Az 1991-ben alapított Cont-Eco Kft. az elmúlt évtizedekben a vadkárelhárítás, legeltetéstechnika és vadászkertek létesítése terén ért el komoly eredményeket. Vargyas Csabát, a cég ügyvezetőjét már régóta ismerjük, most a vállalkozás szombathelyi telephelyén beszélgettünk a cég alapításáról, a piac elmúlt években tapasztalt fejlődéséről, és megtekinthettük azt a speciális drótfonatkészítő gépet is, amelyik Magyarországon kuriózumnak számít.
Vargyas Csaba, a Cont-Eco Kft. ügyvezetője
Az édesapa mint kényszervállalkozó
– 30 éves a cég, ez önmagában komoly eredmény. Hogyan indult ez a történet?
– Édesapám, Dr. Vargyas Csaba az Országos Fejlesztési Bizottságnál a Fehérjeprogram irodát vezette Szombathelyen, és az itt prosperáló téeszekkel, ahol jelentős rét-legelő munka folyt, komoly kapcsolata volt. Már akkor sem volt megoldott a legelőn lévő állatok megőrzése, védelme, így kapott egy megbízást ennek a kifejlesztésére. A rendszerváltás előtt sok tekintetben komolyabb forrásokat fordítottak kutatás-fejlesztésre…
Ebben az időben fejlődött ki a Kisbojtár-program keretében elkülönített pénzeszközből a Cell villanypásztorrendszer. Ehhez tapasztalatot gyűjtöttek Új-Zélandon, Amerikában és Kanadában is, különféle, akkor legkorszerűbbnek számító legeltetéstechnikai eszközökkel ismerkedtek meg. Az ott megszerzett tapasztalatok alapján alakították ki a hazai rendszereket is. A rendszerváltás azonban ellehetetlenítette ezeket a kísérleteket, megszűnt a MÉM, édesapám magára maradt ezzel az egész feladattal, a Vas megyei irodát felszámolták. Így a szombathelyi állami gazdaság területén megalapították a Gyep és Takarmánygazdálkodási Kft-t ennek folytatásaként alakult meg a Cont-Eco, amelyben megpróbálták az addigi tapasztalatokat kamatoztatni. Az Ausztriában látott erdészeti vadkárelhárító kerítéseket, amelyeknek a „lelke” ugyanúgy villanypásztor, csak nem egy sor vezeték fut benne, hanem hét – ilyenből lett az első komolyabb kerítés, amit már a Cont-Eco épített.
– A rendszerváltáskor azért alapvetően nagyon sok dolog összeomlott gazdaságilag. Mennyire volt nehéz ezen a területen megkapaszkodni?
– Mi, mondhatni, a naposabbik oldalon voltunk, mert a mezőgazdaságban általános változások bennünket nem érintettek annyira. Az erdészetek birtokviszonya sokkal tisztább volt, mint a szántóké, itt igény volt rapid módon megvalósítható, költséghatékony kerítésrendszerekre. Persze idővel ez is változott, egy-egy kivételtől eltekintve ma már nem korszerű az erdészeti kultúrákban az elektromos kerítések alkalmazása. Hiába az alacsony telepítési költség, nincs személyzet a gondozására, ellenőrzésére, karbantartására. Így a mechanikus kerítések felé megy az igény, ezt látjuk a piaci mozgásokból.
– Édesapja meddig dolgozott a cégben?
– 1991-ben alakult a cég, egészen a 2013-as haláláig ő itt dolgozott. Előtte pár évvel az egyik budapesti vadászati kiállításon sztrókot kapott, emiatt visszább lépett a cégvezetésben. Valljuk meg őszintén, hogy nagyon nehezen engedte el a marsallbotot. A halála napjáig bejárt a cégbe, érdeklődött, és ha az egészségi állapota lehetővé tette, szívesen megoldott egy-egy feladatot. Azt sem szabad elfelejteni, hogy rengeteg, ma is működő üzleti kapcsolat neki köszönhető, vannak olyan partnereink, akikkel 30 éves az együttműködésünk. Sőt, egyszerre szomorú és felemelő, de olyan munkakapcsolat is van, ahol az apáink már meghaltak, de mi, a következő generáció visszük tovább az együttműködést.
