A közelmúltban érkezett meg az Európai Bizottság válasza az EU-ba áramló hamisított méz uniós szintű ellenőrzésével kapcsolatban.
A parlamenti írásbeli kérdést a legújabb eredmények ismeretében, egy hónappal ezelőtt tette fel Erdős Norbert európai parlamenti képviselő a Bizottságnak. Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a Bizottság központi laboratóriuma (JRC) előzetes eredményei szerint az Európai Unió külső határállomásain begyűjtött mézminták egyharmada nyilvánvalóan hamis, vagy nagy valószínűség szerint hamisított importmézet tartalmazott. Ez egy megdöbbentő adat, hiszen a 31 százalékos nem megfelelés azt jelentheti, hogy az EU-ba évente behozott 180 ezer tonna mézből – amely az európai uniós mézfogyasztás felét jelenti – 60 ezer tonna minden bizonnyal hamisított méz. Ebből az következik, hogy naponta átlagosan csaknem 165 ezer kilogramm olyan importméz lép be az EU-ba, amely a hazai és az uniós élelmiszerkönyvi szabályozás szerint nem tekinthető méznek. Rövid számítás után kijelenthető, hogy naponta átlagosan annyi hamisított importméz kerül az uniós piacra, amennyi több mint 150 magyar méhész egész éves exportértékesítésének felel meg.
Ez nagyon rossz hír mind az európai és a magyar fogyasztók, mind a méhésztársadalom részére. Ha jobban belegondolunk, az EU ötszáz millió polgára komoly veszélyben van, hiszen a fogyasztóvédelmi sérelmeken túl jelentős az élelmiszer-biztonsági és egészségügyi kockázat. Ugyanis a hamisított ipari méz, amelynek az alapja, közönséges cukorszirup, ki tudja milyen egyéb szennyező anyagokat tartalmaz.
Könnyen előfordulhat, hogy az EU-ba dömpingáron és nagy mennyiségben behozott – egyes hírek szerint délkelet-ázsiai eredetű – szirup nehézfémeket és az EU-ban már régóta betiltott növényvédő szerek maradványait rejti. Az ilyen kockázatokat mindenképpen el kellene kerülni.
A magyar és más tagállambeli méhészek pedig érezhető veszteségeket szenvedtek el, hiszen a 2012-ben mért termelői árak körülbelül kétharmadára esett vissza a piaci ár – Magyarországon kb. 1 200 forintról 850 forintos ár közelébe, Romániában és Szerbiában 750 forint körüli értékre, Horvátországban még lejjebb (kb. 700 Ft), és csak Ausztriában és Szlovákiában (1 100 Ft körül) jobb a helyzet. Mindez bizonytalanná tette a méhészek tevékenységét.
Az utóbbi hónapokban a zuhanás megállt, sőt egyes mézeknél (pl. akácméz) enyhe emelkedés is megfigyelhető, köszönhetően az európai parlamenti képviselő által is felfedett mézhamisítási botrányra válaszul megszigorított központi és tagállami ellenőrzéseknek. Ezért nem véletlen, hogy a politikus egy újabb parlamenti írásbeli kérdésében újabb mézminták hatósági vételére, fejlett és elismert tagállami laboratóriumok, mint például a brémai QSI és a francia EUROFINS, teljes mértékű bevonására és a végleges vizsgálati eredmények kihirdetésének az időpontjára kérdez rá.
Mi is a pontos helyzet a jelenlegi vizsgálatok tükrében? Az Európai Bizottság május 11-én tájékoztatta a Mézcsomagolók és Mézkereskedők Európai Szövetségét az eddigi vizsgálati eredményekről. 2237 mintát gyűjtöttek össze az EU összes tagállamából, továbbá Norvégiából és Svájcból, valamint az EU külső határállomásairól. Az előzetes eredmények értelmében ebből 6 százalék a tiltott cukrozás, míg 7 százalék a botanikai jellemzők – egyszerűen az európainak jelölt méz nem származhatott Európából, hanem Délkelet-Ázsiából (Kína, Vietnám, Thaiföld, Tajvan) érkezett – alapján nem felelt meg.
Ezenfelül további 13 százaléknyi méz a gyanú szerint nem felelt meg, ennek a döntő része, 11 százalék tiltott cukrozással gyanítható. Leszűrhetjük tehát, hogy az összes minta 6+11, tehát 17 százalékával minden bizonnyal hamisítás miatti gond van.
Amennyiben az EU külső határállomásain begyűjtött mintákat vesszük szemügyre, a minták 2 százaléka biztosan hamisított áruból származik, míg további 29 százaléka a gyanú szerint hamisított. Tehát az importmézek 31 százalékával komoly baj van, amely, mint már említettük, a bejövő importmennyiség durván egyharmada. Mivel jelentős mennyiség érkezik az EU-ba a kelet- és délkelet-ázsiai országokból (az alábbi ábra a kínai mézimport megnyolcszorozódását mutatja 2005 és 2014 között), a hamisítás problémája mellett a dömping valószínűsége is felmerül.
