A sörárpa termesztése látott szebb napokat is Magyarországon. Igaz, akkoriban legalább hat sörgyár várta a nagy termést, és kompromisszumos módon a gyengébb minőség átvételére is sort kerített, ha a sörtermelés alapanyaga veszélybe került.
A sörgyárak tulajdonosváltásai, mások megszűnése és a külföldi sörárpa-termesztési paraméterek hazai alkalmazása azonban alaposan megváltoztatta a korábbi szerződéses termeltetések gyakorlatát. Következésképpen a rendszerváltást követő években esett a vetésterület, és sok volt a csalódott termelő, aki fel is hagyott a termesztéssel.
A vezető ipari növények – búza, kukorica, olajosok – kerültek az érdeklődés középpontjába, amelyeket a nagyobb kiszámíthatóság és a jobb jövedelmezőség jellemzett. Sörárpa termesztéssel azok a régi termelők foglalkoztak tovább, akiknek termőhelyi adottságaik a legjobbak voltak, és óriási gyakorlatra tettek szert. Nekik sikerült a maláta- és sörgyárak elvárásainak megfelelő fajtákkal továbbra is jó minőséget produkálni, és így rentábilisan termelni. A zavarodott helyzet lassan konszolidálódott, és kialakult egy olyan termelői-termeltetői kapcsolat, amelyben a kölcsönösség a legfontosabb rendezőelv.
Nemessályi Ákos
Termeltetéssel is kevesen foglalkoznak, ahogyan a termelők száma is megcsappant az elmúlt két évtizedben, így amolyan „kamara-jellegűvé” vált a hazai sörárpázás. Ebben a helyzetben érdeklődtünk a legnagyobb és legjobban prosperáló termeltető/felvásárló cég sörárpa-termeltetési szakemberétől, Nemessályi Ákostól az immár igen visszafogottan működő sörárpa termelői-termeltetői kapcsolatokról és a 2015-ös általános helyzetről…
– Van-e országos rálátása a termőterület nagyságára? Érezhetően karcsúsodik a termelhető növények száma, hogy érinti ez a tavaszi-, illetve sörárpa termesztést?
– A tavaszi árpa termőterülete az utóbbi néhány évben 60-100 000 ha között alakult. A terület nagyságát nagyban befolyásolja a kora tavaszi időjárás. Hosszú tél és késői kitavaszodás esetén kisebb, kedvező kora márciusi idő esetén nagyobb a terület, de az említett nagyságrendet valószínűleg az idei évben sem haladja majd meg.
Az elmúlt négy évben jelentős sikereket értünk el tavaszi árpafajták őszi vetéssel történő termesztésével. A termelőink tavaly nyáron közel 1 500 ha-on takarítottak be ősszel vetett tavaszi árpát, 2014 őszén pedig már több mint 3 000 hektáron vetettek tavaszi fajtákat.
– Kérjük, jellemezze a múlt évet a sörárpa termesztés szempontjából, utalva a mennyiségre, minőségre, időjárási anomáliákra.
– A 2014-es év összességében kedvezett a sörárpa termesztésnek. Az őszi vetésű sörárpák mennyisége és minősége kifejezetten jó lett, szinte rekordtermésről beszélhetünk. A tavaszi árpát is időben el lehetett vetni, ezért ennek is kiváló, a sok éves átlagnál jobb termése lett.
Ami a két „vízválasztó” paramétert – a fehérjetartalmat és az osztályozottságot – illeti, a minőség átlagosan megfelelő volt. Sajnos azonban a betakarítási időszakban hullott eső sok helyen lerontotta a legfontosabb sörárpa paramétert, a csírázóképességet. Sok olyan árpatételt el kellett utasítanunk, amely a beltartalmi és fizikai jellemzői alapján megfelelt volna sörárpának, de az esős betakarítás miatt az árpa már kalászban csírázásnak indult, és ez a söripari felhasználást kizárja.
– Milyen kereslet várható az új szezonban a sörárpára, és milyenek a nemzetközi tapasztalatok a termelést illetően?
