Parázsló szivarvég: most dől el a dohánytermesztés sorsa

Írta: MezőHír-2021/11. lapszám cikke - 2021 november 07.

A dohány termelése ma vesztésre áll a szántóföldi növényekkel szemben. Kritikus ponthoz értünk: a termelők megszállottságán, a felvásárlók decemberi árajánlatán és a kormányzat adakozókedvén múlik az ágazat további sorsa.

Valaha Somogyból indult el a hazai dohánytermelés, de hosszabb távon itt túl kevésnek és drágának bizonyult a munkaerő Szabolcs nagy létszámú, szegény lakosságához képest. Az eltelt évtizedek ellenére a termelés csak részben bizonyult gépesíthetőnek, és úgy tűnik, ez az, ami megpecsételheti a növény sorsát. A dohány termőterülete az uniós csatlakozás óta meg-megtorpanva, de következetesen csökken. Vajon elértük már a mélypontot, vagy van még tovább?

 

Két nagy szereplő a pályán

Az idei év termését mind mennyiségben, mind minőségben jó-közepesnek ítélik a felvásárlók. (A tavalyi nagyon gyenge volt.) A hideg tavasz miatt a betakarítás kicsit később kezdődött, de az első levelek törése még így is túl korainak bizonyult: gyenge volt a minőségük. A betakarítás előrehaladtával azonban sokat javult.

Dohánybetakarítás
Dohánybetakarítás (forrás: MADOSZ)

 

A burleysek 1,7 tonna körüli, a virginiások 1,8–1,9 tonnás átlagtermést takarítottak be e cikk írásakor, azaz szeptember végére. Október közepére, végére fognak szárítókba kerülni az utolsó Virginia-táblákról is a levelek. Hazánkban az ULT Magyarország Kft. – a több mint 100 éves amerikai Universal Leaf Tobacco hazai leányvállalata – dominálja a termeltetést. Idén a termőterület kétharmadán, 2 000 hektáron integráltak 382 termelőt. Az ULT a nyíregyházi feldolgozója bezárása után az olasz és lengyel feldolgozóüzemekbe irányította át a hazai dohányokat. A dohány kis tömegű és értékes árucikk, de a jelenlegi energiaárak és bérköltségek mellett mégis nehezebbé és költségesebbé vált a célba juttatása. Ennél is rosszabb helyzetben van a tengerentúlról érkező import dohány – teszi hozzá Füzi Csaba, a Continental Dohányipari Zrt. vezérigazgatója. A vállalat rendelkezik az egyetlen hazai dohányfeldolgozóval. A szolnoki DOFER Dohányfermentáló Zrt. a dohánytermést a hazai termőterület egyharmadáról vásárolta fel idén. Egy-egy cigarettamárka azonban számos földrajzi helyről származó, többféle dohányfajtából áll össze, így a Continental is élénk külkereskedelmet folytat, és az országhatáron túl is vannak leányvállalatai. A cégvezető a kikötőkben tapasztalható konténerhiány és logisztikai gondok miatt 4-5 hónapos csúszást tapasztal a megrendelések teljesítésében, de egyelőre biztosítani tudják a termelést a meglévő raktárkészletekkel.

magyar dohanytermeles
A hazai dohánytermelés visszaszorulása. Megjegyzés: a 2021 évi terület a MADOSZ adatai szerint 3 100 hektár (forrás: KSH)

 

Az ULT Magyarország Kft. a Nyidoter Kft.-n keresztül szervezi a termelést, legyen ez inputanyag-beszerzés, agronómiai vagy pénzügyi tanácsadás. „A mi dohánytermelőink nem kapcsolódnak a magyar fogyasztáshoz, ennek csökkenése tehát nem befolyásolja a termelési kedvet” – szögezi le a FeketeTibor, a cég agronómiai igazgatója. Úgy látja, hogy a jelenlegi támogatási szintek az átmeneti éveken túl 2027-ig fenntarthatóak lesznek. Külön örömteli, hogy dohánytermesztők gépesítési pályázatait is befogadják már. „Számunkra az öntözés, az ültetés, növényápolás gépeinek beszerzése és a korszerű szárítók megléte a legfontosabb. Élénk pályázati kedvet érzékeltünk a termelők körében. Erre szükség is van, mivel most zajlik egy generációváltás. Az apák nyomdokaiba lépő fiatalok már kevesebb kézi erővel akarják megoldani a termelést. Nincs is más választásuk: a dolgozók is elöregedtek, külföldi utánpótlásra pedig ne számítsunk, azok nem itt állnak meg…”

dohányültetés
Dohányültetés – didergős volt az idei május (forrás: Maczali János, Apagy, MADOSZ)

