A regeneratív gazdálkodás az ipari, mezőgazdasági rendszerek miatt leromlott talajok helyreállítására összpontosít. Módszerei a talaj szerves anyagainak holisztikus gazdálkodási és legeltetési technikák útján történő újjáépítésével támogatják az egészségesebb ökoszisztémákat. Röviden: a regeneratív mezőgazdaság gyakorlói hagyják, hogy a természet végezze a munkát.
Mi a regeneratív mezőgazdaság?
A regeneratív mezőgazdaság a föld teljes átalakításának egyik módja, a létfontosságú tápanyagok pótlásával és a biológiai sokféleség helyreállításával – írta Gabe Brown, a regeneratív mezőgazdaság úttörője. Jelenleg a regeneratív mezőgazdaság az egész világon zajló mozgalom. Függetlenül attól, hogy regeneratívnak, fenntarthatónak vagy ökológiainak minősítik, egyre több gazdálkodó bízik a mezőgazdasági rendszerek helyreállításának regeneratív ígéretében. A támogatók szerint az a fontos, hogy intézkedések szülessenek a talaj szervesanyag-tartalmának helyreállítására és a rendszer biológiai sokféleségének növelésére. A regeneratív mezőgazdasági technikák egyik alapelve az, hogy a talajt folyamatosan be kell takarni. Ez mind növényi maradványokkal, mind takarónövényekkel elérhető. Ezekkel megvédhető a talaj a szél és a víz eróziójától, csökkentik a talaj hőmérsékletét, és táplálják a benne lévő mikroorganizmusokat. A legtöbb talaj csak 2–10%-ban tartalmaz szerves anyagot, pedig ez létfontosságú szerepet játszik a talaj egészségében. A talaj szervesanyag-tartalmának minden egyszázalékos növekedése elősegíti, hogy a talaj hektáronként 20 000 literrel több vizet tartson meg. A megnövekedett víztartó képesség pedig azt jelenti, hogy a növények ellenállóbbak aszály vagy heves esőzés idején. A Regeneration International a regeneratív mezőgazdaságot olyan gazdálkodási és legeltetési gyakorlatnak nevezi, amely egyéb előnyök mellett megfordítja az éghajlatváltozást a talaj szerves anyagainak újjáépítésével és a leromlott talaj biológiai sokféleségének helyreállításával – ami mind a szénmegkötő képesség, mind a víz körforgásának javulását eredményezi. A regeneratív mezőgazdaság egy holisztikus földgazdálkodási gyakorlat, amely a növényekben a fotoszintézis erejét felhasználja a szénkörforgás lezárása, a talaj egészségének, a növények ellenálló képességének és a tápanyag sűrűségének javítása érdekében.
A regeneratív mezőgazdaságról szóló legjelentősebb viták középpontjában a légköri szénmegkötés lehetősége áll (hiszen ez az egyik fő ígéret). Az eddig napvilágot látott tanulmányok azt sugallják, hogy minél több gazdálkodó kezeli jobban a talaját akár legeltetési, akár növénytermesztési rendszerekben, annál több szén lesz a talajban. Ez valóban jelentős tényező, de önmagában nem oldja meg a klímaproblémákat.
A regeneratív mezőgazdaságról szóló legjelentősebb viták középpontjában a légköri szénmegkötés lehetősége áll
Hogyan működik?
A Rodale Institute meghatározása szerint a regeneratív mezőgazdaság olyan gazdálkodási elvek és gyakorlatok rendszere, amely a gazdaság teljes ökoszisztémájának a helyreállítására és javítására törekszik. Mégpedig úgy, hogy különös figyelmet fordít a talaj egészségére, a vízgazdálkodásra, a műtrágya-felhasználásra és egyebekre. Ez egy olyan gazdálkodási módszer, amely javítja az általa felhasznált erőforrásokat, nem pedig kimeríti azokat. A regeneratív mezőgazdasági gyakorlat növeli a talaj biológiai sokféleségét. A regeneratív mezőgazdaságról szóló legjelentősebb viták középpontjában a légköri szénmegkötés lehetősége áll és a szerves anyagok mennyiségét, olyan, egészségesebb talajokhoz vezet, amelyek jobban ellenállnak az éghajlatváltozás hatásainak, például az áradásoknak és az aszálynak. Az egészséges talaj jó termést és tápanyagban gazdag növényeket hoz létre.
A regeneratív mezőgazdaság a természetes ökoszisztéma-folyamatok (például a víz és a tápanyagok körforgása, a kártevők által okozott pusztítás, gyomosodás stb.) helyreállításával és fokozásával javítja az ökoszisztéma működését, és idővel ellenálló képességet épít. Ez támogatja a termelékenységet, miközben csökkenti a rendszerstresszorok, például kártevők, tápanyaghiány és betegségek leküzdéséhez szükséges inputoktól való függést.
