Általában egy gazdaság legnagyobb értékű gépe az arató- és cséplőgépe; különösen igaz ez a modern kombájnokra. Nem mindegy tehát, mennyire őrzik meg értéküket, mennyire tudjuk az amortizációt lassítani. Műszaki szempontból azzal tudjuk a leginkább segíteni értékmegőrzésüket, ha néhány egyszerű elvet betartva készítjük fel a téli állásidőre a gépeket. A felkészítési munkáknál fontos a helyes sorrend és a szakmai kivitelezés, akár csak a tavaszi, újbóli üzembe helyezésnél. A következetes és lelkiismeretes ápolással, helyes teleléssel sok pénzt és időt spórolhatunk meg a következő szezonban.
Gyakran előfordul, hogy a kukoricaaratásokat csak november közepén, végén sikerül befejezni. Különösen igaz ez, ha az adott évben csapadékos októberrel kezdődnek az őszi idénymunkák. Nagyon fontos, hogy ha a kombájn novemberben még kukoricát aratott, akkor már ne mossuk át vízzel, ugyanis már nem tudna rendesen kiszáradni, a pangó vizek pedig megülhetnek a gép szerkezeti részeiben, ami korrózióhoz vezethet. Kivételt képezhetnek a betakarítógépek járószerkezetei, erőátviteli részei. A saras időszakok után ezeket meleg vizes magasnyomású mosókkal tisztíthatjuk a legkönnyebben és a legnagyobb hatásfokkal. A cséplő, a magleválasztó és a magszállító rendszereknél víz helyett inkább sűrített levegőt használjunk a tisztítási munkákhoz! Ha az egész gépet át kell tisztítani, akkor egy nagy teljesítményű ipari kompresszor szállított levegőmennyisége és nyomása szükséges. Az egyik legfontosabb feladat, hogy mindent el kell távolítanunk a gépből, ami a rágcsálók táplálékául szolgálhat. Se mag, se szármaradvány nem maradhat a kombájnban, mivel azok odavonzzák őket. Ügyeljünk a magtartályra és a motortérre is!
A vizes tisztítás egyébként sem célravezető, a kukorica szármaradványai felszívják a vizet, elnehezülnek, és a mosás során csak az egyik helyről a másikra csapódnak az erős vízsugárral. A lemezborítások külső mosását a következő év tavaszán is pótolhatjuk, hogy mégse a tavalyi porral, sárral kezdjük a szezont. A levegős tisztítás legnagyobb előnye, hogy alkalmazásakor nem lép fel korrózió, a gép csapágyai, szíjtárcsái biztonságban maradnak, az elektromos csatlakozók pedig elkerülik az oxidáció veszélyét. Ha mégis mosni kényszerülünk, a mosást feltétlenül zsírzás és járatás kövesse! A keresztdobos gépeknél húzzuk ki az előkészítő asztalt (rosta), így legalább át tud szellőzni a kombájn. A kombájn alapos belső tisztítása után a ferdefelhordóban, a dobban, a dob és a dobkosár között, a cséplődob mögötti térben, a rostaszekrényben és a szalmarázó ládákban sem maradhat semmilyen növényi szennyeződés. Ez természetesen a hagyományostól eltérő konstrukciójú gépekre is igaz.
Az axiáldobos, rotoros és hibrid rendszerű arató-cséplő gépek szerkezeti részeiben sem maradhat semmiféle termény vagy növényi maradvány. A karbantartási, tisztítási munkák során minden esetben tartsuk be az adott típus használati utasításában, gépkönyvében foglaltakat!
A hozzáférhető csapágyakról, zsírzógombokról, zsírzási pontokról mossuk le a port és a zsírt! A zsírzás elvégzése után annak egyenletes eloszlása érdekében röviden járassuk meg a gépet! Ilyenkor a csapágyakon kívül vékony zsírgyűrűk képződnek. A zsírzási munkát nagyban megkönnyíti, hogy a korszerű gépek javarészt már központi zsírzóegységgel rendelkeznek. A tengelykapcsolókat, biztonsági kuplungokat az agyrészeknél szintén zsírral kenjük be! A zsírzással kiszorítjuk az esetleges nedvességet és az elhasználódott kenőanyagot. A belső tisztítás után szintén sűrített levegővel, szórópisztoly segítségével hidraulikaolajat permetezünk a belső alkatrészek felületére. A kialakuló filmréteg segít a korrózióvédelemben és a rágcsálók távoltartásában. A vékony olajréteggel fedett rostaszekrénybe az egér se szívesen mászik be. Ha tudjuk kulturáltan tárolni, a rostákat és a védőlemezeket, burkolatokat ki is vehetjük, el is távolíthatjuk. Ezenkívül minden fedelet (pl. elavátor, felhordó ajtók) és csigavályút nyissunk ki! A variátortárcsák belső felületét ellenőrizzük, és szintén konzerváljuk rozsda ellen! Vékony zsír- vagy olajréteggel a vágóasztal egyéb csupasz fémrészeit (pl. kasza, a kalászemelők stb.) is megvédhetjük.
