Vajon férfi-e az, aki nem teszi jobbá a világot?

Mai világunkban egyre kevesebb időt szánunk emberi kapcsolatainkra, beleértve a családot, a barátokat és a munkahelyet is. Jó esetben azért igyekszünk nyaralni, kirándulni, hogy kiszakadjunk mindennapi környezetünkből, és tudjunk valamennyit törleszteni az embertársainkra való odafigyelés terén felhalmozott adósságunkból.

Ha a kiszakadás során eltérő kultúrába kerülünk, adott esetben külföldre, az egy csoportban lévő, azonos gondolkodásvilágú tagok még közelebb kerülnek egymáshoz, még jobban egymás gondolataira tudnak hangolódni. Ennek ékes példája az Agrofil-SZMI 2019-es egyesült államokbeli szakmai útja és annak eredménye. A tíz nap, 2×10 óra repülőút és több mint 5 000 km autóban szakmázva, jó társaságban, kiváló beszélgetésekkel és szakmai élményekkel telt. Az eredmény pedig: formálisan is megalakult az AgroFIELD Termelői Club, négy termelővel és egy négy helyszínes no-till+1 kísérlettel.

Az Agrofil ezzel a második nyáron szentelt időt arra, hogy megnézze a világ mezőgazdaságában zajló folyamatokat. Második alkalommal látogatott el abba az országba, melynek mezőgazdasági gyakorlatában gyökereznek a magyar mezőgazdaság sikeréveinek tartott ’70-es és ’80-as évek. A tavaly nyári szakmai út a precíziós gazdálkodás tapasztalatainak összegyűjtésére fókuszált, némi no-till mellékzöngével, míg most egyértelműen a no-till és a takarónövény kérdéskörre összpontosított. A megközelítés is fontos: a résztvevők arra különös figyelmet fordítottak, hogy hogyan tudják a szerzett tapasztalatokat megvalósítani, lehetőleg minél előbb kipróbálni, alkalmazni a gazdaságukban. Munkatársak, termelőpartnerek vettek részt az úton, és az Agrofil már hagyományosnak nevezhető gyakorlatának megfelelően a legszélesebb életkorsávban keresték a szakmai információkat. De erről beszéljenek a termelők! Negyedikként jómagam is hozzáfűzöm gondolataimat az elhangzottakhoz.

Lajos Mihály: – Kedves János, hogyan mutatnád be a gazdaságodat?

Forgács János: – Görbeházán élünk és dolgozunk, ahol a talajadottságaink és vetésszerkezetünk miatt meglehetősen változatos a gazdálkodásunk. Emellett az időjárás szeszélyességének igen furcsa módon vagyunk kitéve, mert egyszerre képes bennünket fenyegetni az aszály és a belvíz. Szántóföldi növényeink a búzától a kukoricán és a napraforgón át a csemegekukoricáig terjednek. Mindegyik növény termesztésének és az öntözésnek is komoly hagyományai vannak az Egyesült Államokban.

Forgács János

LM: – Milyen tapasztalatokat szereztél az amerikai farmokon járva?

FJ: – Az út során gazdaságról gazdaságra erősödött bennem a kíváncsiság és érlelődött a változtatás igénye, ezért kiváló ötletnek tartom az útközben felmerült közös kísérletezés lehetőségét. A négy helyszínes no-till – min-till összehasonlító tartamkísérletet réti talajon állítom be a gazdaságomban, a közösen kidolgozott vetésforgóval, négy ismétlésben, szabályos kísérleti elrendezésben, annak érdekében, hogy az eredmények statisztikailag értékelhetők és összehasonlíthatók legyenek a kísérletsorozat más helyszíneinek eredményeivel. Örültem, hogy a családtól és a gazdaságtól kiszorított időt egy jó csapatban, tartalmasan tölthettem el, úgy, hogy a fiam, aki az út szervezésében is közreműködött, velem lehetett.

LM: – Próbálkoztál már no-till rendszerű talajműveléssel?

FJ: – Gazdaságomban idén tavasszal már 3 éve talajművelés nélküli talajba vetettünk napraforgót. Az első tapasztalatok biztatóak, ezek számszerűsítésére már csak az aratásig kell várnunk. Mivel csemegekukorica tekintetében nem kaptunk teljes körű válaszokat az út során, az én plusz kísérleti tervem, amivel hozzájárulok az ATC és a gazdaságom információellátásához, egy csemegekukoricás no-till teszt, melyet, ha sikeres, egy nagyobb kísérletben szívesen folytatnék a változatos körülményeim között.

