Az 1970-80-as évtizedektől viszont rendkívül intenzív fejlődés következett be az egész magyar mezőgazdaságban. Nőtt a műszaki technikai háttér színvonala, nőtt a kemikáliák felhasználása (műtrágyák és növényvédő szerek, stb.), új, korszerű biológiai alapok (pl. beltenyésztéses hibridek) kerültek a köztermesztésbe, és jelentősen nőtt a szakértelem is. Ezt az időszakot a magyar mezőgazdaság arany korszakának is nevezik.
A biológiai alapok vonatkozásában kedvező helyzetben vagyunk; egyre korszerűbb fajták/hibridek jelennek meg a köztermesztésben. Jelenleg a legtöbb szántóföldi növénynél hibridek termesztése történik, melyeknek nagyobb a termőképességük és kedvezőbb a betegségekkel szembeni rezisztenciájuk. Probléma azonban, hogy sokszor nem elég céltudatos a fajta-/hibridválasztás, és nagyon kismértékű a fajta felújítása (pl. kalászosoknál). Az utóbbi években az őszi búza felújítási aránya megközelítette a 30%-ot, míg a többi gabonafélénk esetében ez nem érte el a 20%-ot sem (17,4% tritikálé, 18,6% őszi árpa és 19,2% rozs), ami azt jelenti, hogy több mint 5 évig visszavetik a gazdák a kalászosok vetőmagvait!
Tápanyag-gazdálkodásunk sem mondható korszerűnek. Az 1970-80-as években 278 kg/ha NPK műtrágyát juttatunk ki, melynek kedvező volt a megoszlása is: kb. 40% N, 27% P2O5 és 33% K2O. Az utóbbi években csak 120 kg/ha a kijuttatott NPK műtrágya-hatóanyag, melynek 69%-a N, 16%-a P2O5 és 15%-a K2O. Köztudott, hogy a N csak egyéves hatású, míg a P-ral, K-mal fel is lehet a talajok készletét tölteni.
A fenntartható, fejleszthető növénytermesztést a precíziós növénytermesztés fogja biztosítani, ahol a talaj heterogenitását is maximálisan figyelembe veszik.
– táblán belüli pontos helymeghatározás GPS-RTK (2,5 cm pontosság);
– automatikus kormányzás;
– kihagyás elkerülése;
– éjszakai munkavégzés;
– üzemanyag- és időmegtakarítás;
– jelentős kemikáliamegtakarítás, célzott, helyspecifikus növényvédelmi beavatkozás;
– a termőhelyhez igazított agrotechnika alkalmas a hozamok maximalizálására.
A jövőben még nagyobb szerepe lesz a termelésben a hatékony, integrált növényvédelemnek, ahol nem gyomszabályozásról, hanem majd tökéletes gyomirtásról beszélhetünk. A legkorszerűbb precíziós technológiák már mezőgazdasági drónokkal végzik a táblák gyomirtását, csak azokon a területeken, ahol arra valóban szükség van, így gyommentes területekre nem történik növényvédőszer-kijuttatás. Ez a költségcsökkentés mellett a környezeti terhelést is jelentősen csökkenti. A gyomok sok vizet és tápanyagot vehetnek el a kultúrnövények elől, és a klímaváltozás miatt így a jövőben még inkább a víz lesz a termést meghatározó tényező.
A 2018. év növénytermesztésének eredményei a szélsőséges időjárás ellenére is a közepesnél valamivel jobbnak mondhatók. Az év első kilenc hónapjában 100 mm-rel kevesebb csapadék hullott a 30 éves átlaghoz viszonyítva, meglehetősen kedvezőtlen eloszlással. Ennek ellenére, a kedvezőbb biológiai alapoknak és az egyre korszerűbb agrotechnikának köszönhetően néhány fő növényünk esetében kedvező terméseredmények születtek (lásd 1. táblázat).
A vetésszerkezet jelentősen változott. Csökkent az őszi búza és a kukorica, továbbá a zab és a dohány vetésterülete, a legdrámaibb azonban a burgonya vetésterületének csökkenése. Napjainkban ebből már a hazai önellátást sem tudjuk biztosítani. A burgonyának nagyon sok kórokozója, betegsége ismert, miközben igen magas a termesztési költsége, főleg az anyag- és növényvédelmi költségek miatt. Emellett kevés a korszerű hazai burgonyatároló, az értékesítési ár pedig jelentősen ingadozik, esetenként a termesztési költség sem térül meg. Egy olyan ágazat kerül ezzel nehéz helyzetbe, amely fontos a hazai fogyasztóknak, mert a magyar burgonya beltartalma, minősége, íze és konyhatechnikai tulajdonságai kedvezőbbek a külföldi fajtákénál. Ugyanakkor a hazai burgonyanemesítés rendkívül eredményes, nagy a fajtaválaszték, a felhasználási célnak megfelelően (sütni, főzni, salátának, stb.). Ha nekünk, magyaroknak fontos a burgonyaágazat fejlesztése, akkor ez a jövőben feltétlenül kormányzati beavatkozást igényel.
Feltétlenül fontos az öntözés fejlesztése, ami bár drága agrotechnikai beavatkozás, a klímaváltozás okozta időjárási szélsőségek miatt azonban szükség van rá. A jövőben rendkívül nehéz helyzetbe kerülnek azok az ágazatok, melyek hűvösebb-csapadékosabb éghajlatot, időjárást igényelnek (pl. tavaszi árpa, borsó, burgonya, stb.). Az öntözés fejlesztésével nemcsak a termésbiztonság növelhető, hanem megváltozhat a vetésszerkezet, amin belül nagyobb arányban jelenhetnek meg az intenzív szántóföldi növény-, vetőmag- és zöldségtermesztési ágazatok, melyek jelentős hatást gyakorolnak a vidéki foglalkoztatásra, a versenyképességre, a vidék népességmegtartó erejére is!
Növelni kell a precíziós termesztési technológiák arányát, ahol az ezt alkalmazók a talajok heterogenitását is maximálisan figyelembe veszik – ez nagyobb hatékonyságot és tökéletesebb környezetvédelmet is biztosít.
Ahol lehetséges, a szervesanyag-utánpótlást jelentő mellékterméket (pl. szalma, szár, stb.) vissza kell juttatni a talajba, ami eltérő időben, de ásványosodni fog, és a növények számára felvehetővé válik. Ez növeli a talajok termékenységét. Az alapművelést előkészítő tarlóhántásnál ne feketére műveljük el a talajt; ha marad némi növénymaradvány a felszínen (mulcs), az mérsékli az evaporációt, a talajfelszíni párolgást.
CÍMKÉK növénytermesztésszántóföld
