Kelet-Európa 7 pontba foglalta, mit vár az új KAP-tól

A visegrádi országok agrárkamarái, valamint a Román Szövetség a Mezőgazdaságért és az Együttműködésért közös nyilatkozatban fogalmazták meg, milyen Közös Agrárpolitikát látnának szívesen – számolt be az Agrárkamara. Lényegében nagyobb tagállami szabadságot szeretnének az agrártámogatási rendszer kialakításában.

Az uniós agrárminisztereket tömörítő Mezőgazdasági és Halászati Tanács 2020. október 21-én állapodott meg a következő uniós ciklus Közös Agrárpolitikáját (KAP) érintő főbb szabályokról. 2020. október 23-án az Európai Parlament is elfogadta a KAP jogszabálycsomagra vonatkozó álláspontját, így megkezdődhettek az úgynevezett trilógus tárgyalások az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa részvételével. A KAP irányvonalaiban a főbb uniós döntéshozó szervek között egyetértés mutatkozik, azonban több olyan tématerület van, ahol eltérőek az álláspontok a Bizottság, a Parlament és a Tanács között. Ilyen egyebek mellett a pillérek közötti átcsoportosítás vagy a termeléshez kötött támogatások mértéke. Továbbra is kérdéses, hogy a támogatásokból pontosan mekkora arányt kell fordítani környezet- és klímavédelmi intézkedésekre, illetve hogy kötelező vagy önkéntes legyen-e a degresszivitás (azaz bizonyos támogatási összeg felett a támogatás csökkentése), illetve a capping (a közvetlen támogatás összegének maximalizálása).

A visegrádi országok agrárkamarái, valamint a Román Szövetség a Mezőgazdaságért és az Együttműködésért közös nyilatkozatban fogalmazták meg azokat a sarkalatos pontokat, amelyeket az új KAP tervezésekor kiemelkedően fontosnak ítéltnek meg a közép-kelet-európai térség mezőgazdasága szempontjából.

 

vidék

 

Sarkalatos pontok:

  1. Az agrárszervezetek 25%-os átcsoportosítást tennének lehetővé az I. (közvetlen kifizetések) és II. pillér (vidékfejlesztési támogatások) között, mindkét irányba, így rugalmasan lehetne a tagállami szükségletekhez igazítani a források felhasználását.
  2. A „capping” vonatkozásában minden részletszabályt a tagállam határozhasson meg, beleértve a munkabér-kompenzációra vonatkozó előírásokat is, hogy figyelembe lehessen venni az adott tagállam sajátosságait.
  3. Tagállami hatáskörbe utalnák a kis- és közepes gazdaságok kiegészítő jövedelemtámogatását (redisztribúció), illetve a mezőgazdasági termelő fogalmának alkalmazását és meghatározását, mivel számos eltérés mutatkozik az uniós országok gazdaságszerkezetében, azon belül is az agrár-élelmiszeriparban.
  4. A termeléshez kötött támogatásokra az I. pillér 13+2%-át szükséges fordítani, mivel a nehézségekkel küzdő ágazatokat továbbra is legalább a jelenlegi szinten kell finanszírozni.
  5. Tekintettel arra, hogy az agro-ökológiai alapprogram (eco-schemes) egy új, többlet környezeti vállalásokat ösztönző rendszer az I. pillérben, ezért az agrárszervezetek szerint az Európai Parlament által javasolt 30%, illetve a Tanács által szorgalmazott 20% helyett a közvetlen támogatásoknak csak a 10%-át kellene kötelezően erre az intézkedésre elkülöníteni.
  6. A vidékfejlesztési (II. pilléres) támogatások 30%-át tartják szükségesnek környezet- és éghajlatvédelmi célokra fordítani, amelybe beleértendők a természeti hátránnyal érintett területekre vonatkozó kifizetések is. A forrásfelhasználás során nagyobb biztonságot nyújtana a környezeti célok elérésében az is, ha a II. pillérben előírt kötelező minimum teljesítésén felül elért eredmények beszámíthatóak lennének az I. pillér eco-schem-jeibe.
  7. Az Európai Zöld Megállapodásban az agrár-élelmiszeripart érintő „Termőföldtől az Asztalig” és „Biodiverzitás Stratégiában” meghatározott célkitűzéseket a tagállami sajátosságok szerint kellene kiigazítani, és ne az összes tagállamra egységesen alkalmazott célszámok teljesítését várja el a Bizottság. (A növényvédőszer-használat 50%-os, a műtrágya-felhasználás 20%-os, az antibiotikumok alkalmazásának 50%-os csökkentését irányoznák elő 2030-ig, ezzel egyidejűleg a jelenlegi 8%-ról legalább 25%-ra kívánnák emelni az ökológiai gazdálkodással érintett területek arányát.)

 

Magyarország és Lengyelország a közös büdzsét is megvétózta, erről itt írtunk.

agrártámogatás átcsoportosítás capping környezetvédelem közös agrárpolitika mezőgazdaság támogatáselosztás támogatási rendszer termeléshez kötött visegrádi országok Zöld Megállapodás