LM: – Mit vársz még az ATC-től?

FJ: – A kísérletek eredményein túl számítok az AgroFIELD program más vizsgálatainak eredményeire – ezek származhatnak akár más gazdaságból is. Döntéseimet objektív, így általam megbízhatónak tekintett információk alapján hozhatom meg, egyúttal felkészülhetek a jövő várható kihívásaira is. Az ATC keretei között színvonalas, tartalmas, marketingmentes rendezvényeken vehetek részt, remek baráti környezetben.

LM: – Kedves Robi, kérlek, pár szóban mutasd be a gazdálkodási körülményeidet!

Kövécs Róbert

Kövécs Róbert: – Gazdaságunk Dalmandon, az ország egyik legjobb adottságú régiójában helyezkedik el. A talaj és az időjárás kombinációja ideális, szinte minden növény átlag feletti hozammal termeszthető. Mindez a kukorica számára is kedvező, mégis kevés szerep jut neki a vetésszerkezetünkben, mert fő növényünk a cukorrépa, amely után csak jelentős terméskieséssel lehet termeszteni. A gépparkunk emiatt leginkább a répa termesztéséhez szükséges gépekre összepontosít. A termelés mellett folyamatosan nyomon követjük gazdálkodásunk ráfordításait, és úgy ítéljük meg, hogy termelési költségeink meglehetősen magasak, egyben a felhasznált inputanyagok nem biztos, hogy mindig meghozzák a tőlük elvárt vagy remélt eredményeket.

LM: – Nagyon körültekintően gazdálkodtok. Mi az oka annak, hogy ezt a gazdálkodási gyakorlatot követitek?

KR: – A változtatást gátolja, hogy nincsenek olyan kísérleti eredmények a kezünkben, amelyekre alapozva mernénk módosítani. Így inkább az eddig bevált biztonságos termesztésre alapoztunk. A gazdálkodókhoz eljutó (többnyire marketing-) kísérletek eredményei szerintem jobbára csak azt az eszmét sugallják, hogy több input felhasználásával nagyobb termést és eredményt érünk el.

LM: – Mi a véleményed az amerikai úton látott gazdaságokról?

KR: – Az amerikai tanulmányút során számtalan gazdaság és kutatóintézet már működő no-till- és takarónövény-gyakorlatába és kísérleti eredményeibe láthattunk bele. Az ott alkalmazott talajművelés nélküli termesztés első pillantásra működőképesnek tűnik, ennek ellenére nehezen értelmezhető számunkra, akik szántással, mélylazítással és/vagy kultivátoros alapműveléssel alapozzuk meg a következő évet. Nagyon meglepett, hogy már több mint 30 éve sikeresen alkalmazzák. Érdemesnek látom kipróbálni, de azt azért nem gondolom, hogy hirtelen felindulásból a teljes területtel bele kellene vágni. Érdeklődve hallgattuk, hogy egy 400 hektáros növénytermesztő gazdaság gépparkja no-till művelés mellett 2 traktorból, 2 vetőgépből, 1 permetezőből, 1 kombájnból, 1 közelítőkocsiból és 1 teherautóból állt. A tulajdonos és a felesége üzemelteti a gépeket, az aratást kivéve, amikor 1 hónapig alkalmaznak 2 embert. A két traktor csak a vetésben, a műtrágya-kijuttatásban és a szállításban vesz részt. Az elmúlt években kevesebb mint 150 üzemórát dolgoztak egy szezonban!

Ezzel szemben nálunk az elmúlt években 1 hektárra vetítve a gépek átlagosan 2,5-3 traktorüzemórát teljesítettek, míg a fent említett farmon még 1-nél is kevesebbet. Hozzánk képest a gépek darabszáma is alacsonyabb, ellenben a munkagépek munkaszélessége többszöröse a gazdaságunkban használt gépekének. Az egyik legfontosabb gépük a vetőgép. Ennek a minőségén nem spórolnak, a lehető legjobbat vásárolják, mivel ez a direktvetés alapfeltétele. A farmerek legfontosabb feladata az év során az, hogy gyorsan, egyenletesen, azonos mélységben és pontos tőtávolsággal vessenek.

LM: – Hogyan látod a no-till művelés bevezetésének lehetőségét a gazdaságodban?