A láncokat levehetjük, az ékszíjakat meglazíthatjuk, a variátorszíjakat vegyük le, és tároljuk megfelelő helyen a következő aratási idényig. A motor szíjai kivételt képeznek, azok általában automata feszítővel rendelkeznek. A légszűrőre is figyeljünk oda, a külsőt alaposan fúvassuk ki, a belsőt pedig mindenképp cseréljük ki! A poros szűrő a párás levegő hatására besarasodik, a betömődött szűrőt dobhatjuk a szemétbe. A klímaberendezés karbantartása megegyezik az autóéval vagy más járművekével. A szűrők tisztításán, cseréjén kívül a legfontosabb, ha időszakonként (1-2 hónap) elindítjuk a motort, és bekapcsoljuk a klímát egy rövid időre. Ezzel elkerülhetjük a tömítések kiszáradását, a membránok kirepedését. Az ablakokat, tükröket tisztítsuk meg! A gépek a hosszú téli időszakban fedett, zárt helyen is áthűlhetnek, ezért itt is kiemelten fontos a fagyálló folyadék ellenőrzése, utántöltése. Fontos, hogy ne csak a hűtőközeg télállóságát ellenőrizzük, hanem figyeljünk az élettartamára is! A fagyálló folyadékok glikolalapúak, idővel csökken korróziógátló hatásuk. Ha elöregedett, cseréljük a gépkönyv szerint.
Az axiáldobos, rotoros és hibrid rendszerű arató-cséplő gépek szerkezeti részeiben sem maradhat semmiféle termény vagy növényi maradvány
Az ablakmosó berendezés tartályába töltsünk téli folyadékot! Ha közel a motorolaj csereintervalluma, érdemes még tél előtt elvégezni a karbantartást, és friss olajra cserélni a régi, elhasználódott kenőanyagot. A régi motorolaj nemcsak sok kormot, hanem sok kénvegyületet is tartalmaz, ami szintén nem kedvez a motornak a korrózió szempontjából. Az esedékes olajcserét az emelőhidraulikában és a hidrosztatikus rendszerben, hidromotorokban is elvégezhetjük. Ilyenkor természetesen a szűrőszitákat tisztítjuk, a szűrőbetéteket, filtereket cseréljük.
Tisztítás és konzerválás után a fülke levegőszűrőjénél, a kabin főbb részeinél szintén nagy hangsúlyt kell fektetni a rágcsálókár kivédésére. Általában itt futnak össze a gép elektromos hálózatából a vezetékek. Nemcsak szagosítóanyagokat és mérgeket, hanem csapdákat és ultrahangos riasztókat (védett kártevők, pl. pelék!) is használhatunk. A lényeg, hogy védekezzünk! Képzeljük el, ha egy 70-100 millió forint értékű kombájn elektronikus rendszerében egy egér rágása miatt keletkezik tetemes kár. Egy kábelköteg teljes keresztmetszetű rágása üzemképtelenné teszi a gépet, egy ilyen probléma csak jelentős időráfordítással, nagyon drágán javítható. Minél újabb egy gép, annál több elektronikát, elektromos panelt tartalmaz. Éppen ezért az egerekre, patkányokra, nyestekre és a kártételük megelőzésére is jobban oda kell figyelnünk! A memóriakártyákat vegyük ki, és gondoskodjunk az adatok archiválásáról. A hozamtérképek, üzemeltetési adatok a precíziós gazdálkodás legfontosabb alapegységei. Az értékes GPS- és RTK-rendszerekre külön figyeljünk oda!
Az akkumulátort, akkumulátorokat jobb, ha kivesszük a gépből. Ha mégsem szereljük ki őket, töltöttségi fokukat akkor is ellenőrizni kell. Ha az elektrolit sűrűsége csökken, vízzé alakul vissza, ezért az akkumulátor szét is fagyhat. Szükség esetén töltés előtt a folyadékot pótolni kell. A korszerű, gondozásmentes, zselés akkumulátorokkal könnyebb a dolgunk, de ezeket is érdemes kiszerelni és a műhelyben tárolni. Fontos a gép életkora, az újabb gépekben szinte már minden elektronikusan vezérelt, ezeknek a rendszereknek az áramfelvétele is nagyobb. Összességében érdemesebb az akkumulátort kiszerelve, külön tárolni.
