A járvány összetett hatása és az időjárás egyszerre okozott hatalmas változásokat 2020-ban. Másképp reagáltak a szabadföldi és az üvegházas termékek, a konzervipari és a friss fogyasztásra szánt zöldségek, a vendéglátásnak és a háztartásnak készülő portékák, az exportra termelt és az importból is érkező áruk. Testvérlapunk, az Agrárágazat decemberi lapszámában megkíséreljük összefoglalni az eseményeket.
Ha röviden akarjuk összegezni: a járvány miatti határzár összességében segített a hazai zöldségtermesztőknek, import híján nagy kereslet mutatkozott a termékeikre. Másrészről a szabadföldi áru egy része nagyon megsínylette az idei időjárást, így a belső kínálat is csekély volt. Az áremelkedésben tetten érhető a forint gyengülése is. A munkaerőhelyzet a koronavírus nélkül is nehéz volt már, így azonban még nagyobb probléma lett. A megváltozott piaci helyzetre a konzervipar alig reagált. A konzervgyár viselkedése azért is érthetetlen, mert a felvásárlási pánik idején a konzervkészletek gyakorlatilag kiürültek, és erre most, a második hullám idején is megvan az esély.
Az időjárás is közbeszólt
„A koronavírus miatt valóban voltak átmenti importhiányok a belső piacon, ami jót tett a hazai termelőknek, de az áremelkedésért kevésbé felelős a vírus, mint az extrém időjárás. A szabadföldi termelés volumene akkorát csökkent az aszály, a fagy és a jégesők miatt, hogy például fűszerpaprikából egységnyi felületről csak féltermést tudtunk leszedni” – magyarázza bizonyos zöldségek idei drágulását a Kwizda kertészeti szaktanácsadója, Varga László, aki maga is gazdálkodik. A fűszerpaprika az „átkosban” 10 ezer hektárt fedett le az országban, ma 1500 hektár körül van a termőterülete. Ebből Szabadi Árpád családi cége Fajszon, Bács-Kiskun megyében 104 hektárt mondhat a magáénak. Egy normál évjáratban 160-200 mázsa/ha terméssel lehet számolni, ám az idei év minden volt, csak nem „normális”.
Paprika: volt árkompenzáció
„26 éve foglalkozunk fűszerpaprikával, de még az édesapám sem emlékszik olyanra, hogy áprilisban és májusban kelesztő öntözni kelljen. Most ez történt. A tavalyi rekord jó év után idén csak féltermésünk lett, igaz, ennek nagyon jó a minősége. A szezon is hosszúra nyúlt, még november első hetében is szedjük a paprikát, bár már csak géppel.” A hosszú tenyészidőszak a kezdeti vontatott fejlődésnek, a hőségnapok elmaradásnak és az aszály miatt végzett szeptemberi öntözésnek köszönhető. A szerződött mennyiséget nem tudták végül leszállítani, főként nem az eredeti áron. Volt, amelyik feldolgozó együttműködött ebben a helyzetben, míg mások kötbérrel fenyegetőztek.
Saláta, káposzta: új szedési, palántázási stratégia
Becsey Zoltán Csongrád megyében termel több hektáron salátát, káposztát, illetve fűtött fóliában kígyóuborkát. Az első kettőből feldolgozott, konyhakész, kényelmi termék készül részint az áruházláncok, részint a vendéglátóipar számára. „Mondanom sem kell, hogy a járvány idején a szállodákról, vendéglőkről teljesen le kellett mondani. Szerencsére a feldolgozóval több mint 20 éves kapcsolatunk van, gyorsan kialakítottunk egy új stratégiát. Március végén mi már egy korábbi szedési idővel dolgoztunk, ezzel egyrészt 10-20 százalékkal csökkent a volumen, vele együtt a szedési költség is, másrészt hamarabb ki tudtuk szorítani a spanyol importot. A 10 nappal korábbi betakarítást a feldolgozó árban kompenzálta. Az őszt pedig eleve 20 százalékkal kevesebb palánta kiültetésével kezdtük. Mindenki jobban jár, ha keresletcsökkenés idején eleve kisebb a mennyiség, és nem a raktárköltségeket növeljük az eladatlan áruval.”
Konzervuborka: a méret a lényeg
A szabadföldi konzervuborka már hungarikum számba megy Európában, másutt már nincs ember, aki folyamatosan szedje. Idén a koronavírus miatt nálunk is akadtak munkaerőproblémák, különösen a nagyobb termelőknél. A járvány átrendezte a piacot is, és az a „vicces” helyzet állt elő, hogy a túlméretes uborkáért 40 forintot adott a konzervgyár, míg a Budapesti Nagybanin 200 forint felett értékesült. „Tudok olyan gazdálkodóról, aki emiatt úgy döntött, csak harmadnaponta szedi és a nagybanira is szállít belőle. A kisebb termelők azonban erősen függenek a feldolgozótól, aki integrátorként egy sor működési alapanyagot meghitelezett nekik. Számunkra akkor sincs választási lehetőség, ha a piaci helyzet mást diktálna” – mutat rá Varga László.
További részletek a zöldségpiac idei furcsaságairól az Agrárágazat decemberi lapszámában!