KR: – Az a véleményem alakult ki, hogy a mi adottságaink között is el kell kezdenünk a nemműveléses vizsgálatokat szabványos, értékelhető kísérletekben. Látnunk kell, milyen kihívások elé állít a no-till hazai viszonyok mellett, hogy a kint látott előnyein túl a nemművelés árnyoldalait is megismerhessük, illetve az eltérő termesztési feltételek miatt a csak az itthon jelentkező problémákra válaszokat találjunk. Az általam pluszként vállalt kísérlet a hibridbúza-termesztésünk tényleges nitrogéntápanyag-szükségletére irányul. Az agrofiles vizsgálatok rámutattak, hogy az eddigi gyakorlatunk szerint kijuttatott nitrogénmennyiségnél kevesebb is elég. A kísérlet tervezése, értékelése, adatgyűjtése és adatfeldolgozása az Agrofil munkatársainak a feladata. Remélem, hogy az első eredmények már jövőre megszületnek és visszaigazolják a fenti felvetést a mi körülményeink között is, és választ adnak a korábban megfogalmazott műtrágyaköltség-optimalizálási kérdéseimre is. Így a klubtagság költségének akár éven belüli megtérülése is biztosított lehet.

Örülök, hogy az út alatt meg tudtuk egymással osztani a kételyeinket, amikre ezután közösen beállított kísérletekkel, hiteles eredményekre alapozva tudunk válaszokat találni. Így számomra a tisztánlátás miatt kiváló lehetőség az ATC-hez történő csatlakozás, amely egy termékértékesítéstől független együttműködés.

LM: – Harmadikként Szeredi Attilát kérdezem. Kedves Attila, a ti gazdaságotokban hogyan álltok az amerikai úton is látott no-till talajművelési rendszerrel?

Szeredi Attila: – Számomra a no-till kérdése már rég nem kérdés, de azért mi sem ugrottunk fejest, nem álltunk át teljes területtel egyszerre. Egyelőre bizonyos táblarészeket vontunk be no-tillbe a Szeged mellett található gazdaságunkban, hogy össze tudjuk hasonlítani a hagyományos, lazításos technológiával.

LM: – Milyen változások vezettek benneteket a no-till művelés kipróbálása, tesztelése felé?

Az AgroFIELD Termelői Club megalakulása Abraham Lincoln árnyékában

SzA: – Az utóbbi évek, évtizedek változásai a Dél-Alföldön szélsőségessé tették az időjárást. A víztöbblet és a vízhiány egyszerre, egy éven belül, de akár egy évszakon belül is képes je-lentkezni. A csapadék szűkössége és az öntözés nehézségei egyre inkább a száraz gazdálkodás irányába tolnak bennünket, amelynek egyik lehetséges útja a no-till. A tanulmányút megerősített, hogy jó úton járok a no-till-lel, ráadásul a vetésforgóm is pontosan illeszkedik a talajjal kapcsolatos szénmegőrző elvárásokhoz.

 
Szeredi Attila

LM: – Attila, te takarónövényekkel is foglalkozol a gazdaságodban. Ezzel kapcsolatban milyen tapasztalatokat szűrtél le a tanulmányút során?

SzA: – Takarónövény tekintetében ellentmondó információkat kaptunk. Vannak, akik elhatárolódnak az alkalmazásuktól, csak felesleges költségként tekintenek rá, és vannak, akik elkötelezett takarónövény-használók. Konkrét, mért számadatokkal sajnos senki sem rendelkezett, ami alátámasztaná a használat indokoltságát. Az én feladatom erre jó megoldásokat találni, és ha lehet, beépíteni az ATC kísérleti rendszerébe. A reményt nem adtam fel, de szemléletem objektívabbá vált. Plusz kísérletként a durum-, étkezésinapraforgó- és repcetermesztési és növényvédelmi technológiára vonatkozó, már korábban elkezdett vizsgálataimat folytatom, most már a klub keretein belül. Nagyon örülök, hogy az ATC bölcsőjénél mindjárt partnerekre találtam a gazdálkodásomat alapvetően befolyásoló terveimmel.

Szeredi Attila: – Misi, engedd meg, hogy átvegyem a kérdező szerepét. Mutasd be, kérlek, pár szóval a gazdaságodat és a környezetét!

