Védekezés a gyümölcsösökben ősszel

A gyümölcsök betakarítása után elvégzett növényvédelmi munkálatok nagy jelentőséggel bírnak, mert számukra kedvező körülmények kialakulása esetén a betegségek és kórokozók egészen a tenyészidőszak végéig károsíthatják növényeinket, rontva ezzel a hajtások beérését, a termőrügyek differenciálódását. Emellett a növények rossz kondíciója a fák és az ültetvény élettartamát is csökkenti. A gondosan elvégzett munkálatokkal az áttelelő károsítók mennyiségét is csökkenteni lehet.

Tápanyag-utánpótlás

A tápanyag-utánpótlás lényeges momentuma az ősszel végzett tápelemek kijuttatása; az eljárás így javítja a növények kondícióját, a következő évi termőképesség mértékét, a termésbiztonságot és a gyümölcsminőséget. A kijuttatandó tápanyagmennyiséget a talajvizsgálatok eredményeire alapozottan kell elvégezni. Az őszi időszak a csapadék megfelelő eloszlása esetén ideális a trágyázás elvégzéséhez, az esővel a talajba jut a tápanyag. Fontos, hogy csak azokat az elemeket juttassuk ki ebben az időszakban, melyeket nagyobb mennyiségű csapadék sem tud a talaj alsóbb rétegeibe lemosni. Ebben az időszakban a foszfor- és káliumtrágyákat érdemes magasabb mennyiségben kijuttatni. A foszfor nagy szerepet játszik a növények generatív fejlődésének alakulásában, míg a kálium sokoldalúsága mellett a téli időjárás elleni ellenálló képességet is növeli. Az igények mellett ügyelni kell az egyes gyümölcsfajok érzékenységére is. Ilyen például a klórérzékenység. A nem megfelelő, klórt tartalmazó műtrágya a cseresznyénél és a bogyós gyümölcsűeknél az ültetvény pusztulását is okozhatja. A folyamatos, évente elvégzett, jó minőségű feltöltő trágyázás elvégzése elengedhetetlenül szükséges az ültetvények élettartamának és életminőségének szempontjából.

 

Metszett cseresznyefák
Metszett cseresznyefák (fotó: Menyhárt Anna)

Enyves hernyófogó öv
Enyves hernyófogó öv (forrás: http://gazigazito.hu)

Mechanikai védekezési módszerek

Vannak kórokozók és kártevők, melyek a növényeken, a kéregrepedésekben, a hajtásokban vagy azok felületén telelnek át; ezek eltávolításával nagymértékben csökkenthetjük az áttelelő alakokat, így korlátozva a következő évi fertőzési nyomást. Fertőzött növényi rész esetén nem szükséges megvárni a metszés idejét, a károsított rész ősszel is eltávolítható. A kórokozók közül ilyenek a lisztharmattal károsított vesszők vagy a moníliás gyümölcsmúmiák, a kártevőknél pedig a ribiszkeszitkár hernyói által fertőzött vesszők. A lemetszett felületeket fasebkezelő készítménnyel szükséges kezelni. Gyökérsarjak eltávolításánál törekedni kell arra, hogy ezeket a kihajtás helyéhez minél közelebb vágjuk le, így elkerülhető az újra kihajtásuk. Az eltávolított részek komposztálhatóak, de a komposzt a fertőzés elkerülése érdekében csak a teljes lebomlás után használható. A bogyós gyümölcsű ültetvényekben (málna, szeder, ribiszke) az egyik legjelentősebb védekezési módszer a metszés, ezzel ugyanis a kórokozók és kártevők nagy része eltávolítható az ültetvényből. Ilyenek például a leptoszfériás és didimellás vesszőbetegségek, a málnavessző gubacsszúnyog, az üvegszárnyú ribiszkelepke. Metszéskor a fertőzés átvitelének megelőzése érdekében elengedhetetlen a metszési eszközök fertőtlenítése. A fák törzsét drótkefével célszerű óvatosan átdörzsölni, így a levált kéregdarabokat eltávolíthatjuk, valamint az ezek alatt telelő kártevőket is gyéríteni lehet. A hatékonyság érdekében a fák alá szükséges fóliát teríteni, ami felfogja a ledörzsölt részeket. A tisztítás előnye még, hogy növeli a lemosó permetezések hatékonyságát. A lehullott levelek összeszedésével és megsemmisítésével a kórokozók áttelelése szüntethető meg.