A Lacme cég letisztult termékkel van piacon, normális árképzéssel és kifogástalan minőséggel
Elpusztíthatatlan szorgalom a családban
– Az ön életútjára ráfordulva, nem volt ez teher, hogy át kellett venni a vállalkozást?
– Én eleve egy kereskedő-iparos családba születtem bele, körülöttünk mindig mindenki dolgozott. Nagyszerű dolgokat hoztak létre. Gyerekként is nagyapám műhelyében jöttem-mentem, ő gomb- és csatkészítő mester volt. Ez a szakma azóta már kihalt. Nagyon jó meglátású, ügyes kezű, elpusztíthatatlan szorgalmú székely ember volt – a nagymamám meg rövidáru-kereskedő, így vagy a műhelyben, vagy az üzletben voltam fellelhető. Édesapám ebben nem látta a jövőjét, neki nem volt kérdés, hogy agrárvonalon fog továbbmenni. Számára a vállalkozás a kornak megfelelő kényszerpálya volt. Én viszont teljesen más, műszaki oldalról lettem „pályatévesztett”. Gépjárműtechnikai iskolát végeztem, onnan kerültem a cégbe, mert rájöttem, hogy ez a családi vonal mennyire értékes. És mivel édesapám nem volt igazán műszaki ember, így jó hasznomat vette a cégnél.
Először műszaki vezető voltam, és a brigádokkal kinn dolgoztam az építéseknél, valamint a gépesítési fejlesztéseket felügyeltem. Mindig a kompromisszum nélküli minőség felé hajlottunk, nem akartunk olcsó és kétes minőségű áruval a piacra lépni.
– Ez azért bátorság a hazai piacon, igaz a 30 év visszaigazolja a döntést.
– Persze, voltak ebben kockázatok. Amikor 17 évvel ezelőtt elkezdtük a TORNADO-val a közös munkát, a saját apám nem hitt benne. Kérdezte, hogy ezt a drága holmit kinek fogjuk eladni? Úgy voltam vele, hogy mindennek megvan a maga vevőköre. A piac alakult és fejlődött. Rájöttek az emberek, hogy az olcsó dologért is pénzt kell adni, a szállítási, telepítési költséget, haszonkulcsot annál is meg kell fizetni, ráadásul pont a használati értéke szinte nulla egy olcsó terméknek. Vegyünk egy példát: össze kell kötni két pontot kerítéssel. Meg kell venni az oszlopokat, le kell azokat állítani. A költség kétharmadánál tartunk. A minőségi fonat árán spórolnak, megveszik féláron, így megspórolják a költségek 1/6-át, majd, amikor benövi a dudva, és le kell cserélni plusz munkával, akkor már meg fogják venni rá a minőségi fonatot. Tapasztalataim szerint felnőttek a partnerek ehhez a piachoz. Nem vagyunk annyira tehetős nép, hogy megengedjük magunknak, hogy rossz és olcsó dolgokat vásároljunk!
Vezető cégeket képviselnek
– Mik a fő mérföldkövek a cég életében?
– Csak pár lépést említenék. A francia villanypásztoros cég, a Lacme 2003-ban jött. Addig mi is kereskedtünk sokféle termékkel, az új-zélanditól a német és angol technikáig sok mindennel foglalkoztunk, plusz a saját gyártás is ment. A francia cég egy letisztult, minimalista termékkel van piacon, normális árképzéssel és kifogástalan minőséggel, valamint professzionális eladás utáni szervizzel. Velük exkluzív szerződésünk van. A TORNADO kerítések is jókor jöttek, előtte próbáltunk sok mindent, és sajnos voltak minőségi problémáink is. Az Egyesült Királyságban működő TORNADO Agricultural, Industrial Security Fencing több mint 30 éve veszi ki részét a kerítésiparból csúcsminőségű drótfonatokat gyártva. Némi dicsekvéssel mondhatom azt, hogy világszinten a top3 TORNADO-vásárlók vagyunk, pedig több mint 42 országban forgalmazzák a termékeiket. Velük is gyári márkaképviseleti kapcsolatban állunk.
