Megtapasztalni, hogy milyen csodákra képes a természet, megélni, hogy hogyan születik meg egy kis magból egy növény, megkóstolni a saját munkánk gyümölcsét, az valami fantasztikus – vallja könyvének megjelenése apropóján Aszódi János. Olvasóink jól ismerhetik az Új Mezőgazdasági Magazin szerkesztő-producerét, mondjuk ki, a műsor arcát, de azt talán kevesebben tudják, hogy gyakorló kertész, sőt, nagyon jól is főz. Mindez most napvilágra került.
Aszódi János, a könyv szerzője, az Új Mezőgazdasági Magazin szerkesztő-producere
– A mezőgazdaság iránti elhivatottságod már közkincs, hétről hétre látjuk a televízió képernyőjén vagy az interneten beszámolóidat. Most viszont nemcsak a megjelenés formája, de a helyszín is változott.
– Igen, az Új Mezőgazdasági Magazinnal többnyire nagyobb gazdaságokat keresünk fel, a szántóföldi növénytermesztéstől kezdve a szarvasmarhatelepig vagy a gépgyártól a nemzetközi kiállításig. Most viszont a saját „portámra” invitálom az érdeklődőket, megmutatva, hogy milyen az, ahogy én látom, én művelem a mezőgazdaságot. Én pedig ízig-vérig kertész vagyok. Végre a saját tapasztalataimmal, személyes élményeimmel, ráadásul valóban a saját zöldségeimmel, gyümölcseimmel mutathatom meg a szakmánk szépségét.
– Miért pont könyv? Azt gondolnánk, hogy egy önálló és népszerű televíziós műsorral, egy online követőtáborral nem maradnak elvarratlan szálak. Ez egyfajta önmegvalósítás?
– Van szerencsém a szakma nagyjait személyesen ismerni, sőt, jóbarátomnak tudni, és adok a véleményükre. Egy-egy szakmai munkát követő beszélgetés után ébredtem rá, hogy nemcsak azt szeretném átadni, amit látok, ami a munkám, hanem a saját gazdálkodásom során összegyűlt tapasztalat is érdemes rá. És hogy is lehetne az ehhez szükséges tudást jobban átadni a már termelők vagy kezdő kertészek számára, mint egy könyvben megosztani a saját tanya, a saját kert tanulságait és tapasztalatait, hasznos tanácsokká formálva egy sajátos, könnyed hangnemben.
– Ha már a hangnemnél tartunk: a könyv összeállításában, az írásban lányod, Aszódi Júlia volt a segítségedre. Hogy éltétek meg a közös munkát?
– Júlia ebben nőtt fel, és bár nem ezt a szakmát választotta, a mai napig közel áll hozzá a mezőgazdaság. A személyes érintettség nekem az élettől egy ajándék, az olvasónak pedig szerintem külön érték, így néhány önéletrajzi beszámoló útján talán jobban megismerheti az olvasó a riportert is.
– Áruljuk el az olvasóknak, hogy ez sokkal több, mint kertészkedés. Műsoraidból tudjuk, hogy a konyhában is otthonosan mozogsz, a könyvből pedig kiderül, hogy ezeket a zöldségeket, gyümölcsöket tartósítani is tudod.
– A burgonyát, paprikát, batátát, cukkinit, rebarbarát, rozmaringot vagy kakukkfüvet – és még sorolhatnánk, hisz 30-féle növény termesztését mutatom be a könyvemben – nem elég megtermelni, felmenőink is meg tudták őrizni az egészségükhöz nélkülözhetetlen élelmiszereik értékét szinte egész évre. Az éléskamra mindig adott élelmet, de feladatot is. Ezt is meg kell tanulnunk, nekem pedig át kell adnom, és ha én meg tudtam csinálni, akkor Ti is!
Egy élménybeszámoló képeskönyv kezdő és haladó kertészeknek – Aszódi Jánostól
Kedves Kertész Barátom! Kedves Olvasóm!
Az egész életemet végigkísérte a kertészkedés, a föld szeretete.
Sok minden akartam lenni az életemben, de író sohasem. Most sem akarok az lenni, de mégis valami ilyenben kontárkodom. A könyv ötlete nem tőlem származik. Birkás Márta professzor asszony, régi jó barátom unszolására kezdtem el leírni kerti élményeimet, tapasztalataimat, azért, hogy „tanítsak” – ahogyan ő fogalmazott. Ez a könyv azonban mégsem tankönyv (hogy is lehetne az), hanem egy élménybeszámoló képeskönyv kezdő és haladó kertészeknek, sok ötlettel, tippel, hasznos gyakorlati tanáccsal.
Bemutatom Neked, hogy miként tudsz magadnak egyszerűen és praktikusan zöldséget, gyümölcsöt, fűszereket vagy virágot termeszteni, legyen az kisebb vagy nagyobb kert, fólia, üvegház, magaságyás vagy terasz. Mire használhatod a megtermelt terményt, hogyan készíthetsz belőle finom ételeket, hogyan tartósíthatod és teheted el a téli időszakra úgy, ahogyan nagyanyáink tették annak idején.
