Egyre gyakrabban hallunk hivatkozást arra, hogy Ukrajna EU-hoz való közeledése növekvő veszélyt jelent a magyar mezőgazdaság piacaira. Lehet, hogy máris túl sokszor kiáltottunk farkast, és nem vesszük komolyan? Rovatunk e havi cikkében az ezzel kapcsolatos képet próbálom tisztítani. Először a gabonapiaci helyzetüket tekintjük át.
A téma aktualitását egyrészt egy évforduló adja: a kijevi parlament 2019. február elején megszavazta azt az alkotmánymódosítási előterjesztést, amellyel bekerül Ukrajna alaptörvényébe, hogy az ország az európai uniós és a NATO-tagság elnyerésére törekszik.
Másrészt az a decemberi ukrán parlamenti döntés is meghatározó jelentőségű lehet, amely megnyitja a földpiacot, és elindítja a privatizációt. Az e kérdés körüli vita már a függetlenné válás óta zajlik.
Azok, akik most igen olcsón bérlik a soktízezer hektáros állami földeket, nyilván nem érdekeltek abban, hogy a helyzet megváltozzon, és egészen eddig sikeresen gátolták a földpiac megnyitását. A törvény ez év augusztusától teszi lehetővé a földforgalom elindulását. Csak ukrán állampolgárok számára, maximum 10 ezer (jól tetszik látni!) hektár megvételét teszi lehetővé.
Mégpedig azzal az indoklással, hogy a kistermelők elől ne vegyék meg a földet a nagyok. Csak a miheztartás végett: az Eurostat adatai szerint a magyarországi átlagos birtokméret 9,5 hektár (persze, tudom, hogy szét van írva, de akkor is más lépték).
Mi fog történni? Elkezdődik egy óriási huzakodás a földvagyonért, ami mindenképpen le fogja lassítani a mezőgazdaság eddig sem túl gyors fejlődését. Viszont, miután ez lezajlik, elképesztő ütemű fejlődést fogunk látni.
Néhány adat Ukrajna mezőgazdaságáról:‑ a mezőgazdasági terület 42,7 millió hektár;‑ itt található a világ csernozjom területének közel harmada, ami szántóföldjeik közel 60%-a; ‑ az ország területének 86%-a, mintegy 52 millió hektár potenciálisan művelhető, ebből 33 millió hektár a szántó;‑ itt található Európa két legnagyobb gazdasága (654, ill. 615 ezer hektár);‑ a kárpátaljai térségben az üzemek átlagos mérete a hazaihoz hasonló, de gyorsul a koncentráció;‑ a mezőgazdaság adja a GDP 12%, az export 30%-át;‑ az ország a világ legnagyobb napraforgó-termelője, 6-7. kukorica- és búzatermelője, de top 10-es a szója, repce, árpa, cukorrépa termelésében is;‑ az export harmada gabona, negyede növényi olaj, 12-15 százaléka olajosmag;‑ a növénytermesztés : állattenyésztés aránya 72 : 28%;‑ évente több mint 40 millió tonna a gabonaexport;‑ összesen 47 millió tonnás tárolókapacitással rendelkeznek;‑ 13 tengeri kikötőjük kapacitása 40 millió tonna körüli évente.
Kiváló szántóföldi adottságok, nagy egyben művelt területek, viszont hiányos agrotechnika és felkészültség. A föld magánkézbe kerülésével a technikai fejlődés fel fog gyorsulni. Az adottságok magasabb szintű kihasználásával kapcsolatos igényről sokat tudnánk mesélni nekik, az viszont bizonyos, hogy Ukrajna szerepe a térség és a világ agrárpiacain erősödni fog.
Ukrajnában gyorsuló ütemben emelkedik ugyan a műtrágya- és a növényvédőszer-felhasználás, de még messze van a versenyben előtte lévők szintjétől; nagyjából a világátlag harmadánál tartanak. Ebben még jelentős potenciál rejlik számukra.
Ukrajna műtrágya-felhasználása, 2002–2017, tonna (forrás: FAOSTAT)
Azt ugye tudjuk, hogy 2016 óta Ukrajna nem exportálhat Oroszországba mezőgazdasági terméket és élelmiszert. A 2017 szeptembere óta életben lévő EUval kötött társulási egyezmény pedig, kiegészülve az átfogó szabadkereskedelmi megállapodással, kukoricára, búzára és árpára határoz meg vámmentes éves kvótát (az Európai Parlament és a Tanács /EU/ 2017/1566 rendelete).
