A furmint szőlőt korábban kifejezetten csak aszú készítéséhez használták, napjainkban már száraz bor alapanyagként is sokra tartja a borászat. Jellemzője, hogy ellenálló, jól bírja a klímaváltozást, és a botritisszel való kapcsolatot is a javára tudja fordítani.
Az ELTE és az EKKE kutatóinak vizsgálata
A szakemberek az Environmental Microbiology Reports folyóirat augusztusi számában publikálták eredményeiket, mely alapján kijelenthető, hogy nagy lépést tettünk a furmint sokszínűségének megismerése felé, illetve ennek a fajtának nagy jövő jósolható.
A tokaji és a Balaton-felvidéki klíma igen kedvező ennek a szőlőfajtának, mely termőterületeinek jelentős része Magyarországon található. A legnagyobb termővidék Tokaj-Hegyalján van, ahol a furmint tokaji aszú formájában vált ismertté. Az aszúsodáshoz a furmint jó cukorgyűjtő képessége és a botritisszel (szürkepenésszel) a megfelelő találkozása járul hozzá. Népszerűségét növeli, hogy egyre többen alkalmazzák száraz borhoz is alapanyagként, sőt egyre inkább, így jut el a fogyasztókhoz.
A téma aktualitását a szélsőséges időjárási viszonyok, a klímaváltozás is alátámasztja.
Megfestett gomba a szőlő levelében (Fotó: ELTE)
Mi a sokoldalúság titka?
A növényekkel is számos mikroba (gomba és baktérium) él együtt, melyek megbetegedési tünetek nélkül vannak jelen, sőt számos lehetséges módon lehetnek pozitív hatással a gazdaszervezetre.
A szőlőtermő régiókban, az utóbbi időben egyre fontosabbá vált a különböző mikrobiális közösségek megismerése, ami hosszú távon a szőlőfajták és a termelést befolyásoló tényezők jobb megértéséhez vezet. A legtöbb szárazföldi növényhez hasonlóan a szőlő belső részeiben is élnek különféle nem-patogén gombák.
Ennek megismerésére Kovács M. Gábor és Váczy Kálmán Zoltán vezetésével az ELTE Biológiai Intézet Növényszervezettani és Mikrobiológiai Tanszékeinek, valamint az EKKE Szőlészeti és Borászati Tudásközpontjának munkatársai több éven keresztül, különböző évszakokban és területeken, számos eltérő vizsgálati módszer alkalmazásával végeztek kutatásokat.
„Míg a szőlő baktériumközösségeiről és a borkészítésre ható többi növényi kórokozókról viszonylag sok szakirodalmi adatunk van, a növényekben élő, de tüneteket nem okozó gombákról, vagyis az endofitonokról és a szőlő kölcsönhatásokról kevesebbet tudunk. Ez a rejtőzködő közösség általában nagyon gazdag; a mostani vizsgálataink során több száz különböző gombát mutattunk ki a növényekből” – mondta Kovács M. Gábor, az ELTE Növényszervezettani Tanszékének vezetője.
A növényben rejlő diverzitás lehet a szőlő titka (Fotó: Pixabay)
Korábban a kutatások a vörös fajtákra koncentráltak, most viszont
A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy vajon a furmint föld feletti zöld szöveteinek gombaközösségére milyen hatással vannak a termőhelyek adottságai és az évszakok változásai hazánk különböző termőterületein.
Más termőterületeken végzett korábbi kutatások bizonyították, hogy a szőlővel együtt élő gombaközösségek évszakonként eltérők lehetnek. A mostani eredmények is azt támasztják alá, amit a mikroszkópos megfigyelések is megerősítenek. A zöld növényi szövetek kolonizációjának mértéke tavasszal alacsonyabb, majd a vegetációs időszak vége felé viszonylag erőteljesebbé válik. A gombaközösségek megjelenésének mennyiségi változása termőterülettől függetlenül megegyezik. Érdekesség, hogy a levelekben és a fürtökben élő gombaközösségek összetétele is hasonlóságot mutat az eltérő földrajzi és éghajlati viszonyok ellenére is.
„Elmondhatjuk, hogy a DNS alapú vizsgálatok eredményeit a többi módszer is megerősítette. A vizsgált növényi részekben a gombák körülbelül háromnegyedét a tömlősgombák közé tartozó Aureobasidium, Cladosporium és Alternaria fajok teszik ki, melyek további vizsgálata gyakorlati alkalmazásokhoz is fontos lehet. A mintavételezés a Tokaji Borvidékhez tartozó négy egymáshoz közeli mádi dűlőt és két egri referencia helyet foglalt magába, és a vizsgálatok termőhelytől függetlenül hasonló gombaközösségek jelenlétét mutatták. Ezért a terroir hatást, vagyis a termőhely borban megjelenő adottságát, kiérezhető jellegét nagy valószínűséggel nem a föld feletti növényi szövetek gombaközösségei határozzák meg” – mondta Knapp G. Dániel, az ELTE Növényszervezettani Tanszékének adjunktusa, a tanulmány első szerzője.
Vizsgálati eredmények: szőlő belső részeiben is élnek különféle nem-patogén gombák (Fotó: ELTE)
Módszertani újdonságok
A molekuláris technikák mellett a kutatók egy régi, jól bevált eszközt is alkalmaztak. „Mikroszkópos vizsgálatokat kevésbé használnak a növényekben élő gombaközösségek jellemzésére a kutatók, pedig, ha belegondolunk, amellett, hogy kitenyészthetjük a gombákat, vagy kimutathatjuk ezek egyes DNS szakaszait molekuláris technikákkal, fontos információkkal szolgálhat ezek vizualizációja is, mely jelezheti, hogy akár egy jellemző struktúrákat képző gombacsoport mennyire gyakori a növényben, pláne, ha kórokozóról van szó. Erre pedig kiválóan alkalmas az általunk is alkalmazott mikroszkópia” – mondta Knapp G. Dániel.
„…ezek az első olyan hazai publikált eredmények, ahol új generációs, nagy áteresztőképességű, DNS-szekvenáláson alapúló módszerekkel jellemeztük növények mikrobiomját, a bennük rejtőzködő mikrobiális közösség diverzitását. Óriási jelentőségűek ezek a módszerek; a korábbi technikákkal elérhetetlen mintamennyiségek és adatsorok vizsgálatai váltak lehetővé a kutatási kérdéseink megválaszolásához” hívta fel a figyelmet Kovács M. Gábor.
A jelenlegi adatok, és eredmények még nem teszik lehetővé, hogy témát általánosítsák a szakemberek minden fehér szőlőfajtára. További kutatások szükségesek ahhoz is, hogy a zöld növényi részek mellett akár egyéb hajtásrészek, vagy akár a gyökerek, a talaj mikrobiális közösségei szerepét feltárják a termőhelyfüggő minőségi különbségek kapcsán.
Forrás: ELTE, Sajtóközlemény
