„Lehetne ezt úgy is csinálni, hogy értelme legyen. A szabályok adottak, sőt szigorodnak, tehát érdemes lenne úgy alkalmazkodni hozzájuk, hogy hozadéka is legyen” – többek között ezek az ébresztőszándékú mondatok is elhangzottak Héderváron, ahol az elmúlt 3 év zöldítési tapasztalatait foglalta össze a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Lajtamag Kft.
Az Európai Unió Közös agrárpolitikájának reformjával fontos változások léptek életbe; a termelők hozzáállását, sőt az alkalmazott technológiát is átalakította egy-egy támogatáshoz kötött elem bevezetése. Ezek közül tagadhatatlanul a zöldítés okozta a legnagyobb fejtörést, és mondjuk ki: ellenszenvet is. A szabályozás eredeti célja egyértelmű volt: a mezőgazdasági termelőknek is hozzá kell járulniuk a környezetvédelem, a természetvédelem globális céljaihoz. Mire belejöttünk, új szabályok vannak már a fiókban: a zöldítés várhatóan 2020 után az Európai Bizottság javaslata alapján megszűnne, de gyorsan tegyük hozzá, hogy ezzel a gazdálkodók terhei nem csökkennek, mert a közvetlen kifizetéseknek még az eddigieknél is szigorúbb előfeltételeket szabnak a jogalkotók.
A jogszabályok „kipipálásán” túl mi a lényeg?
A zöldtrágyanövények termesztése, majd megfelelő időben való aláforgatása (egy nappal sem korábban, mert jön az ellenőr!) javítja a leterhelt, tömörödött talajok szerkezetét, növeli a talaj egészségét, és nem utolsósorban bővíti a vetésforgónkat. Azoknak a termelőknek, akik számára a biodiverzitásra való hivatkozás kevésnek bizonyul, viszont elfogadják a fizika és a biológia törvényszerűségeit, a zöldtrágyanövények gyökérzete mindenre választ fog adni. A mélyre (akár 120 cm) hatoló olajretek-, mustár- és a finomabb szálú facélia- és bíborhere- gyökerek lazítják a talajt, és elősegítik a visszamaradt tápanyagok (pl. nitrogén) megőrzését és feltáródását.
Mondd, te mit választanál?
A jó zöldtrágyanövény természetesen lágyszárú, rövid tenyészidejű, kevés vizet igényel, gyors növekedésű, dúsan és mélyen gyökerező, nagy zöldtömeget ad, és nem utolsósorban takarja a talajfelszínt. A nagy zöldtömeget adó keresztesvirágú zöldtrágyanövényeket (olajretek, fehérmustár, takarmányrepce, mustár, meliorációs retek) olyan területeken célszerű vetni, ahol a növényt augusztus végétől legalább október elejéig táblán tudjuk hagyni, ugyanis a túl korai vetés gyors virágzást és idő előtti fás szárat eredményezne. A pillangósok (bíborhere, alexandriai here, bükköny) ugyan kisebb zöldtömeget fognak nekünk adni, de N-megkötő képességük elvitathatatlan. Arra viszont figyelnünk kell, hogy kezdeti lassú növekedésüket egy erősebb társnövénnyel ellensúlyozni tudjuk. A fentieken túl egyre gyakrabban találkozunk hajdina-, facélia-, cirok-, olaszperje-, feketezab- vagy négermag-tartalmú keverékekkel is az ajánlatokban. A kísérletek tehát folytatódnak, azt viszont nem győzték a szakemberek a hédervári fórumon is hangsúlyozni, hogy egy magkeverék megválasztásakor feltétlenül tisztában kell lennie a termelőnek azzal, hogy milyen kultúrát fog a zöldítés után termelni, hisz annak szigorú növényvédelmi aspektusai is lehetnek, a gyomirtástól akár a sokat emlegetett földibolháig. Összességében a támogatások a környezettudatos gazdálkodás elterjedését ösztönöznék. Ennek egyik lehetséges módja a zöldtrágyanövények tudatos használata, amihez már nemcsak a törvényi háttér, hanem a gyakorlati tapasztalat és a vetőmagkeverékek is adottak.
