Sokak számára furcsának tűnhet, hogy a silócirok termesztésével éppen a szeptemberi lapszámban foglalkozunk, de mindenképpen indokolja ezt az idei évben a szokatlan, háromszori csapadékmentes hőhullám, ami gyakran légköri aszállyal járt együtt, és a takarmánynövényekben – különösen a silókukoricákban – felbecsülhetetlen károkat okozott.
Talán a cikket elolvasva az állattenyésztők fontolóra veszik a silócirok, mint alternatív és kiváló szárazságtűrő takarmánynövény szerepét és termesztésének lehetőségeit a jövőben. Annál is inkább, mert a korábban kontinentális jellemzőket mutató időjárás alakulása visszavonhatatlanul robog a kedvezőtlen irányú klímaváltozás irányába, és a szélsőségek okozta anomáliákra biztonságosabb megoldást kell találni…
A silócirok jelentősége, felhasználási lehetőségei
A cirok (Sorghum bicolor), a perjevirágúak rendjének (Poales) és azon belül is a perjefélék családjának (Poaceae) tagja, feltehetően a mai Szudán környékéről származik. A silócirok (Sorghum dochna var. saccharatum) gyökérrendszere alapvetően az egyszikűekre jellemző, és mélyre hatolva rendkívül sűrűn behálózza a talaj felső 100-120 cm vastagságú rétegét. Kiemelkedően fontos tulajdonsága a száron és a leveleken található fehér, viaszos bevonat, amely a növény párologtatását jelentősen mérsékli, javítva ezzel annak vízfelhasználási hatékonyságát. A növény habitusa némiképp a kukoricáéra emlékeztet, de attól több lényeges pontban is eltér. Alapvető különbség, hogy a ciroknak hímnős virágzata van, amiből adódóan magában a bugában találhatóak a szemek.
A globális klímaváltozás országunkban érezhető hatása az időjárási szélsőségek gyakoriságának növekedése, a tenyészidőszakban a csapadék kedvezőtlen eloszlása. A Karcagi Kutatóintézet meteorológiai mérései is jól jelzik ezeket a szélsőségeket. Az első félévek csapadékmennyiségei az elmúlt években is igen komoly eltéréseket mutattak, a grafikonra illesztett csapadék-trendvonal csökkenő tendenciát mutat. A kiemelkedően csapadékos 2010-es évet két aszályos év követte, ahol a csapadék eloszlása is kedvezőtlen volt, hiszen az átlagon aluli csapadékmennyiség közel fele a tenyészidőszakon kívül esett.
Az éves átlaghőmérséklet tekintetében is megfigyelhető a klimatikus tényezők változékonysága, hiszen a 2011-es és 2012-es évek esetében két egymást követő év átlaghőmérséklete között 5°C eltérés mutatkozott (1. ábra).
Mint egy jó aszálytűrő növény, a silócirok termesztése az aszály által sújtott területeken kimagasló eredmények eléréséhez vezethet a tömegtakarmány-előállítás terén, de ez a klimatikus szempontból értelmezett tág tűrés a talajtani viszonyok tekintetében is érvényesül. A silócirok esetében magas biomasszahozam érhető el a cirokfélére alapjában véve is jellemző szerényebb igények mellett. Már az 1970-es évek elején az Amerikai Egyesült Államokban besilózott takarmánynövények közel 40%-a silócirok volt.
A komplex elvárások és a klimatikus viszonyok által támasztott kihívások az alternatív növények irányába terelik a figyelmet, amelyek számos növénytermesztési probléma megoldásai lehetnek. Az alternatív növények nemesítésében a nemesítési alapanyagok vonatkozásában kulcskérdés a faj megválasztása is, így afrikai géncentrumának köszönhetően nem meglepő, hogy a cirokfélékre az aszályos, rossz vízgazdálkodású szikes talajokkal tarkított Karcagon kiemelt hangsúlyt fektetnek.
