Az almafák vírusos és vírusszerű betegségei

Az alma a hazai gyümölcstermesztésben és -fogyasztásban is meghatározó jelentőségű. Hazánk területén jelentős árutermelő almaültetvények az I. világháború után, főleg a gazdasági világválságot követően létesültek. A legkoncentráltabb almatermesztési körzet Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében alakult ki, amely 50-55%-át adta az 1990es években a hazai almatermésnek. Jelentős még Pest, Borsod-Abaúj-Zemplén, Bács-Kiskun, Hajdú-Bihar, Zala és Somogy megye almatermesztése is, azonban a hazai almatermés több mint 60%-át a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei termőtájon állítják elő.

A nyolcvanas években a hazai almatermő terület elérte az 50 ezer hektárt, vagyis a mai 20 ezernek több mint a kétszeresét. A technológiai színvonal ugyanakkor nem volt kimagasló, sem az átlagtermés, sem pedig a minőség nem ütötte meg azt a szintet, amit a tőlünk nyugatabbra fekvő országok már akkoriban is elértek. Viszont hatalmas területen folyt a termelés, így összességében nagy mennyiséget tudtak előállítani, bár a mainál szűkebb fajtakínálattal. Ám akkor létezett egy óriási szovjet piac, amely ezt a mennyiséget hajlandó volt felvenni.

Európa fejlett országaiban az étkezési alma teszi ki a termesztett mennyiség közel 80%-át, nálunk viszont fordított a helyzet, mivel az étkezési alma aránya 25-30%-ra csökkent. Míg nyugaton 8-10-15 éves ültetvények a jellemzők, és 15 év után cserélgetik az intenzív almákat, nálunk ez nem feltétlenül van ugyanígy. Az ültetvények átlagéletkora meglehetősen magas, sok köztük az elavult és korszerűtlen, mind a fajtát, mind pedig a termesztéstechnológiai színvonalat tekintve. A folyamatosan változó európai gazdasági környezethez a hazai termelőknek is alkalmazkodniuk kell. A modern, versenyképes ültetvények hazai elterjedése nem halasztható tovább, a fejlesztéseknek nagyobb léptékűnek kell lenniük ahhoz, hogy a hazai piacainkat megőrizzük. Ez csak intenzív koronaformájú, nagy tőszámmal telepített, megfelelő infrastruktúrával (pl. jégvédő háló, öntözés, támrendszer) rendelkező, és nagy hozamot produkáló ültetvényekkel lehetséges.

Ahhoz, hogy a termesztés sikeres legyen, a fentiek mellett még néhány alapvető tényezőnek rendelkezésre kell állnia. Ezek egyike a kiváló minőségű oltvány, amit a telepítéshez használunk. Ennek garantáltan vírusmentesnek kell lennie, ugyanis a vírusbetegségek a termesztés sikerességét rövid időn belül negatív irányban befolyásolhatják. E gyümölcs esetében különös figyelmet kell fordítani az alma látens vírusaira, melyek a kereskedelmi almafajtákon vírustüneteket nem idéznek elő, de károsító hatásuk ennek ellenére jelen van. Az alma látens vírusbetegségei közül az alma klorotikus levélfoltosság vírust, az alma törzsbarázdáltság vírust és az alma törzsgöndörödés vírust célszerű kiemelni.

 

Az alma klorotikus levélfoltosság vírus

(Apple chlorotic leaf spot virus)

Az alma klorotikus levélfoltosság vírus a legelterjedtebb vírusok közé tartozik, amely nemcsak az almán, hanem a csonthéjasokon is súlyos károkat idéz elő. A vírus minden almatermesztő országban jelen van. A nagymérvű hazai elterjedését bizonyítja, hogy a fásszárú szabadföldi tesztelések során voltak olyan évek, hogy a vizsgált almaalanyok és fajták közel 100%-a fertőzött volt. Emellett a vírus kártételének megítélésekor nemcsak a jól látható károsodásokat, a kéreghasadást és már a faiskolában megmutatkozó összeférhetetlenségeket kell figyelembe venni, hanem mindazokat a rendellenességeket, amelyek az oltás helyén kialakulhatnak, és a későbbiek során negatívan befolyásolják a fák fejlődését. A vírus a Betaflexiviridae víruscsalád tagja, és a Trichovirus génuszba tartozik. A kereskedelmi almafajtákat látensen fertőzi, látható levéltünetet nem okoz.

