Ez év októberében 22. alkalommal rendezték meg a Debrecenben a Tiszántúli Növényvédelmi Fórumot. A régió legnagyobb növényvédős rendezvénye idén is sok érdeklődőt vonzott, ismét tartalmas szakmai és kollegiális találkozónak bizonyult. Az előadások témái a növényvédelmi kutatás, a technológiafejlesztés és a gyakorlati növényvédelem kérdéseit egyaránt felölelték. Összeállításunkban azokat idézzük vissza, amelyek ismerete a termesztési gyakorlat számára is fontos lehet.
Dr. Kövics György egyetemi tanár megnyitó szavai és Dr. Stündl László kutatási dékánhelyettes köszöntője után került sor a „Gulyás Antal emlékérem a növényvédelemért” kitüntetés átadására, amit ebben az évben Dr. Kajati István ny. vezető főtanácsosnak ítélt oda a Növényvédelem Fejlesztéséért Alapítvány Kuratóriuma (lásd külön írásunkat!). A Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara Hajdú-Bihar Megyei Területi Szervezete által adományozott Kiváló Növényorvos kitüntetést pedig 2017-ben Gyetvai Edina és Asztalos Imre vehette át Dr. Kiss Lászlótól, a megyei szervezet elnökétől.
A növényorvos szakma létrejötte
A 22. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum plenáris ülésének első előadását a Gulyás Antal emlékérem idei díjazottja, Dr. Kajati István tartotta „Növényorvos a horizonton: múlt, jelen, jövendő” címmel. Elöljáróban köszönetet mondott a DE MÉK Növényvédelmi Intézete, a Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara Hajdú-Bihar Megyei Szervezete és a Növényvédelem Fejlesztéséért Alapítvány Kuratóriuma illetékeseinek, hogy méltónak találták az említett díj odaítélésére. Előadásában mozaikszerűen, de sok részletre kiterjedően tekintett vissza arra a több évtizedes folyamatra és munkára, amely a növényorvos fogalom megismertetésére, bevezetésére és elfogadására irányult, amelynek során kialakult a hazai növényorvosképzés szervezeti formája és tematikája, megalakult és megyei területi szervein keresztül aktívan működik a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara. Szólt a növényvédelemnek a világ élelmiszer-termelésében megnövekedett jelentőségéről, a növény-egészségügy szerepének globális megítéléséről, az új, környezetkímélő és integrált rendszerek és technológiák termelésbe vonásáról, a fenntartható fejlődés követelményeiről. Ezek a problémák, tendenciák, változások hazánk mezőgazdaságát sem kerülik el, s együttesen járultak hozzá a jól képzett növényvédelmi szakemberek, a növényorvosok iránti igény létrejöttéhez.
A növényorvos szakma megteremtésére hazánkban már a két világháború között és az 1950-es években is történtek kezdeményezések, de a megvalósulásnak igazán jelentős előzménye a növényvédelmi szakmérnöki képzés megszervezése és beindítása volt 1960-ban Gödöllőn, majd 1968-ban Debrecenben, amelyben – s így a növényorvos szakma majdani létrehozásának előkészítésében – Dr. Nagy Bálint minisztériumi főosztályvezető és Dr. Szepessy István szerzett elévülhetetlen érdemeket. Az akkor indult és máig tartó szakmai fejlődési folyamat olykor rögös, olykor sima útját számos emlékezetes mérföldkő szegélyezi, amelyekre történelmi pontossággal és nem kis szenvedéllyel emlékezett vissza az előadó; közülük e helyen csak néhányat idézünk az előadásból. 30 évvel ezelőtt, 1987 februárjában fogadta el a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központ vezetői értekezlete Kajati István „A növényorvos magángyakorlat, a növényorvosi vény és a növényorvos képzés hazai bevezetésére” című előterjesztését.
25 évvel ezelőtt, 1992 novemberében – Európában is példaértékűen – először került sor az orvosok, állatorvosok és növényvédő mérnökök, a leendő növényorvosok, első országos fórumára. A rendszerváltozás utáni években szakmai civil szerveződés eredményeként sorra alakultak a megyei növényvédő mérnöki kamarák, majd létrejött ezek országos szövetsége. A Növényvédő Mérnöki Kamarák Országos Szövetsége növényorvosi bizottságot hozott létre, amely kitartó munkát végzett a kilencvenes években a növényorvosi szakma megteremtéséért. A 2000. évi LXXXIV. törvény rendelkezése alapján 2000-ben megalakul a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara, a „növényvédő mérnökök-növényorvosok közfeladatokat ellátó szakmai és önkormányzati köztestülete.”2003-tól FM-rendelet írja elő és szabályozza a növényorvosi vény bevezetését és alkalmazását.
