A termékfejlesztés és -engedélyeztetés meglehetősen összetett folyamat, hiszen nem elég a forgalomba hozatali engedélykérelem benyújtására koncentrálni, emellett érdemes megvizsgálni a termékjelölt elsőbbségét iparjogvédelmi oldalról, illetve feltérképezni a piaci versenytársakat a hazai és nemzetközi porondon.
Alább részletezett írásomban a jogszabályi megfeleltetésen és értelmezésen túl azokra a gyakorlati és szakmai mérföldkövekre szeretném a figyelmet irányítani, melyek közvetlenül befolyásolják a termék sikeres engedélyeztetését és piacra jutását. Hazánkban a termésnövelő anyagok forgalomba hozatalát és engedélyeztetését a 36/2006 (V. 18.) FVM-rendelet szabályozza.
A növényi és állati eredetű biomasszából nyert termésnövelő anyagok engedélyeztetésének előszobájában érdemes a következőket tisztázni:
1.) Funkció, felhasznált alapanyagok tisztázása, hasznosítás iránya: a fenti rendelet szerint 11-féle kategóriát különítenek el: műtrágya, engedélyköteles szerves trágya, ásványi trágya, komposzt, gilisztahumusz, talajjavító anyag, talajkondicionáló, növénykondicionáló, mikrobiológiai készítmény, termesztőközeg, egyéb készítmények.
2.) Az alapanyag(ok) rendelkezésre állása, mennyiség és minőség biztosítása.
3.) Felhasznált adalékanyagok és kiegészítő anyagok eredete, típusa, funkciója.
4.) A hatályos rendeletben előírt fizikai-kémiai, fertőzőképességi, szervesszennyezőanyag-, toxikuselemtartalom-határértékeknek megfelelés.
5.) Piackutatás: a NÉBIH Magyarországon engedélyezett termésnövelők hivatalos adatbázisa segítségével.
6.) Iparjogvédelem: védjegy-, szabadalomkutatás az engedélyeztetés előtt álló termékhez kapcsolódóan.
A 2019-ben összesített adatok alapján az engedélyköteles termésnövelő anyagokon belül a három meghatározó készítménytípus a következő: termesztőközeg, szerves trágya, műtrágya. Érdemes kiemelni, hogy az EK-műtrágyák mintegy 14%-kal felülmúlták az engedélyköteles termésnövelő anyagokat darabszámban (Hefler, 2019). Az engedélyeztetés folyamatát a mezőgazdasági biogázüzemekből származó kirothadt fermentoriszappal szeretném szemléltetni. A biogáztermeléshez számos növényi és állati eredetű hulladékot és mellékterméket hasznosítanak az üzemek, mint pl. kukoricaszilázs, hígtrágya, istállótrágya, sterilizált vágóhídi melléktermék, lejárt szavatosságú állateledel, hulladékká vált élelmiszer.
Hulladék státusz, azonosító kódszám: 190 606 (állati és növényi hulladék kezeléséből származó kirothasztott anyag).
Amennyiben az üzem rendelkezik mechanikai szeparátorral, annak segítségével az átlagosan 5-8%-tartalmú iszapból 20-30%-os szárazanyag-tartalmú szilárd fázis állítható elő, amely hulladéknak minősül, mezőgazdasági termőterületen való elhelyezése talajvédelmi tervhez kötött tevékenység. Ahhoz, hogy elérjük a szerves trágya kategóriában előírt 40% szárazanyag-tartalmat, irányított szárításra, stabilizációra van szükség, mely kiegészülhet jelentős vízmegkötő képességgel rendelkező struktúranyag betáplálásával.
Szerves trágya kategória
Amennyiben az alapanyag önmagában vagy szerves, pl. mezőgazdasági melléktermékkel kiegészítve legalább 40 tömeg % szárazanyag-tartalommal, 50 tömeg % szervesanyag-tartalommal bír, funkcióját tekintve a növények tápanyagellátásának, illetve a talaj szerkezetének javítását szolgálja, a szerves trágya kategória felé indulhat el.
