A hajtatásban az egyik legnagyobb akadályt a talajok túlzott, magas sótartalmából következő abiotikus stresszhatások, valamint bizonyos növényi kór- és kártevőegyüttesek megjelenése okozza.
A paprika számára megfelelő talajtani adottságokkal, továbbá rendszeres szervestrágyázással, növénytársítással stb. és szigorú bio-növényvédelemre alapozott preventív módon történő növényorvoslással bizonyos mértékig ellensúlyozhatók a negatív hatások. Ugyanakkor az említett feltételek megteremtése nem minden esetben lehetséges.
Napjainkban a konvencionális módon megtermelt zöldségfélék vitamin- és ásványianyag-tartalma számottevő mértékben lecsökkent, így egészségvédelmező szerepük már nem olyan, mint amilyennek lennie kellene! Mégis, miért? Az elmúlt században a kémia tudományága számottevő jelentős változáson és fejlődésen ment keresztül. Ez a folyamat jelenleg is zajlik!
Ugyanakkor ennek a fejlődésnek van pozitív és sajnos negatív oldala is; és amíg a kedvező hatások viszonylag gyors lefolyásúak voltak, addig a káros folyamatokat rendszerint csak évekkel, évtizedekkel később vettük észre. A 60-as és 70-es években fellendülő kemikáliahasználat következtében a növény- és állattenyésztésben a hozamok nagy ütemben növekedtek.
Ez mindenképpen előnyös, ugyanakkor káros árnyoldalai is vannak. A 90-es évek végén, a 2000-esek elején a talajainkban levő hasznos mikrobák tömege károsodott, a szervesanyag-tartalom csökkent, növekedett viszont a nitrát, valamint bizonyos nemkívánatos sók, valamint egyéb mérgező szennyezők mennyisége, ami már kártékony talaj-mikrobiológiai hatású.
A megtermelt takarmányok értéke is sokat romlott. Ezt a káros hatást már az állattenyésztés és sajnos mi, emberek is érezzük. Bizonyos humán betegségek (autoimmun, egyes daganatos megbetegedések stb.) gyakorisága olyan drámai mértékű növekedést mutat, amely már az egész társadalom számára nézve veszélyes!
Nem függetlenül ettől az elmúlt 10-15 évben robbanásszerű gyorsasággal megjelentek bizonyos cégek baktériumtrágyákkal, valamint legkülönfélébb biopreparátum készítményekkel, ami természetesen üdvözlendő, hiszen ezek csökkentik a vegyszerhasználatot. Ugyanakkor szakmai vétség volna azt kijelenteni, hogy csakis a preparátumokkal történő kezelés mindent megold.
Sajnos mára olyan mértékű szennyezés jellemző a talajokra, amit szinte lehetetlen visszafordítani, de csökkenteni mindenképpen lehetséges és szükséges! Sajnálatos módon a csak profitorientált termesztés általában a természet rendjét nem érti, vagy inkább nem akarja megérteni!
Mindenképpen egy jelentős változásnak kell végbemennie, annak érdekében, hogy a gyerekeinket tiszta, nagy biológiai értékű terméssel lássuk el, ill. a hozamnövelés csakisökológiaianyagok bevonásával érhető el integrált módon történő megoldásokkal. Mert a közeljövőben ki kell tudni elégíteni több milliárd ember biztonságos és egyezséges élelmiszer iránti igényét.
Írásomat tapasztalatokra alapozva, valamint a szakirodalom részletes áttanulmányozása után készítettem el.
Mi a baj a biopreparátumokkal?
A biokészítmények kifejezetten kedvező irányba mozdítják el a növények életfolyamatait csökkentik az etiléntermelést, az aszály okozta sóstresszt, ill. a kórokozók által nemkívánatos biotikus folyamatokat. Kedvezően befolyásolják a növényi szterolok mennyiségét (fitoalexin) amelyek aztán a növény által kiváltott immunválaszokban kedvező hatásúak.
Javítják a növényi anyagtranszportot, a növényi asszimilációs felületet növelik, fokozzák a fotoszintézist. Mindezekből adódóan beltartalmilag gazdagabb termés és hozamnövekedés érhető el. A predátor makroszervezetek természetes úton keresik meg és fogyasztják el táplálékul a kártevőket, így megfelelő módon, jól működnek.
A természetes parazitoid ellenségekkel akkor van baj, amikor táplálékot (kártevő) nem találnak, ill. eltérő fotoperiódus esetén (télen) képesek diapausába vonulni. Vagyis fent kell őket tartani, ami részben megoldható lehet korszerű technológiában. Azonban mi a helyzet a korszerűtlen berendezésekben? Olyan hajtatásban, ahol kedvezőtlenek a viszonyok, fűtés nélkül e rovarparazitáknak nincs kellő hatékonyságuk.