2010-ben megjelenik a KSH elnökének közleménye a FEOR-08 foglalkozási nomenklatúra változásáról, amely szerint hazánkban jelenik meg elsőként a növényorvos (2 242), illetve a növényorvos asszisztensi (3 342) tevékenység a foglalkozási struktúrában.
Előadásának végén hivatkozott Dr. Tarcali Gábor, a Kamara elnöke által az V. Növényorvos Napon elmondottakra: „A növényvédősöknek, növényorvosoknak korunk új kihívásainak kell megfelelniük: felelnek a hazai növénytermesztés termésbiztonságáért, Magyarország növény-egészségügyi biztonságáért, mindenekelőtt a piacokra kerülő növényi termékek élelmiszer-biztonságáért.
”Felelősségteljes feladat! Ennek érdekében korszakos és figyelemre méltó az MNMNK Országos Elnökségének elhatározása, hogy 2018-ban kísérletet tesz a „Tudásalapú Integrált Termés” tanúsító védjegy bevezetésére.
Új típusú illatcsapdák továbbfejlesztése
Tóth Mikós akadémikus a növényvédelmi előrejelzést – és ezáltal a védekezést – igen közelről érintő témáról, a nőstényekre is ható csalétkek fejlesztéséről adott számot. Mint bevezetőjében mondta, a növényvédelmi kutatás tovább kíván haladni a jól ismert és sok kártevő ellen ma is sikeresen használt szexferomon csapdákkal elért eredményeken, amely csapdák a hímeket csalogatva adnak tájékoztatást az adott kártevő rajzáskezdetéről és rajzásmenetéről, így segítve a védekezési időpontok meghatározását. Mintegy másfél évtizede azonban új irány indult a nemzetközi kutatásban: az ivari csalogatás helyett a mindkét nemre, tehát a nőstényekre is ható (biszex), jól működő táplálkozási attraktáns illatanyagok kifejlesztése. Ez azért fontos, mert a nőstények rajzása, mozgása, rajzási eseményei sokkal közelebbi korrelációt mutatnak a peterakással, azok érésével és a fiatal lárvák kelésével; ez utóbbinak ismerete, minél pontosabb meghatározása pedig alapvető a védekezések helyes időzítéséhez. A biszex csapdák fogásai révén a nőstények fiziológiai állapota (peteérés stb.) is vizsgálható. További előny, hogy ezek az ún. biszex csapdák a légtértelítéses területeken is eredményesen használhatók a rajzásmegfigyelésre vagy -követésre, mivel a nőstények feromonjával telített területeken a hagyományos szexferomon csapdák nem képesek a hímeket csalogatni. E téren az első jelentős eredményt amerikai kutatók az almamolynál érték el a 2000-es évek elején a szintetikus biszex csalétek felfedezésével: a körte-észter nevű vegyületet az almamoly nőstényeket is vonzó anyagként írták le. Később más kémiai anyagok hozzáadásával hatását még fokozták, de a mért fogási eredmények a gyakorlat szempontjából nem bizonyultak elégségesnek. Az előadó arról számolt be, hogy az általa vezetett kutatócsoportnak sikerült egy olyan szinergista hatású hatóanyagot felfedeznie, amellyel – azt az amerikai eredetű keverékhez hozzáadva –, jelentős fogásnövelést értek el. A kísérletek eredmények szerint azonban a biszex csalétek még így is csak max. 30%-át fogja a feromoncsapda almamoly fogásának, ezért a szokásosnál több csapdát kell kihelyezni. A hazai üzemi kísérletekben az is bebizonyosodott, hogy a légtértelítéssel kezelt ültetvényben csak a biszex csalétekkel volt követhető az almamolylepkék rajzása, a szokásos feromoncsapdákkal még emelt dózissal sem. Ugyanez a biszex csalétek használható egy másik kártevő, az almafaszitkár (ismert másik nevén szitaszárnyú almafalepke) fogására is, ha nőstények fogására van szükség, ill., ha az ültetvény légtértelítéses kezelést kapott. Hasonló eredményeket kaptak a rügysodró tükrös moly és a gesztenyemoly esetében is: megnövelt csapdaszámmal ez a módszer jól tájékoztat a nőstények rajzásmenetéről. A kísérleti adatok részletes bemutatásában helyet kaptak a különböző bagolylepkékkel elért eredmények is, amelyekben a biszex csapdák hatóanyaga nem körte-észter alapú, hanem egyéb kémiai vegyület, s amelyek szintén további bizakodásra adnak okot a kutatóknak. Az előadásban külön fejezetet képezett a kukoricamolyra alkalmas biszex csalétek kifejlesztésének ismertetése. Szakmai berkekben ugyanis ismeretes, hogy az e kártevőre kifejlesztett szintetikus szexferomon nem működik megfelelően, amit az is alátámaszt, hogy egy európai felmérő vizsgálatban 13 ország közül 10-ben nem találták megfelelőnek a kukoricamoly feromoncsapdák fogási teljesítményét.