Az Amerikai Egyesült Államok például a közelmúltban 223 százalékos antidömping vámot vezetett be a kínai mézre. Idén májusban 60 tonnányi méz került az USA-ban hatósági megsemmisítésre, amely vietnámi mézként érkezett az országba. A vietnámi mézipar képviselői szerint a szóban forgó mézet nem vietnámi mézexportőrők szállították, hanem tajvani és kínai cégek.
Dr. Norberto Garcia professzor méhészeti és mézkereskedő szakértő adatai szerint a méhcsaládok száma világszinten csak 8 százalékkal emelkedett az utóbbi tíz évben, ám az exportált mézmennyiség 61 százalékkal nőtt. Továbbá kanadai méhészek arról számoltak be, hogy míg a Spanyolországból érkező mézimport hirtelen megnövekedett, a méz ára 40 százalékot esett.
Hasonlóakról számoltak be kelet-európai méhészek is. Ron Phipps kanadai nemzetközi mézkereskedő úgy látja, gyűlik a bizonyíték arra, hogy a délkelet-ázsiai és főleg a kínai mézet Spanyolországba, Belgiumba és Olaszországba szállítják, hogy összekeverjék a helyi származású mézzel és európai uniós mézként adhassák tovább. Szerinte jelen pillanatban az európai piac erősen érdeklődik például az argentin méz iránt, hiszen a mézkiszerelőknek és -kereskedőknek fenntartásaik vannak a kínai, indiai, thaiföldi és ukrán méz minőségével és valódiságával szemben.
Visszatérve az európai uniós porondra, az uniós vizsgálatok első körét követően összesen 1200 gyanús mézmintát küldtek további vizsgálatokra, amelyeket az Európai Bizottság központi laboratóriumában vetnek górcső alá. Eddig nem nagyon alkalmazott, kifejezetten speciális vizsgálatokkal – mint a nagyteljesítményű folyadékkromatográfiás módszer, amely az EU-ban betiltott növényvédő szereket mutatja ki, így ez a kínai hamisított méz kiszűrésére hatékony módszer lehet, vagy a cukorszirup tiltott hozzáadását bizonyító mágneses magrezonancia – igyekeznek megbizonyosodni a gyanús mézek valós összetételéről. Az ügyben illetékes egészségügyi és élelmiszer-biztonsági biztos, Vytenis Andriukaitis (lásd az alábbi képen) eredetileg már a nyárra végleges eredményeket ígért, de az ellenőrzött adatok publikálása a bonyolult vizsgálatok időigényes volta miatt sajnos szeptemberre csúszik.
Vytenis Andriukaitis
Hogyan tovább? Az Európai Bizottság mind az Erdős Norbert és más európai parlamenti képviselők parlamenti írásbeli kérdéseire adott válaszaiban, mind Andriukaitis és a mezőgazdaságért felelős Phil Hogan biztosok késő tavaszi parlamenti bizottsági maghallgatásaikon sajnos általános és semmitmondó válaszokat adtak, „a jelenlegi jogszabályok megfelelőek, és az ellenőrzési rendszer is jó” – mondták. A majdnem biztos előzetes eredmények tükrében nem várhatunk a további válaszokkal.
Most vissza kell utalnunk az előzőekben részletezett egészségügyi és élelmiszer-biztonsági kockázatokra. Olyan intézkedéseket kell meghoznunk az EU szintjén, amelyek a jövőre nézve kizárják a hamisított méz uniós belső piacra történő kerülését. Ezért két intézkedés bevezetéséért harcolunk, két dolgot kértünk és továbbra is kérünk az Európai Bizottságtól és a jogalkotóktól, a Parlamenttől és a Tanácstól is.
Először is jelentősen fokozni kell az összehangolt ellenőrzéseket szerte az EU-ban, különösen a külső határállomásokon. Az eddigi ellenőrzések üdvözlendők, de távolról sem elegendőek. A tiltott módon hozzáadott cukor kimutatását célzó vizsgálatok mellett azon elemekre is összpontosítani kellene, amelyek az európai természetes mézekből hiányoznak, de például a távol-keleti hamisított termékekben megvannak, gondolunk itt például a mannózra.
Továbbá az EU-ban erőfeszítéseket tesznek, hogy az ún. gyantatechnológiával kezelt mézeket azonosítsák. A gyantatechnológiával megszűrt méz eredetisége, származási területe, vagy tiltott szerrel való korábbi szennyezettsége ugyanis hagyományos elemzéssel kimutathatatlan (annyi azonban látható, hogy a technológia következtében a méz a színéből veszít). Azonban az új és fejlett technológiák, amelyek segítségével meghatározható a méz tisztasága és valódisága, arra ösztönzik a forgalmazókat és a kiszerelőket, hogy minden felvásárolt mézhez mágneses magrezonanciás vizsgálatot igényeljenek. Nem véletlen, hogy az Európai Bizottság központi laboratóriumában is ezeket a vizsgálatokat végzik el a megalapozott gyanú miatt további elemzésre kijelölt mintákon.
Érdekesség, hogy kínai laboratóriumok nemrég elindítottak egy ún. SMX-rendszert, amely egy új kínai módszer a hamisított méz beazonosítására. A rendszer hatékonyságáról azonban még nincsen semmilyen biztos információja a tudományos közösségnek.