A másik hasznos csoport a mikroszervezeteké (baktériumok, gombák) biopreparátumoké, amelyek arid (száraz) körülmények közt, ráadásul humindeficit fennállásakor nem nyújtanak kellő hatást. Bizonyos antagonisták egymás kioltói is lehetnek, ebben az esetben sem várható kellő eredmény. Összefoglalva: megfelelően szabályozott klimatikus körülmények között és megfelelő szakértelem mellett lehetnek hatékonyak a biopreparátumok!
Tapasztalataim szerint monokultúrában szikes talajon a biopreparátumok stimulánsok, valamint a mikorrhiza gombaszervezetek hatékonyak, de ennek a hatékonyságnak is ára van! Ugyanis kórokozókkal erősen fertőzött monokultúrás területen az említett szervezetek csak magasabb dozírozásnál lehetnek eredményesek.
1-2. kép. Balról egy átlagos paprika magassága, jobbról a 2 métert meghaladó legmagasabb
paprikanövény (fotó: Németh T., Sárszentmihály, 2019)
A szervestápanyag-pótlók szerepe
Egy ökológiai gazdálkodásban a szervestrágyázás megkerülhetetlen; ha mód és lehetőség van rá, saját, jó érett biotrágyát használjunk, ami lehetőleg ökoállattartásból származzon. Amenynyiben erre nincs mód, akkor kereskedelmi forgalomban kapható szervestápanyag-pótlók jöhetnek számításba.
A célra természetesen a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. által engedélyezett termékek használhatók! Sajnos azonban itt is feszül egy szakmai ellentmondás, ugyanis hiába szervestrágyázunk a hajtatásban a rossz, szélsőségesen szikes körülmények közt, mert ahol a talaj kémiai tulajdonságai kedvezőtlenek, ott a huminanyagok viszonylag gyorsan mineralizálódnak, lebomlanak, elásványosodnak.
Szélsőséges körülmények közt tehát a szerves anyagok használatától sem várhatunk csodát. A szerves anyagok, algák stb. aktív segítséget jelentenek az ökogazdálkodó számára, azonban effektív növényvédelmi hatásuk patogénekkel erősen fertőzött körülmények között, valamint rossz talajszerkezetnél csekély.
A szilícium a szerteágazó hatásának köszönhetően fokozza a növények immunitásáta legkülönfélébb stressztényezőkkel szemben
Növényi kivonatok
Az elmúlt időszakban a vegyszerterhelés-csökkenés érdekében nagy figyelmet kaptak a növényi kivonatokból származó különféle aromás fenolos anyagok. Mára jól tudjuk, hogy mely növényeknek van baktericid, fungicid és reppelens hatásuk. Az elmúlt években a termékfejlesztések során sikerült tovább emelni a biológiai hatást.
Mint minden anyagnak, így ezeknek is vannak korlátai. Új helyzet a klímaváltozás A folyamat elsősorban szabadföldi kertészetekben jelentkezik, ugyanakkor a körülöttünk lévő egyre jobban melegedő hőmérséklet olyan új kártevőket is magával hozott, mint például a vándorpoloska vagy az ázsiai márványos poloska.
A hőségriadók alkalmával egy berendezésben még árnyékolva sem ritka az 50oC, és ez a hőstressz óriási megterhelést jelent az állomány számára, ilyenkor ez egy külön negatív tényező, ami fokozhatja a növények már amúgy is erős párolgását. Ilyen helyzetben elő szokott fordulni időszakos vízhiány, amikor a paprikák gyengén kókadni kezdenek; ez főleg az erősen szikesedő talajban jellemző.
A feloldható nehézségek, valamint az esetleg lehetséges megoldások
Tapasztalt ökológiai termesztőként elsősorban az ökológiai növényorvoslásban látom a lehetséges új utat; lehetőleg integrált módon történő szemlélettel, ami magában foglalja az összes lehetséges természetes anyag használatát a zöldséghajtatásban, mert csakis így lehet fenntartható a fejlődés! Miért éppen a szilíciumra hívom fel a figyelmet?
Különösen azért, mert szerteágazó hatásának köszönhetően fokozza a növények immunitását a legkülönfélébb stressztényezőkkel értékű növénymagasságot szeptemberben még sohasem figyeltem meg! Több levélen erősebb hajtásokat és vigoritás figyeltem meg. Erős haragos kékes-sötétzöld levélzet alakult ki a kezelés hatására (3. kép).
A hozam szeptember végéig meghaladta 11 kg/m2 értéket, ez szintén kimagaslónak számít kimondottankedvezőtlen talajtani viszonyok között. Fontos tényező, hogy ezt a hozamot jelentős monokultúrás viszonyok között értem el, ami szintén rendkívüli, ugyanis ilyen hosszú egy helyben álló termelésben a szakirodalom szerint ez lehetetlen!