Ugyanakkor a kutatók előtt ismert volt, hogy egy vegyület, a fenil-acetaldehid, számos más lepkét, ill. rovarfajt képes csalogatni, sőt gyenge, de kimutatható hatása van a kukoricamoly lepkéire is. A hazai növényvédelmi kutatócsoport újabb sikere, hogy sikerült kifejleszteniük egy olyan szinergista anyagot, amely többszörösére növelte a fenil-acetaldehid hatását, s ennek nyomán az alkalmas lett mind hímek, mind a nőstények megbízható rajzáskövetésére, megfigyelésére. Az erre irányuló kísérleteket külföldön is lefolytatták, s a biszex csalétek fogásai hat ország közül ötben lényegesen meghaladták a hagyományos szexferomon csapdák fogási eredményeit. Végül nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy az új, mindkét ivarra ható csalétkek nem helyettesítik a feromoncsapdákat, hanem kiegészítik azok alkalmazási lehetőségeit.
Lezáratlan viták a hatóanyag-engedélyezésben
Sokakat érintő napi technológiai kérdések hatósági hátteréről, egyes növényvédőszer-hatóanyagok engedélyének uniós szabályozásáról szólt Gábriel Géza (Földművelésügyi Minisztérium) előadása. Elöljáróban röviden összefoglalta a növényvédőszer-engedélyezés EU-ban érvényes jogi kereteit. Minden tagállam növényvédelmi tevékenységére nézve meghatározó a 1107/2009 EK rendelet, amely a növényvédő szerek forgalomba hozatalát szabályozza, valamint a növényvédő szerek fenntartható felhasználásáról szóló 2009/128 EK sz. keretirányelv.
Az EU-ban napjainkban 428 hatóanyag engedélyezett, de ezek száma a jövőben várhatóan csökkenni fog, mivel az egészségre és a környezetre való veszélyesség indokával gyarapodnak a visszavonások. A hatóanyagok engedélyezése uniós jogkör, míg a termékek engedélyezése a tagállamok hatáskörébe tartozik. Felvázolta az engedélyezés adminisztrációs folyamatát, annak lépcsőfokait, a közreműködő szervek, intézmények funkcióit. Részletesebben is szólt a glifozát hatóanyag engedélyének meghosszabbítása vagy tervezett visszavonása körül zajló és évek óta tartó vitáról. Ezekben a szakmai, toxikológiai, környezetvédelmi stb. érvek és ellenérvek mellett gyakran a politikai és lobbiérdekek is helyet kapnak. A glifozát engedélye az európai pozitív listán 2012-ig szólt, majd ezt először 2015 végéig, később 2016. június 30-ig hosszabbították meg. A megújítás során az új értékelést követően ismét 15 évre kerülhetett volna fel a listára, és ez az értékelő tagállam Németország és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (EFSA) véleménye alapján valószínűnek is látszott. Annak ellenére, hogy az egyre szigorodó EFSA konklúziókat követően 2012 óta folyamatosan egyre több hatóanyagot vonnak ki a forgalomból, úgy tűnt, a glifozát a legszigorúbb feltételeknek is megfelelt. Időközben megjelent a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) véleménye arról, hogy a glifozát valószínűleg rákkeltő, ezért karcinogén 2A kategóriába sorolták. Az ismételt tagállami szakértői vizsgálat és az EFSA Tudományos Bizottsága sem talált bizonyítékot ezen állítás igazolására. A nemzetközi zöld szervezetek – elsősorban a Greenpeace és a Pesticide Action Network – az IARC jelentést felhasználva kampányba kezdtek azért, hogy az EU ne újítsa meg a glifozát engedélyét. Hosszas és eredménytelen viták után 2016 júniusában az Európai Bizottság eldöntötte, hogy saját hatáskörben meghosszabbítja a hatóanyag fennmaradását az Európai Vegyianyag Ügynökség (ECHA) perdöntő véleményéig, legkésőbb 2017. decemberig. Ezzel együtt visszavonták azon glifozát-termékek engedélyét, amelyek segédanyagként – humántoxikológiailag kedvezőtlen – poli-etoxilált-zsíramint tartalmaznak. A konferencia idején (2017. október) érvényes EU álláspont 10 évre hosszabbítaná meg a glifozát felhasználási engedélyét, amit a tagországok többsége is támogat; 10 tagállam azonban ez ellen szavazna, miközben a környezetvédő szervezetek az azonnali betiltást követelik. Végleges döntés eddig még nem született.