– Hogyan alakul ma a bevételek aránya a kereskedelem és az építés között?
– 75% az értékesítés, 25% az építés. Jelenleg 4 fős brigád dolgozik folyamatosan, bár idén az időjárás azért sok mindenbe beleszólt. A villanypásztor-értékesítés a fő üzleti irány. A magyar piacon jelentős mennyiséget értékesítünk. Komoly részesedésünk van a minőségi vadhálók piacán is. Mi kimaradunk a nem minőségi dróthálók piacáról, nem szeretnénk, ha összemosnák a nevünket a gyengébb minőséggel. Van azonban egy köztes piac, ahol megfelelő keresletet is érzékeltünk: ezek azok a vevők, akik nem akarnak olcsó, rosszminőségű dróthálót venni, de a TORNADO minden igényt kielégítő termékeinek költségét még nem tudják bevállalni. Erre a tortaszeletre vetettünk szemet, és egy hagyományos csomószerkezetű, korszerű, jó minőségű dróthálót készítünk itt helyben, egy komoly gépberuházás eredményeként, TORPEDO néven. Ennek az alapanyaga azonos a TORNADO fonatokéval, csak a csomózása egyszerűbb.
Kicsi, ütőképes csapat, fejlődési lehetőségekkel
– Ez a gyártás milyen kapacitással megy?
– Vannak szabad kapacitások, mert mindenre nem ugrunk rá. Nem gyártunk fölöslegesen készletre. Amikor igény van, bekapcsoljuk a gépet. Most is kidolgoztunk olyan specifikációt, ami az erdősítési pályázatra kiírtaknak megfelel, ebből gyártunk. A kivitelezési munka nagyon fontos szegmens, bár egyre nehezebb lesz ezen a téren. Nagyon nehéz a személyi állományt összeszervezni, küzdünk a munkaerőhiánnyal.
Komoly gép beruházás eredményeként TORPEDO néven jó minőségű dróthálót készítenek a szombathelyi telephelyen
– Mekkora a csapat?
–11-en vagyunk, de országosan elvégezzük a feladatokat ezzel a létszámmal. Debrecenben is volt nemrég egy kivitelezési projektünk, a Balaton mellett is – bárhol megoldjuk, a megrendelőtől függ. Egy rövid kerítésnél érdemes talán egy helyi vállalkozót megbízni, aki az általunk leszállított anyagokból elvégzi a feladatot. De van, aki ragaszkodik hozzánk, akár egy 100 méteres kerítés kivitelezési megbízással is megvár minket.
– Ez kicsi és ütőképes gárda. Lenne még lehetőség a fejlesztésre?
– Természetesen. Tudnánk mi helyet adni még legalább 4-5 embernek, de nincs jó tapasztalatunk. Pedig nagyon versenyképes, normális béreket fizetünk, de nem is tehetünk mást az osztrák határhoz közel. Ha valaki egy kicsit bátrabb munkavállaló, már hordhatja is a trágyát a marhák alól Ausztriában havi 1500 euróért, amit egy évben nem 12-szer, hanem 14-szer kap meg. Az osztrák szociális háló lyukai kicsit máshogy vannak szőve… Nekünk ezzel kell, ha nem is versenyezni, hanem partiban maradni. A mi embereink nagyon összeszedett, ütőképes csapatot alkotnak, akikre az ember a sivatagban is rábízná a kulacsot. Igyekszünk megbecsülni ezeket a kollégákat.
– Akárhogy nézzük, ha nem is ön alapította a céget, de 30 év az nagyon sok. Nem unalmas néha ez a munka? Mik az új inspirációk?
– Itt mindig van mit csinálni, van hová fejlődni. Most, hogy elindult a saját gyártás, a postai kiszállítás méretkorlátai miatt egyre nagyobb szükség van a saját szállításra is. Év végén jön egy új teherautónk, addig a meglévő eszközeinkkel szállítjuk az országban a megrendelt árukat, ha kell. Amikor részt veszek a kiszállításokban, közben rengeteget foglalkozom kapcsolatépítéssel is. Értékes információkhoz jutok, ha nyakamba veszem az országot.
