Lekvár, szörp és cukor is készül belőle – ha egészséges!
A rózsa világszerte az egyik legkedveltebb és talán legismertebb dísznövény. Nálunk nemcsak ikonikus szépsége tette népszerűvé országszerte, hanem sokféle felhasználási lehetősége is hozzájárul töretlen sikeréhez.
A köztudatban leginkább vágott virágként és kertünk bokros vagy futó díszeiként van jelen, azonban illóolaj-tartalma miatt is termesztik. A termékpalettán megtalálható még a rózsából készült lekvár, szörp, tea és rózsacukor is, valamint a rózsavíz, ami a szépségápolás egy eszköze. Ezek az étkezési célú, szépség- és egészségmegőrző termékek az utóbbi években reneszánszukat élik.
Ha nem dísznövény céllal termesztik a rózsákat, hazai szabadföldi viszonyok mellett fajtától is függően tavasszal és nyár folyamán történik egy-egy szüret. A betakarítást az optimális illóolaj-tartalom miatt a hajnali órákban célszerű elvégezni, mert a szirmok ezt ekkor tartalmazzák a legnagyobb mértékben. A rózsaszirmokból nyert rózsaolajban rendkívül sok hasznos anyag található. Ezek többek között jótékony hatással bírnak az emésztőrendszerre, nyugtatóan hatnak a gyomorra, gyulladáscsökkentő, regeneráló és antibakteriális készítmények alapanyagaiként is szolgálhatnak.
Attól függően, hogy a rózsát termesztőberendezésben vagy szabadföldön neveljük, eltérő fajták választása ajánlott. Fűtött növényházakban a termelés majdnem egész évben folyamatosan zajlik, míg szabadföldön ez évszakhoz és időjáráshoz kötött. Növényvédelmi szempontból a rózsa egy igen érzékeny virágunk, de a fajtanemesítésnek köszönhetően a rendkívül gazdag színválaszték mellett egyes betegségeknek ellenálló fajták is a rendelkezésünkre állnak. Ezeknek inkább hajtatásban van nagy jelentőségük, ahol a szabályozott körülmények miatt a kórokozók számára is szinte mindig optimális a környezet. Annak érdekében, hogy kerti növényeink is hasonlóan szépek és hosszú életűek legyenek, ismernünk kell az amúgy érzékeny növényünk ellenségeit, és azt, hogy ezek megjelenése esetén hogyan tudunk hatékonyan fellépni velük szemben.
A termesztett rózsa egyik leggyakrabban előforduló betegsége a lisztharmat (Sphaerotheca pannosavar. rosae), mely hajtatott és szabadföldi körülmények között is rendszeresen okoz fejtörést a gazdáknak. A rózsa növényvédelmének alapját a lisztharmat elleni védekezés adja. A növény érzékenységét egy egyszerű példával lehet szemléltetni. Sok szőlőültetvényben lehet találkozni a sorok végébe ültetett rózsabokorral, melyek amellett, hogy nagyon szépen mutatnak, más haszonnal is szolgálnak. Ugyan a rózsát és a szőlőt más lisztharmatfaj károsítja, környezeti igényük elég hasonló, így aranyszabályként az mondható, ha a rózsán megjelennek a lisztharmat okozta tünetek, szükséges lehet a szőlőültetvény kezelése a betegség ellen, mert minden bizonnyal pár nap múlva ott is felüti a fejét a kórokozó. A lisztharmat elsődleges tünetei már a rügypattanást követően jelentkezhetnek. A friss hajtásokon, virágbimbókon kezdetben enyhe, majd egyre hangsúlyosabb fehér, lisztes bevonat keletkezik, melyet a gomba micéliumai (fonalai) alkotnak. Ez a micéliumszövedék másodlagos fertőzés esetén az amúgy egészséges hajtások leveleit borítja be. A lisztharmat biotróf kórokozó, nem a gazdanövény elpusztítása a célja, inkább sanyargatja azt. A fertőzött levelek kanalasodnak, a hajtások lekonyulnak.