A növényvédőszer-engedélyezés másik neuralgikus pontja a neonikotinoid hatóanyagú csávázószerek (klotianidin, tiametoxam és imidakloprid) felhasználásának felfüggesztése méhpusztulási okok miatt. A korlátozás elsősorban a nagy szántóföldi kultúrákat (kukorica, napraforgó, repce) érinti, amelyekben ennek következtében a védekezési munkák nehezebbé váltak, megnőtt az állománykezelések száma, s a gyakoribb inszekticid-kijuttatás miatt nőhet a rezisztencia kockázata is (ismeretes, hogy a korábbinak többszörösére nőtt pl. a klórpirifosz hatóanyagú termékek felhasználása). A kérdésre, hogy a korlátozás nyomán javult-e a méhek egészségi állapota, ma sincs egyértelmű igenlő válasz. Az ezzel kapcsolatos vizsgálatok eredményei ugyanis nem mindenben meggyőzőek. A felmerült szakmai kérdések tisztázására az EU Közös Kutatási Központja (JRC) hét tagállamban (pl. hazánkban a napraforgóban) nyolc esettanulmányt készített. Megállapításuk szerint a kémiai védekezések száma több lett, 75%-kal nőtt a védekezésekre fordított munkaidő, s 55%kal nőtt a károsítónyomás. Ugyanakkor nem volt igazolható szigni káns változás a hasznos élőszervezetekre. A felhasználási tilalmak részleges enyhítését ugyan lehetővé teszi az EU jogi szabályozása a megfelelő szakmai mérlegelés (pl. vetőmagtermesztés) után legfeljebb 120 napra adható ún. szükséghelyzeti engedélyekkel, szigorú hatósági ellenőrzés mellett. Azonban az ilyen engedély birtokában végzett védekezések esetén is meg kell tenni az előírt kockázatcsökkentő intézkedéseket (bejelentési kötelezettség, technológiai ellenőrzések, OMME-együttműködés stb.).
A neonikotinoidok használatának korlátozásáról továbbra sincs végleges döntés; a magyar álláspont szerint továbbra is lehetővé kell tenni a felhasználást a méhekre nem attraktív kultúrákban, valamint a virágzás utáni kezelésekben.
