Ahogy az ültetvényeken a betakarítás a vége felé halad, s majd a termény eladásra, feldolgozásra vagy betárolásra került, a gazdák év végi feladatai közé tartozik a növények felkészítése a télre.
Ilyenkor a jövő évi növényvédelem előkészítésére, megkönnyítésére lehetnek törekvéseink. Az ültetvények szemlézésével feltárhatunk hibákat, betegségek és kártevők gócpontjait, amik felszámolásával a jövő évi fertőzések kialakulását tudjuk csökkenteni vagy akár megelőzni.
A kórokozók és kártevők egy részéről általában elmondható, hogy a növény bizonyos részein, illetve lehullott növényi maradványokon is képesek átvészelni a téli időszakot, így tavasszal, az idő melegebbre fordulásával ezek a növényi részek fertőzési pontot jelentenek. Lehet szó beteg ágrészről, levélről, rügyről, fonnyadt gyümölcsmaradványról is akár, ahonnan a betegségek vagy rovarkártevők tavasszal el tudják kezdeni károsító tevékenységüket.
Ezeket a primer gócokat tudjuk kiiktatni, ha a fertőzött növényi részeket metszéssel vagy a lehullott lomb elszállításával eltávolítjuk az ültetvényből. Erősebb tünetek vagy adott betegség esetén akár az oltvány vagy tő teljes kivágása is szükséges lehet azért, hogy a betegség további nagymértékű terjedését gátoljuk.
Egyes rovarkártevők ellen az úgynevezett hernyóöv is hatékony gyérítési eszköz lehet. Egy szalmából vagy kartonpapírból készített pántot kell a fa törzsét körbeölelve felerősíteni. Ebbe a szalmaövbe a növény egyes részein telelő kártevők, mint például alma esetében az almamoly (Laspeyresia pomonella), menedékként behúzódhatnak.
Tavasszal pedig, mielőtt a kártevők aktívvá válnának, a hernyóöv eltávolításával és eltüzelésével a benne áttelelt egyedeket is megsemmisítjük.
Betegségek és kártevők szempontjából is egyre szélesebb körben bevetett növényvédelmi kezelés az őszi lemosó permetezés. Az ősszel, áztató jelleggel és kontakt hatóanyagokkal elvégzett permetezés célja az áttelelőre vonuló kórokozók és kárevők gyérítése, még a telet megelőzően.
Őszi lemosó kezeléssel, a fertőzött ágak, ágrészek eltávolításával és a lehullott lomb megsemmisítésével a következő betegségek ellen tudunk védekezni:– almatermésűeknél: varasodás (Ve nturia inaequalis), lisztharmat (Podosphaera leucotricha), monília (Monilinia fructigena/Monilia fructigena);– csonthéjasokban: monília (Monilinia laxa/Monilia laxa, Monilinia fructigena/Monilia fructigena, Monilia furcticola/Monilinia fructicola), levéllyukacsosodás (Stigmina carpophila), tafrinás betegség (Taphrina deformans);– szőlő: lisztharmat (Erisiphe necator).
Betegségek és kártevők szempontjából is egyre szélesebb körben bevetett növényvédelmi kezelés az őszi lemosó permetezés
A lemosó kezelést nagy permetlémennyiséggel (1200 l/ha) kell elvégezni, fontos, hogy a növény minden részére jusson, a nehezen megközelíthető helyekre is, a lehető legteljesebb fedést biztosítva annak érdekében, hogy a megbújó károsítók mindegyikéhez eljusson a hatóanyag.
A kijuttatás precizitására azért is kell nagy hangsúlyt fektetni, mert a kezelés során alkalmazott készítmények kontakt hatásúak, vagyis a kórokozó és kártevő szervezeteteket be kell, hogy fedjék, érintkezzenek. A lemosásra használt hatóanyagok közül a réz (rézszulfát, rézhidrox stb.) általában a baktériumos és gombás betegségek ellen hatékony készítmény, míg a kén (poliszulfidkén) a lisztharmatfertőzés ellen és az atkák gyérítésére használható.
1. kép. Kartonpapírból készült hernyóöv (forrás: www.magyarmezogazdasag.hu)
Ezenkívül az olaj (növényi olaj, paraffinolaj, vazelinolaj) rovarkártevők és atkák ellen egyaránt alkalmazható.