A hernyófogó övek közül használhatóak a ragacsos és az úgynevezett száraz övek. A valamilyen ragasztóanyaggal, például enyvvel bekent öveknek a tavaszi időszakban nagyobb jelentőségük van, de a hernyófogó övek egész évben használhatóak. Ezzel a talajról a fákra vonuló állatokat foghatjuk meg. Ha a ragasztó száraz, vagy az öv megtelt, mindenképp cserélni kell. A száraz övek a telelőre vonuló állatoknak nyújtanak kényelmes és biztonságosnak tűnő menedéket a bábozódáshoz (körtelevélbolha, almamoly, araszolók). Szalma, kartonpapír, de zsákvászon és újságpapír is használható övként. Ezeket a fák törzsére kell rögzíteni, és kéthetente cserélni kell. Ezt követően a leszedett öveket meg kell semmisíteni.

 

Néhány kórokozó - melyek ellen már ősszel is lehet védekezni - telelési helye és tápnövényei

 

A facsík művelésével a talajban bábozódó állatok száma csökkenthető (cseresznyelégy, dióburok fúrólégy). A fatörzsek meszelése régóta alkalmazott módszer. Lényege a téli napos időszakokban bekövetkező sötét felületek felmelegedésének csökkentése, így a fagyási károk (fagylécek) kialakulásának minimalizálása. Emellett a fák nedvkeringésének megindulásának idejét is befolyásolhatjuk. Ennek az őszibaracknál és a kajszibaracknál van jelentősége (virágzáskésleltetés).

 

Tafrina tünete őszibaracklevélen
Tafrina tünete őszibaracklevélen (forrás: Zsigó György, https://www.agroinform.hu/)

Didimmelás vesszőpusztulás, ami ellen metszéssel is eredményesen lehet védekezni
Didimmelás vesszőpusztulás, ami ellen metszéssel is eredményesen lehet védekezni (forrás: https://fatudor.hu/kerti-kisokos/malna)

 

A kémiai védekezés lehetőségei

Az ősszel elvégzett lemosó permetezés az átteleléshez elrejtőzött károsítók gyérítésében fontos szerepet játszik, ezt azonban nem a tavasszal elvégzett lemosó permetezés helyett szükséges elvégezni, ez a kezelés leginkább kiegészítő védekezési lehetőség. Az időben elvégzett lemosó permetezés növeli a későbbi kezelések hatékonyságát, csökkenti a kártevők számát (például a levéltetvek áttelelő alakjai, a pajzstetvek, a takácsatkák egyedei, a monília, a varasodás, a tafrina, lisztharmat ellen). A lemosó permetezést lombhullás után, fagymentes időben, nagy lémennyiséggel, lemosásszerűen kell elvégezni, úgy, hogy a törzseken és az ágakon biztosítva legyen az egyenletes fedés, így a kéregrepedésekben, ágak elágazásainál megbúvó kártevők is gyéríthetők. A lemosó kezeléssel is végzünk némi sebkezelést, azonban így sem elhanyagolható a fák sebkezelése. Általánosan elfogadott szabály, hogy az 1-2 centiméternél nagyobb sebeket kezelni kell.

A lemosó permetezéshez használhatóak a réztartalmú szerek, például az ágelhalás, a levéllyukacsosodás, a levélfoltossággal járó betegségek vagy a levélfodrosodás ellen. A kéntartalmú szerek az atkák és a lisztharmat ellen használhatóak, míg ha olajos kombinációban alkalmazzuk, rovarölő hatást is elérhetünk, például a pajzstetvek és atkák ellen. A helyesen megválasztott és elvégzett kezelésekkel jó eséllyel csökkenthető az áttelelő károsítók mennyisége, így a későbbi védekezések száma minimálisan, de csökkenthető.

A megfelelő szer kiválasztásához az egész évben elvégzett munkára kell visszatekinteni, át kell gondolni, mi volt az a károsító, ami a legnagyobb gondot okozta az ültetvényben, esetleg évente visszatérő probléma. Növényvédő szerek alkalmazása során fokozottan ügyelni kell az előírások pontos betartására!

 

SZERZŐ: MENYHÁRT ANNA NÖVÉNYORVOS

agrár áttelelés gyümölcs gyümölcsös kémiai védekezés lemosó permetezés lisztharmat mechanikai védekezés mezőgazdaság növényvédelem tafrina tápanyag-utánpótlás