A napraforgó növénykórtani helyzetéről
A napraforgó növénykórtani helyzetéről, a legfontosabb gombás betegségekről hallhattunk részletes áttekintést Dr. Békési Páltól, a korábbi Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (OMMI) ny. osztályvezetőjétől. Előadásából beszámolónkban csak szemelvényeket emelhetünk ki. A ma gyakran sikernövényként emlegetett napraforgónak a hatvanas években alacsony olajtartalmú nemesített és tájfajtáit termesztették, s igénytelen, egészséges kultúra hírében állt. Később, a nagy olajtartalmú fajták majd a hibridek megjelenésével, bár jó esetben nagy termésre képes, de az egyik legbetegebb szántóföldi növénnyé vált. Az egészségi állapot meghatározó szerepét jól szemléltetik az országos termésátlagok: 2007-2016 között 2,41 t/ha, az azt megelőző tíz évben 1,86 t/ha. 2016-ban rekordot jelentett a 2,95 t/ha, de 2014-ben is 2,7 t/ha átlagot értünk el. Az idei termésátlag országosan 2,8-2,9 t között alakul. A napraforgó főbb gombás betegségeit bemutatva először a napraforgó-peronoszpórát ismertette. Mint mondta, 1978 óta ’kettős fedezékben’ védjük a növényt ellene: csak rezisztens fajták (hibridek) vethetők, és kötelező a kórokozó ellen hatásos metalaxil-tartalmú vetőmagcsávázás. A védekezést megnehezíti, hogy a kórokozó gomba igen változékony, világszerte, így nálunk is újabb rasszai (patotípusai) jelennek meg, s a rezisztencianemesítés versenyfutásra kényszerül a kórokozóval szemben. A szárfoltosságok közül első helyen említette a hazánkban 1981 óta ismert diaportés betegséget, amely évről évre egyre súlyosabban lépett fel, és a járvány 1997-ben tetőzött, katasztrofális termésveszteséget okozva (országos termésátlag 1,12 t/ha). A betegség az elmúlt másfél évtizedben jelentősen visszaszorult, csak a nagyon csapadékos években jelentkezik, mérsékelten.
Az utóbbi években rendszeresen előfordul és károsít az alternáriás levél- és szárfoltosság, amelynek súlyos fertőzései általában a tenyészidőszak végére alakulnak ki meleg, csapadékos körülmények között. Kártétele szintén az asszimiláció csökkentéséből eredő termésveszteségben nyilvánul meg.
A fekete szárfoltosság (fómás betegség) ismert, de kevéssé feltárt betegség hazánkban. Terméscsökkentő hatása nem olyan mértékű, mint az említett betegségeké, de súlyos szártőfertőzés esetén korai leszáradást okozhat. A hamuszürke (makrofominás) szárfoltosságot a napraforgó alattomos betegségének is nevezhetjük, mert annak ellenére, hogy a kórokozó az egészen fiatal növényeket is megfertőzheti, tüneteket virágzásig nem tapasztalunk. Virágzástól a fertőzött növények lankadnak, később hervadnak, a tipikus kényszerérés tüneteit mutatják. A kártétel súlyosságára jellemző, hogy a tányérátmérő csökkenése 17%, az ezerkaszat-tömeg csökkenése 26,43% is lehet. A fertőzés hatására leszáradt táblák gyakran csak fél termést adnak. A makrofominás szárkorhadás kórokozója melegkedvelő, legjobban 30°C vagy afeletti hőmérsékleten fejlődik. 2001 óta öt évben (2002, 2003, 2011, 2012 és 2015) volt járványos az előfordulása.
A szár- és tányérbetegségek közül továbbra is meghatározó jelentőségű a szklerotíniás betegség, annak ellenére, hogy az elmúlt meleg nyarú években kártétele kisebb volt. A kórokozó gomba (Sclerotinia sclerotiorum) fekete kitartó képleteivel, a szkleróciumokkal telel át a talajban. Ezekből indul el a fertőzés: vagy egyszerűen gombafonalat (micéliumot) képezve okozzák a szártő fertőzését, vagy a szkleróciumon fejlődő ivaros szaporítóképletekben (apotéciumok) képződő aszkospórákkal, amelyek az ún. szárközépi és a tányérfertőzés közvetlen okozói. Az előadó hangsúlyozta: mivel a talaj felszínére került apotéciumok fejlődése a direkt fényben leáll, ezért óvakodjunk a nagy tőszámú, zárt állományoktól, mert az kedvező a gomba fertőzéséhez. A szürkepenészes (botritiszes) betegség a hatvanas-hetvenes években igen súlyos károkat okozott a termesztésben. Bár a gomba (Botrytis cinerea) a napraforgó valamennyi föld feletti részét megtámadhatja, a legsúlyosabb kárt mégis a tányérok, s így a termés tönkretételével okozza. A levél, szár és a bimbók fertőződése nem általános, jelentősége mégis abban áll, hogy az itt felszaporodó kórokozó fertőző anyagként szolgál a tányérok megbetegítéséhez.