Mélyre hatoló gyökérzetének és jó vízhasznosító képességének köszönhetően a cirok kiváló növénye lehet az aszályos éveknek, hiszen a talaj nehezen hozzáférhető vízkészleteit is jól hasznosítja, továbbá mérsékelt párologtatásának köszönhetően lényegesen kevesebb az egységnyi növényi szárazanyaghoz felhasznált vízmennyiség, mint például a kukorica esetében.
Nagy zöldtömeget ad, erősen levelezett, szára lédús. Forrás: DE ATK Karcagi Kutatóintézet
Jellemzői
Habitusát tekintve a silócirok nagyon sok hasonlóságot mutat a silókukoricával. Nagy zöldtömeget ad, erősen levelezett, szára lédús, ami sok esetben magas cukortartalommal társul, így a köznyelvben a cukor-, vagy édes cirok elnevezése is gyakori
Már a több évtizede megjelent hazai szakirodalmak is a silócirok és a szudáni fű silókukoricához viszonyított terméstöbbletére hívták fel a figyelmet. Hazai viszonylatban az aszályra hajló, öntözésre be nem rendezett, későn felszáradó, vagy adott esetben mély fekvésű, rossz vízgazdálkodású, sekély termőrétegű területeken a legnagyobb termésbiztonsággal termeszthető tömegtakarmánynak tekinthető. Szárazságtűrő képessége mellett a csapadékot, vagy adott esetben az öntözővizet jól hasznosítja, sőt a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy még az időszakos vízállást is képes igen jól tolerálni.
Morfológiájukat tekintve a szár, levél és buga arány igen változó lehet a különböző hibridek között. Jellemzőek a lédús szárú, magas cukortartalmú hibridek, amelyekből jó minőségű szilázs készíthető; a nagy bugájú hibridekből magasabb keményítőtartalmú szilázs készítésére alkalmasak. Mindezek mellett a köztermesztésben vannak olyan, jellemzően hosszú tenyészidejű hibridek is, amelyek a hazai viszonyok között nem képeznek bugát.
Termesztéstechnológiájáról
Biológiai alapok
A Nemzeti Fajtajegyzékben jelenleg tíz államilag elismert silócirok és egy ipari cirok szerepel, amelyek kiválóan alkalmasak a jó minőségű tömegtakarmány előállítására. A hazai ciroknemesítéssel is foglalkozó nemesítőházak kiemelt figyelmet szentelnek a silócirok nemesítésére és agrotechnikai sajátosságainak kísérletes fejlesztésére, ami a növényben rejlő igen jelentős potenciálra hívja fel a figyelmet.
A DE ATK Karcagi Kutatóintézet silócirok hibridjét, a Berényt is ezen a listán találjuk. A középérésű hibrid növénymagassága átlagosan 180-220 cm, szára közepesen vastag, lédús, 16-18% refrakciós cukrot tartalmaz, ezért bioetanol-előállításra is felhasználható. A buga:szár:levél arány 25:53:22, ami igen kedvező.
Önmagában, vagy FAO 400-as érésű kukoricával vegyesen vetve is igen jó minőségű szilázs készíthető belőle. Szeptember közepén takarítható be, 30-40%-os szárazanyag-tartalom mellett. Vegyes vetésben jól összehangolható a silókukorica optimális betakarítási idejével. Termőképessége 60-80 t/ha zöld- és 20-25 t/ha szárazanyagtermés, 10-12%-os fehérjetartalommal. Kedvező levél- és bugaarányának, valamint magas cukortartalmának köszönhetően nagy energiatartalmú szilázs készítésére alkalmas.
Környezeti igény
Annak érdekében, hogy erős és a lehetőségekhez képest gyorsan fejlődő állományt kapjunk, nagyon fontos nyomon követni a tavaszi talajhőmérséklet alakulását. Érdemes kivárni a talaj már állandónak tűnő 14°C fokos állapotát; az ennél alacsonyabb hőmérsékleten ugyanis a csírázás vontatott. A kelés utáni lehűlések sem szerencsések, hiszen a kezdeti fejlődési állapot elnyúlik, ami kifejezetten kedvezőtlen lehet a gyomokkal szembeni konkurencia tekintetében.
