Napraforgó: hogy lehet kihozni többet belőle?

2011 és 2018 között éves szinten csaknem 7 százalékkal nőtt a napraforgóolaj termelése a világon, és ez várhatóan a jövőben is így marad, mivel a repce- és a pálmaolaj termelése – szabályozási és klimatikus okokból –visszaszorulóban van.

Napraforgót termelni egyszerűbb és olcsóbb is, mint repcét, miközben a termőképessége azonos vele. A kaszat felvásárlási alapára az elmúlt öt évben stabilan 100 és 110 ezer forint között volt. A termelő 2,2-2,4 tonnás termésátlagnál éri el a nullás eredményszintet, az országos termésátlag ehhez képest az utóbbi években 2,9 t/ha, sőt tavaly elértük a 3 tonnát is. Ez azt jelenti, hogy szép számmal akadnak termelők, akiknek nem gond a 4 tonnás hozam elérése. A stagnáló árak azonban mindenkit gondolkodásra késztetnek, hiszen az inputoldalon folyamatosan romlik a helyzet. Aki nem akarja a költségszintet növelni, stratégiát kell hogy váltson.

Megugrott a termelés

Európa a világ legnagyobb napraforgó-termelője és -importőre is (hasonlóan a repcéhez), hiszen óriási mennyiséget dolgoz fel belőle az étolajtermeléshez és az ipari igények kielégítésére. Az EU-tagállamok közül az elmúlt tíz év mindegyikében Romániában termett a legtöbb napraforgó, ahol az uniós összterület több mint negyede (1,2 millió hektár) található. 2008 és 2018 között Románia megháromszorozta a napraforgó átlaghozamát, Bulgária pedig a másfélszeresére növelte. Eközben a világ elsőszámú termelője, Ukrajna mintegy 60 százalékos hozamnövekedést tudott elérni. A 2018-as év rendkívüli volt a napraforgó számára: Európában a hozamszintek 18 százalékkal emelkedtek, Romániában elérték a 2,9 tonnát hektáronként – pontosan arra képesek, mint a magyar termelők.


A napraforgó termésmennyisége és felvásárlási ára, forrás: KSH

Eközben a napraforgóolaj globális fogyasztása is gyorsan növekszik, első sorban az indiai és kínai kereslet nő. A világ legnagyobb napraforgómag-importőre mégis Franciaország, aki 2019ben 19%-kal részesült a globálisan importált napraforgómag-mennyiségből a Mordor Intelligence piacelemző vállalat szerint. A behozott magmennyiség java Argentínából érkezik az országba, Európán belül pedig Romániából fogadja a magot. A világ elsőszámú napraforgómag-termelője, Ukrajna elsősorban olajat exportál és nem magot. Az EU Bizottság előrejelzése szerint az EU-27 napraforgó-területe 4,4 millió hektár lehet idén. Ez körülbelül 81 ezer hektár növekedést jelent az előző évhez képest. Romániában 9%-kal, 1,2 millió hektárra esett vissza a termőterület, de így is a legnagyobb termelő az EU-ban. Franciaországban viszont 14%-os növekedéssel 690 ezer hektárra bővült a növény területe, amivel leköröz minket. Az EU Bizottsága hektáronként 2,34 tonnás terméssel kalkulál, ami rosszabb, mint a 2018. évi csúcs volt, de jobb, mint az ötéves átlag. Következésképpen az EU napraforgótermése 10,3 millió tonna lehet idén, a nagyobb vetésterület miatt.

Az Európában is kereskedő globális piaci szereplők között olyan amerikai vállalatokat találunk, mint a Cargill, a Bunge vagy az Archer Daniels Midland, azaz az ADM.

