A no-till tartalomkísérletek cikk szerzője a Dél-dakotai Állami Egyetemen dolgozik egyetemi adjunktusként. Anyagának áttanulmányozása előtt azonban érdemes egy kicsit messzebbről ráfordulni a témára, az elmúlt hetek történéseit is figyelembe véve.
Nagyon aktuális kérdés az egyre erősödő, sőt radikalizálódó zöld-forradalom térnyerése Európában. A mezőgazdaság a kemizálás jelenléte miatt kiemelten veszélyeztetett, könnyű célpont a zöldek számára. A legnagyobb „ingertényező” azonban nem a mezőgazdaság „piszkos” jellege, hanem a támogatások, amelyek mellesleg lehetővé teszik a tömeges és olcsó élelmiszer-ellátást.
A támogatás lassan többet árt, mint használ a termelőknek, amire példa a „zöld éhség” is. Ettől megszabadulni (ezt elvenni) most nem lehet. A rendszer a támogatásokat rég beárazta, minden költségtétel emelkedett általa. Ezekben már sok zöldnek és megoldásnak vélt elem is keveredik már, mely tovább rontja a hatékonyságot.
A hazai mezőgazdaság ereje a gabonatermesztés és ezzel élelmiszeripari és/vagy takarmányalapanyag-előállítás. Ebben a versenyben azonban új, „fekete öves” versenytársak (Oroszország, Ukrajna, Románia és Bulgária) jelentek meg a piactéren. Ezek egyenként is komoly kihívásokat jelentenek – már nem is biztos, hogy csak – a jövőre nézve; nemhogy így együtt.
Ezek mellé nem hiányzik a termelőknek egy hisztérikus és szakmailag teljesen átgondolatlan belső ellenségként érkező „sötétzöld” offenzíva. Ezek a követelések, ha kontroll nélkül maradnak, Európa-szerte nemzetbiztonsági kérdéssé dagadhatnak. Kormányok és szakpolitikusok dermedten figyelik ezeket a folyamatokat. A döntéshozókat láthatóan debilizálja ez az összehangolt támadás, amely egy sikeres „Blitzkrieg” (villámháború) lehetőségével tüzeli a zöldstratégia-tervezőket.
A német és a holland parasztmegmozdulások arra utalnak, hogy a „mamut” talán észlelte, esetleg meg is elégelte(?) a „harapdálást”. Örömmel tölt el, hogy tapintható pulzust észlelhetünk természetes önvédelmi rendszerünkben. Szakemberként azonban el kell ismernem (ismernünk), hogy az elmúlt fél évszázadban keletkezett a mezőgazdaságnak gyónni való bűne, melyek közül többre született is megoldás, intézkedés.
Mindkét oldalnak kellő muníciója van ahhoz, hogy megbénítsa az ország amúgy is több sebtől vérző közlekedési infrastruktúráját. Csak magunknak okoznánk kellemetlenséget vele. Ezért, mielőtt ez bármelyik oldalon kipattanna valakinek a fejéből, rendezni kell a vonalakat, és férfi módon, kellő erővel és bölcsességgel reagálni kell a részben alaptalan támadásokra.
Fontos, hogy a realitások talajára kell visszahozni a párbeszédet, mert a hazugságok és a dezinformációk frontján a szakma csatát sem nyerhet, nemhogy háborút. Fríz barátainkra jellemző ökölrázás helyett vegyük elő szakmai tudásunkat, intelligenciánkat, és próbáljuk ilyen módon rendezni a feszültségeket. Csak ez az út járható számunkra.
Ebben a harcmodorban szólítom most „csatába” szakmánk legjavát, azzal, hogy figyelmükbe ajánlom Dr. Kovács Péter, a Dél-dakotai Egyetem oktatójának és kutatójának az AgroFIELD Akadémián elhangzott előadása anyagát. A téma a talajművelés, pontosabban a nemművelés, a no-till kérdése. Ez Magyarországon egyes eróziónak kitett területeken is lehet egy védhető kompromisszum a felek küzdelmében.
Sok, elsősorban növényvédelmi kérdés (is) vár még megválaszolásra, de ezzel nem akkor kell foglalkozni, ha már a nyakunkon lesz. Az írás ereje, hogy tényekből és adatokból indul ki, és mellőzi a hazai körülmények között helyenként rátapadt sarlatánságot. Nem foglalkozik olyan „tündérmesékkel”, mint a 8 év alatt másfél méter humuszt TEREMTENI képes mikrobiológiai módszerek, mert ez Bibliába illő eseménysor lenne.