A fertőzés terjedése

A fertőzés szemzéssel, oltással és vegetatív szaporítóanyagokkal terjed.

A vírus tesztnövényei

Malus sylvestris: cv. R12740-7A, klorotikus, aszimmetrikusan eloszló foltok a fiatal leveleken, levéltorzulás és satnya hajtásnövekedés.

Malus platycarpa: szabálytalan, szétfolyó klorotikus gyűrűs és vonalas minták a levélen (1. kép).

 


1. kép. Alma klorotikus levélfoltosság vírus tünet Malus platycarpa levelén

 

Cydonia vulgaris: cv. C7/1, klorotikus levélfoltok, levéltorzulás és epinasztia.

Prunus persica: cv. Elberta vagy GF 305 magonc, sötétzöld bemélyedő foltok és kanyargós szalagok.

Chenopodium quinoa: 2-3 mm-es halványsárga foltok a fertőzött leveleken.

Celosia argentea: piros-barna lokális léziók.

Phaseolus vulgaris: cv. Pinto, Beautiful, Kinghorn, pirosasbarna nekrotikus foltok.

A fertőzöttség kimutatása

– szabadföldi és lágyszárú biológiai teszt;

– szerológiai kimutatás (ELISA);

– molekuláris kimutatás (PCR).

Védekezés: Egészséges szaporítóanyaghasználata.

 

Az alma törzsbarázdáltság vírusa

(Apple stem grooving virus)

A kórokozó vírust 1965-ben két néven írták le: Chenopodium quinoa-n előidézett tünetek alapján az alma látens vírus 2 (C-431 törzs), majd a Virginia Crab almaindikátor tesztnövényen kapott tünetek alapján (E-36 törzs) alma törzsbarázdáltság vírusnak nevezték. A vírusbetegség az almásokban világszerte igen elterjedt. A hazai almásokban végzett tesztelések során a fertőzöttség mértéke 44% volt. A vírus a termesztett almaalanyokat és -fajtákat látensen fertőzi, tüneteket csak az indikátor növényein idéz elő. A vírus a Betaflexiviridae víruscsalád tagja, és a Papillovirus génuszba tartozik. A víruspartikulum 600-700 nm hosszú, és 12 nm átmérőjű. Az oltás utáni évben a Virginia Crab növények törzsátmérője kisebb, és a törzs bordázott. Az E-36 törzs az oltóvessző és az alany összenövésénél duzzanatot is okoz, a szem alatt a szempajzs lapos, és a törzsön is lehetnek ellaposodások és benyomódottságok. A Virginia Crab szöveteiben, közvetlenül az alannyal való egyesülés fölött floem és xilem nekrózis következtében barna vonal képződik (2. kép). A C. 431 törzs csak törzsbarázdáltságot idéz elő, barna vonal nem képződik.

A fertőzés terjedése

A fertőzés szemzéssel, oltással és vegetatív szaporítóanyagokkal terjed.

 


2. kép. A Virginia Crab indikátorfajtán az oltás helyén képződő barna vonal

 

A vírus tesztnövényei

Malus sylvestris: cv Viirginia Crab – törzsbarázdáltság, ellaposodás, barna szövetnekrózis.

Cotoneaster bullata: a törzs ellaposodása és barázdáltsága.

Chenopodium quinoa: nekrotikus léziók, hajtáscsúcs-csavarodás.

Nicotiana glutinosa: szisztemikus sárga mozaikosodás.

Phaseolus vulgaris: cv. Pinto – Az inokulált leveleken vörösbarna léziók és foltok.

A fertőzöttség kimutatása

– szabadföldi és lágyszárú biológiai teszt,

– szerológiai kimutatás (ELISA),

– molekuláris kimutatás (RT-PCR).

