Sorozatban kukoricás évjáratokkal találkozunk, és az idei is jónak ígérkezik. Ilyenkor hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy nem is olyan régen (2012-ben) az 5 millió tonnát sem tudtuk elérni az országban, és a legjobb gazdaságokban is csak 6-7 tonnás átlagot hozott a növény. Nem akarunk vészmadárkodni, de ha öt évből négy jól sikerül, akkor a tapasztalatok alapján az ötödik nem szokott. De nem érdemes csüggedni. Aki készül rá, rossz viszonyok között is képes lesz hozni a 7-9 tonnát. Lássuk, mire készüljünk!
A magyarországi adatok azt mutatják, hogy az elmúlt 5 évben 7-9 tonnás országos termésmennyiség volt a jellemző, ami nagyon jó. Ez egyrészt azt jelenti, hogy nem volt túl extrém az időjárás, másrészt a mostani hibridek jól működnek, és jó a gazdaságokban a technológia is. Nemcsak a nemesítők, de a termelők is rengeteget tesznek azért, hogy felvértezzék magukat a kánikula vagy éppen az őszi esőzések negatív hatásaival szemben.
Korán vetünk
Az idei évben az aszályos tavasz okozott problémát. A március végén, április elején elvetett állományok még találtak elég nedvességet a talajban a keléshez, aki azonban az esőre várva később vetett, az belecsúszott az aszályba, és nagyon heterogén állományt kapott. „A magyar kukoricák 60-70 százaléka a FAO300-as éréscsoportba tartozik, de vannak előnyei a 400-as csoportnak is. Ezek nagyobb termést hoznak, és ha korán elvetik, akkor a betakarítás idejére le tudnak száradni 20 százalékos szemnedvesség alá. Esetükben a hidegtűrés lehet problémás. Idén áprilisban mértünk mínusz 5 fokot is, de meglepő módon ezek a hibridek ezt is kibírták” – összegez Dr. Nagy Zoltán, a szegedi Gabonakutató Kft. kukoricanemesítési osztályának vezetője.
De nemcsak a hosszú tenyészidejű hibrideket vetjük egyre korábban, hanem a rövidebb tenyészidejűeket is. A termelők ezt azzal indokolják, hogy valamivel korábbra hozható így a virágzás ideje, ősszel pedig nagyobb eséllyel hordható szárítás nélkül raktárba a mag, vagyis komoly kockázat-és költségcsökkentő tényező a korai vetés/vethetőség.
Játék a FAO-számokkal
„Valójában kevés esélye van annak, hogy a virágzás idejét előbbre hozva kikerülhetünk egy tartós légköri aszályt, ami a termékenyülés legnagyobb ellensége. A mi szortimentünkben 16 különböző hibrid van. 2020-ban a legkorábbi hibridek júniusi 28-án kezdtek el virágozni, a legkésőbbiek pedig július 12-én. Két hét volt a különbség a FAO-skálánk két vége között, miközben egy gazdaságban sosem fordulhat elő, hogy pusztán a beporzás biztosítására FAO100-as és 500-as csoportból is kerüljön kukorica. Meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy 5-7 nap alatt elvirágzik a kukorica, de ennyi idő alatt – egy apró érésidőeltolással az elvetett hibridek között – már sokat tudunk javítani a termékenyülésen, hiszen egyetlen tő több millió pollent termel” – magyaráz a szakember.
A kutatók is elvégezték azt a kísérletet, amit jó pár gazda is megtett már: egy vetőgépbe keverten tették bele a különböző tenyészidejű hibrideket, hogy az eltolt virágzás termékenyülésre gyakorolt hatását vizsgálják. A kéthetes pollenszórás szuper ötletnek tűnhet, de a gyakorlatban az egyöntetű érés a legfontosabb szempont. Vagyis egy vetőgépbe legfeljebb 30-40 FAO-számkülönbségű magot tegyünk. A gyakorlat azonban inkább az, hogy 5-10 hektáronként váltakozik a kissé különböző érésidejű, habitusú kukorica, így homogénebb az adott tábla érése.
„Idén a szuperkorai hibridek is kelendőek voltak, mivel sokan csak májusban szembesültek vele, hogy nem kelt ki az április második felében elvetett napraforgó. Egy május végi, június eleji vetésű szuperkorai kukorica október végén 20% szemnedvesség alatt betakarítható. Ha pedig április közepén kerül a földbe, akkor augusztus végén érik be, utána pedig akár egy korai vetésű hibridbúzával folytatható a termelés. Ez nagy rugalmasságot biztosít a vetésforgóban, persze szerényebb, 5-7 tonnás hozam mellett” – vázol fel egy újabb alkalmazkodási lehetőséget a kutató.
Mitől aszálytűrő?
Nagy Zoltán biztos benne, hogy hamarosan meglesz a böjtje annak, hogy az utóbbi években sorozatban jól alakult az időjárás a kukorica számára. Talán már jövőre itt van a száraz, forró nyár. De hogyan készüljünk rá? Az európai nemesítők nem szerkeszthetik a kukorica genomját, de ha megtehetnék, már akkor is óriási hátrányban lennének azokkal a multicégekkel szemben, amelyek ezt évtizedek óta kutatják és csinálják. Amire viszont mindig szükség lesz: a legújabb genetikai variánsok hazai szántóföldi tesztelése.
„Az aszály egy abiotikus stressz, ami egy sor élettani választ beindít a különböző felépítésű növényekben. Nehéz megmondani, hogy mitől lesz stessztűrőbb egy új hibrid. A mélyebbre hatoló gyökértől, a vastagabb levéltől, a vízszállítás jobb hatásfokától, a kevesebb vizet igénylő, kisebb címertől, vagy egy újszerű élettani választól? A mi dolgunk tulajdonképpen csak annyi, hogy évente megvizsgáljunk 1500-2000 típust, és kiválogassuk a magyar viszonyok között legjobban teljesítőket. Ha az egyiknek a hosszú gyökere miatt, a másiknak pedig a vastagabb levele miatt volt jobb az aszályra adott válasza, akkor ezeket a tulajdonságokat kell igyekeznünk kombinálni egymással” – magyarázza a kutató feladatát Nagy Zoltán, rögtön hozzátéve: mindez mit sem ér a termelő szakmai, agrotechnikai tudása nélkül.
A magyar gazda a francia kollégákhoz mérten sokkal kevesebb nitrogénből és csapadékból képes kihozni egy nagyjából 7 százalékkal kisebb termésmennyiséget, de 2016-ban például leköröztük őket (ami ritkaság). Víztakarékosabb lett a talajművelésünk, pontosabban vetjük a magot, és gondosabban tápláljuk a növényt, mint egy évtizeddel ezelőtt. A legfontosabb, hogy tudjuk: a 9-12 tonnás hozamból 2-3 tonnát az időjárástól kaptunk ajándékba, de a többi csakis a mi tudásunkon múlott.