 

Állandósuló munkaerőhiány

Egy hektárnyi dohányt egy négyfős család plusz egy szezonmunkás tud kiszolgálni. Fekete Tibor szerint az, aki Burleyből átlépi az egy hektárt, már megél a dohánytermelésből, ha van főállása is. Ugyanez a Virginia fajtával csak 20 hektár felett és főállásban lehetséges, mivel ennek magas az öntözési és szárítási költsége, illetve számottevő a külsős munkaerőigénye. A szezonmunkásokat csak az tudja magához kötni, aki a téli hónapokban is „foglalkoztatni” tudja őket, legalább karbantartási munkákat ad némi fizetésért cserébe. Az idei év több szempontból is kritikus. Elég, ha a gáz és a villamos energia árára gondolunk: ezek 2020-hoz képest októbertől a négyszeresükre nőttek, hatásuk pedig az egész gazdaságba begyűrűzik. A gázé elsőként a nitrogénműtrágyák árában jelentkezik, ezek drágulása még hónapokon át tartani fog. De a gazdálkodókat ennél is jobban aggasztja a munkaerőhelyzet. Két éve még közel 20 hektáron termelt Virginia dohányt az egyik szabolcsi termelő, aki mostanra talonba tette speciális gépeit. „A kieső nyugdíjas munkaerőt nem tudtuk pótolni. Vettünk egy kombájnt, azt hittük, az megoldja a gondot. De a kombájn nem tudja tűsorkeretbe rakni a leveleket. Hiába érkezett meg a termés a szárítóhoz, a berakáshoz megint csak ember kellett. Az igazság az, hogy már túl sok pénzem van benne, és túl régóta csinálom ahhoz, hogy csak úgy lemondjak a dohánytermesztésről. A termelési kvótámat sem adtam el, hátha…” – vázol egy tipikus álláspontot a 60-on túli gazdálkodó. A helyzetet nem könnyíti meg, hogy idén a szabadpiac elképesztő árakat fizet az alternatívaként szóba jövő szántóföldi növényekért. Az idei közepesnek mondható, 7 tonnás átlagtermésű kukoricával már közelíteni lehet a dohánnyal elérhető nyereséget, töredéknyi munkabefektetéssel. „12 hete reggeltől estig benne vagyunk a táblákban, közben szinte napi küzdelmet jelent a munkát otthagyó emberek pótlása. Összeszokott brigádokról már rég nincs szó: egyesével kell összeszedni őket. Lehet, hogy tisztán pénzügyileg még mindig jobb a dohány, de a munkaerőhiánnyal járó bizonytalanságot és a növekvő költségeket ez nem tudja kompenzálni” – szögezi le a fiatal generáció egyik képviselője, akikhez pedig a legtöbb reményt fűzi az ULT Magyarország Kft. Pedig a család kezében mostanra az életképességi határt jóval meghaladó dohányterület gyűlt össze. A dohánytermesztés soha nem lesz teljesen gépesíthető folyamat, vélekedik a gazdálkodó. Az ültetés, kapálás, tetejezés, kacsolás örökös probléma. Lehet persze kombájnt venni, de azzal olyan veszteségekkel és olyan minőségben zajlik a betakarítás, ami megengedhetetlen mínuszokat hoz az eredményben. „Pályáztunk persze szárítóra, csakhogy az egy közönséges terményszárító, a szántóföldi kultúrákhoz kell, ahogy a precíziós gépbeszerzési pályázaton megcélzott kombájn is. Többéves keretszerződés köt minket a dohányfelvásárlóhoz, de ha ez lejár, és a feltételek nem változnak, el kell gondolkodnunk a folytatáson” – hangzik a pesszimista jóslat.

 

Nincs az a pénz…?

