embereket a német Tesla-gyárba, nem tudom, mi lesz, ha helyben is beindul az autóipar.”
Kurucz Gyula úgy látja, a következő növény, ami kieshet a vetésszerkezetből, a zöldborsó lehet. Pedig ez egy korán lekerülő, viszonylag kevés vizet és vegyszert igénylő kultúra, ami tavaly is szépen termett, és elfogadható bevételt hozott. Idén is jónak mondható az érte kínált kilónként 200 forintos árajánlat. Csakhogy éppen rövid tenyészideje akadályozza abban, hogy az igazán sok pénzt hozó növények izolációs partnere legyen. És még egy fontos szempont: a klímaváltozás. Ez sorozatban a harmadik év, amikor a hideg tavasz akadályozza az elvetését, és úgy néz ki, hogy ez is aszályos lesz. A nyár viszont hajlamos hirtelen kánikulával berobbanni, ami a borsó gyors vénülésével jár, máskor meg a nyár eleji esők változtatják sártengerré a táblákat.
A szövetkezet két Ploeger borsókombájnján éppen most fejezik be a szükséges felújításokat. Egy 12 órás műszakban 8-8 hektárral tudnak végezni, így a 105 hektárt – ha semmi nem jön közbe – egy hét alatt be tudják fejezni. A korábbi 300 hektár betakarítása egy hónapra is elnyúlt, ami minőségi kockázatokkal járt. A Ploegerek hatalmas gyomrába 12 tonna borsó belefér, így egy 7,5 tonnás átlagtermés esetén ötször ürítik a terhüket egy műszak alatt. Van még három babkombájnjuk, az öt betakarítógépet idén 16 millió forintból készítették fel a szezonra. Ez hektárokra bontva mintegy 40 ezer forintos alkatrészkiadást jelent. Zöldségnövényekből lassan cserélődnek a fajták, viszonylag kicsi a vetőmagválaszték az elnök szerint. Borsóból az apróbb szemű Waverexszel dolgoztak eddig, idén nagyobb szemű fajtákat is betettek a tervbe. A borsó előnye, hogy havariás helyzetben végső esetben száraz vetőmagnak is betakarítható. A zöldbabot és a kukoricát viszont csak a konzervgyárnak lehet eladni. A jelenlegi feszült politikai helyzetben Kurucz Gyula örömmel venné, ha a minisztérium kezességet vállalna azért, hogy a feldolgozóknak mindig lesz gázuk és áramuk, vagy a gyárak vállalnák, hogy mindenképpen átveszik tőlük a termést. (A legfrissebb hírek szerint ezt a Bonduelle vállalta is.) A szövetkezet a magas szállítási költségek miatt háromra szűkítette az átvevő partnerek számát, igyekszik 50 kilométeres körzeten belül maradni a konzervnek szánt terményeivel.
Középpontban a talaj
A Nagyhegyesi Szövetkezet vezetője és tagsága a rendszerváltáskor ügyesen egyben tartotta a földeket, de a konzervgyárak nem kerültek át termelői kézbe, és a következő évtizedben sem a feldolgozóiparunkra koncentráltunk.
Mostanra a lengyelek elhúztak mellettünk, és még a klímaváltozás is nekik kedvez – sóhajt az elnök, hozzátéve: Románia is elképesztő ütemben zárkózik fel hozzánk. Kurucz Gyula abban bízik, hogy a szövetkezet mezőgazdasági technológiája már egy évtizede abba az irányba tart, amit az unió elvár 2027-re, így talán némi előnyre tesznek szert a vetélytársakkal szemben. „A terület döntő részén 10 éve nem szántunk, csak lazítunk. Kilométer hosszú trágyaszarvasaink vannak, ebből szervestrágyázunk, holott állatunk sincsen. Olyan puha a föld, mintha perzsaszőnyegen járnánk.” És tényleg, amint rálépek, finoman besüppedt a feltalaj. A trágyaszarvasokra fanyesedéket, frissen vágott rozsot, agyagot, meszet, földet szórnak, majd négyszer-ötször átkeverik a hosszú halmot, figyelve rá, hogy ne száradjon ki, és ne is melegedjen túl. Bő két hónap alatt kialakul az erjedéssel sterilizált komposzt, ami a földigiliszták és más talajlakók számára ideális közeg. Hamar humuszos állagúra érik a szarvas, amiből hektáronként 10 tonnát szórnak ki a talajélet serkentésére. Szilárd műtrágyát nem, csak folyékonyt és lombtrágyát használnak.
