A kukorica termesztése nagy múltra tekint vissza világszerte. Az amerikai kontinensről származó növényt még 1493-ban hozták be Európába, ahol nagyon hamar elterjedt. Hasznosíthatósága, jó termőképessége eredményeként széles körben, így Magyarországon is termesztett kultúrnövény.
Hazánkban 2019-ben 1 027 147 hektáron termesztettek kukoricát. Ezekről a területekről több mint 8 millió tonna termést takarítottak be. A Magyarországon megtermelt kukorica jelentős része takarmány céllal készül, ezenfelül a keményítő-, invertcukor- és alkohol-előállítás sem elhanyagolható. Mint sok más esetben, úgy a növény hasznosítása itt is jelentősen befolyásolja a termesztéstechnológiát és a növényvédelmet. Egy vetőmag- vagy étkezési kukorica esetében a nagyobb felvásárlási ár lehetővé teszi, hogy a szigorúbb fogyasztói igények okán a gazdák nagyobb ráfordítással termesszenek.
Azonban sok minden változik körülöttünk, ami hatással van a mezőgazdasági termelésre is. Olyan betegségek, kártevők válnak jelentőssé adott térségek éghajlatváltozásának vagy a talajok állapotának következtében, melyek korábban nem igényeltek különösebb figyelmet. Így van ez a kukoricamollyal (Ostrinia nubilalis) is. A kártevő már régóta jelen van hazánkban, minden kukoricatermesztéssel foglalkozó ismeri. A kukoricamoly igen széles tápnövénykörrel rendelkező kártevő, de fő táplálékforrásául az egyszikű növények szolgálnak. A kártevő terjedése viszonylag hamar és könnyen zajlott, miután Európa-szerte nagy mennyiségben kezdték el termeszteni a kukoricát, ezenfelül a moly jó alkalmazkodóképességének is köszönhető terjedése. Az Ostrinia nubilalis jelentősége a lárvája okozta kártételben rejlik. Az imágó a levelekre rakja petéit, melyekből a kikelő hernyók kezdetben a levelek hámozgatásával jutnak táplálékhoz, pár nappal később azonban már be is rágnak a szárba, és ott a bélszövetet fogyasztják. Károsításuk nyomán rágcsálék és ürülék látható. A hernyók a szárban felfelé és lefelé is haladhatnak, útvonalukat kívülről be- és kirágási lyukak jelzik. A csőhöz érve az érésben levő szemeket fogyasztják el. Alapvető különbség az Ostrinia nubilalis és a Helicoverpa armigera kárképe között, hogy míg mindkét esetben a lárva táplálkozása jelenti a kárt, a gyapottok bagolylepke a generatív részeket károsítja elsősorban, így a kukoricába a cső felől rág be, addig a kukoricamoly jellemzően a kukoricacsövet alulról közelíti meg, előnyben részesítve a szár bélszövetének fogyasztását.
A kukoricamoly térnyerése több okra vezethető vissza. Az egyik a forgatás nélküli talajművelés elterjedése, mely a kártevő fejlődésmenetét érinti. A kukoricaszárak sekély talajba forgatása nem gátolja a lárvákat a telelésben, így az egyedek nagyszámú előfordulására lehet számítani a következő vegetáció során is. Az elmúlt években enyhébbnél enyhébb telek követték egymást, melyek szintén kedvező hatással bírnak a szármaradványokban telelő egyedekre. A korábban eredményesen alkalmazott hatóanyagok, mint például a neonikotinoidok, képesek voltak gyéríteni többek között a kukoricamolyt is, azonban ez a hatóanyagcsoport a méhekre gyakorolt hatása miatt kivonásra került, ezzel nagy űrt hagyva maga után a szerjegyzékekben. Mindezen tényezők együttes hatása kiegészül a klímaváltozással. A kukoricamoly esetében az egyre melegebb időjárás miatt már nemcsak külföldön vagy az ország bizonyos részein alakulhat ki harmadik nemzedéke, hanem országszerte egyre több helyen, általánosnak azonban a két nemzedéket tekintjük. Így még hosszabb ideig, még nagyobb gyakorisággal lehet szükség védekezésre, vagy akár takarmánykukorica esetében is rákényszerül a termelő a védekezésre, ami jelentős többletköltséget eredményez.