Végül az előadó hangsúlyozta, hogy a napraforgó integrált szemléletű védelme jó példa arra, hogyan lehet és kell együttesen alkalmazni a genetikai (a fajták eltérő fogékonysága), az agrotechnikai (elővetemény, legalább ötéves vetésforgó betartása, tőszám megválasztása, arányos tápanyagellátás, eredményes gyomirtás, stb.) és a vegyszeres védelem eljárásait a kultúra lehetőség szerinti eredményes védelme érdekében.
A gyártók technológiafejlesztéseiről
Van jövő az azolok után is a kalászosok védelmében címmel Gubicskó László a BASF új fungicid fejlesztéseiről számolt be. Az azol hatóanyagcsoportba tartozó gombaölő szerek engedélyének EU által tervezett korlátozása vagy visszavonása új típusú hatóanyagok fejlesztésére ösztönözi a gyártó vállalatokat. Ilyen új fejlesztés eredménye a karboxamidok csoportjába tartozó ‑ uxapiroxad hatóanyag (védett neve: Xemium®), amely a szukcinát-dehidrogenáz-inhibitorok (SDHI-fungicidek) legújabb tagja.
A hatóanyag a kórokozó gombák anyagcseréjében a szukcinát-dehidrogenáz enzim működését gátolja, ennek következtében a gombasejt az életfolyamataihoz nem kap elegendő energiát, ami a gomba pusztulásához vezet. A hatóanyag sajátos tulajdonsága, hogy a molekula hidro l formában (a növény sejtjeiben vagy szállítórendszerében) és lipofil alakzatban (a levelek viaszrétegében vagy a gombák membránjain át) is képes mozogni a növényben, tehát gyorsan és a növény minden szövetébe eljut. Preventív, kuratív és eradikatív hatású, de minden lehetőség szerint megelőző jelleggel kell kijuttatni, a ’tűzoltásszerű’ alkalmazást kerülni kell. A BASF új hatóanyaga két új gombaölő szerben használható a kalászosok betegségei elleni védelemben. A Priaxor nevű fungicid fluxapiroxádot+boszkalidot tartalmaz, s lisztharmat, rozsdabetegségek, szeptóriás betegség, továbbá az árpa hálózatos, ramuláriás és rinhospóriumos levélfoltossága ellen használható. A másik termék a Systiva (hatóanyaga fluxapiroxad), amely csávázószerként engedélyezett az árpa levélbetegségei elleni védelemre.
*
Az alkalmazástechnika álló kultúrákban játszott szerepéről Horváth Tamás (Syngenta) adott áttekintést, előadásában elsősorban a szőlővédelemre fókuszálva. A mai korszerű növényvédő szerek biológiai hatásossága elvileg 100%-os-nak tekinthető, azonban a védekezés minősége és eredményessége a gyakorlatban mást mutat: kb. 50%-ban függ a készítmény hatásától, és ugyanilyen mértékben a kijuttatás időzítésétől, a gépbeállítástól, kalibrációtól és egyéb műszaki paraméterektől, továbbá igen jelentős mértékben a fúvókák milyenségétől, állapotától. A védekezések tervezésekor tisztában kell lennünk a felhasználandó növényvédő szerek tulajdonságaival. A kontakt szerek kipermetezés után nem mozognak, több tényezőtől is függően a növény felületén maradnak, és ott fejtik ki hatásukat. A felszívódó készítmények vagy a fás szövetekben (xylémben) vagy a háncsszövetekben (floémben) áramlanak, és a hatóanyag tulajdonságaitól függően változó mértékben, de a levél egyéb részeibe is eljutnak. A védekezés eredményét jelentősen befolyásolja a művelési mód, a zöldmunkák elvégzése, a lombfal szélessége, átjárhatósága.
Alkalmazástechnikai szempontból alapvető jelentőségű a gépek kalibrálása, helyes beállítása. Bemutatta az ültetvényekben használatos géptípusokat, azok főbb tulajdonságait. Külön is kitért az elsodródásra, annak környezeti és egyéb káros hatásaira. Az elsodródást befolyásoló tényezők egy része (hőmérséklet, páratartalom, szél) nem befolyásolható, de más tényezői, mint a cseppméret, a nyomás mértéke, a haladási sebesség vagy a szórókeret magassága az üzemeltetőtől függ. Hangsúlyozta: úgy válasszunk és kalibráljunk eszközt, hogy az optimális vízmennyiséget és cseppméretet biztosítson. A permetlé mennyisége legyen összhangban a védendő növény(fal) sűrűségével és helyzetével; egyöntetű fedettségre és hatékony csepp-behatolásra (penetráció) kell törekedni.