Védekezés: Egészséges szaporítóanyaghasználata.

 

Az alma törzsgöndörödés vírus

(Apple stem pitting virus)

A betegségre az Amerikai Egyesült Államokban, az 1940-es években figyeltek fel, amikor a Virginia Crab alanyra oltott almafák rövid időn belüli pusztulása következett be. A más alanyra oltott fajták tünetmentesek maradtak, mert a vírus a kereskedelmi fajtákat látensen fertőzi. A vírus a Betaflexiviridae víruscsalád tagja, és a Foveavirus génuszba tartozik. A víruspartikulum 800 nm hosszú, és 12–15 nm átmérőjű. A világon mindenütt előfordul, a vírus az alany- és nemes fajtákon elterjedt. A hazai felmérések alapján az almafák átlagos fertőzöttsége 83% volt.

A fertőzött indikátorfán a kéreg lefejtésekor a fatesten gödrök és erős barázdák láthatók. A kéreg megvastagodik, és hosszanti varratok láthatók rajta (3. kép).

 


3. kép. A fertőzött fa faszövetei erős barázdáltságot mutatnak a fásszárú tesztelés során

 

A fertőzés terjedése

A fertőzés szemzéssel, oltással és vegetatív szaporítóanyagokkal terjed.

A vírus tesztnövényei

Malus sylvestris: cv Virginia Crab – a felsorolt törzstünetek az oltás felett 5 cm-re láthatók.

Pyronia veitchii: A leveleken klorotikus foltok, epinasztia, a törzsön hosszanti barázdáltság látható.

A fertőzöttség kimutatása

– Szabadföldi biológiai teszt.

Védekezés: Egészséges szaporítóanyaghasználata.

 

Alma mozaik vírus

(Apple mosaic virus)

Az alma mozaik vírus az almafák leggyakrabban előforduló vírusbetegsége, amely a Bromoviridae víruscsalád tagja, és az Ilarvirus génuszba tartozik. Az egész világon jelen van, ahol almát termesztenek. Magyarországon 1951 óta ismert. Nevét az almafa levelén előforduló tünetekről kapta, amikor a fertőzött fa levelén különböző formájú, krémsárga színű foltok vagy gyűrűk jelennek meg. Az alma mozaik vírus gazdasági jelentőségét sokáig alábecsülték. Több éves kísérleti eredmények azonban bebizonyították, hogy az érzékeny fajtákon 30-40%-os terméscsökkenést is okozhat. Faiskolában a fertőzött egyedeknél több mint 20%-os növekedéscsökkenést figyeltek meg. A tünetek formája és erőssége igen változó, elsősorban a fajták érzékenységétől és a fertőzést előidéző vírustörzstől függ. A vírusnak súlyos és enyhe törzse ismert. A súlyos törzs az érzékeny fajták levelein halvány sárga vagy erősen körülhatárolt foltok, gyűrűk formájában jelentkezik. A levélerek melletti szövetek sárgulása is előfordul (4. kép). A fertőzött levelek idő előtt lehullanak.

 


4. kép. Alma mozaik vírus súlyos törzsének levéltünete

 

A vírus enyhe törzsei az érzékeny fajták levelein apró klorotikus foltokat idéznek elő, és védetté teszik a fákat a súlyos törzsekkel szemben. A tünetek tavasszal és a nyár elején fejlődött leveleken a legfeltűnőbbek. A tünetek gyakran nem az egész fán, hanem csak egyes ágakon mutatkoznak.

A vírus természetes gazdanövényei:

Malus sp, Prunus domestica, Prunus virginiana, Rosa sp, Humulus lupulus.

A mechanikai átvitel lágyszárú gazdanövényeire az alma és rózsa leveleiből nagyon nehéz, valamivel könnyebb ugyanezen növényekszirmaiból.

A fertőzés terjedése

A fertőzés szemzéssel, oltással és vegetatív szaporítóanyagokkal terjed.

A vírus tesztnövényei

Malus pumila cv. Lord Lambourne: mozaikos levéltünetekkel.

