A magyar termőhelyi viszonyok között a 600 méter tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő Zirci-fennsík sajátos gazdálkodási lehetőségeket kínál.
A legszembetűnőbb, hogy egyelőre nem kell olyan mértékben védekezni, mint az ország mélyebb fekvésű térségeiben. A tartós száraz időszakoktól eltekintve barátságosak a klimatikus viszonyok akkor is, amikor másutt a hőség tizedeli a termést. Igaz, a vetésszerkezetet ezekhez az időjárási anomáliákhoz igazítva kellett hosszú évek tapasztalatai alapján összeállítani. Nem véletlen, hogy a burgonya Hoffer Ervin 50 ha-os gazdaságának fő növénye, és a gazdálkodó mára elérte, hogy a szerényen teljesítő, fantázia és kihívás nélküli kalászos gabonákat kivonhatta a vetésszerkezetből. Egy decemberi, borús napon beszélgettünk a 2017-es gazdasági évről, a gazdálkodás menetéről, gyakorlatáról, a terveiről és arról, hogy mit csinál máshogyan a következő évben.
– Milyen évet hagytak maguk mögött, és általában milyen érzés Zircen, a „magasban” gazdálkodni?
– Ötvenhektáros gazdaságunkban jó közepes évet zártunk, és nyugodtan mondhatom azt, hogy hosszú évek óta örömgazdálkodást folytatunk. Ez abból áll többek között, hogy a Martonvásári Kutatóintézet – nem nyilvános – kukorica fajtakísérleteit végezzük 350 fajtával és 500 parcellán. Azért nálunk folyik ez a kísérlet, mert az orosz és ukrán piacra szánt fajták hasonló klimatikus és termőhelyi viszonyok közé kerülnek majd, mint ami Zircen tapasztalható. Ide látogatnak el, itt választhatnak a leendő vevők a fajtakísérletek anyagaiból. Érdekes munka ez, szakmailag nagy odafigyelést igényel. Van emellett konzervborsó kísérlet a hűtőház részére, ami szintén izgalmas feladat, azért, mert az öntözését villanymotorokkal sikerült megoldani. Kipróbáltuk a szárazborsó-termesztést is, hogy legyen arról is tapasztalatunk. Az árurepce állandó növényünk, amelyből azonban szintén vetünk fajtasort a Saaten Union részére, amely megint csak izgalmas és kihívásokat rejtő feladat, természetesen közkinccsé téve, bemutatókkal. A burgonya valóban a főnövényünk, amelyből az Agriko cég dunántúli képviseletét látjuk el. Részben a fajtáikból, részben kedvelt keszthelyi fajtákból szintén állítunk be fajtakísérletet – mintegy 20 fajtával –, elsősorban saját tájékoztatásunkra, ill. az éppen akkor aktuális repcebemutató résztvevőinek. Emellett baktériumtrágyákkal is folytatunk vizsgálatokat, kísérleteket. Személy szerint is nagyon élvezem ezt a szakmai munkát, és a munka szépsége mellett nem is nagyon gondolok arra, hogy mennyi nyereséget tudunk majd realizálni.
Hoffer Ervin
– A gazdálkodással és az eredményekkel, úgy tűnik, elégedett. A szerteágazó, érdekes szakmai munka is alaposan leköti az érdeklődését és az idejét. Mi az, ami mégis zavarja, ami fékezi a szakmai munkát, de muszáj vele „együtt élni”?
– Sajnálatos módon nem a szakmai munkával és nem a sok munkával van a legnagyobb gondom. A bürokrácia az, ami rendkívüli módon hátráltat a gazdálkodás során. Nem is bírnám, ha a feleségem – Hofferné Jáskó Friderika, itthon csak Erika – az egyébként kimerítő nagyszülői feladatok, gyerekre vigyázás, stb. mellett – nem fordítana temérdek időt az adminisztratív feladatokra, és nem segítene abban, hogy minden hatósági előírásnak megfeleljünk. Folyamatos munkát ad a hatósági ellenőrzésekre való felkészülés, és az EKR előírások betartása. Néha értelmetlennek tűnő elvárásoknak kell megfelelni, többszörösen bebiztosítva az áfa-befizetés garanciáját. Emellett persze vizsgálódnak radioaktivitásra, afila-toxinra, nehézfémre, vegyszer maradványra, stb. Nagyon jó lenne, ha ez a szorítás valamelyest enyhülne, és nagyobb bizalom övezné a mezőgazdasági vállalkozásokat, hogy a szakmai munkára fordíthassanak még több időt.
– Milyen gondolatok nyugtalanítják a következő gazdasági évvel összefüggésben, hiszen pl. az időjárási szélsőségek ellen szinte mindenhol készülnek valahogyan.