*
A repcében károsító meleg igényes nyári gyomokról Papp Zoltán, a Dow AgroSciences fejlesztőmérnöke tartott ismertetést. Bevezetésként felidézte az elmúlt évtized, ill. a korábbi évtizedek időjárási jellemzőit. Az adatok egyértelműen mutatják a felmelegedés jellegzetes tendenciáit, mind a hőmérséklet emelkedésében, mind az őszi fagymentes időszak hosszának alakulásában. Bemutatta a leggyakoribb meleg igényes nyári gyomfajokat és azok fagyérzékenységét. Néhány példa az elmondottakra: 0°C-on elfagy a csattanó maszlag, a selyem mályva, a szőrös disznóparéj; –1-2°C alatt fagy el a baracklevelű keserűfű, a parlagfű, a varjúmák, az olasz szerbtövis; és –2-3°C alatt fagy el a pokolvar libatop és a fehér libatop. Az őszi repce gyomirtási kísérletekben végzett felvételezések szerint a tömeges nyári gyomfertőzés aránya 2011-ben, 2013-ban, 2016-ban és 2017-ben volt jelentős. Azt tapasztalták, ahol rendszeres a búza/repce vetésváltás, ott kevesebb nyári gyom fordul elő a repcében, de ahol csak 4-5 évente vetnek repcét, ott a gyomirtás tervezésénél a tipikus repcegyomok mellett a nyári gyomok elleni védekezést is nyomatékosan figyelembe kell venni.
Ismertette a 2015-ben végzett gyomirtási kísérlet körülményeit és eredményeit, amelyben a Dow és más cégek termékeit hasonlították össze. A kísérletek és üzemi felvételezések alapján úgy találták, hogy a melegigényes nyári gyomok a repcében 300-400 kg termésveszteséget képesek okozni, ami a gazdálkodásban már nem hagyható figyelmen kívül.
*
A DuPont növényvédőszer-kínálatából két termékre hívták fel a figyelmet az előadók. Előbb a repce-fénybogár (Meligethes aeneus) kártételéről és az ellene való védekezésről tartott ismertetést Popovics István szaktanácsadó. Hangsúlyozta, hogy a biológiai ismeretek alapos tudása még az ilyen közismert és elterjedt kártevő esetében sem nélkülözhető, az életmódban beálló esetleges változásokat nyomon kell követni. A repce-fénybogár elleni védelemben alapvető jelentőségű, hogy az első kezelés még a virágok kinyílása előtt megtörténjen. E kártevő ellen igen sok rovarölő szer engedélyezett, közülük legtöbb a piretroidok csoportjába tartozik. Rendszeres használatuk nyomán az utóbbi években nőtt e kártevő piretroidokkal szembeni rezisztenciája, amiről az IRAC (Inszekticid Rezisztencia Munkabizottság) általa be is mutatott adatai tanúskodnak. Felhívta a figyelmet az előzőektől eltérő hatású, indoxakarb hatóanyagú Avaunt 150 EC inszekticidre, amely mind biológiai hatásossága, mind rezisztenciatörő tulajdonsága miatt jó eredménnyel vethető be a repce védelmében is. A készítmény előnyei között említette imágó-, lárva- és tojásölő hatását; a dózistól függő 8-14 napos védettséget, és a jó esőállóságát is.
A kalászosok betegségei elleni védekezésben lehet szerepe a DuPont egy másik termékének, a három hatóanyagot tartalmazó Wirtuoz 52 EC gombaölő szernek, amelyet Dr. Tóth Elemér ismertetett. Az eltérő hatásmechanizmusú komponenseknek (prokloráz+tebukonazol+prokvinazid) köszönhetően e fungicidet nemcsak megbízható biológiai hatás, hanem széles hatásspektrum is jellemzi; az üszög betegségek kivételével valamennyi levél- és kalászbetegség ellen használható. A jó védőhatás elérésében nagyon fontos a minél tökéletesebb kijuttatás, a permetezés is. A hagyományos, közel függőleges irányú védelem helyett a kalászvédelemre kifejlesztett oldalirányú permetezést biztosító szórófejek segítenek az ún. körkörös kalászfedettség elérésében.