Lajos Mihály: – Családi gazdaságunk – mely egyben az Agrofil központi kísérleti gazdasága is – Püskinben, a Felső-Szigetközben helyezkedik el. Az egyébként termékeny terület talajainak tulajdonságai a Duna elterelésével megváltoztak, a mozaikos dunai öntéstalajaink a folyam elterelésével összefüggésben kialakuló drámai talajvízszinteséssel kifejezetten aszályérzékennyé váltak. A kialakult problémát növeli, hogy vidékünk az utóbbi években az ország legcsapadékszegényebb tája lett. Szerencsés helyzet, hogy a káros folyamatok enyhítésére szinte végtelen mennyiségű felszíni és felszín alatti öntözővízvagyon áll a rendelkezésünkre.

SzA: – Elmondásod alapján akár az intenzív gazdálkodás feltételei is adottak.

LM: – Igen, ez látszólag így van.

Azonban ez a változatos táj gazdag (már-már túl gazdag) vadállományt rejt, amelynek jelenléte az intenzív gazdálkodási és beruházási álmoknak sajnos határt szab. Amíg a vadpopuláció, mérete miatt a jelenlegi szinten veszélyezteti a termést, addig az extenzív termelési utakat is keresni kell a szigetközi gazdálkodási gyakorlatban. Az öntözés víztakarékos és hatékony megoldásainak áttekintése mellett a száraz gazdálkodás lehetőségeit is meg kell vizsgálni. Éppen egy öntözési projekt tervezési fázisában zajlott le bennem a szemléletváltás a no-till-lel szemben.

SzA: – Az öntözést és a no-till talajművelési rendszert véleményed szerint össze lehet valahogyan hangolni?

LM: – Igen, jól látod, a talajművelés nélküli növénytermesztés egyszerre szolgálná a vízmegőrző szárazgazdálkodást és tenné le egy víztakarékos öntözésre épülő intenzív gazdálkodás alapjait is. Ez a felismerés alapozta meg az első próbálkozásainkat a no-till irányába, melynek primer eredményei a kombájn hozammérő rendszerén hamarosan meg is mutatkozhatnak.

A szélesebb látásmód egy nagyon hatékony információfeltárás megalapozója lehet

SzA: – Pár szóban mutasd be, kérlek, az ATC kísérleti terv jelenlegi állapotát!

LM: – A kísérleti tervek egyértelműen az amerikai tanulmányút tapasztalatai alapján készültek és még az út során, az Agrofil-háttér segítségével részletesen ki is dolgoztuk azokat. Az első – szabályosan kiértékelhető – no till összehasonlító kísérletekben én is biztosítok egy helyszínt, továbbá az Agrofil munkatársai végzik a klubtagok számára a kísérletsorozatban az adatok összegyűjtését, feldolgozását és közreadását. A kísérleti helyszíneket úgy terveztük, hogy mind a tartam-, mind a bemutató kísérletek követelményeinek megfeleljenek. A kísérletek helyszínei a tagság számára nyitottak, ezáltal folyamatosan látogathatóak. Fontosnak tartjuk, hogy a közös erő és a szélesebb látásmód egy nagyon hatékony információfeltárás megalapozója legyen. A gazdaságunkban folyó számtalan kísérlet közül, plusz kísérletként a kalászos-nitrogéntrágyázási kísérleteinket ajánlom fel az AgroFIELD Termelői Club számára.

A fentiekben olvasott vélemények csak a „pionírok” gondolatait, szándékait foglalják össze. Ez most csak a jéghegy csúcsa, hiszen „testként” – a most látható rész alatt – ott van az Agrofil két évtizedes munkája, tapasztalata és csapata. Mindezek alapján könnyen elképzelhető, hogy a klub növekedésével milyen hatalmas információs értéket halmoz fel a közösség. Egy valódi, élő, a szakmát megélő és nem láthatatlan kezek által irányított „elvarázsolt kastélyban” tévelygő közösséghez keresünk most egyfelől termelőket, másfelől a klub üzemeltetéséhez kiváló szakembereket a mezőgazdaság minden ágából. Szükség van tehát a változtatásra érett termelőkre, tagokra, akik egy minőségileg más közösségben, előremutató, új és fenntartható technológiákat hoznak létre. Keressük azokat a kiváló (és bátor!) szakembereket, akik már émelyegnek az „elvarázsolt kastély” szellemétől, és szívesen vennének részt egy érdekes és izgalmas szakmai küldetésben.

SZERZŐ:
LAJOS MIHÁLY
ÜGYVEZETŐ
AGROFIL-SZMI KFT.