Photinia villosa: az almán előidézett mozaikhoz hasonló foltosodás.

Cucumis sativus: a szikleveleken nagy klorotikus léziókkal, a szisztemikus fertőzés súlyos satnyuláshoz vezet.

Torenia fournieri: élénk sárga mozaikos tünet.

Vinca rosae: klorotikus gyűrűk és vonalak a szisztemikusan fertőzött leveleken.

Cyamopsis tetragonoloba: apró nekrotikus léziók.

A fertőzöttség kimutatása

– szabadföldi és lágyszárú biológiai teszt,

– szerológiai kimutatás (ELISA),

– molekuláris kimutatás (PCR).

Védekezés: Egészséges szaporítóanyaghasználata.

 

Alma csillagos gyümölcshéj repedezettség vírusszerű megbetegedés

(Apple star crack virus-likedisease)

A betegség előfordulását 1955-ben, Kelet-Angliában észlelték először, és a kórokozó több törzsét is leírták. Hollandiában hasonló tüneteket figyeltek meg, melyet gyümölcshéj parásodás vírussal (apple rough skin virus) azonosítottak. Többen azonosságot vagy rokonságot tételeztek fel a két betegség között, azonban az almafajtáknak az alma csillagos gyümölcshéj repedezettséggel szembeni érzékenységét vizsgálva megállapították, hogy a fajták túlnyomó része, még az a fajta is, amelyen Hollandiában a gyümölcshéj parásodást leírták, kéregnekrózissal reagál a fertőzésre, miközben a gyümölcshéj parásodás vírusnál ilyen kéregnekrózis megjelenése nem jellemző. Így feltételezhető, hogy a két almabetegséget két különböző vírus vagy vírustörzs idézi elő.

Előfordul Angliában, az Amerikai Egyesült Államokban, Ausztráliában és Európa számos országában. Magyarországon az ország nyugati részén szórványosan tűnik fel. A fertőzés első tünetei az egyéves hajtásokon, a rügyek körüli kéregpusztulás formájában januárban jelentkezik, és a hajtáscsúcsok gyakran elszáradnak. A levelek ősszel a hajtáscsúcsokon klorotikusak és kanalasak. A gyümölcstünetek súlyos torzulás, héjrepedezettség és méretcsökkenés formájában jelentkeznek (5. kép). Egyes almafajták (Lord Lambourne, Janared) csak kéregnekrózis tüneteket mutatnak, míg gyümölcstüneteket egyáltalán nem.

 


5. kép. Az alma csillagos héjrepedezettség vírusszerű betegség gyümölcstünete

 

A vírus tesztnövényei

Malus pumila cv. Cox narancs renet és a Golden delicious nagyon jól mutatja a kéregnekrózis és a gyümölcstüneteket.

A fertőzöttség kimutatása

– Szabadföldi biológiai teszt.

Védekezés: Egészséges szaporítóanyag használata.

 

Alma fapuhulás fitoplazmás megbetegedés

(Apple rubbery wood phytoplasma)

Az alma fapuhulás olyan vírusszerű megbetegedés, amely az alma- és körtefajtákat és az alanyokat fertőzi. Az érzékeny almafajtáknál a fertőzött fák szokatlan szár- és ágrugalmasságot mutatnak, amely a fertőzés után 1–3 évvel alakul ki (6. kép).

 


6. kép. Alma fapuhulás vírusszerű megbetegedés tünete (jobbra az egészséges oltvány)

 

A fertőzés terjedése

A fertőzés szemzéssel, oltással és vegetatív szaporítóanyagokkal terjed.