A tenyészidőszakban jelentkező hőösszegigény a szemes cirokéhoz hasonlóan 2 700-3 200 °C, ami a gyakorlati tapasztalatok alapján a legtöbb esetben rendelkezésre áll. A cirokfélékre jellemző szerény csapadékigények ebben az esetben is általánosnak tekinthetőek, de a csapadékot intenzívebb fejlődéssel és erős, magas hozamú állománnyal hálálja meg.
Fontos kiemelni, hogy számos mérési eredmény és mutatószám a cirok kedvező vízhasznosítását támasztja alá; egységnyi növényi biomassza előállításához lényegesen kevesebb vizet igényel, mint például a kukorica.
Az időszakos vízállást is képes igen jól tolerálni. Forrás: DE ATK Karcagi Kutatóintézet
Elővetemény
A korai és középérésű hibridek a vetésváltásba gond nélkül beilleszthetőek, a szemes cirokhoz hasonlóan az őszi kalászosok itt is jó előveteménynek számítanak. Elővetemény-értéküket gyakran lényegesen rosszabbnak tartják, mint amilyen az valójában. Meg kell azonban jegyezni, hogy egy ilyen jelentős biomasszahozamot produkáló növény esetében elengedhetetlen a fokozott tápanyagigény kielégítése.
Tápanyagellátás
A silócirok tápanyagellátását tekintve is fontos szempont az adott termőhely ismerete, amelynek függvényében az okszerű tápanyag-gazdálkodás megtervezhető.
Szakirodalmi adatok alapján elmondható, hogy a silócirok 1 tonna zöldterméshez átlagosan 4,2 kg N-, 2,6 kg P- és 3,7 kg K-hatóanyagot igényel. Természetesen ezek az adatok jelentős különbségeket mutatnak adott termőterülete tápanyag-ellátottságának függvényében.
Talajművelés
A silócirok szerény talajtani értelemben vett igényei nem jelentenek azonosságot a talajmunkálatokra vonatkozó igényekkel. Mindamellett, hogy a legtöbb talajtípuson sikerrel termeszthető, a silócirok aprómag, ami a magágy minőségét illetően kiemelt figyelmet kíván. Mélyen gyökerező növény, ezért az őszi mélyművelés alapvető fontosságú. A magágy előkészítését illetően a leggyakrabban alkalmazott eszköz a kombinátor, amellyel biztosítható a cirok számára szükséges aprómorzsás, rögmentes magágy.
Vetésidő, vetés
Április végén, május elején – amennyiben a talajhőmérséklet tartósan elérte a 12-14°C hőmérsékletet – a silócirok vetése megkezdhető. Kapás sortávú növény, amelynek optimális vetésmélysége a szemes cirokéhoz hasonlóan 3-5 cm. Az állománysűrűség tekintetében az adott hibrid fajtafenntartójának, vagy forgalmazójának ajánlásai az irányadóak. A hibrid habitusától, illetve egyéb tulajdonságaitól (pl. megdőlésre való hajlam) függően a hektáronkénti tőszám 160-270 ezer csíra/ha irányszámok mellett, igen széles határok között változhat.
Kedvezőek a tapasztalatok a silócirok-vetéseket illetően csakúgy, mint a silókukorica-silócirok együttes vetésében. Ilyenkor jellemzően 2 sor cirok+2 sor kukoricaállományban telepítik a kultúrákat, de 4 sor cirok+4 sor kukoricavetések is előfordulnak.
Vetés után a magágyat hengerezéssel zárjuk le, a talaj nedvességtartalmának megőrzése érdekében. A vontatott fejlődésű cirok ilyenkor nagyobb életteret biztosít a kukoricának, amely a kezdeti fejlődési szakaszban védi a lassabban kelő cirkot.