Ezeket a lépéseket mi is üdvözöljük és támogatjuk, de egy fokozattal még feljebb is lehetne lépni. További mézminták – főleg az EU külső határállomásairól történő – begyűjtésére és vizsgálatára lenne szükség. A bizottsági központi laboratóriumon túl pedig egyes, jó hírű, akár a már említett laboratóriumokat is meg kellene bízni minél több – legalább további kétszáz – importmézminta részletes és számos eltérő szempont szerinti vizsgálatával.
Másodszor, világos mindannyiunk számára, bár az élelmiszer-biztonsági ellenőrzések fokozása a csalás-sorozat visszaszorulását eredményezheti, de a csalást nem szünteti meg, amely így bármikor újraindulhat a jövőben. A kevert mézek címkézési szabályait kellene kijavítani. A jelenleg érvényes „EU-országokból és EU-n kívüli országokból származó mézkeverék” jelölés egyáltalán nem ad pontos képet a fogyasztó számára a kevert mézek harmadik országokból érkező mézeinek a pontos származásáról, valamint tényleges minőségéről. Ezért a biomézek területén már élő – pl. Németországban alkalmazott és a Professzionális Méhészek Európai Egyesülete által is kért – gyakorlatot kellene általánossá tenni az EU-ban. Ennek értelmében a jelenlegi jelölés helyett a címkén azt kellene feltüntetni, hogy a végtermékben felhasznált EU-s és EU-n kívüli méz pontosan melyik országból származik, méghozzá olyan sorrendben, ahogyan a végtermékben szereplő mézek aránya kinéz.
Az alábbi kép pontosan illusztrálja az elképzelést, amelyből látható az is, hogy egy ilyen megoldás nem jelentene semmilyen többletköltséget a mézfeldolgozóknak és a kereskedőknek. Ezért Erdős Norbert összeállított egy javaslatot a jelölés módosítása érdekében, amelyet szakmai egyeztetésre megküldött a Földművelésügyi és a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak, valamint az érintett szakmai – köztük méhész – és fogyasztóvédelmi szervezeteknek. Az eddigi visszajelzések egyértelműen támogatják ezt az elgondolást.
Német bioméz címkézés
Szerencsére az Európai Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságában is egyre több parlamenti képviselő áll az indítványaink és a javaslataink mögé. Három hete kaptuk készhez számos neves képviselő, mint Mariead McGuinness, az EP alelnöke, Albert Dess, az Európai Néppárt agrárbizottsági frakcióvezetője, Elizabeth Köstinger, a génmódosítás elleni küzdelem egyik legismertebb képviselője, vagy Mariana Petir és Franc Bogovic, a méhészet ismert szószólói támogató levelét, amely értelmében Erdős Norberttel együtt egy újabb írásbeli kérdést nyújtottak be az Európai Bizottsághoz a mézhamisítási helyzet tarthatatlanságáról. Továbbá az egyéni gazdálkodók és a szövetkezetek európai érdekképviseleti szervezete, a COPA-COGECA is megmozdult, és elkezdte a lobbizást a hamisított és a dömpingáron az EU-ba behozott külföldi méz kitiltása érdekében.
Egy találkozóra már sor került az Európai Bizottság Nemzetközi Kereskedelmi Főigazgatóságának képviselői és a Copa-Cogeca Méz Munkacsoport elnöksége között, ahol a Bizottság képviselői nyitottnak mutatkoztak egy esetleges antidömping eljárás kezdeményezésére. A Méz Munkacsoport elnöke például nagyon számít Magyarország támogatására egy esetleges antidömping eljárás megkezdése tekintetében, mivel a magyarok komoly tényezőt jelentenek a mézpiacon.
A Copa-Cogeca legfontosabb céljait a következők: 1.) szükség van az elemzések megbízhatóságának megerősítésére és egy európai mézlaboratóriumot kellene létrehozni (állat-egészségügyi labor már létezik például); 2.) a kínai módszerek alaposabb megismerése érdekében, egy delegáció kiutazását javasolja Kínába; 3.) a nyomonkövethetőség alapvető fontossággal bír, ezért a címkézési szabályokon változtatni kell (származási hely megjelölése, év, stb.). Végül az ősszel pedig egy európai parlamenti jelentés készül majd a méhészeti ágazat általános helyzetéről, amelynek egyik legfontosabb eleme a mézhamisítás elleni fáradhatatlan küzdelem lesz.
Zárásként engedje meg a Tisztelt Olvasó, hogy egy jó hírrel fejezzük be a cikkünket: a botrány kirobbanása és Erdős Norbert európai parlamenti képviselő fellépését követően a magyar kormány szigorú és hatékony intézkedéseket fogadott el a magyar boltok polcain felelhető hamisított mézek kiszűrése érdekében. A magyar méhészek, feldolgozók, kereskedők és fogyasztóvédő civilek sokat segítettek ennek a végrehajtásában. Megnyugtathatunk minden hazai vásárlót és fogyasztót: ma már szinte nincs hamisított méz a magyar boltok polcain.
