A „gyerekkori” hatások egy életre szólnak, akkor is, ha kukoricáról vagy szójáról van szó. A párleveles, soroló vetéseket érő időjárás eldönti, hogy mire lesz képes később a magot érlelő növény aszály idején. A növények ezen tudását ki is lehet használni.
Használ neki, ha „kiskorában” találkozik a vízhiánnyal (fotó: Horizont Média)
Mostoha körülményekre számít
Az Illinoisi Egyetem új kutatása szerint azok a növények, amelyek aszályos körülményeket vagy szélsőséges hőmérsékleteket tapasztalnak fejlődésük korai szakaszában, és ezt sikeresen túlélik, jobban megbirkóznak ugyanezekkel a feltételekkel a betakarítást megelőző fejlődési fázisban. A kutatók Illinois, Indiana és Iowa kukorica- és szójaföldjein figyelték meg a jelenséget. A Food and Energy Security című folyóiratban nemrég megjelent tanulmányban csaknem 20 év terméshozamának adatait elemezték, és megállapították, hogy mind a kukorica, mind a szója 7 százalékkal képes mérsékelni az aszály okozta termésvesztéségeket, ha a fejlődése korai szakaszában találkozik a vízhiánnyal.
Isten csapása: csapadékos tavasz, aszályos nyár
A magyar gazdák számára sem újdonság a jelenség: jól tudjuk, hogy aszály idején mélyebbre eresztik a gyökerüket a fejlődő növények, ami egy későbbi vízhiányos időszakban nagyon jól jön a számukra. „Felnőtt korban” ugyanis már nincsenek tartalékok a nagy gyökérképzésre, a növény jószerivel azzal gazdálkodik, ami addig kialakult a szervezetében. Az aszálytűrésnek természetesen számos más aspektusa is van: a fotoszintézis és a teljes anyagcsere hatékonysága éppúgy része, mint a növényi bőrszövet vastagsága vagy szőrözöttsége. Egy biztos: ha csapadékosabb tavaszok és szárazabb nyarak jönnek, akkor az sokat ront a növénytermesztés eredményén – az amerikai prognózisok pedig ebbe az irányba mutatnak. Magyarországon inkább a tél válik monszunossá, és a tavasz-nyár veszít a csapadékosságából a klímakutatók szerint.
Alapképesség a DNS-láncban
A mostani eredmények mindenesetre azt sugallják, hogy ahol adott a lehetőség az öntözésre, ott nem szabad vízzel „elkényeztetni” a csíranövényeket. Ahol pedig nincs erre lehetőség, ott célirányos nemesítéssel, génszerkesztéssel lehet képessé tenni a növényeket arra, hogy kevésbé „stresszeljenek”, amikor beüt az aszály. Mivel a növényeknek megvan az alaptudásuk a vízhiányos állapotok kezelésére, ezért ennek szabályozó, genetikai háttere is feltárható – vélik a kutatók, akik máris dolgoznak az aszályra már születésüktől kezdve „emlékező”, klímarezisztens növényeken.
Lásd még a témában:
FAO-számmal nem taktikázhatunk az aszály ellen.
Két példa, két módszer: tapasztalatok a sávműveléssel
Kutató: eddig mázlink volt, de jövőre más kukoricákra lehet szükség
