Egyszer már sikerült, talán most is sikerülhet. 2014-2020 között már 100 ezerről 200 ezerre tudtuk bővíteni az ökológiai művelésbe vont területet. Most 2027-re tűztük ki ugyanezt a célt, de ez már 200 ezer hektár bevonását jelenti. Az út világos, de nagyon rögös.
Néhány őshonos juhval többféle címen is anyagi előnyhöz jutunk (fotó: Gönczi Krisztina)
A kitűzött cél azért nem tűnik irreálisnak, mivel további 100 ezer hektár máris átállás alatt áll, és a kormány éppen a közelmúltban biztosított újabb forrásokat további területek ökotermelésbe vonására. (Az új kiírás október 15-én nyílik, lásd részletesebben itt.) Tekintve az EU 2027-re kitűzött céljait, ezen a téren további támogatásokra is számítani lehet.
Ez az út
A duplázási cél elérése érdekében Nemzeti Cselekvési Terv is készült, amelyet most bocsátottak társadalmi egyeztetésre. A dokumentum szerint a Közös Agrárpolitika elvárásaihoz csak úgy lehet felnőni, ha a belső biotermékfogyasztást is növeljük. A munkaerőhiány okozta nehézségeket és a természet fokozottabb védelmét is meg lehet oldani precíziós eszközökkel – ismeri fel a terv –, ezek beszerzésére továbbra is nyitva állnak majd a támogatási lehetőségek a mezőgazdák számára. A kormány célja, hogy az ökológiai gazdálkodásra vonatkozó képzést és szaktanácsadást is fejlessze.
Ha a célok megvalósulnak, az ökológiai gazdálkodásba vont terület nagysága elérheti a mezőgazdasági terület 10 százalékát 2027-re, azaz mintegy 400 ezer hektárt. A termelésbővítést indokolja, hogy az uniós ökopiac folyamatosan nő, bár hozzá kell tennünk: a biotermék-vásárlók az egyik legtudatosabb fogyasztói réteget képviselik, így ide betörni magyar áruval még nehezebb, mint egy idegen piac konvencionális termékei közé. Természetesen nem lehetetlen, hiszen, ha az igény adott, valahogy ki kell szolgálni, de nagy a kihívás.
Az Európai Unióban 41,5 Mrd eurót tett ki az éves biotermék-forgalom 2019-ben (tíz év alatt 131,6%-os növekedést mutat). A legnagyobb ökopiaccal Olaszország (3,6 Mrd euró), Svájc (2,9 Mrd), Spanyolország (2,13 Mrd), Ausztria (1,92 Mrd) és Hollandia (1,2 Mrd) rendelkezik. Az egy főre jutó átlagos éves ökotermék-fogyasztás 84,4 eurót tett ki, Dániában volt a legnagyobb, 344 euró/fő/évvel, de magas volt a balti államokban is. Az ökológiai gazdálkodást végző termelők száma 2019-re 418 ezerre növekedett, nyolc év alatt 76%-kal emelkedett a számuk.
Forrás: FiBL & IFOAM: The World of Organic Agriculture 2021
Túl sok munka, nagy kockázat
A dokumentum példaként állítja a magyar mezőgazdaság elé Ausztriát, ahol a legnagyobb, 26 százalékos az ökoterületek aránya az EU-ban (638 ezer hektár). Nemcsak az alpesi legelőkön folytatják ezt a gazdálkodási módot, amit alátámaszt, hogy a forgalmazott friss zöldség 16 százaléka, a gyümölcs 11, a tejtermék 12 és a tojás 22 százaléka származik ökogazdaságokból. A biotermékek fogyasztása az elmúlt időszakban évenként 10-15 százalékkal nőtt Ausztriában.
Hazánkban az ökológiai művelésbe vont, illetve átállás alatt lévő területek kétharmada (cc. 64%) gyep, illetve halastó, bő harmada szántó (cc. 35%) és nagyjából 5 százaléka ültetvény. Minden negyedik hektár gyep és minden tizedik hektár ültetvény tartozik ebbe a művelési módba. Az összes mezőgazdasági terület mintegy 6 százalékát fedi le az ökogazdálkodás, az uniós átlag 8 százalék. Biotermelési szerkezetünk okaként a dokumentum felhozza, hogy a Nyugat-Európában nagy mennyiségben keresett biotermények (búza, tönköly, repce, napraforgó) egyszerűen előállíthatók és értékesíthetők, amennyiben a termelő részéről legalább egy kamionnyi tétel rendelkezésre áll. Több integrátor szervezet is foglalkozik termeltetésükkel és nagykereskedelmükkel. A zöldség- és gyümölcstermesztésben viszont jóval nehezebb az ökológiai előírások betartása (főként a növényvédelemben). Az ezzel járó nagyobb kockázat, a magas élőmunkaigény, valamint a kezdő beruházás nagyobb mértéke is visszatartja a hazai termelőket.
Ami a bio minősítésű állati termékek előállítását illeti, ez más országokban is nehéz feladat, legkönnyebben a biolegelőkre alapozott állattartás valósítható meg. Hazánkban tavaly 95 ezer baromfit tartottak így (bár soknak tűnik, ez mindössze 5 ólnyi tyúk az egész országban) és 26 ezer marhát, aminek a 85 százaléka húshasznú volt. Volt továbbá 8500 juh és 3500 sertés, illetve 600 kecske is. A minősített méhcsaládok száma már közelíti a 45 ezret. A hazai biotermékek külföldre távoznak, alig igényli ezeket a magyar piac, a mennyiség 80 százaléka feldolgozatlanul kerül exportra. A dokumentum azonban kiemeli, hogy nő az ökotermékek gyártásával foglalkozó vállalkozások száma, legtöbben a zöldségek, gyümölcsök feldolgozását végzik.
A Cselekvési Terv kiemeli, hogy bár az ökológiai gazdálkodás előírja az ökológiai vetőmag használatát, a jelenleg forgalomba kerülő vetőmagtételek töredéke minősül annak. Ha a gazdálkodó a vetés előtt nem tud ökovetőmagot beszerezni, egyedi derogáció vagy általános derogáció alapján használhat nem ökológiai termesztésből származó, kezeletlen vetőmagot. Magyarországon a Nébih még nem adott ki általános derogációt, holott erre lehetősége lenne egy-egy szezonra és meghatározott növénycsoportokra. (Lásd még cikkünket: Kevés az ökofajtateszt, több információt kérnek a gazdák.)
A támogatási rendszer hibái
A dokumentum felrója azt is, hogy az öko és konvencionális gazdálkodás párhuzamosságának engedélyezésével (ez az egész EU-ban lehetséges, ha ugyanazt a fajt nem termelik öko és nem öko módon) az egyes gazdaságok érdemi ökotermelés nélkül is jogosulttá váltak egy sor előnyre. A földszerzéstől kezdve a beruházási támogatásokon át mindenütt plusz pontokra, előjogokra számíthatnak. A dokumentum szerzői megállapítják: minél nagyobb az üzemméret és minél kisebb az ökoterület üzemen belüli aránya, annál nagyobb valószínűséggel lesz az adott gazdaság a támogatási rendszer potyautasa, amelyik ökotermék-előállítást lényegében nem végez.