Nem mondanak le a baktériumtrágyáról sem, ennek tartálya a traktoron kap helyet a vetéskor. Az egyedi konstrukciójú vetőgép ezen felül Nitrosolt és foszforos-cinkes mikrostartert is juttat a kukoricavetőmag mellé. Ezen felül képes változó tőszámmal vetni a magot. „A hibridkukoricát a címerezés széthúzása miatt szakaszosan vetjük. Van ugyan egy előcímerező gépünk, de az tökéletlen munkát csinál, és sok levelet tép le, nem kedvelem. Július közepétől nagyjából egy hónapon át dolgozik a brigád. Ilyenkor dolgozónként akár 25 ezerbe is belekerül egy munkanap.” A szövetkezet igyekszik csökkenteni a vegyszerhasználatot is, ez a talajfertőtlenítés terén nem sikerült. Az öntözőrendszer miatt egyes területeken nagyon szoros a vetésforgó. Míg a borsó 5 éven belül nem kerül vissza az adott táblába, addig a bab simán követi önmagát, a kukorica pedig háromszor is. A gyomirtó szerek is nagy költséghányadot képviselnek a növényvédelemben, ezért ezen igyekeznek spórolni. Ha lehet, foltkezeléssel, pontos időzítéssel, alsó határon kiadott dózisokkal, adjuvánsokkal dolgoznak, és persze sokat kapálnak – kézzel is. Ebből a szempontból a zöldbab a legrosszabb. A sorjára kétszer is rá kell ereszteni a brigádot egy tenyészidényben. Mióta a szerves foszforsav-észtereket kivonták a forgalomból, a megmaradt rovarölő szerek hatékonysága sem megfelelő.
Zöldséget az izolációba
„A zöldbab nem igazán a mi klímánkra való, a borsót követő, másodvetésű állomány akár 200 mm vizet is felvesz a tenyészidőben. A hibrid kukorica izolációs partnereként többnyire szépen terem, de hajlamos a nagy kilengésekre. Van, amikor alig tudom teljesíteni a szerződést, és van, amikor Romániáig kell mennem, hogy eladhassam a felesleget. Idén 40 százalékkal többet ígértek érte, kilójáért 140 forintot kocsira rakva” – árulja el az elnök. A zöldbabot fővetésben is termesztik. Idén a fővetésű csemegekukoricáért kilónként 75 forintot, a kései érésűért 90 forintot ajánlott a konzervgyár. Ez 50 százalékos emelést jelent tavalyhoz képest – éppen hogy megfelel az alternatív növények erős versenyében. A korai csemege kevesebbet terem, de öntözetlen földben is elboldogul, permetezni sem kell. A kései csemege a hibrid kukorica izolációs növénye lesz, jóval későbbi virágzási idejének köszönhetően. A szövetkezet szakemberei jó pár napot „elsakkoztak” a vetéstervvel, mire összeállt a legtöbbet ígérő vetésszerkezet.
Így látja a konzervgyár
„Gazdasági szempontból soha nem látott bizonytalansággal indul a szezon. A Covid kitörésekor a legfontosabb gyárak felkerültek a stratégiailag fontos cégek listájára, de hogy ez egy éles vészhelyzetben mit jelentene, nem tudjuk. Ahogy hallom, a minimálisan elvárt borsómennyiséget szinte mindenkinek sikerült lekötnie – ez a mi esetünkben közel 5 ezer tonnát jelent –, de a csemegekukoricával rosszabb a helyzet” – mondja Kovács János, a Kecskeméti Konzerv Kft. ügyvezetője. A borsó esetében azzal magyarázza a nagyobb szerződési kedvet, hogy tavaly jó mennyiséget, jó áron takarítottak be a gazdák, így az idei szezonban kínált árakat könnyebben elfogadták, mint a csalódást hozó csemegekukorica esetében.
A konzerv- és hűtőipar már tavaly is nehezen tudott lépést tartani az alternatív növények áremelkedésével, de idén a 40-50 százalékos emelés is sokszor kevésnek bizonyult. Februárban még reménykedtek a gyárak, hogy aki eddig nem szerződött, az a tavasz közeledtével meggondolja magát, erre jött az orosz-ukrán konfliktus: „Úgy becsülöm, hogy 10-15 százaléknyi termőterületet elveszít a hazai feldolgozóipar csemegekukoricából. Plusz az idei áremeléssel a konzervkukoricánk drágábbá válhat, mint a francia, ami erősen befolyásolja a külpiaci versenyképességünket.”
Ugyanakkor a feldolgozóipart is szorítja a konzervdobozok, az energia és a bérek áremelkedése, ők sem akarnak veszteséget termelni. Kovács János megérti, ha a termelők nyereséget és az áru garantált átvételét várják, de szívesen látna hasonló garanciákat a konzervipar számára is. A feleknek oda-vissza partnernek kellene tekinteniük egymást. Mint mondja, van olyan gyár, amelyik sokat ígér, de nagyon későn fizet, és van olyan korrekt termelő, aki fontosabbnak tartja a hosszú távú partneri kapcsolatot, mint azt, hogy a konzervipari növényen is 30 százalékos haszna legyen. Az utóbbi nyilván túlzás, az viszont tény, hogy az Agrárközgazdasági Kutatóintézet 2019-ben 26 százalékosra tette a szántóföldi növénytermesztés jövedelmezőségét, ami a Covid alatt tovább emelkedett. Az agrárolló a tavalyi év végére gyors ütemben zárult, emiatt februárig a korábbinál kevésbé nyereséges évre számított az agrárágazat. Mivel a háborús konfliktus a vetés előtt robbant ki, a gazdáknak arra is van lehetőségük, hogy a magyar kormány gabonaexport-korlátozó intézkedéseire reagáljanak. A konzerviparnak azonban kicsi a mozgástere: most megpróbálnak a kiskereskedőkre nyomást gyakorolni.