Magas költségszinten sokféle célra

Míg egy-két évtizede a legrosszabb talajok legmostohábban kezelt gyermeke volt a napraforgó, mára a Hajdúság „gyengébb”, 25 aranykoronás földjein is szívesen látják. Itt azonban nagy versenytársa a kukorica. Ahol az 11-13 tonnásra képes, ott a napraforgónak már 4,5-5 tonnát kellene hoznia ahhoz, hogy versenyben maradjon vele, ami a legjobb gazdaságokban sem sikerül. „A napraforgó pozíciója romlott a kukoricával szemben az utóbbi években, persze a kalászosokat így is messze megveri. Nálunk négyévente szerepel a vetésforgóban, 500-600 hektáron. Ez várhatóan a jövőben is így marad, még akkor is, ha nincs kilátás áremelkedésre. Többféle hasznosítási irányú napraforgó vetésével védjük ki a piaci kockázatokat, és ez eddig bevált” – magyaráz a Biharnagybajomi Dózsa Agrár Zrt. növénytermesztési főágazatvezetője, Bartha Ferenc. A cég Bihar és Békés megye határán, a sárréti térségben gazdálkodik, ahol már „csak” 22,5 aranykorona az átlagos földminőség a nagygazdaságban. Bartha Ferenc igyekszik a gyengébb földekre tenni a napraforgót, ahol 3-3,5 tonnás eredményt ér el 260 ezer forintos hektárköltséggel. „A tápanyag, a víz és a fajta határozza meg elsősorban a végeredményt. Ezen túlmenően a növényvédelem is fontos. Idén a betegségek és a gyom okozhat terméskiesést.” A szakember a vadkárra panaszkodik még – ez már az egész országban általános problémává kezd válni. A vadászok addig nem is térítik a kárt, amíg csak „tizedet szednek” a nyulak, őzek. Minél kisebbek a táblák, annál nagyobb a vadkár. Vagyis a birtokviszonyok is okai annak, hogy a napraforgó a keleti országrész nagyobb tábláiban jobban megtalálta a helyét, mint a sokkal szabdaltabb nyugati országrészben. „Sima linolsavas napraforgót termelünk, 30-45 százalék közötti olajtartalmú, közepes vagy hosszú tenyészidejű hibrideket. Ezek hasznosítási irányban eltérnek egymástól. A kis olajtartalmúakat már akkor elvetjük, amikor a talaj hőmérséklete eléri a 6-8 fokot, a többit nagyjából két hét múlva. Mindennek a szárítási kapacitások kihasználásban van jelentősége. A hasznosítási irányt a közepes olajtartalmú fajtáknál a kaszatméret szerint is szétválasztjuk: a nagyobb szemek elmennek hántolásra a Mogyihoz, az apróbbakból olaj lesz, ezt az olaszoknak szállítjuk. A kis olajtartalmú, kisméretű szemekből pedig madáreledel lesz.”

A technológián már nem tud mit fejleszteni a cég. Ott, ahol annyit költenek a napraforgóra, mint a kukoricára, már csak a gépi háttér precizitásán lehetne javítani. Kérdés, hogy egy tőtávot, mélységet jobban tartó vetőgép hoz-e annyi pluszt, amennyit beletesznek. A gazdaság inkább a piac diverzifikálásától remél több pénzt: egyetlen fajon belül is megvalósította a több lábon állást. Amikor az étkezési napraforgó nem megy, talán jól muzsikál a madáreledelnek való, ha az sem, akkor az ipari mag. Valamelyik mindig jól teljesít. „Gondolkodtunk már a magas olajsavas napraforgón is, de ennek a manipulálása nagyon körülményes…” Az olaszoknak szánt ipari magot döntően síktárolóban tartják egészen áprilisig. „A tárolás külön szakma. A napraforgó könnyen penészedik és avasodik, a tetejét mozgatni kell, és speciális gázosítást igényel. De kis odafigyeléssel akár 6 méteres garmadában is tárolható.”


Napraforgó-területek nagysága (ezer hektár) Európában, 2020, forrás: EU Bizottság

A gazdaságban ánizst, koriandert is termesztettek korábban, de az elmúlt egy-két évben az aszály miatt túl kevés pénzt hoztak ezek a kultúrák, ezért idén nem szerepelnek a vetésforgóban. A legtöbb nyereséget a csemegekukorica és a zöldborsó szokta hozni, de most az előbbiből túl sok, az utóbbiból pedig túl kevés lesz. A kukoricánál a várhatóan alacsony ár, a borsóbál pedig az extrém kis mennyiség lesz az oka annak, hogy egyik sem váltja be a hozzá fűzött reményeket.

Kis ráfordítással tartani a nyereséget

130 kilométerrel odébb, Csongrád-Csanád megye Szentesi járásában a Puskin Mg. Szövetkezet elnöke is azon gondolkodik, hogyan valósítsa meg a több lábon állást. „Éppen azon kísérletezünk, mit változtassunk. Évek óta nem moccan a napraforgó hozama és ára, miközben a költségei elszálltak. A megtérülési ráta 280 ezer forintos ráfordítás mellett már nagyon csekély” – indokolja a döntést Szunyi Tamás.