A regeneratív gazdálkodás általában néhány átfogó alapelvet követ a talaj egészségének a figyelem középpontjában tartása érdekében. Ilyen a „talajzavar” csökkentése, a talajtakarás, az élő gyökerek a talajban hagyása, a növényi polikultúra alkalmazása és az állatok integrálása.
A regeneratív mezőgazdaság célja a talaj funkcióinak és az „ökoszisztéma-szolgáltatások” képességeinek regenerálása
Különbség a regeneratív és a fenntartható mezőgazdaság között
A fenntarthatóság definíció szerint azt jelenti, hogy valamit fenntartható egy bizonyos ütemben vagy szinten. Ez addig a pontig rendben van, amíg figyelmen kívül hagyjuk a világot, amelyben jelenleg élünk. A globális mezőgazdasági földterületek kb. 38%-át ugyanis már érinti a degradáció. A „fenntarthatóság” nem fogja ezt csökkenteni, így regenerálódásra van szükség. A regeneratív mezőgazdasági gyakorlatok vagy technikák hasonlóak a fenntartható mezőgazdaságéhoz. A fő különbség az, hogy az előbbinél az eszközöket és technikákat ahhoz az adott agro-ökoszisztémához igazítják, amelyben zajlik, és inkább talaj-, mint magalapúak. A regeneratív mezőgazdaság támogatói figyelmet fordítanak a talajban keringő tápanyagok mennyiségének növelésére, a talaj szerves anyagainak javításával, miközben a talaj szénraktározási lehetőségeit is növelik. Mindent összevetve a regeneratív mezőgazdaság célja a talaj funkcióinak és az „ökoszisztéma-szolgáltatások” képességeinek regenerálása, megújítása és további javítása. Az itt felsorolt elvek támogatóinak a fókuszában a regenerálás áll, mivel nem egyszerűen csak fenntartani akarják a világ termőtalajának jelenlegi állapotát. Ez majdnem olyan lenne, mintha ha valaki a betegsége miatt orvoshoz fordulna, aki azt mondaná, sikerül elérnie, hogy így nem lesz betegebb, csak soha nem lesz jobb az állapota.
A regeneratív mezőgazdaságot nevezik fenntarthatón túli mezőgazdaságnak is. A regeneratív mezőgazdasági módszertanok egy önellátó ökológiai rendszeren keresztül próbálják a talajhoz adni a folyamatot, amely a környezet számára előnyös. Ez egy zárt hurkú rendszer, amely nem állítja le, akadályozza meg az emberiség környezetterhelését, hanem megfordítja azt.
Különbség a regeneratív és az öko-mezőgazdaság között
Gyakran felmerül az a kérdés is, hogy miben különbözik a regeneratív mezőgazdaság az ökológiai gyakorlattól. A sok hasonlóság miatt a válasz nem is annyira egyszerű. Az „ökológiai” terméket előállítóknak igazolniuk kell, hogy betartották az összes ökológiai előírást. Ezek a szabályok meghatározzák, hogy milyen gyakorlatokat és anyagokat szabad és nem szabad használni. Például az ökológiai gazdálkodók nem használhatnak géntechnológiával módosított vetőmagokat, nem használhatják a legtöbb szintetikus műtrágyát vagy növényvédő szert sem. Az ökoélelmiszerek vásárlása biztosítja a fogyasztót, hogy a termőföldet a legtöbb szintetikus műtrágya és növényvédő szer használata nélkül kezelték. De maga a címke arról nem nyújt információt, hogy javul-e a termőföld egészségi állapota. Miközben az ökogazdálkodók kijelentik az ökológiai egyensúly elősegítésének és a biológiai sokféleség megőrzésének szándékát, a rendszer nem törekszik a talaj újjáépítésére vagy megújítására.