Almavarasodás: az alma- és körtevarasodás alapvetően abban különbözik egymástól, hogy míg alma esetében csak a lombon képes áttelelni a kórokozó, addig a körte esetében a fás részeken is fenn tud maradni, és tavasszal innen tudja megkezdeni a fertőzést a betegség. Az első tünetek a levélen megjelenő klorotikus, sárguló foltok, amik a levél színe felé dudorodhatnak.
Ezek a kör alakú foltok a fertőzés előrehaladtával bebarnulnak, elszáradnak, erős fertőzés esetén akár teljes lombvesztést is előidézhetnek. Jelentkezhetnek tünetek a virágokon is, ebben az esetben a virágok elhalnak, de a legnagyobb problémát a kései gyümölcsfertőzés jelenti, ugyanis a héjon látszó kisebb-nagyobb foltok a gyümölcs húsába is besüppednek, felrepedeznek, ezzel mind esztétikai, mind minőségbeli problémát okozva a termésben.
A kórokozó számára a csapadékos, párás idő az optimális, de a szaporítóképletek a hosszan tartó nyári meleget is jól bírják, és amint jön egy kis csapadék, készen állnak a fertőzésre. A fertőzést tavasszal az aszkospórák indítják el, amihez számukra intenzív páratartalom vagy 10 mm körüli csapadékmennyiség is elegendő.
A spórák a szél és eső közreműködésével jutnak egyik levélről a másikra. A varasodás elleni védekezésben nagy jelentősége van az ellenálló fajták alkalmazásának, az őszi lemosó kezelésnek, ill. a fertőzött lomb összegyűjtésének és eltávolításának a fák alól.
Almalisztharmat: a kórokozó rügypikkelyek között telel át micéliummal, tavasszal innen indul el a primer fertőzés is. A fertőzött rügyek könnyen megkülönböztethetők az egészségesektől, mert jellegzetes borzas kinézetűek. A lisztharmattal fertőzött leveleken enyhe lisztes bevonat alakul ki, majd a levelek összesodródnak.
A kórokozó a virágokat is károsíthatja, aminek következtében a deformálódott szirmok nem termékenyülnek megfelelően, ill. a mégis fejlődni kezdő gyümölcsök is torzak lesznek, és ezeket az almafa még igen kis méretnél elrúgja. A később kialakuló fertőzés a gyümölcs elhullását nem okozza, viszont a héjon pókhálószerű parás részek keletkeznek, ami rontja a termés piaci értékét, eladhatóságát.
2. kép. Almavarasodás tünete gyümölcsön (forrás: www.gazigazgato.hu)
3. kép. Almavarasodás levéltünete (forrás: www.karpataljalap.net)
4. kép. Lisztharmattünet gyümölcsön (fotó: Kálmán Anna Léda)
A betegség ellen már nagyon jó toleráns és rezisztens fajták is a gazdák rendelkezésére állnak a piacon, ami jelentősen megkönnyíti a kórokozó elleni védekezést. A lisztharmat elleni védekezésnél főleg tavasszal, rügyfakadástól kezdve 7-10 naponként lehet szükség felszívódó készítményekkel végzett kezelésre, természetesen – a rezisztencia kialakulását megelőzendő – szerrotáció alkalmazásával.
A növény számára legkritikusabb időszak a virágzás és a dió nagyságú gyümölcs kifejlődése között van, ekkor úgynevezett szisztemikus blokkot alkalmazva védekezünk. Fertőzés létrejöttéhez nincs szükség cseppfolyós nedvességre, de a lisztharmat kedveli a párás, meleg időt. Mindezek ellenére a lisztharmat megelőzésére hatásos elemi kén őszi kijuttatása gyérítheti az áttelelő képletek mennyiségét.
Monília: a monília főleg sebzéseken keresztül fertőz, ill. tárolási betegségként is nagy jelentősége van. A kórokozó az elöregedő, érett szöveteket kedveli. Jellemző tünetei a gyümölcsön egyre nagyobbodó, koncentrikus körök, melyek idővel az egész gyümölcsöt beteríthetik.
A fertőzés kialakulásának megakadályozásában fontos lépés az áttelelő képletek megszüntetése. A betegség terjedésében nagy szerepe van az úgynevezett gyümölcsmúmiáknak. Ha ezeket az aszott, fertőzési forrásul szolgáló gyümölcsmaradványokat eltávolítjuk, jelentősen visszaszoríthatjuk a betegség jelenlétét az ültetvényben.
Emellett a kártevők elleni védekezés, a gyümölcsszúrások elkerülése, valamint a jól szellőző, laza lombkorona kialakítása mind segítségünkre lehet a védelem kialakításában. Ellenállóbbak azok a fajták, amiknek vastagabb a héjuk és esetleg alacsonyabb a cukortartalmuk.