A no-till tartamkísérletek tapasztalatai Dél-Dakotában
Számos kritikus döntést kell hoznia egy termelőnek minden évben – ezek a döntések befolyásolják a termés mennyiségét és minőségét, ezen keresztül pedig a jövedelmezőségre is hatással vannak. Az alapvető döntések közé tartozik az, hogy hogyan készítjük elő a talajt a vetéshez.
Több rendszer közül lehet választani: a Magyarországon hagyományos szántásos rendszertől kezdve a csökkentett művelésen és sávos művelési rendszeren keresztül a no-till (művelési nélküli) rendszerig tart a lehetőségek tárháza (1. kép). Bármelyik rendszert választjuk, az mindenképpen hatást fog gyakorolni a termelés többi technológiai elemére és természetesen a költségekre is.
Dél-dakotai Állami Egyetem, Brookings, Dél-Dakota– Dr. Kovács Péter a Dél-dakotai Állami Egyetemen dolgozik egyetemi adjunktusként. Mezőgazdasági gépészmérnöki diplomáját a gödöllői Szent István Egyetemen szerezte. Kutatásait a precíziós gazdálkodás és a különféle talajművelési rendszerek területén folytatja.
Kiemelten foglalkozik a no-till művelési móddal kapcsolatos kísérletekkel. Véleménye szerint fontos a no-till alkalmazásának megkezdésekor alaposan átgondolni az előnyöket, de legalább ugyanilyen, ha nem nagyobb súllyal kell áttekinteni a lehetséges problémákat, nehézségeket.
Az USA-ban a szántás alapú talajművelési rendszert már nem alkalmazzák. A hagyományosnak tekinthető talajművelés általában az ún. chisel plow-val, vagyis vésőekével történik, ami a csökkentett művelési rendszerek közé tartozik. A csökkentett és no-till rendszerek alkalmazásának több előnye lehet.
Az egyik az energiamegtakarítás, amely elsősorban annak a következménye, hogy a kevesebb menet miatt egyszerűen kevesebb üzemanyagot használunk el. A gépeink is kisebb igénybevételnek vannak kitéve, a csökkentett művelés vagy művelés hiánya eredményeként. További előny a szármaradványok jelenléte – a talajtakarás egyrészt segít a talajnedvesség megőrzésében, a vízpárolgás csökkentésével, másrészt akadályozza a talajeróziót is.
A farmerek egy része a természeteshez közeli talajfolyamatok miatt részesíti előnyben a művelés nélküli rendszert. A szármaradványok kezelésével azonban különös figyelemmel kell bánnunk – kedvezőtlen körülmények között a talaj lassabban melegszik fel tavasszal, illetve tovább maradhat nedves is, ami késleltetheti a vetés idejét ezekben a művelési rendszerekben.
A sikeres no-till rendszerben a gyomszabályozás lehet az egyik kritikus pont. A géntechnológia engedélyezése a termelésben, különösen a glifozáttoleráns takarmánynövények elterjedése és használata az USA-ban a kezdetekben megkönnyítette a gazdálkodók gyomszabályozási lehetőségeit a no-till rendszer alkalmazásában.
A talajművelési rendszer megválasztása, így a no-till művelés tekintetében is lényegesek az éghajlati adottságok. Dél-Dakota az USA közép-nyugati régiójának nyugati szélén található. Az államtól nyugatra fekvő Sziklás-hegység közelsége okozza az éves csapadékmennyiség nyugatról keleti irányba megfigyelhető növekedését, ami kb. 400 mm/évről mintegy 650 mm/évre emelkedik a növénytermesztés szempontjából fontosabb területeken.
Emiatt az állam középső területein a talajnedvességet megőrző talajművelést és gazdálkodási rendszereket részesítik előnyben. A no-till területek háromszorosára nőttek 1996 óta, és mára Dél-Dakota szántóföldi területeinek 45%-án a no-till gazdálkodást alkalmazzák (1. ábra; SD Corn, 2015; NRCS, 2017). Különösen nagy a no-till területek részaránya az állam szárazabb, középső területein, a Missouri folyó mentén (NRCS, 2017). A 2017-es felmérés szerint mindössze a területek 16%-án gazdálkodnak olyan talajművelési technológiával, ami 15%-nál kevesebb szármaradványt hagy a talajfelszínen.