A regeneratív mezőgazdaság 7 tendenciája
Talán hihetetlenül hangzik, de a regeneratív mezőgazdaság alapelveit már több mint hetven évvel ezelőtt (egészen pontosan 1947-ben) lerakta Jerome Irving Rodale, a Soil and Health Foundation (ami napjainkban már Rodale Institute néven működik) létrehozásával. Az ő nevéhez fűződik 7 tendencia/alapelv megfogalmazása is. A 7 tendencia határozza meg a regeneratív rendszert. Az első a pluralizmus (Pluralism), amely lényegében a növényfajok sokféleségét jelenti. Második a védelem (Protection), ami arra utal, hogy takarónövényekre van szükség az erózió megszüntetésére és a talaj felszínéhez közeli mikrobiális populációk növelésére. A tisztaság (Purity) a peszticidek és műtrágyák mellőzését írja le a termelésben. A negyedik tendencia, az állandóság (Permanence) több évelő növényt és erőteljes gyökérzetű növényt igényel. A béke (Peace) a természettel való harmóniára utal, növekszik vele, ahelyett, hogy harcolna ellene. A lehetséges (Potential) leírja a könnyen hozzáférhető tápanyagokat, amelyek feljutnak a talaj felszínére, hogy a növények felhasználhassák őket. A végső tendencia, a haladás (Progress) magában foglalja a talaj minőségének javulását a szerkezet és a vízvisszatartó képesség szempontjából.
Fontos a termelőknek az a szabadságuk, hogy a földjükről döntsenek
Mindenki a lehető legjobb gazdálkodási döntések meghozatalára törekszik
A korábban már említett Gabe Brown úgy vélekedik, hogy önmagában a regeneratív mezőgazdaság sem ad megoldást olyan kérdésekben, mint az éghajlatváltozás vagy a világ élelmiszerellátó rendszere. A regeneratív gyakorlatok bebizonyították, hogy jelentős mennyiségű szenet kötnek le a földbe. De ahhoz, hogy elegendő mennyiséget érjünk el az éghajlatváltozás megfordításához, a rendszer egészére kiterjedő együttműködésre van szükség.
A regeneratív mezőgazdaság, amelynek ideológiája a természetes folyamatokhoz való visszatérésre épül, döntően alacsony technológiájú. De sokan úgy vélik, hogy az agtech innovációk létfontosságú szerepet játszanak majd mind a működés hatékonyságának növelésében, mind a kommunikáció megkönnyítésében.
A globális élelmiszerrendszerek eleve összetettek a különféle folyamataik, értékláncaik, szereplőik és interakcióik miatt. Az élelmiszerrendszer eredményei több érdekelt felet és iparágakat érintenek különböző és esetenként ellentmondó formákban. Sok mozgalom van, amely megpróbálja átfogalmazni, hogyan állítsunk elő és fogyasszunk ételt. Ezek az alternatív megközelítések magukban foglalják az agrár-erdőgazdálkodást, a permakultúrát és más területeket, amelyek alacsony külső bemeneti rendszerek elfogadásán alapulnak. Ezek a megközelítések hasonlóak a tápanyagkörök bezárására irányuló erőfeszítésekhez, miközben növelik a talaj termékenységét és a gazdaság biológiai sokféleségét. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezek a megközelítések valójában nem új keletűek, a régmúlt idők technológiáit és módszereit fedezhetjük fel bennük.
A regeneratív mezőgazdaság a talaj egészségének, valamint a föld (talaj, víz, növények, állatok és emberek) általános minőségének és egészségi állapotának tényleges javítására fókuszál.
A regeneratív mezőgazdaság adaptív gazdálkodási megközelítés, amelyet a talajegészségügyi elvek támogatnak. Nincs közös recept, mert minden gazdaság egyedi természeti erőforrások, éghajlati változékonyság, valamint állati és ökológiai dinamika alapján különbözik. A gazdálkodóknak ezeket az elveket saját régiójukra, működésükre és személyes helyzetükre kell alkalmazniuk. Fontos a termelőknek az a szabadságuk, hogy a földjükről döntsenek. A valóság az, hogy a természettel való munka összetett. Vannak olyan, egyébként jó gyakorlatok, amelyek rossz időben vagy rossz körülmények között alkalmazva inkább ártanak, mint segítenek a földnek.
Az olyan marketingprogramok, mint az „organikus”, „bio” stb., működhetnek egyes termelők számára, de nincs egy mindenki számára megfelelő megoldás. Fontos megőrizni a választási lehetőségeket mind a termelők, mind a fogyasztók számára. Ugyanakkor fontos figyelembe venni a föld jövőbeli egészségét.
Egyre többen annak a reményüknek adnak hangot, hogy a megújuló mezőgazdaságból olyan gondolkodásmód lesz, amelyet minden mezőgazdasági termelő folytatni fog, mert az arra összpontosít, hogy minden ember javítsa a talajt.
Ugyanakkor vannak, akik úgy látják, a regeneratív mozgalom nagy ötletekről és izgalomról, de nem sok realitásról szól. Jelentős ugyanis az azzal kapcsolatos tanácstalanság, hogy az ötleteket miként lehet(ne) a gyakorlatba átültetni.
Szerző: Czékus Mihály