Cseresznye, meggy esetében a moníliának a virágzás időszakában van a legnagyobb jelentősége, de mind a hajtás-, mind pedig a virágfertőző kórokozó tekintetében fontos szerepe van a fertőző anyag gyérítésében a megelőző jelleggel végzett növényvédelmi kezelésnek, így az őszi lemosó permetezésnek és a gyümölcsmúmiák és fertőzött növényi részek eltávolításának.
Levéllyukacsosodás: kezdetben a leveleken jelennek meg sárga foltok, amik idővel bebarnulnak, elszáradnak, és a ki is hullanak a levéllemezből. Erről a jellegzetes tünetről kapta a betegség a nevét. Károsítás a rügyeken és a vesszőkön is megmutatkozhat, ovális elmosódó foltok és felrepedező epidermisz formájában.
Ezek a fertőzött részek idővel elhalnak, erős károsítás esetén nyár végére a betegség jelentős lombvesztést eredményezhet, ami a növény számára igen nagy stresszt jelent. A betegség kialakulásához a csapadékos, hűvös tavaszi időjárás, ill. a vesszőkön és lehullott lombbon áttelelt kórokozó együttese szükséges.
A levéllyukacsosodás elleni védekezés alapja ebben az esetben is a megelőzés, a fertőzött vesszők és lomblevelek eltávolítása és a rügypattanást megelőző rezes lemosó permetezés, valamint a fertőzési forrásul szolgáló lombozat eltávolítása és megsemmisítése. Ezeknek a módszereknek az alkalmazásával lényegesen csökkenthetjük a betegség kialakulását, ill. a vegetáció során megkönnyíthetjük a betegség elleni védekezést is.
Tafrinás betegség: az őszibarack egyik legjelentősebb betegsége. A kórokozó a rügypikkelyek között vészeli át a telet, és rügypattanást követően szinte azonnal fertőzi a fiatal leveleket, mert hőigénye igen alacsony: 2-14°C már optimális számára. A fertőzést követő lappangási idő viszonylag hosszú, 3 hét, de amint az elvirágzást követően az időjárás melegebbre fordul, a fertőzés visszább szorul.
A károsított leveleken eleinte piros foltok jelentkeznek, majd a betegségre jellemző torzulás és deformálódás alakul ki. Lemosó kezelés mellett védekezni a megtámadott hajtások eltávolításával lehet, ill. a tenyészidőszak elején, ha az időjárási tényezők indokolják, szükség lehet a folyamatos védekezésre, amíg a hőmérséklet meg nem emelkedik.
5. kép. Almalisztharmat levéltünet (forrás: www.edenkert.hu)
6. kép. Monília gyümölcstünete (fotó: Kálmán Anna Léda)
7. kép. Levéllyukacsosodás tünete (forrás: www.mindenpictures.com)
8. kép. Levéllyukacsosodás gyümölcstünete (forrás: www.agro.bayer.co.hu)
9. kép. Tafrinás betegség levéltünete (forrás: www.magro.hu)
10. kép. Sérves szőlőbogyók (forrás: www.magro.hu)
11. kép. Szőlőlisztharmat levéltünet (forrás: www.szolo.blog.hu)
Szőlőlisztharmat: fertőzés következtében a bogyók héja felrepedezik, úgynevezett sérves bogyók alakulnak ki. Emellett a lombleveleken a bogyókkal karöltve létrejön a betegség nevét adó fehér, lisztes bevonat. A bogyón keletkezett sérülések esélyt adnak más kórokozó, pl. a Botrytis bejutására a növényi részbe, ami további minőségi romlást eredményez.
A szőlőlisztharmat kórokozója fennmaradhat rügyekben micéliummal, de jellemzőbb, hogy kéregrepedésekben telel át, majd tavasszal innen indul el a fertőzés is. A fajták között fogékonyságbeli eltérés tapasztalható, fogékony pl. a Chardonnay, a Zöldveltelini.
A lisztharmatra kevésbe érzékeny fajták közé tartozik a Pinot noir, a Cabernet franc, a Cabernet sauvignon és a Zweigelt. A törzsön áttelelő gombaképletek ellen elemi kén tartalmú készítmények kijuttatása javasolható, ez már ősszel is hatékony, a következő vegetáció növényvédelmének megkönnyítése érdekében.
SZERZŐ: KÁLMÁN ANNA LÉDA NÖVÉNYORVOS