Nemcsak a dohányfeldolgozás szenvedi meg ezt a helyzetet: a konzervipartól kezdve a cukorgyárig az agrárium minden szegmensében fejtörést okoz a beszállítók termelésben tartása. Mivel a végső fogyasztók felé nem lehet a költségnövekedés valós mértékét továbbítani, ezért a felvásárlási árakat sem lehetett nagyon megemelni, így ezek sokat veszítettek versenyképességükből a szabadpiaci terményekkel elérhető árakkal szemben. A feldolgozók egyetlen reménysége, hogy a támogatási oldalon történik további pozitív változás. Mivel 2015-től megszűnt a dohánytermesztés uniós finanszírozása, az ágazat színtisztán a nemzeti forrásoktól függ; innen évi 5 milliárdos támogatást kap szerkezetátalakítás, mezőgazdasági és általános csekély összegű támogatás címén. Ez hektáronként mintegy 1,5 millió forintnak felel meg, de ez korántsem olyan „automatikusan” járó összeg, mint a területalapú támogatás, számos feltételhez kötött. A kormányzat azt is bejelentette, hogy a 2027-ig terjedő támogatási ciklusban a korábbi 15 helyett 80 százalékos társfinanszírozást biztosít az uniós források mellé, ami a többszörösére emelte a pályázatokra fordítható összegeket. Látjuk is, hogyan röpködnek a 10-50-100 milliárdok az egyes kiírásokban. Kérdés, hogy az elmúlt évtizedben ki menynyire tudott megkapaszkodni a termelésben, vannak-e tartalékai a beruházáshoz. A Continental vezetője, Füzi Csaba kulcsfontosságúnak érzi a most következő időszakot: ha a termelésre fordított nemzeti támogatás érezhetően emelkedik, akkor a dohánytermesztési kedv megmarad, ha nem, akkor a mostani terület 20 százalékát is elveszíthetjük a termelési költségek drasztikus növekedése miatt.

Az ULT Magyarország Kft. részéről Fekete Tibor optimistábbnak mutatkozik. A cég sokat tesz azért, hogy a termelői körét az új ciklus támogatási feltételeire is felkészítse. A mostani szerkezetátalakítási támogatás valójában a foglalkoztatást és a becsatornázott, ellenőrzött termelést jutalmazza. A jövőben azonban hangsúlyosabbak lesznek a fenntarthatósági célok. Palántázásban a tőzeg részbeni helyettesítését preferálják a könnyebben megújuló kókuszrosttal, szorgalmazzák a vegyszerek minimalizálását és a nevelőközegként szolgáló vízágy hasznosítását. A fólia is egy újrahasznosítható göngyöleg. A szántóföldön a gyomirtás helyett a kapálást, a kacsgátlásban a pendimetalin kihagyását javasolják. A vetésváltás és az integrált növényvédelem a gazdálkodás természetes részét képezi, ahogy a talaj tápanyagtartalmához igazodó műtrágyázás is. A korszerű öntöző- és szárítóberendezésekkel pedig anyag- és energiamegtakarítást lehet elérni. Egyszóval egy sor olyan törekvés, ami egybevág az unió környezetvédelmi célkitűzéseivel, tehát az új támogatási rendszerben is jutalmazható, és a termelés hatékonyságát sem csorbítja.

Tét: a talpon maradás

Az ULT Magyarország Kft. bízik benne, hogy a termőterület-csökkenés padlót fogott, és aki most, generációváltáskor és válság idején is a ringben marad, azzal hosszú távon számolni lehet. „Letisztult az ágazat, ez a nagyságrend már meg fog maradni. A magunk részéről többéves szerződésekkel garantáljuk a termelési biztonságot” – hangsúlyozza Fekete Tibor. Füzi Csaba szintén bízhat az ágazatban, hiszen a Continental vadonatúj, sátoraljaújhelyi dohány-előkészítő üzeme jövő ilyenkor már megnövelt kapacitással tudja fogadni a hazai alapanyagot. A 10 milliárdos beruházás jelzi: hosszabb távon is számítanak a megfelelő alapanyag-ellátásra.

dohanyszárítás
Szerencsés, aki nem 30-40 éves szárítóval dolgozik (forrás: Papp Károly, Ilk, MADOSZ)

 

A Continental szolnoki dohányfermentáló üzeme 2 ezer tonna dohánnyal még pénzügyileg eredményesen képes dolgozni, de hosszabb távon a léte teljes egészében attól függ, meg tudja-e tartani legalább a jelenlegi integrált termőterületet. „Burleyben folyamatos termelés-visszaesést érzékelek, ott alig látni új termelőt vagy gépesítést. A Virginiából élők között azonban látni pozitív mozgást: vannak, akik kombájnt és más gépeket vettek, igyekeznek hatékonyabbá tenni a termelést. A szárítók modernizálása azonban az elmúlt évtizedekben a legtöbb helyen elmaradt, így az emelkedő energiaárak miatt ma már ez a nyereséges dohány-előállítás egyik szűk keresztmetszete. Ha nem tudjuk a fajlagos költségeket csökkenteni, akkor nemcsak a hazai, de az egész uniós termelést is elsöpri az ázsiai és az afrikai dohány. Márpedig, ha ez egyszer megszűnik, akkor sosem fog visszajönni” – hangzik a borús helyzetelemzés.

 

Gönczi Krisztina