– Kétségtelen, hogy a vízhiány a tenyészidőszak kritikus szakaszaiban előfordulhat, amire az öntözés – indokolt esetekben – jó válasz lehet. Ahogy már említettem, egy költségtakarékosabb, elektromos motorral hajtott vízellátás már tervben van, sőt működőképesen rendelkezésemre áll. A burgonya és különösen a vetőgumó nagyon meghálálja a vizet, de elkényeztetni sem szabad a növényt. Ezért mesterségesen egy-két kiszáradásos időszakot is beiktatok a tenyészidőszak alatt. Ez gazdaságilag esetleg cáfolható ugyan, de élettanilag nem hátrányos a burgonya számára, hiszen így sem a gombás, sem a baktériumos megbetegedés nem tud lendületet venni és elhatalmasodni. Ez egy természetes stop a növény számára, amikor a növekedés megtorpan, de összességében előnyére válik. Olyan technika ez, amelynek ára van, de előnyei egyes évjáratokban jól érzékelhetők. A másik gondom a Balatoni rózsa fajta – mint a hazai viszonylatban legnépszerűbb és legkeresettebb burgonya – betakarításának megszervezése. Ez a fajta minden tekintetben kiváló, kivéve a héj párásodását, amely nehezíti a gépi betakarítást. Vetőgumó esetében pedig kifejezetten csak a kézi szedés a megoldás, hogy a héj ne sérüljön, és ne adjon a sérülés támadási felületet a baktériumos fertőzéseknek.
Hoffer Ervin a Balatoni rózsa burgonya betárolását mutatja
– Az örömgazdálkodás a fentieken kívül azt is jelenti, hogy szívesen gondolkodik innovatív megoldásokban, akár a meglévő talajművelők átalakításában is?
– Valóban foglalkoztat a forgatásos művelés kapcsán az eketalp betegség lehetséges leggazdaságosabb kiküszöbölése. Adott egy kisgazdaság erőgépparkja – ahogyan nálam is –, amely nem biztos, hogy alkalmas a nagy vonóerő-igényű altalajlazítók hatékony alkalmazására. Éppen ezért az eke kiegészítő elemeként gondolkodom olyan megoldáson, amely legalább a szántás mélységét 10 cm-rel meghaladva lazít, és átjárhatóvá teszi a talajt a víz számára. Talán a gépészek megmosolyognak, mert valami olyan megoldást akarok feltalálni, amelyet már valaki kialakított. Egy kisgazdaságban azonban minden olcsó és használható megoldás izgalmas lehet, és ez engem is nagyon foglalkoztat a téli időszakban. Ilyenkor van mód arra, hogy a szunnyadó, és az év során felhalmozódó elképzeléseket valóra váltsa az ember. A szántott terület tavaszi művelése esetén is jól jönne a traktor fronthidraulikájára szerelhető kisméretű tárcsa, amely kis szélességben egyengetné a talajt a kerék előtt, és kényelmesebbé tenné a traktoros számára a munkavégzést. Ha ezek a műszaki elképzelések megvalósulnának, akkor ismét lenne előrelépés az elmúlt évhez képest, ami nagy örömet okozna…
– Az időjárás kedvezőtlen alakulásával kapcsolatosan vannak-e újabb technológiai elképzelései, amelyek nagyobb termésbiztonságot adnának?
– Abból kiindulva, hogy eddig kifejezetten nagy – az időjárásra fogható – csapás nem jelentkezett az általam művelt termőhelyen, így a jól bevált technológia szerint dolgozom úgy a burgonya, mint a többi növény esetében is. Olyan aszálykár, ami az elmúlt években jelentkezett pl. az Alföldön, vagy a Kisalföldön, nálunk eddig nem fordult elő, és ez segíti a gazdálkodást. Természetesen a gépi beruházásokat szorgalmazom, részben az elhasználódás miatt, részben az energiatakarékos, vízmegőrző és jobb minőségű talajmunkavégzés érdekében. Legutóbb egy V-tárcsa vásárlásával bővült a géppark, ami jó beruházásnak bizonyult, de csak addig nyújtózkodom, ameddig a takaróm ér. Erre felhívja a figyelmemet feleségem, Erika is, aki a bt.-nk ügyvezetője és egyben „pénzügyi szakfelügyelője” is. Ismét csak megemlíteném azt, hogy nélküle aligha volnék képes a kicsinek nevezhető gazdaságunk dolgainak ilyen szintű intézésére. Különösen igaz ez a burgonya import és belföldi forgalmára és persze az egyéb kötelezettségekre is.
– A gazdálkodói szerepben egyébként hogy érzi magát, lehet-e hosszú távon gondolkodni ilyen méretekben és ezzel a profillal?
– A gazdálkodás ebben a méretben és ezzel a vetésszerkezettel nagyon kedvemre való. Tulajdonképpen nem is nevezném munkának, hiszen egyesíti a hobbi, a szórakozás, a kapcsolattartás és -építés, a kísérletezés örömeit, szóval számomra ez a minden! Ismeretlen fogalmak számomra a gazdasággal és a gazdálkodással kapcsolatban, hogy sok, meg nagy, amelyek alapvetően az extenzív gazdálkodás jellemzői. Az intenzív gazdálkodás okozza az igazi kihívást, az örömet – no, meg persze egy kis horgászat – és az, hogy a feleségemet is fanatizálni tudom. Vele kapcsolatban még el kell mondanom, hogy nyugdíjas pedagógus lévén ez a munka neki közel sem akkora élmény, de végtelen szorgalommal és odaadással végzi. Összességében azt mondhatom tehát, hogy minden év tanulságait le kell vonni, lehetőleg nyugodt és ingerszegény környezetben. Minden év tapasztalataiból lehet tanulni, és a következő évben ugyanazokat a hibákat nem szabad elkövetni. Természetesen nálunk is más minden gazdasági év, de hosszú évek megfigyeléseire azért lehet és kell is alapozni a Zirci-fennsíkon, ahol az időjárás viszonylagos stabilitása segíti a munkát…
SZERZŐ: NZ.