Komposzt kategória
Amennyiben az alapanyag-keverék szárazanyagban mért összes szervesanyag-tartalma nem éri el az 50%-ot, ugyanakkor a komposztálás a 23/2003 KvVM-rendelet műszaki előírásainak megfelelően valósult meg, akkor érdemes kopogtatni a komposzt kategória ajtaján. Komposzt kategóriában nehézséget jelent a legfeljebb 4% alatti összes vízoldható sótartalom elérése, hiszen számos esetben az állattartásból származó trágya, élelmiszeripari hulladékok zöme, mindazok keverékeiben mért koncentráció az előírt határértéket akár jelentősen túllépheti.
Talajkondicionáló készítmény: a talaj fizikai, kémiai biológiai tulajdonságainak javítása
Amennyiben a készítmény előállítása pl. jelentős mennyiségű biomassza, hamu és/vagy pl. huminsav hozzáadásával párosul, a talajkondicionáló kategória irányába indulhatunk el. A talajkondicionáló termékjelöltet kötelező hatékonysági vizsgálatnak alávetni, amely közel 1 évet vehet igénybe, talajtípusonként legalább 2–4, szabadföldön vagy tenyészedényben végzett vizsgálat szükséges. A hatékonysági vizsgálatok elvégzésének költségvonzata GEP (Good Experimental Practice) minősítésű vizsgálóhelyen mintegy nettó 2-2,5 millió Ft-ot tesz ki átlagosan. A hatékonyság, stabilitás növelését, késleltetett tápanyag-szolgáltatást támogató adalékanyagok bekeverésével az engedélyköteles termésnövelő anyag kategória változhat pl. egyes huminsavkészítmények esetén átvezethet a talajkondicionálók közé. Igen ám, de mi a helyzet a biogázüzemben keletkező fermentoriszap fázis szétválasztása után visszamaradó 1–6%-os szárazanyag-tartalmú folyadék fázissal? A 36/2006 (V. 18.) FVM-rendeletben nem jegyeznek folyékony szerves trágya kategóriát, megfelelő stabilitás esetén a talaj- vagy növénykondicionáló készítmény irány jöhet szóba, hiszen a szárazanyag-tartalom nem éri el a 40%-ot. Hazánkban legfőképpen vinasz alapú készítmények engedélyeztettek szerves trágya kategóriában, mint sűrű folyadékok. 2022-ben gyökeresen átalakul a jelenlegi gyakorlat, hiszen a termésnövelő anyagok forgalmazásában és engedélyeztetésében az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1009 rendelete új fejezetet nyit a jelenleg megszokott készítménykategóriákhoz képest.
– A rendelet egyértelműen segíti a biomassza alapú termésnövelő anyagok piacra jutását.
– A rendelet egyértelműen megkülönbözteti a szilárd és folyékony szerves trágyákat.
– A szerves trágyák szerves-C- és tápanyagtartalmának kizárólag biológiai eredetűnek kell lennie.
– Az összes szervesanyag-tartalom helyett a szerves-C-tartalmat tekintik mérvadónak.
– A szerves trágyák mellett feltűnt egy újabb kategória, a szerves ásványi trágya.
– A szerves-ásványi trágyák tőzeget, leonarditot, lignitet tartalmazhatnak, azonban a fosszilis és geológiai eredetű komponensek nem megengedettek. Így az olvasóban kérdőjelek merülhetnek fel a hazánkban oly népszerű és több évtizedes tapasztalaton alapuló földtani képződmények: zeolit, alginit, bentonit, riolittufa szervestrágyatermékben való felhasználását illetően.
Végül, de nem utolsósorban pár szót az iparjogvédelemről. A termékengedélyeztetés és forgalomba helyezés egyik fontos pillére az iparjogvédelem, amely hosszú távon meghatározza a termék piacképességét. Az engedélykérelem benyújtása előtt érdemes tájékozódni, hiszen az általunk elképzelt és papírra vetett terméknév adott esetben védjegyként oltalom alatt állhat, ezért a véglegesítés előtt célszerű kutatást végezni a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatal, EPO, Espacenet, PCT publikus adatbázisok segítségével, amelyek mindenki számára hozzáférhetőek. A védjegy alapján a védjegyjogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül, gazdasági tevékenység körében használja a védjeggyel azonos vagy azzal összetéveszthető megjelölést. A védjegy egyértelműen növeli a termék értékét, és előnyt jelent befektetők bevonásakor.
SZERZŐ: SZOLNOKY TAMÁS OKLEVELES KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI AGRÁRMÉRNÖK