*
A plenáris előadások sorát Zsigó György és Dr. Tarcali Gábor prezentációja zárta, akik egy, a házi kerti növényvédelem kérdéseiről, a növényvédőszer-használati szokásokról szóló felmérés tanulságait foglalták össze. A nagyon sok részletkérdésre kiterjedő felmérés, közvélemény-kutatás eredményeit terjedelmi okokból nem közölhetjük, de az előadás fő következtetéseit idézzük.
‑ A kutatás igazolta azt a gyanút, hogy a zöldség- és gyümölcstermesztést kiegészítő tevékenységként, kistermelőként végzők körében nem kielégítők a növényvédőszer-használati ismeretek.
‑ A pontos dozírozás és a várakozási idők betartása tekintetében komoly felvilágosító munka szükséges a kistermelők, kertbarátok körében. ‑A kertbarátoknak, őstermelőknek érdemes követni a növényorvosi hálózat tanácsait, iránymutatásait, el kell juttatni hozzájuk az információkat.
A szekcióüléseken hallottuk
A rendezvény első napjának délutánján a poszter szekcióban és a párhuzamos szekcióüléseken további előadásokat mutattak be, ill. hangzottak el különféle témákról. A poszterek között előbb a szíriai selyemkóró (Asclepias syriaca) elleni herbicid vizsgálatról hallhattunk, amit egy művelés alól kivont területen végeztek; majd a kukoricahibridek golyvásüszög fogékonyságának értékeléséről, amit a szár-inokulációt követően végeztek. A szamóca összehasonlító fajtakísérlet növény-egészségügyi vonatkozásait a fertődi kutatóállomás munkatársa taglalta. Újonnan megjelenő és az árugyümölcs értékesítését veszélyeztető diókárosító kórokozók elleni védekezési technológiákról számolt be az újfehértói kutatócsoport. Ugyanezen tudományos műhely egy másik teamje a kajszi fitoplazmás betegségét terjesztő szilva levélbolha (Cacopsyllapruni) kajsziültetvényekben végzett monitorozásáról adott számot. Négy intézményt képviselt az a szerzői kollektíva, amely a dohányültetvényekben károsító Thripstabaci és az Aelothripsintermediustripsz fajok egyedszám-változását tanulmányozta.
A Növénykórtani és Gyombiológiai szekcióban a Debreceni Egyetem Növényvédelmi Intézetének munkatársaitól a Fusariumsporotrichioides gomba mint a selyemkóró (Asclepiassyriaca) gyomnövény elleni biológiai védekezésre alkalmas szervezet hatásosságának előzetes értékeléséről, majd az őszi búza genotípusok kalászfuzárium-fertőzöttségének vizsgálatáról hangzott el előadás. A botanika és a herbológia témakörét érintette az Invazív növények (Eriochloavillosa, Asclepiassyriaca, FallopiaX bohemica, Solidagogigantea) allelopatikus hatása a mag csírázására c. prezentáció. A Növényvédelmi állattani és Integrált növényvédelmi szekcióban két előadás hangzott el a feromoncsapdák használatáról, majd egy többszerzős munkacsoport számolt be a Verimark (ciantraniliprol) rovarölő szer hajtatott paprikában történt felhasználásának tapasztalatairól. Ebben a szekcióban kapott helyet a pécsbányai szelídgesztenye-liget biológiai növényvédelméről szóló előadás is.
Természetfotó kiállítás
A 22. TNF első napi programjának részeként Dr. Pintér Csaba (Keszthely) természet- és mikrofotóiból álló nagyszerű kiállítás megnyitására is sor kerülta DE MÉK Aulájában, amelyet a megnyitón a TNF résztvevők, majd a rákövetkező két napon a hallgatók és oktatók is megtekinthették. A tanár-fotóművész egy speciális módszertani területet művel, az alkalmazott tudományos mikroszkópos fényképezést. A mikroszkópos témáinak legnagyobb része a biológia területéről kerül ki (mikrogombák, növények, pollenek, gyommagvak, rovarok, stb.). A fotós számoshazai és nemzetközi sikert és helyezést ért el, önálló kiadású mikrogomba-fotóatlasz tankönyve, illetve társszerzővel gyommag fotóatlasza is megjelent.
SZERZŐ: PRINCZINGER GÁBOR