1. kép. Kukoricamoly-kártétel leveleken (fotó: Takács Attila)
2. kép. Kukoricamoly-rágcsálék és -ürülék a károsítás nyomán (fotó: Takács Attila)
3. kép. Szárkártétel (fotó: Takács Attila)
Az első nemzedék rajzására május végétől egészen július elejéig számítani lehet. Az elhúzódó rajzás, valamint az optimális időben és számban elvégzettkezelések miatt mindenképpen előrejelzésre kell alapozni a növényvédelmi kezelést. A második nemzedék kialakulására július és szeptember között lehet számítani. A nőstény imágók a párosodás után a kukoricalevelek fonáki részére helyezik petéiket, amelyekből a kikelő lárvák el is kezdik a károsítást, mielőtt fénykerülővé válnának, és berágnák magukat a szárba. Az Ostrinia nubilalis a közvetlen kárt azzal okozza, hogy a növények szára a rágások hatására meggyengül, aminek következtében enyhébb mechanikai hatásra is megdőlhet az állomány, ezzel jelentősen nehezítve a betakarítást. Terméscsökkenést a csőbe berágó hernyók okoznak. Talán a legjelentősebb mégis a moly közvetett kártétele, ugyanis a rágások nyomán a kukoricát könnyen fertőzi a fuzárium.
A fuzáriumról:
A kukorica egyik legsúlyosabb betegsége mind hazánkban, mind pedig világszerte a fuzáriózis. Az ezt okozó Fusarium fajok jó alkalmazkodóképességűek, bárhol jelen lehetnek. Vannak közöttük nekrotrófok, ezek csak elhalt növényi szövetekben életképesek, ezeknek nagy szerepük van a különböző szerves anyagok feltárásában (pl. tarlómaradványok lebontása). Előfordulnak olyanok is, melyek élő növényi részeket támadnak meg, szövetpusztulást okoznak, és ott szaporodnak tovább. A terméshozam csökkenését, valamint minőségbeli problémát is okoznak az általuk termelt másodlagos anyagcseretermékeikkel, a mikotoxinokkal. Az élő sejtek elpusztítása során olyan toxinok termelődnek, mint a humán- és állategészségügyi szempontból is káros zearalenon (ZEA-) és dezoxinivalenol (DON-) toxin is. Az EU szabályozta azt a határértéket, amit emberi fogyasztás esetén kötelező jelleggel be kell tartani. Ez a DON esetében 1,75 ppm, ZEA-nál pedig 0,3 ppm, vagyis ennyi gramm toxint tartalmazhat 1 tonna kukoricatermény.
A Fusarium fajok jelentőségének oka az előbb említetten felül, hogy nagyon széles körben terjedtek el. Polifág kórokozó, mely több termesztett kultúra növényvédelmét is megnehezíti (pl. őszi búza, mivel mindkettő faj egyszikű), ezért a monokultúrában vagy búzával bikultúrában folytatott termesztés nem ajánlott.
Kukoricát fertőző Fusarium fajok közül a legelterjedtebbek:
‑ Giberella zeae/Fusarium grami- nearum
‑ Fusarium culmorum‑ Giberella moniliformis/Fusarium verticilloides
‑ Giberelae avenaceae/Fusarium avenaceum‑ Fusarium proliferatum
‑ Fusarium subglutinans
A Fusarium fajok a kukorica tenyészideje alatt végig veszélyt jelenthetnek a növényekre. A betegség csíranövény-pusztulásként, szárkorhadásként csőpenészként egyaránt létrejöhet. Ez utóbbi bír a legnagyobb jelentőséggel.
A Fusarium fajok gyengültségi paraziták, főként a tápanyaghiányban szenvedő, sérült vagy abiotikus stressz következtében visszamaradott növények a nekik legkitettebbek. Talajlakó gombák, így a talajban hosszú ideig fenn tudnak maradni, és fertőzőképességüket is megőrzik. A Fusarium fajok terjedésének több lehetősége is van. Fennmaradhatnak és betegíthetnek is a talajból micéliumokkal vagy klamidospórával. A kórokozók fertőző anyaga könnyen akkumulálódik, ennek oka a nem megfelelő vetésforgó alkalmazása, a monokultúrás, illetve az őszi búzával váltva történő termesztés. A nagy számban képződő és azonnal fertőzőképes konídiumok terjedése széllel és rovarokkal egyaránt történhet. Azonban kukorica esetében a legnagyobb veszélyt a kórokozóval fertőzött vetőmagok jelentik. A magok belsejében micéliummal, felületükön konídiummal vagy klamidospórával lehetnek jelen. A beteg szemekből satnya csíranövények fejlődnek ki. A gyökérzet és a csírák bebarnulnak, alakjukat vesztik, majd hamar el is pusztulnak. A szárkorhadás kialakulásával virágzást követően lehet számolni. A fertőzött szövetek roncsolódnak, a növény színe változik, hervad, majd ki is dőlhet. A beteg növény alsóbb részein megjelenik a micéliumszövedék, peritéciumok is kialakulnak a szár felszínén és a gyökereken.