Az alapanyagok ára mindenkinek fáj
– Mi a Cont-Eco Kft. titka, hogy 30 éve nemcsak él a piacon, hanem fejlődik is?
– Kiszámíthatóság, biztonság, a minőség iránti feltétlen elkötelezettség. Az ár-érték arányra nagyon figyelünk! Két-három évig tartottuk az árainkat, de már annyira elszálltak az alapanyagárak, hogy muszáj volt nekünk is korrigálni. A legutolsó megrendelésünknél 130 euróval magasabb áron biztosították tonnánként az acél alapanyagot, és azért egy kis fejszámolás után láthatjuk, hogy ez nagyon sok, mert 2 méteres magasságú minőségi drótfonatnál 100–150 kg alatt nincs egy százméteres tekercs.
– Mi most a legnagyobb kihívás, ami önök előtt áll? Munkaerő, áremelkedés?
– Az alapanyag ára mindenkinek fáj, nemcsak nekünk. De most legalább van termék, ha drága is. Sok helyen leálltak a huták, sokan eljátsszák, hogy karbantartás miatt nincs termelés. Megy a piacon a spekuláció, aminek nem tudni, hogy mi lesz a vége. Itt fontos a megfelelő piaci imázsunk, mert ha kérünk valamit egy gyártól, akkor komolyan vesznek és kiszolgálnak bennünket. Kicsit aggódom az utánpótlás miatt; ezzel kell foglalkozni a következő időben. Azt látom, hogy a fiataloknak még nagyon sokat kell fejlődni, és nagyon akarniuk kell a fejlődést – ez szerintem generációs probléma. Úgy látom, hogy nem áll az ifjúság kezére az eszközhasználat. A legtöbben több százezer forintos fizetésért egeret szeretnének húzogatni egy fűtött szobában, télen-nyáron…
– Vannak még további fejlődési lehetőségek a cég számára?
– Nehéz kérdés. Eddig tudatosan igyekeztünk kimaradni például a lakossági kerítések piacáról, mert arra már sosem maradt pénze egy építkezőnek. Mostanra viszont kialakult egy olyan kapcsolatunk, akik megfelelő minőségű táblás kerítéseket, kapukat gyártanak, így ebből kinőhet egy új üzletág, reményeim szerint. Ha valaki nem az olcsó, alacsony használati értékű anyagokhoz szeretné, annak rendkívüli minőségű 3D kerítésrendszereket kínálunk.
– Visszatérve az alaptermékekhez, mit bír el az önök által forgalmazott vadvédelmi rendszer?
– Bármit megfog! Az elektromos kerítések, ha például Erdélyben medvétől akarnak védeni, akkor természetesen más anyagokat használnak, nagy szakítószilárdságú acélhuzalban van elvezetve az áram. Az átgondolt kivitelezésnek és a helyesen megválasztott minőségi anyagoknak köszönhetően, nem tudja mechanikailag tönkre tenni az állat, és egy magas feszültségű áramütés okozta fájdalom miatt nem is próbálkozik újra. Az a 10–15 000 volt jobb belátásra bírja.
Speciális Texas-kapu kialakítása, amely megakadályozza a területre az állatok bejutását, ugyanakkor a forgalom számára nyitott, az átjárás biztosított
– Mi volt a legérdekesebb projektjük?
– Vadasparkot többet is csináltunk, de számomra a vidrák elleni kerítés kialakítása volt a legszórakoztatóbb! A természetvédelem nagyon sok helyen úgy elterjesztette a vidrát, hogy a halastavak tulajdonosai nem sok örömet találtak benne. A vidra szenvedélyes halász, nem azért öli meg a halakat, mert éhes, hanem sportból. Intelligens állat, szinte lehetetlen megfogni. Több pisztrángosnál akkora károkat okozott, hogy felkértek bennünket, csináljunk valamit; sikerült. Sziklakerttel, tó és kertkultúra találkozásánál kellett olyan képbe illő kerítést készítenünk, amin nem tudott bejutni a vidra. Mi nyertünk! Azóta a macska sem a tóra jár sporthorgászni…
Fodor Mihály