A rugalmasság gyakran olyan mértékű, hogy a fiatal ágak vízszintesen állnak, és a gyümölcs súlya a fák ágait lelógó helyzetbe húzza. Gyakran a fa főhajtás-növekedése is megáll, és a bázisnál erőteljes hajtások fejlődnek. A Golden Delicious fajtánál gyakran jellegzetes duzzanat jelenik meg a fő törzsön. Gyümölcs- vagy levéltünet nem tapasztalható. 3–5 év után a fapuhulás tünetek megszűnnek, és a fák kezdenek újra teremni. A fertőzött fákon az internódiumok lerövidülnek, a fa éves növekedése lecsökken, és jelentős termelési veszteséget produkálnak, különösen abban az esetben, ha látens vírusfertőzések is hozzájárulnak a problémához. Ezenkívül a szövettani vagy intracelluláris szintű elváltozások figyelhetők meg a fertőzött almafák fiatal hajtásain és gyökerein. Ezen túlmenően a mitokondriumok nem megkülönböztethető struktúrájúak, és a sejtfalak is áttetszőek, lignin nélküliek.

Egyes országokban úgy gondolják, hogy e betegség kisebb jelentőségű, mégis nagy jelentőséggel bír azokban a gyümölcsösökben, ahol Lord Lambourne, Gravenstein, Golden Delicious vagy más érzékeny fajták termesztése folyik. A veszteségek miatt jelentősen csökken a hozam, abból adódóan, hogy a gyümölcs kisebb méretű, és a fertőzött fák gyengébb növekedésűek. A látható fertőzés tüneteinek hiányában is a gyümölcshozam alma esetében 10-30%-kal csökken. A tünetes fák kevés gyümölcsöt teremnek, és az is kicsi, és gyakran deformálódik.

A betegség természetes gazdanövényei

Cydonia oblonga; Malus baccata; Malus domestica; Prunus avium; Prunus cerasus; Pyrus communis

A fertőzés terjedése

A fertőzés szemzéssel, oltással és fertőzött szaporítóanyagokkal terjed.

A fertőzöttség kimutatása

– Szabadföldi biológiai teszt.

Védekezés: Egészséges szaporítóanyag használata.

 

Alma seprűsödés fitoplazma

(Apple proliferation phytoplasma)

Az alma seprűsödés az alma egyik legjelentősebb fitoplazmás betegsége, amely csaknem minden almafajtát fertőz. A gyümölcs méretét mintegy 50%kal (8. kép), a súlyát pedig 63–74%-kal csökkenti, rontja a termés minőségét, és növeli a fák almafa lisztharmattal szembeni érzékenységét. Az alma seprűsődés fitoplazma Európa csaknem valamennyi országában jelen van. Meg nem erősített források szerint Indiában és Dél-Afrikában is előfordul.

 


8. kép. Alma seprűsödés fitoplazma által okozott gyümölcsméret-csökkenés

 

Mag- és pollenátvitel nem fordul elő. Általában a kabócafajok a főbb vektorai.

A fertőzött fák növekedési erélye csökken, a hajtások vékonyak, seprűszerűen nőnek (9. kép), a kérgük hosszirányban bereped, és nekrotikus foltok jelennek meg rajta.

 


9. kép. Alma seprűsödés fitoplazma jonatán almafajta vízhajtásain

 

A fertőzött fák gyakran kiszáradnak, de a gyengén fertőzött fák az első 2-3 éves sokkszindróma után felépülhetnek, és ismét normális gyümölcsöket teremnek. A levelek korábban megjelennek, szabálytalanok és kisebbek, gyakran sárgás és vörös elszíneződést mutatnak. A fertőzött fáknál a pálhalevelek erőteljes megnagyobbodása figyelhető meg (7. kép). Korai levélhullás gyakran előfordul.

 


7. kép. Alma seprűsödés fitoplazma által okozott pálhalevél-nagyobbodás

 

A fertőzés terjedése

A fertőzés szemzéssel, oltással fertőzött szaporítóanyagokkal és kabócákkal terjed.

A betegség természetes gazdanövényei

Alma és a körte.

A fertőzöttség kimutatása

– Üvegházi fásszárú biológiai teszt,– PCR.

Védekezés: Egészséges szaporítóanyaghasználata.

 

SZERZŐ: DR. POCSAI EMIL

 

agrár alma almabetegség almatermés almaültetvény betegség fertőzés fertőzöttség gyümölcstermesztés levélfoltosság mezőgazdaság mozaik vírus törzsgöndörödés védekezés vírusos vírusszerű