Néhány évtizeddel ezelőtt még elképzelhetetlen volt a repceolaj étkezési célú hasznosítása. Mára azonban diós háttéríze miatt az egyik legkedveltebb étkezési olajjá vált Németországban. És ez legalább annyira köszönhető a beltartalmának. Kiderült, hogy egészségesebb, mint a napraforgó-, vagy akár az olívaolaj.
Forrás: vitaraps.hu
Korábban túl kesernyés, karcos íze volt a repcéből készült növényi olajnak, semmiképpen sem vehette fel a versenyt napraforgóval vagy a vajjal, bár a második világháború után utóbbiakhoz nehezen lehetett hozzájutni. Időközben azonban az enyhén diós aromájú olajféleség az egyik legkedveltebb étolajjá vált.
Duplanullás hibridek
A repce egy igen sokoldalúan használható ipari növény, csakhogy a préselés után visszamaradó kesernyés íz miatt egy ideig sem állat, sem ember nem akarta fogyasztani. Az oka az erukasav volt, amit az elmúlt évtizedekben a nemesítők sikeresen minimalizáltak a repcében. A mai hibridekben már rendkívül csekély mennyiségben van jelen a kesernyés ízt adó vegyület. Nemcsak ez, a glükozinolát is a minimumra csökkent a magjában, ez adja például rokonában, a mustárban a kesernyés-savanykás ízt. Az alapvetően bioüzemanyagként hasznosuló repceolajból a préselés után visszamaradó repcepogácsát és -darát ma már az állatok is szívesen fogyasztják.
Gyulladásgátló, szívvédő alfa-linolsav
A repceolaj étkezési célú hasznosítása előtt azonban szintén szép jövő áll. Olaja ugyanis nagyon kedvező zsírsavösszetételű, sok benne az E-vitamin, plusz nagyon hőálló is, vagyis sütésre kiválóan alkalmas. A zsírsavak nélkülözhetetlenek a szervezet működése szempontjából, energiaraktározók és ízfokozók is. A repce zsírsavainak mintegy 60 százaléka egyszeresen telítetlen, hosszú, 18 szénatomos molekulákból áll. Van azonban két többszörösen telítetlen zsírsavmolekulája is: a linolsav, amelyik az omega-6 zsírsavcsoportba tartozik, és valamivel kevesebb alfa-linolsav, amelyik az omega-3-as csoportba tartozik. Mindkettő esszenciális zsírsavnak számít. Táplálkozás-tudományi szempontból különösen ez utóbbi teszi nagyon értékessé a repcét. Ez a testben egy többszörösen telítetlen, hosszú szénláncú molekulává épül. Ezeknek ma gyulladásgátló, szívvédő szerepet is tulajdonítanak.
Ehhez képest a linolsav – bár fontos – nagyon sokféle élelmiszerben elérhető, gondoljunk csak a napraforgóolajra. Mindkét molekula ugyanazért az „alapanyagokért harcol” a szervezetben a hasznosítása során, ezért nem mindegy, melyiket milyen arányban visszük be – vélekednek a táplálkozás-tudományi szakemberek. Sem az olívaolaj, sem a napraforgóolaj nem tartalmaz említésre méltó mennyiségű alfa-linolsavat. A napraforgó alapvetően omega-6 szírsavakban gazdag, az olívaolajban pedig jóval több a telített zsírsav. Vannak persze más olajok, amelyekben a repcéénél is több az alfa-linolsav. Ilyen a lenolaj, amelyikben a szírsavak 70 százaléka (!) ebből áll. Ennek azonban van egy hátulütője: az olaj elveszíti hőstabilitását és gyorsan avasodik. A telítetlen zsírsavak fény és savak hatására is könnyen bomlanak. A lenolaj így könnyen kesernyéssé, dohossá válik.
Mindent összevetve az élelmiszer-tudomány mindenképpen igen egészségesnek tartja a repceolajat, de ezt nehéz kísérletesen bizonyítani, hiszen ahány ember, annyiféleképpen él, táplálkozik. Ebben a kísérletben 27 túlsúlyos embernél vizsgálták a repce- és az olívaolaj egészségre gyakorolt hatását. Mindegyiknek a kettes típusú cukorbetegségre jellemző májfunkciózavara is volt. Abban a csoportban, amelyik mindennap egy adag repceolajat kapott, a májműködés gyorsabban javult, mint amelyik olívaolajjal kellett hogy beérje. Más kísérletek a vér LDL-koleszterinszintjében mutattak kedvező változást, ami a szív és vérkeringés szempontjából fontos. Úgy tűnik, a növényi olajok ismét előtérbe kerülhetnek szívbarát hatásuk miatt, ezek közül is a repce rehabilitációja történhet meg a leggyorsabban.
Lásd még a témában: Idén a növényi olajok gyártására koncentrál a világ.