4. kép. Csőkártétel (fotó: Takács Attila)
5. kép. Fusarium garminearum kártétele kukoricaszáron (fotó: https://agroforum.hu, Szőke Csaba)
A csőpenészt sok különböző Fusarium faj okozhatja, melyek toxinprofilja eltérő. A szakirodalmi forrásokban legalább 15 eltérő fajt említenek. Csapadékszegény időjárás esetén a Fusarium verticilloides fordul elő gyakrabban, aránya a fajok között közel 70%, míg kevésbé száraz időszakban a Fusarium avenaceum kerül inkább előtérbe, ill. csapadékban gazdag augusztus-szeptember esetén a Fusarium graminearum elterjedése a valószínű. A különböző időjárási körülmények többségére jut egy olyan Fusarium faj, amely számára optimálisak a feltételek, ezért a fertőzésre szinte mindig lehet számítani. A kórokozó fertőzhet a bibeszálon keresztül, melynek során a fertőzőanyag a csövön lévő egy-egy szemet támadja meg, innen terjedhet át a szomszédos szemekre is. Mindemellett a cső különböző pontjain egyidejűleg is kialakulhat a betegség, amit szóródásos fertőzésnek nevezünk. Enyhe fertőzésnél csak fehér csíkoltságot láthatunk a szemeken, erős megjelenésnél viszont már micéliumtömeg is kifejlődik. A szemek kifakulnak, beráncosodnak a vízvesztéstől és összetöppednek. Az esetlegesen belőlük fejlődő csíranövények nem lesznek hosszú életűek. A micéliumszövedék a cső vége felől halad a csőalap irányába. A csutka barnulni kezd, majd szét is mállhat. A jellegzetes fehéres-lilás színű szövedék hozzátapasztja a csuhéleveleket a csőhöz. Ritkán a kukoricacső megfertőződése a száron keresztül is végbe mehet. Erős Fusarium spp. fertőzéskor a cső egy része a nagy mennyiségű vízveszteség okán nem képes tovább nőni, míg az egészségesebb részek igen, ezért a kukoricacső egy adott ponton befűződik, így könnyen el is törhet.
A kórokozó számára könnyű bejutást a Helicoverpa armigera és az Ostrinia nubilalis lárvák biztosítják. A hernyók által okozott sérüléseken keresztül a Fusarium fajok akadálymentesen juthatnak be a csőbe. Ezt követően pedig továbbterjednek a növény többi részére is. A rovarkártétel fiziológiailag sem jó a kukorica számára, de az így kialakuló stressz még fogékonyabbá teszi a fertőzött növényeket a betegségre. Valamint másodlagosan megjelenő kórokozók fertőzésének esélyével is számolni lehet, mint pl. az Aspergillus spp.
, melyek szintén termelnek melegvérűekre mérgező toxint, az aflatoxint. Az Aspergillus fajok melegkedvelő gombák, így a már korábban is említett klímaváltozás hatására egyre gyakoribb a megjelenésük. A Fusarium verticilloides által termelt fumonizinek új csoportot alkotnak. Más toxinokhoz hasonlóan kis mennyiségben is érvényesül egészségkárosító hatásuk. Egyre gyakrabban fordulnak elő, mind nagyobb koncentrációban a szemesterményekben. A toxinok nemcsak a közvetlenül a fogyasztóra vannak rossz hatással, hanem a tápláléklánc további szereplőinél is előidézhetnek egészségkárosodást. Humán-egészségügyi vizsgálatok szerint a mikotoxinok nyelőcsőrákot okozhatnak. Egyes feltevések alapján terhességi toxikózist szintén okozhatnak, de ami a legfontosabb, hogy az anyatejben is jelen lehetnek. A mérgező anyagok állati szervezetre gyakorolt hatásaként jelentkezhetnek emésztési és felszívódási problémák, elégtelen májműködés, csökkenhet az immunválasz képessége. Ezenfelül az állati eredetű termékekben is felhalmozódhatnak, ami később emberi fogyasztásra kerül. A Fusarium és Aspergillus fajok által termelt mikotoxinokkal fertőzött szemestermény, legyen az őszi búza vagy kukorica, nem egészséges nagy mennyiség fogyasztása esetén. Állati takarmányozásra is akkor célszerű használni, ha a szint nem haladja meg az EU által megszabott határértéket.
A Fusarium spp. elleni védekezésre több lehetőségünk is van. A módszerek együttes alkalmazásával a betegség kialakulásának mértéke jelentősen csökkenthető. Itt is a leghangsúlyosabb a megelőzés. Fontos a megfelelő elővetemény megválasztása, és az optimális vetésforgó alkalmazása, ügyelve, hogy a betegségre fogékony kultúrát lehetőleg ne szintén érzékeny növény kövesse az adott táblán. Kerülendő a túl sűrű vetés. A hibridkukorica számára optimális tőszám betartása egyéb növényvédelmi szempontból is rendkívül fontos. A fenológiának megfelelő tápanyagellátással, a túlzott N-adagolás mellőzésével a kukorica számára kedvező feltételeket teremtünk, kompetitív képességét is növelve. A betegségnek kedvez a termőföldben túl mélyre került vetőmag és az alacsony hőmérsékletű, vizes talajban is elhúzódik a kelés. Abban az esetben, ha mégis kukorica kell, hogy kukoricát kövessen a vetésforgóban, akkor a fertőzött növényi maradványokat mindenképpen mélyen alá kell forgatni, ezzel gátolva a következő vegetáció megfertőzését.