A gyökérváltás után az erőteljesen növekedő cirok a fejlődésben utoléri a kukoricát, sőt a legtöbb esetben nagyobb biomasszahozamot produkál. Ezáltal a cirok lényegesen megnöveli a betakarítható mennyiséget, míg a kukorica a minőség tekintetében fejti ki pozitív hatását. További pozitívum, hogy a vegyes vetésű állományokban a silókukorica a betakarítási időszakban jelentősen javítja a cirok állóképességét.
Növényvédelem
Állományban a kórokozók, vagy kártevők vonatkozásában – tekintettel arra, hogy a szemes-, illetve silócirok esetében tulajdonképpen ugyanazon növényfajról beszélünk – azonos károsítók megjelenésére lehet számítani, mint a szemes cirok esetén. A vegyszeres védekezés csak bizonyos évjáratokra korlátozódik, ilyenkor eseti engedély szükséges az illetékes növényvédelmi szakhatóságtól. Alapvetően azonban a csávázott vetőmag a legtöbb esetben megvédi állományunkat a potenciális veszélyektől.
A gyomszabályozás kulcskérdés a sikeres silócirok-termesztésben. Gyomnövényei alapvetően megegyeznek a kukorica gyomnövényeivel. A T1- és T2-életformába tartozó gyomok a vetést megelőző talajmunkálatok miatt általában nem jelentenek fenyegetést. A tavasszal csírázó, nyár eleji egyévesek közül a vadrepce (Sinapis arvensis), repcsényretek (Raphanus raphanistrum), parlagi füstike (Fumaria schleicheri), vadzab (Avena fatua) jelentkezhet. A legnagyobb fajgazdagsággal a tavasszal csírázó nyárutói egyévesek (T4-életforma) jelentkeznek, ugyanis kelési idejük közel azonos a cirokfélék kelési idejével, így a cirok lassú kezdeti fejlődése mellett komoly konkurenciát jelenthetnek a korai fejlődési szakaszban. E csoport néhány fontosabb faja: kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), parlagfű (Ambrosia elatior), csattanó maszlag (Datura stramonium), libatopfélék (Chenopodium spp.), disznóparéjfajok (Amaranthus spp.), keserűfűfélék (Polygonum spp.), kölesfajok (Panicum spp.).
Az évelők közül a mezei acat (Cirsium arvense) és az apró szulák (Concolvulus arvensis) megjelenése a leggyakoribb, valamint – különösen a vetőmag-előállítók számára – a fenyércirok (Sorghum halepense) megjelenése jelenthet komoly problémát. A gyomok elleni vegyszeres védekezést a szemes cirok esetében is alkalmazható szerek segítségével végezhetjük el.
Betakarítás
A silócirok egyik legjelentősebb hasznosítási formája a szilázskészítés. Magas cukortartalmának köszönhetően az egyik legjobban erjeszthető takarmánynövény. A silócirok cukor- és tápanyagtartalma is a szemek viaszérési állapotában a legmagasabb, így a betakarítást is ebben az időszakban célszerű elvégezni. Méréseink szerint ebben a fejlődési stádiumban a silócirok-hibridek refraktométerrel mért cukortartalma olykor még a 20%-ot is meghaladja (Brix %). Magas cukortartalmának köszönhetően silókukoricával keverve annak erjedési feltételeit és így a szilázs minőségét javítja.
Szerző: Jóvér János — Czimbalmos Ágnes — Dr. Czimbalmos Róbert
Irodalom:
- Chrappán Gy. – Fazekas M. – Lazányi J. – Siklósiné Rajki E. (1997): Amit a cirok- és madáreleség-félékről tudni kell. AGROINFORM Kiadó és Nyomda Kft., Budapest.
- Chrappán Gy. – Bene S. (2006): A cirokfélék védelme. Növényvédelem. 42 (3). 141-151.p.
- Józsa L. (1976): A takarmánycirkok termesztése és felhasználása. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest.
Netes hivatkozás:
- I1: Jóvér János (2014): A takarmánycirok termesztéséről