Az üzemanyagtartály fontos, sarkalatos pontja a szakszerű, téli tárolásnak. A korábbi konstrukciók fémtartállyal készültek. Ezeket a legegyszerűbben úgy védhetjük meg a korróziótól, ha teletankoljuk őket. A téli, hideg, párás levegő az éjszakai lehűlés következtében vízkicsapódást okoz, ami károsítja a tartály belső felületét, illetve az így keletkezett víz belefagyhat az üzemanyag-ellátó rendszerbe. A műanyag tartályoknál is felléphet lecsapódás, de a tartály falában nem keletkezik kár, az üzemanyag-ellátó rendszerből pedig a vízzsákon (vízleválasztó szűrő) keresztül leengedhető a víz. Fontos lehet még az üzemanyag megfelelő téli adalékolása, és érdemes ellenőrizni a dermedéspontját.
Ha van rá lehetőségünk, érdemes száraz, fedett és/vagy zárt térben tárolni a kombájnt, védve az időjárás viszontagságaitól. A féltetők, gépszínek nyitott oldalait érdemes madárhálóval takarni. Fontos a tetőszigetelés, a lemeztetők párazáró szigetelését javítsuk ki, ellenkező esetben a páralecsapódás miatt a tető belső felületén képződő víz lefolyik a tárolt gépre, és ez különösen akkor bosszantó, ha zárt helyen tároljuk a gépet, ahol a szél sem jár.
Ha van rá lehetőségünk, érdemes száraz, fedett vagy zárt térben tárolni a kombájnt
A nyitott gépszínek előnye, hogy a kereszthuzatot a rágcsálók is nehezen viselik, ráadásul a rozsdának kedvező klíma sem alakul ki. A kombájnnal közös térben terményt, vetőmagot, műtrágyát tárolni nem szabad. A korrozív levegő károsíthatja az elektromos csatlakozásokat. Ha a szabadban kényszerülünk gépünket tárolni, próbáljuk meg legalább a legfontosabb részeit (fülketető, magtartály, motortér) megvédeni a téli csapadéktól, például egy egyszerű légáteresztő, de vízzáró ponyvával. A fóliákat inkább felejtsük el! Ma már egyébként aránylag jó ár-érték arányú, kisebb beruházásigényű megoldások állnak a rendelkezésünkre az ipari sátraktól a könnyűszerkezetes csarnokokig. Mindenképpen megfontolandó a telepítésük, megépítésük, kiváltképp, ha egy gazdaság, mezőgazdasági üzem nagyobb értékű gépek beszerzését vagy cseréjét tervezi. Ha rendelkezésünkre áll akkora méretű szerelőműhely, ahová a kombájn kényelmesen befér, érdemes a tél folyamán a szezon előtti javításokat, karbantartásokat is elvégezni. Ilyenkor ráérünk kicserélni, javítani a ferdefelhordó láncait, terménytovábbító léceit, megvizsgálhatjuk a tengelyek csapágyazását, a repedt, kopott ékszíjak, a kinyúlt láncok helyett újakat rendelhetünk. Egy régóta halogatott, alapos dobfelújítás is belefér a téli hónapokba. A tisztítás, konzerválás és a javítási munkák befejeztével a gépet fel kell bakolni, hogy a súly ne a kerekeket terhelje, így elkerülhetjük a gumiabroncsok deformálódását. Egy kombájn önsúlya 10-15 tonna, a huzamosabb ideg (hathét hónap!) történő pontszerű terhelés tényleg komoly károkat okoz a futófelületen és az oldalfalban egyaránt. A gumiabroncsokat a kiszáradástól glicerintartalmú gumiápoló folyadékkal védhetjük. A hidraulika-rendszer tehermentesítése céljából a ferdefelhordót engedjük le! A vágóasztalokat a gépről leszerelve, felbakolva, támasztóállványokon tároljuk inkább, természetesen szintén termény-, szármaradvány-, por- és sármentesen. A gabona-, napraforgó- és kukoricaadapterek tisztítása szintén a szezonvégi teendőink közé tartozik.
SZERZŐ: SÖJTÖRI ANDOR
