2014 és 2020 között Oroszország gazdasági csodát művelt: sertéshúsból önellátóvá vált, míg búzából az EU-val versengve a világ top-exportőre lett. Így sült el az embargós fegyver, ezek az utak maradtak a Nyugat és Magyarország számára az orosz piacon.
Búzabetakarítás Oroszországban (forrás: Rostselmash Agrotechnics FB oldala)
Az embargó mint áldás
Vlagyimir Putyin első elnökké választása után, 2000-ben, nemzeti projekteket indított a mezőgazdaság fellendítésére. A cél az volt, hogy az ország 80-95 százalékban önellátóvá váljon a legfontosabb agrártermékekből. Egy évtizeddel később elfogadtak egy úgynevezett gabonaszabályzatot, ami átláthatóvá tette a piacot, és hozzájárult a gabonaexport fellendüléséhez. A legtöbbet azonban az EU (és az USA, Ausztrália, Kanada, Norvégia) szankciói segítettek az orosz mezőgazdaságon, amikor a 2014. évi ukrajnai orosz beavatkozás nyomán a felek kapcsolata elmérgesedett. A Nyugat diplomáciai-gazdasági intézkedéseire válaszul az oroszok élelmiszer-embargót hirdettek, ami néhány kemény év után a belső termelés megerősödéséhez vezetett.
Hozzátesszük: a szaporítóanyagok és a vemhes, illetve tenyészállatok vagy takarmánypremixek exportja egy pillanatra sem állt le, továbbá nyitott maradt annak a lehetősége, hogy a vegyes vállalatok alapítása révén kerüljön az orosz piachoz közelebb egy termék forgalmazója. Ezeket a lehetőségeket a hazai agrárium – ahogy nyugati versenytársaink is – maradéktalanul kihasználta. Ezzel együtt a magyar gazdaságot is súlyosan érintette az orosz korlátozás: élelmiszeripari kivitelünk két év alatt harmadával csökkent, a 2013. évi 267 millió euróról 179,5 millió euróra esett. De maguk az oroszok is megszenvedték a gyors átállást: a belpiaci élelmiszerárak is harmadával nőttek két év alatt (noha Fehéroroszországon és Moldávián keresztül sok mezőgazdasági termék talált utat az orosz piacra). A genetikai alapok, a gépek és a know-how beengedése az országba azonban néhány átmeneti év után rendezte az orosz ellátást.
2020-ra csodát művelt az orosz gazdaság: a Szovjetunió összeomlása óta először fordult elő, hogy nettó élelmiszer-exportőr lett. A teljes élelmiszerexport harmadát a gabonafélék adták, de a legdinamikusabban a húsok kivitele bővült (Kínába). Sertéshúsból teljesen önellátóvá váltak. A járvány azt a sajátos helyzetet eredményezte, hogy a gázból és olajból befolyó bevételek mögött a második legnagyobb valutaforrássá az agrárium termékei váltak. (Míg a kőolaj ára nyomott volt, az élelmiszerárak kilőttek.) Az orosz búzakivitel a gabonaárak meglódulása miatt olyan mérteket öltött tavaly, ami idén az export korlátozására kényszerítette a kormányzatot, amivel alaposan megzavarták a nemzetközi piacot is. Az orosz kormányzat legújabb célkitűzése az, hogy az agrárkivitel további 50 százalékkal nőjön 2024-ig. Ennek érdekében gabonafélék termelését évi 140 millió tonnára kell növelni 2025-re. Mivel a termelési átlagaik olyanok, amilyenek (lásd lentebb), a fejlődési potenciál is nagy Oroszországban.
Legfontosabb exportcikkünk Oroszország felé: kukoricavetőmag (fotó: Horizont Média)
Földrajzi és egyéb előnyök
Oroszországban számunkra felfoghatatlanul nagy méretekben gazdálkodnak. Egyes holdingok több százezer hektáros területeket művelnek. A Prodimex például a maga 800.000 hektárjával a világ top-5 agrárvállalkozása közé tartozik a méreteit tekintve, de nem kicsi a Kuban agrárholding sem, amelyik 110.000 hektáron gazdálkodik. Hazánkból nézve mégis gyenge termelési eredmények születnek a posztkommunista országban. Búzából és tejből nagyjából a magyar átlagok felét hozzák. Idén az augusztusi becslések szerint a termés kétharmadát kitevő őszi és harmadát képviselő tavaszi búza együttes termésátlaga 13 százalékkal lesz gyengébb a tavalyinál, 2,6 tonna hektáronként.
Az óriási méretek azonban óriási exportkapacitásokat képesek eredményezni. Idén 72,5 millió tonnás búzaterméssel kalkulálnak az elemzők, ez 15 százalékkal lenne gyengébb a tavalyinál, a kivitel 35 millió tonnát tehet ki. Oroszország az embargót követően néhány év alatt a negyedik helyről a világ top-exportőrévé emelkedett búzából, amihez a rubel leértékelése és a gabonaszállítmányozás erőteljes állami dotációja is hozzájárult. (Igaz, Európa azóta is beelőzi időnként a Nagy Medvét, 2021/22-re az elemzők megosztott első helyet szavaztak meg a két nagy exportőrnek.)
A klímaváltozás szintén előnyösebb Oroszország számára, mint Európának: Szibériában egyre nagyobb területek válnak művelésre alkalmassá, míg Európát hol hő-, hol hideghullámok sújtják. Az ország földrajzi fekvése kereskedelmi szempontból is nagyon előnyös: mind Kínát, mind a Közel-Kelet, mind Észak-Afrikát könnyen elérik. A sarkvidék jegének kiolvadása pedig a potenciális olajmezőkön túl a kereskedelmi útvonalakat is bővíti.
Már csak a know-how-nk maradt
A magyar-orosz agrárkapcsolatokban a tenyészállatexport, a vetőmagexport, illetve a mezőgazdasági technológiák kivitele nagy jelentőségű – szögezte le Bencsik Dávid, az Agrárminisztérium nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára a legutóbbi Nemzetközi Üzleti Fórumon. Hangsúlyozta: Magyarország és Oroszország hosszútávú együttműködési lehetőségei között szerepel az agrárdigitalizáció, a precíziós gazdálkodás, illetve az e-kereskedelem is. Más lehetőségünk úgysem maradt, és ez is, ki tudja meddig. Putyin célja az, hogy 2025-re vetőmagból legalább 75 százalékosra emelje az ország önellátottságát, termelési átlagaik pedig annál szebben alakulnak, minél több szaktudást és eszközt szállítanak hozzá a nyugati országok, beleértve minket is.