A talajművelés nélküli gazdálkodás rendszerszemléletet igényel, beleértve a megfelelő gépi eszközöket és a gyomirtást
A Dél-dakotai Állami Egyetem Dél-keleti Kutatóállomásán egy többismétléses nagyparcellás kísérletet állítottak be 1991-ben. A kísérlet célja a talajművelésnek és a vetésforgó hosszúságának a termésre, illetve a talajállapot változására irányuló hatásának vizsgálata volt. Két talajművelési rendszert (no-till és egy hagyományos, de csökkentett talajművelési rendszert) és 3 különböző hosszúságú vetésforgót hasonlítottak össze.
1. kép. A szármaradvány mennyisége szántás, szója utáni csökkentett művelés és no-till (művelés nélküli) talajművelési rendszerekben
A kétéves vetésforgóban a kukorica-szója váltott termesztése szerepelt, a hároméves rendszerben kukorica-szója-őszi búza (esetenként más gabona vagy borsó) követte egymást, míg a négyéves rotációban a kukorica-szója-zab-őszi búza vetésforgót alkalmazták (de kukorica-szója-őszi búza-szója forgó is volt korábban ebben a kezelésben). A kísérletet úgy tervezték, hogy minden évben – a vetésforgó hosszúságától függetlenül –az összes termelt növényről gyűjtenek termésadatot.
A tartamkísérlet 28 évét tartalmazó elemzést Dr. Peter Sexton készítette el, a Dél-dakotai Állami Egyetemen szokásos éves eredmények értékelése mellett (1. táblázat; Sexton et al., 2019). A kukorica-szója vetésforgóban a 28 év átlagában a kukorica hagyományos talajműveléssel 0,4 t/ha-ral többet termett, mint a no-till rendszerben.
Viszont a 2 évnél hosszabb vetésforgó-változatok esetében nem volt különbség a kukorica termésmennyiségében a két talajművelési rendszer között. A szója viszont, no-till művelési rendszerben minden vetésforgó esetében többet termett, mint a hagyományos talajművelési rendszerben, kivétel a 3 éves vetésforgó esetén. Az egyes években a változó időjárási körülmények okozhatnak eltérő terméseredményt a talajművelési rendszerek között.
Az egyetem kutatói a talajban történő változásokat is elemezték az elmúlt években. A tartamkísérletben a talaj fizikai tulajdonságai is javultak a no-till művelési rendszerben (például csökkent a talaj térfogattömege – a talajok kevésbé voltak tömörödöttek; növekedett a talaj vízelnyelő képessége; Alhameid et al., 2017).
† a különböző nagybetűk statisztikailag eltérő eredményt jeleznek p=0,05 konfidencia szinten
†† a különböző kisbetűk statisztikailag eltérő eredményt jeleznek a p=0,10 konfidencia szinten
Összességében a no-till rendszert lehet terméskiesés nélkül alkalmazni, különösen a szárazabb években. A talajművelés nélküli gazdálkodás azonban rendszerszemléletet igényel, beleértve a megfelelő gépi eszközöket – elsősorban a vetőgépet – és a gyomirtást is. A rendszer előnyei azonban, akár a talajban vagy a termésben, általában csak a több éves átállási időszak után tapasztalhatóak.
Bibliográfia
Alhameid, A., M. Ibrahim, S. Kumar, P. Sexton, and T.E. Schumacher. 2017. Soil Organic Carbon Changes impacted by crop rotational diversity under notill farming in South Dakota, USA. Soil. Sci. Soc. Am. J. 81:868-877.
NRCS. 2017. The 2017 South Dakota Cropping Systems Inventory. USDA – Natural Resources Conservation Service South Dakota. SD Corn. 2015. No-Till on the rise in SD. South Dakota Corn https://www.sdcorn.org/2015/12/no-till-on-the-risein-sd/ hozzáférve 2019. március 14-énSexton, P., B. Rops, R. Stevens, G. Williamson, and C. Sweeter. 2019. Long-term rotation and tillage study: Observations on Corn and Soybean Yields – 2018 Season. Annual Progress Report, 2018. Southeast South Dakota Experiment Farm.
SZERZŐ: DR. KOVÁCS PÉTER, DÉL-DAKOTAI ÁLLAMI EGYETEM, EMAIL: [email protected]