Rózsalisztharmat a virágon (forrás: greenlife.co.ke)
Lisztes bevonat a leveleken (forrás: biolib.cz)
Peronoszpórafertőzés leveleken (forrás: rose.it)
A kórokozó micéliumokkal képes átvészelni a telet a rügyekben, így a fertőzés is innen indul. Később a terjedése konídiumokkal történik, melyek melegben és magas páratartalom esetén a legéletképesebbek. A cseppfolyós nedvesség nem kedvez nekik. Az ivartalan spórák terjedését a szél, eső és az öntözővíz is segíti. A lisztharmat szinte bárhol előfordulhat, így tavasztól, mikor a hőmérséklet 20 °C fölött van, és a páratartalom is eléri a 95%-ot, az inkubációs idő elteltével számíthatunk a tünetek megjelenésére. A kórokozó igényeit tekintve a betegség kialakulásának esélyét csökkenthetjük, ha kerüljük a mélyfekvésű területeket, vagy ha ez nem oldható meg, akkor inkább a betegségre kevésbé fogékony fajtát érdemes választani. Az ültetvény- vagy házikerti rózsabokrok gyommentesen tartásával tudjuk szabályozni a páratartalmat is. Növényvédő szeres kezelést indokolt esetben végezhetünk kontakt és felszívódó hatóanyagú készítménnyel is. Hajtásnövekedés idején, az elsődleges fertőzés kialakulásakor érdemes a szisztemikus szereket használni, a későbbiekben a kontakt vegyszer is elegendő lehet.
A rózsa másik igen gyakori betegsége, mely leginkább hajtatott körülmények között okoz problémát, a peronoszpóra (Peronospora sparsa). Fertőzését a levelek színi oldalán megjelenő sárgás, de előfordul, hogy bordóba hajló, szögletes foltok jelzik, melyek az erek által határoltan helyezkednek el. Ezzel párhuzamosan a beteg levelek fonáki oldalán elszórtan szürkés foltok jelentkeznek. A beteg levelek a fonák felé kanalasodnak, hamarabb lehullanak, mint egészséges társaik. A kórokozó fertőzésének következtében a külső szirmok elszáradnak, ezzel piacképtelenné téve a növényt.
A lisztharmattal ellentétben a peronoszpóra lehullott leveleken oospórákkal képes fennmaradni, így a fertőzést is innen kezdi el. Alacsonyabb hőmérséklet az optimális számára. 18 °C körüli hőmérsékleten és 85% feletti páratartalom esetén már jól fertőz. A cseppfolyós nedvesség kimondottan kedvező a betegség számára, a spórák ugyanis így képesek csírázni. Hajtatott körülmények között a gomba egész évben képes betegíteni. Szabadföldön a betegségre tavasszal és ősszel kell főleg számítani, amikor a nappali és éjszakai hőmérséklet jelentősen eltér egymástól, és ennek következtében nagymértékű a páralecsapódás, főleg a reggeli órákban. A kórokozó számára ez a legkedvezőbb időszak. Védekezésként a fertőzési forrásul is szolgáló lehullott lomb eltávolítása alapvető feladat. Érdemes a levegő által jól átjárható lombozatot kialakítani, mellyel a lecsapódott pára gyorsabb felszáradását idézhetjük elő. Erős fertőzési nyomás esetén szabadföldön eredményesen alkalmazhatók a kultúrában engedélyezett kontakt hatású készítmények, míg hajtatásban inkább a szisztemikus szerek bizonyulnak hatékonynak a kórokozó járványszerű fellépése miatt.
Peronoszpórafertőzés sziromleveleken (forrás: stock.adobe.com)
Szürkepenész-fertőzés virágon (forrás: insectimages.org)
Szürkepenészes rothadás rózsaszáron (forrás: epicgardening.com)
A rendkívül széles gazdanövénykörrel rendelkező betegség, a szürkepenész (Botrytis cinerea) a rózsát sem kíméli
A rendkívül széles gazdanövénykörrel rendelkező betegség, a szürkepenész (Botrytis cinerea) a rózsát sem kíméli. A gomba elsősorban a hajtást fertőzi, de tünetek jelenhetnek meg a sziromleveleken is, halvány, kerekded, pár milliméter átmérőjű foltok képében. Emellett kialakulhat a betegség a száron lilás foltokkal is. Abban az esetben, ha a fertőzés még a virágzás előtt éri a növényt, a bimbók nem nyílnak ki, és zárt állapotban halnak vagy rothadnak el. A kialakuló foltok idővel rothadásnak is indulhatnak, valamint magas páratartalom esetén szürke penészgyep is létrejöhet a növényi részeken. A betegség szinte mindenhol jelen van, így célszerű kerülni a sebzések okozását a növényen, ugyanis ezeken keresztül jut be a kórokozó legkönnyebben. A túlzottan magas páratartalom, nedves levélfelület kerülésével, jól szellőző lomb kialakításával csökkenthetjük a fertőzési nyomást. A túlzó N-ellátással a növényi szövetek fellazulását eredményezzük, könnyebb bejutást biztosítva a betegség számára. Növényvédő szeres kezelésre a kultúrában engedélyezett gombaölő készítmények hatékonyan alkalmazhatók.