A szövetkezetben már azt latolgatják, hogy vissza kell térni a korábbi költségszintre, amikor még 150-180 ezer forintból kijött egy hektárnyi termés, de közben nem engednék leesni a hozamot a régi szintre. „Nem a 4 tonna elérése a cél, hanem az, hogy hozza a korábbi nyereségszintet a növény. A technológián muszáj lesz spórolni, de úgy, hogy termésben ne veszítsünk sokat. Új vetésforgókkal és új művelésmódokkal kísérletezünk.” Szunyi Tamás saját tapasztalatai megerősítik, hogy ha a búzatábla egyik felében korábban borsó volt, a másikban pedig bőségesen műtrágyázott ipari paradicsom, akkor az előbbi után terem többet a kalászos. A talajfelszín fedésének pedig nemcsak aszály idején van előnyös hatása, hanem nagy esőzések után is. „Az egyik táblában úgy alakult, hogy ott maradt a kukoricamulcs a napraforgó vetése előtt. Most csak erre a táblára tudtunk időben rámenni, és elvégezni a növényvédelmet, a többibe beleragadt volna a gép. A csupasz sorközű táblák időközben gyomtengerré is váltak.” Szunyi Tamás ezért úgy döntött, belevág a sávos művelésbe, ahol az elővetemény és a mulcs előnyös hatása egyszerre érvényesülne, miközben minden inputanyagból kevesebbre lenne szükség. „Van egy táblánk, amelyikben köles és görögszéna van. A görögszénának nem lesz érdemleges termése, de a köles bugáját le tudjuk vágni felette, aztán az egész táblát lemulcsoljuk. Utána sávosan vetnénk akár őszi, akár tavaszi növényt.” A görögszénát kevesen ismerik, a termesztéséről lapunk áprilisi számában írtunk legutóbb. A cégvezető további alternatív növényeken is gondolkodik, mivel úgy látja, mostanra túl nagy lett a verseny az ipari növények termelésében. „Már most van 10 növényünk a 800 hektárra. A cél  az, hogy legalább egy-két kamionnyi termés meglegyen a legkisebb réspiaci növényből is, különben nem viszik el. Fontos a saját szárító megléte, és az érésidők hozzáhangolása a kapacitásához. Sokkal többféle növényt már nem tudunk kezelni. Járható út az is, amit a sárréti kolléga mondott, ha egy fajból többféle hasznosítási irányt termelünk. Nekem a kukoricából van gluténmentes és ipari, de lehetne waxit is termelni.”

Bármit is teszünk, a víz az úr

„Egyszerű matematika a világ. Vannak területek, ahol tényleg érdemesebb visszatérni az alacsony költségszinthez. De bármilyen intenzitással termesztik a napraforgót, lényegében a víz az úr” – vélekedik Csengő Miklós Borsod megyei szaktanácsadó. A Bodrogközben ezt idén mindenki megtapasztalta. Tavasszal az aszály, most meg a belvíz akadályozza őket. Vannak területek, ahol már ki is pusztult a növény a víznyomástól. „Én még mindig hiszek a magas olajsavas napraforgóban. Az a 10 ezer forintos árelőnye, ami a linolsavassal szemben megmaradt, nekem még mindig vonzó. Ami a technológia többi elemét illeti: hiába teszek ki több műtrágyát, ha az nem hasznosul. Az első lépés minden gazdaságban a talaj vízgazdálkodásának javítása legyen” – int a szakember. Szerinte ki-ki a probléma súlyától és a pénztárcájától függően kezdjen hozzá a drénezéshez, vápanyitáshoz, öntözésfejlesztéshez, mulcshagyáshoz, lazításhoz, mert alapvetően a víz fogja eldönteni, mennyi lesz a termés. Persze a technológia minden eleme hozzá tud tenni valamit a végeredményhez. Elég, ha csak arra gondolunk, mennyivel másabb az állomány, ha egy bérgép vetette el 20 kilométeres tempóval száguldva, vagy mi magunk. „Itt simán megvan a 4 tonnás átlagtermés, és a kukorica ráfordítási szintje alatt 30-40 ezer forinttal dolgozunk. Számomra az is világos, hogy semmit nem szabad rutinból csinálni. Ha már túljutottunk azon a kérdésen, hogy hogyan lesz kevesebb vagy több vizünk, akkor a technológia többi eleme is újragondolható.”


A magas olajsavas napraforgónak egyre kisebb az árelőnye

Gönczi Krisztina

diverzifikálás elővetemény hasznosítási cél mulcshagyás napraforgó piaci rés sávos művelés talajművelés termelési stratégia termesztéstechnológia vízgazdálkodás vízháztartás vízrendezés