Ukrajna évente többek között 65 ezer tonna búzát, 625 ezer tonna kukoricát és 325 tonna árpát szállíthat vámmentesen, illetve vámkedvezménnyel az EU-tagországokba. Érdemes még tudni arról, hogy Ukrajnában a kedvezményes áfaszabályok helyett 2017-ben vezették be a mezőgazdasági támogatási rendszert.
Támogatást akkortól csak az exportot végzők kapnak. 2017-ben 160, 2018-ban 240 millió dollárt költöttek erre, és elkezdték kiszélesíteni a támogatottak körét. Ukrajna gabonatermelése egyértelműen exportorientált. A termésre vetítve az árpa fele, a búza kétharmada, a kukorica háromnegyede kerül kivitelre.
Ukrajna nemcsak a búzakivitelben, hanem egyre növekvő lisztexportjában is jeleskedik. 2018/19-ben már 453 ezer tonna lisztet exportált. Ennek ugyan mindössze 7,5 százaléka került az EU területére, de az afrikai, a közel-keleti és közép-kelet-ázsiai piacokon már fontos beszállító.
E kiemelt növények mérlegeire tekintve a vetésterületek folyamatos emelkedését látjuk. Ez náluk is a vetésszerkezet koncentrálódását jelzi, ami nyilván összefügg a jövedelemtermelő képességgel, az export versenyképességével és támogatásával. Következő havi cikkünkben az ukrajnai olajosmag-termelésre is kitekintést adunk.
Látszódni fog, hogy a napraforgó számít a vezérnövénynek, hiszen területe az elmúlt két évtizedben megnégyszereződött, így ebben világelsők. Búzából a 2019/20-as gazdasági évben több mint 29 millió tonnás terméssel számolnak, ami 4 tonnás hozamnak felel meg a már említett, igen visszafogott kemikáliahasználat mellett.
Ebből – és persze a 609 ezer tonnás nyitókészletből – 19 millió tonnás exportra számítanak. A felhasználás oldalán jellemzően a takarmányozási cél okoz ingadozásokat, miközben természetesen a legolcsóbb gabonát etetik fel.
A kukoricánál is tartós a vetésterület emelkedése. Az ötmillió hektár feletti terület közel 36 millió tonnás termést jelent, 7,2 tonnás hektáronkénti hozam mellett.
Számunkra a legfontosabb kérdés, hogy hová megy Ukrajna gabonaexportja. Földrajzi közelségünk révén nemcsak ennek vagyunk kitéve, hanem annak is, hogy hagyományos exportpiacainkra tengeri kikötői révén is gazdaságosabban tudja eljuttatni termékeit.
Nos, búza és árpa tekintetében ugyan messze a vámmentes kvóta felett, de csak kisebb arányban játszik szerepet az EU piaca kivitelükben. A gond a kukoricánál kezdődik, amelynek viszont fő exportpiaca az EU.
Mivel pedig Ukrajna esetében mindig élni kell a gyanúperrel, hogy különböző visszaéléseket alkalmaz a közösségi piacra való bejutásnál (lásd csirkemell-trükk, és hallani durva őrlemények formájában érkező gabonafélékről is), nem lehetünk nyugodtak a jövőt illetően.
Milyen kép áll mindebből össze? Egy nagyon közeli ország képe, amelyik rendkívül kedvező adottságokkal bír a gabonatermelésben, és ezzel tisztában is van. Határozottan fejleszti gabonaszektorát, amely várhatóan gyorsuló ütemben fogja növelni kibocsátását és exportját.
Főleg a kukorica esetében látunk reális veszélyt arra, hogy középtávon nyomást helyeznek a hazai piacra. Hogyan lehet erre felkészülni? A hatékonyság növelésével és a termelés diverzikációjával. Hogy mennyi időnk van erre? Mivel ezek állandó feladatok, egy kis félelem nem árt ahhoz, hogy komolyan vegyük és felgyorsítsuk ez irányú tevékenységünket.
SZERZŐ: FÓRIÁN ZOLTÁN VEZETŐ AGRÁRSZAKÉRTŐ •ERSTE AGRÁR KOMPETENCIA KÖZPONT