A rózsa rozsdabetegsége is elég gyakori jelenség. A Phragmidium mucronatum vadon élő fajokon szintén megfigyelhető. A kórokozó a levelek színén sárgászöld foltokat okoz, melyekben úgynevezett spermogóniumok, termőtestek fejlődnek. Sokkal szembetűnőbb jelenség a betegség következtében a fonákon, száron, levélnyélen kialakuló ecídium, melyből élénksárga ecídiospórák szóródnak ki nagy számban. Azokon a részeken, ahol az ecídiumok kialakulnak, a növény deformálódik. A rózsát károsító rozsdagomba egygazdás kórokozó, ami azt jelenti, hogy minden fejlődési szakasza a gazdanövényen folyik le, így uredo- és teleutospórák is itt képződnek. Nyár folyamán a terjedés uredospórákkal történik, melyek a szél segítségével jutnak át más növényekre vagy növényi részekre. A gomba a lehullott leveleken uredo- és teleutospórákkal telel át, ritka esetben a vesszőkön is fennmaradhat micéliummal. Az idő melegebbre fordulásával, tavasszal a bazidio-, ecídio- és uredospórák indíthatják el a fertőzést.
A fertőzőanyag eltávolításával jelentősen csökkenhetjük a betegség kialakulásának lehetőségét, így a lehullott lomb eltávolítása javasolt. Kontakt és szisztemikus készítmények egyaránt használhatók ellene.
Rozsda levéltünete (forrás: pbase.com)
Ecídiospórák rózsán (forrás: biolib.cz)
A rózsa diplokarponos levélfoltossága (forrás: plantspedia.fandom.com)
A rózsa diplokarponos levélfoltossága szintén gyakran megfigyelhető betegség, főleg házikertekben. A Diplocarpon rosae kórokozó tekintetében a fajták jelentős fogékonyságbeli eltérést mutatnak. A gomba okozta jellegzetes tünetei a leveleken kialakuló lilás, barnás, mosott szélű foltok, melyek közepe kivilágosodik, idővel azonban teljesen befeketednek. A betegség köznapi, csillagrozsda nevét a foltok alakjáról kapta. A tünetek megjelenését követően a fertőzött levelek elsárgulnak, és idő előtt lehullnak. Ez a korai, akár teljes lombvesztés nagyon megterheli a növényt, gyengültsége más betegségek számára is kedvező lehet.
A diplokarponos levélfoltosság kórokozója fertőzött leveleken, sztrómákkal vészeli át a téli időszakot. A telet követően, ha a hőmérséklet 18 °C felett alakul, és a páratartalom is magas, 80% feletti, akkor a növényi részeken termőtestek (acervuluszok) fejlődnek, és az ezekből kiszabaduló konídiumok kezdik meg a rózsalevelek fertőzését. A fertőzési nyomás a lehullott lomb eltávolításával, talajba forgatásával csökkenthető. Ezenkívül kémiai védekezésre a kultúrában engedélyezett készítmények használhatók.
Rózsa diplokarponos levélfoltosság (forrás: pharmarosa.com)
Rózsa-mozaikvírus (forrás: zsigogyorgy.hu)
Rózsa-mozaikvírus (forrás: norakertesz.hu)
A betegségeket taglalva nem hagyhatjuk ki a rózsa-mozaikvírust (Prunus necrotic ringspot virus), mely szintén gyakran jelentkező probléma. A beteg növényeik levelein eltérő mintázatú klorotikus, mozaikos foltok vagy csíkok alakulnak ki. Emellett a levelek torzulása, deformálódása is megfigyelhető. A vírus a növényt visszaveti a fejlődésben is. A beteg rózsák virágai halványabbak lesznek, kisebbek, gyökérzet nehezen fejlődik. A rózsa-mozaikvírus ellen csak a megelőzés és a terjedés megakadályozása áll rendelkezésünkre, a fertőzött növény meggyógyítására nincs lehetőség. Negatív tőszelekciót célszerű alkalmazni, az egészséges egyedek érdekében. A vírus pollennel és mechanikai úton egyaránt terjedhet, ezért célszerű a használt metszőolló fertőtlenítése, valamint vírusmentes szaporítóanyag vásárlása.
Azért, hogy jövedelmező állományt nevelhessünk, és rózsánk hosszú évekig kertünk dísze legyen, sok odafigyelés kell, de mindenképpen megéri. Szinte minden betegség elleni védekezés esetében előremutató, ha a lehullott növényi maradványokat megsemmisítjük, mert a beteg hajtásrészek eltávolításával is korlátozzuk a betegség terjedését. A vírust leszámítva hatékony kémiai védekezésre is van lehetőség, melyet indokolt esetben alkalmazhatunk.
SZERZŐ: KÁLMÁN ANNA LÉDA NÖVÉNYORVOS