Bár a korai időszakban viszonylag sok volt a foltos termés, de a későbbiek során javult a bogyók minősége. Az egész szezonban a nyugati virágtripsz szívogatásából következő varasodást nem tapasztaltam a kezelt területeken, továbbá levéltetvek, molytetvek és takácsatkák megjelenését sem. Ugyanakkor poloskák enyhe mértékű megjelenését megfigyeltem!
Növénykórtani problémák sem merültek fel, az idényben szinte semmilyen növénybetegség nem alakult ki a kezelt parcellákon. Az erős sóhatás következményét csak a korai időszakban figyeltem meg.
A kezelésben nem részesült növények átlagos növénymagassága szeptember közepén 1,3 méter volt, a növekedés mértéke pedig kiegyenlítettnek bizonyult. A növények hajtástömege közel sem volt olyan tömegű, amit a kezelt növényeknél tapasztaltam. A növények hozama 8 kg/m2 volt, ez jóval elmarad a kezelt növényekéhez képest.
Itt sok foltos bogyó megjelenése volt megfigyelhető a tenyészidő folyamán. Állati kártevők megjelenését nem figyeltem meg, azonban számottevően érzékelhető volt a vándorpoloskák és tripszek jelenléte. Mikológiai jelenség olyan érdekes tünetét figyeltem meg, hogy a növények lankadtak, ez a tövek részben szklerotíniás, valamint fuzáriumos betegsége miatt fordult elő.
Azonban nem közvetlen, direkt kártevő megjelenése okán fertőződtek, hanem a növények gyökérzetét megvizsgálva arra a következtetésre jutottam, hogy a magas sótartalom miatt elbarnultak a gyökerek, s „csak” mint másodlagos tünetként fertőződtek meg a kórokozókkal.
Ez elsősorban a káros sóhatásnak tudható be. Összességében a kezelésben részesült növények sokkal produktívabbak voltak az év folyamán.
3. kép. Erős, egészséges, szinte kékeszöldes, bőrszerű levél a kezelés hatására (fotó: Németh T., Sárszentmihály, 2019)
4. kép. A szilíciummal történő kezelések jelentősen, kedvezően befolyásolták a paprika hozamát
Következtetések
A szilíciummal történő kezelések jelentősen, kedvezően befolyásolták a paprika hozamát, növekedését és sótűrő képességét, valamint a zöldfelületek kihozatalát. Ez rendkívül fontos. Miért? Azért, mert gyenge, kis növényekről nem várhatunk nagy mennyiségű termést, ahhoz, hogy a hozamot növelni tudjuk, megfelelően kialakított méretű hajtás- és lombfelületet kell „építenünk”, ahol el tudnak helyezkedni a paprikák.
Ellenkező esetben, ha a sóhatás visszaveti a növényt, túlságosan törpe növekedésnél elképzelhetetlen a nagy termés. A kezelések javították a fotoszintézist, aminek köszönhetően lett aztán nagyobb a vegetatív asszimilációs zöldfelület. A tenyészidő első felében, a 2. kezelésnél számottevő előnyös hatást nem tapasztaltam.
Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy a szilíciumnak kell egy bizonyos mértékű feltöltődési idő, mire a sejtfalakban olyan mennyiségű szilícium halmozódik fel, ill. olyan gének fejeződnek ki, ami már kedvezően befolyásolja a termesztést.
A kezelések jól kivédték a tripszkártételt, valamint az egyéb mikológiai eredetű betegségek kialakulását. El kell mondani, hogy a poloskákra nézve csak enyhe hatása van!
A vizsgálataim alapján elért, valamint a szakirodalomban leírt eredmények után arra a következtetésre jutottam, hogy a szilícium potenciális természetes termésnövelő anyag, amellyel főleg az abiotikus sóstressz, továbbá bizonyos biotikus stresszorokkal szemben lényegesen megnövelhető a paprika tűrőképessége, javítható a termésátlag és termésminőség.
Hiú remény volna azonban azt gondolni, hogy a szilícium szinte minden stressztényező ellen hatásos! Mindenképpen egy ígéretes anyag, de akkor és csak abban a helyzetben, haintegrált módon, megfelelő ökológiai és szakmai feltételek mellett, valamint egyéb bioanyagokkal együtt használjuk megelőző módon, ekkor akár még reménytelennek tűnő talajokon is képesek vagyunk a gazdaságos paprikatermelésre, ráadásul ökológiai gazdálkodással.
SZERZŐ: NÉMETH TAMÁS MSC. OKL. NÖVÉNYORVOS, A PAPRIKA BIOLÓGIAI NÖVÉNYVÉDELMÉVEL FOGLALKOZÓ SPECIALISTA