6. kép. Fusarium verticilloides kártétele kukoricaszáron (fotó: https://agroforum.hu, Szőke Csaba)
7. kép. Kukorica-csőpenész (fotó: https://www.kwizda.hu)
8. kép. Kukoricamoly, Ostrinia nubilalis (fotó: Kálmán Anna Léda)
Kukoricában a fungicides állománykezelés kis hatékonysága és költsége miatt nagyon ritka, így fontos a hibridválasztás. Nem csak a terméshozamot kell figyelembe vennünk. A termőhelynek és előveteménynek megfelelő érési csoportba tartozó hibridet érdemes választani. Korai vetés és hideg magágy esetén érdemes a cold-teszt vizsgálatok eredményei alapján dönteni. Ma már rendkívül jó szárszilárdságú hibridek állnak rendelkezésre. A hibridek közöttcsőpenésszel szemben fogékonyságbeli eltérések mutatkoznak, rezisztencia azonban nincsen. Ezeken felül a kukorica morfológiai sajátosságai is befolyásolják a növény betegségre való hajlamát. Ilyen tulajdonság a csövek elhelyezkedése, hogy a képződött csapadék könnyen felszárad-e vagy a nedvesség megül-e a csőnél, illetve hogy a csuhélevelek zártan vagy szétnyílva állnak-e kukoricacsövek körül.
Gombaölő szeres kezelésre általában vetőmagcsávázás formájában van példa, de a fertőzés mértékétől függően állománykezelés sem kizárt. Mivel a kukoricamoly és a gyapottok-bagolylepke okozta sérüléseken keresztül, másodlagos kórokozóként telepszik meg a gombabetegség, ezért a rovarölő szeres védekezés előbbre való. A kukoricamoly elleni védekezés alapja a nagy egyedszám kialakulásának a megakadályozása. Erre kémiai és agrotechnikai eszközök is a rendelkezésünkre állnak. Mint már korábban is említettük, a kukorica szármaradványainak mélyen, legalább 10 cm-re a talajfelszín alá forgatása megfelelően gyéríti a szárban telelő lárvákat. A sekély művelés elterjedésével ez az agrotechnikai módszer háttérbe szorult, a nem elég mélyre forgatás nem hoz kellő hatást. Ebben az esetben egyre terjedő módszer a tarlómaradvány szárzúzása, majd sekély talajba forgatása. A szármaradványok legyalulása lehetővé teszi, hogy a tarló csak sekélyen legyen művelve, és ez megfelelően gyéríti az áttelelő egyedek számát.
9. kép. Gyapottok-bagolylepke, Helicoverpa armigera (fotó: https://www.magyarkukoricaklub.hu)
10. kép. Fusarium graminearum okozta csőpenész (fotó: https://agroforum.hu, Szőke Csaba)
11. kép. Aspergillus spp. okozta csőpenészesedés (fotó: https://agroforum.hu, Szőke Csaba)
12. kép. Csőkártétel (fotó: Takács Attila)
Kémiai védekezésre is van lehetőség, melyet az imágók tömeges repüléséhez lehet igazítani. A pontos idő meghatározásához fénycsapdát és szexferomon-csapdát is alkalmazhatunk. A lárvák elleni védekezést a tömeges repülést követő 2 hétben érdemes megejteni, mielőtt azok berágnak a szárba. Ekkor a tojások ellen is hatékonyan tudunk fellépni. A kártevők elleni védekezéskor fontos szem előtt tartani a hasznos rovarok védelmét, így növényvédelmi kezelés során olyan készítményeket célszerű alkalmazni, melyek szelektíven hatnak. Ilyenek például a kitinszintézis-gátlók, pl. azt indoxacarb vagy a biológiai szerek, pl. a Bacillus thuringiensis kurstaki. A növényvédő szeres kezelést sok esetben azért nem alkalmazzák, mert az állomány magassága miatt hidas traktorral lehet csak rámenni a táblára, ami nagy többletköltséget okoz. A kukoricamoly ellen használható készítményekkel egyúttal a kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) és a gyapottok bagolylepke (Helicoverpa armigera) is hatékonyan irtható. Fontos továbbá hangsúlyozni, hogy a kukoricamoly nem tiszteli a táblahatárokat, így a védekezés akkor lehet igazán hatékony, ha az a szomszédos területek védelmével együttesen történik.
SZERZŐ:
KÁLMÁN ANNA LÉDA
NÖVÉNYORVOS