– Európai szinten a malátagyártás volumenét tekintve stagnálás várható. Sajnos kontinensünkön a sörfogyasztás, ezzel együtt a söripari malátaigény csökkenő tendenciát mutat. Ezt szerencsére ellensúlyozza a szintén malátát használó whiskygyárak termelésének felfutása. Az időről időre megjelenő tengerentúli – jelenleg dél-amerikai – malátaigény is segít szinten tartani az európai termelési volument. Ezen túl azonban, jelenleg nem várható komolyabb malátaipari kapacitásfejlesztés.
Ami Magyarországot illeti, az itt működő egyetlen malátagyár, a dunaújvárosi reményeink szerint közel teljes kapacitással fog termelni az idén, így nagyjából 80-90 000 tonna sörárpát fog felhasználni. Remélhetőleg ennek nagy része magyar sörárpa lesz.
– Milyennek tartja a hazai termelői kedvet és termelési fegyelmet?
– Annak ellenére, hogy a sörárpa termelése több odafigyelést igényel, eladáskor pedig az árunak szigorú követelményeknek kell megfelelnie, azok a termelők, akik régóta foglalkoznak ezzel a kultúrával, továbbra is a korábbi nagyságrendben szerepeltetik majd a vetésforgóban. A jó sörárpa mindig és viszonylag jó áron eladható, és akinek évek óta kialakult szerződéses termeltetési kapcsolata van, az biztos lehet benne, hogy megmarad a piaca. Persze mindig vannak olyan termelők, akik csak egyszer-egyszer, próba szerencse alapon termelnek sörárpát, velük hosszú távon nem lehet számolni.
– Milyenek voltak a sörárpa jövedelmezőségi viszonyai a múlt évben? Mennyire érte meg termelni, összevetve a többi ipari növénnyel?
– A sörárpát a termelők nem annyira a jövedelmezőségi versenyképessége miatt termelik, hanem részben agronómiai okok, részben a támogatási rendszer miatt – gyakorlatilag szükség van rá a vetésforgóban. Nem elhanyagolható a sörárpának az az előnye, hogy a betakarítás után viszonylag gyorsan el lehet adni, és hamar megvan belőle az „első pénz”. Ugyanakkor vannak olyan termelők a mi partneri körünkben, akik nagyon értenek a sörárpához, évről évre magas termésátlaggal, jó minőségben meg tudják termelni. Náluk a sörárpa jövedelmezősége, legalábbis költségarányosan, vetekszik a kukoricáéval vagy a napraforgóéval.
– Milyen kilátásokkal indul a 2015. év, milyen termeltetési szerződéses feltételek birtokában vannak a termelők? Lesznek-e változások, és milyen a sokakat érdeklő fizetési gyakorlat?
– A Granit Agriculture Kft. termeltetési szerződéses feltételei évek óta változatlanok, és idénre sem tervezünk nagy változást. A szerződésünket elsősorban a meglévő partnereinknek fogjuk kínálni, de várjuk, illetve keressük azokat a termelőket is, akik korábban már termeltek nekünk, vagy akár most szeretnének sörárpa termelésbe fogni.
Terveink szerint a tavaszi sörárpa termeltetési területünket a tavalyihoz képest 10-15%-kal szeretnénk növelni, annak érdekében, hogy a dunaújvárosi malátagyárnál növelhessük a beszállítói részesedésünket.
– Változnak-e valamelyest a sörárpa átvételi paraméterek, és hogyan alakulnak az árak?
– A sörárpa szerződéses minőségi paraméterek nem változnak. Átvételi árat egyelőre nem tudunk közölni. Most dolgozunk egy olyan árképzési módszeren, amivel a szerződött sörárpa egy részét a betakarítás előtt tőzsdei gabonaárhoz indexálva tudnánk beárazni. Emellett, a vetés után fogunk kínálni fix árat is, a várható termés meghatározott hányadára.
Fontos megjegyezni, hogy a sörárpa előre árazása meglehetősen rizikós, elsősorban a minőségi kockázatok miatt. Ezzel együtt, ha mi szerződésben előre vállalunk egy árat, és a termelt sörárpa minősége a követelményeknek megfelel, a szerződő partnerünk biztos lehet abban, hogy azt az árat meg is fogjuk fizetni. Persze, azt elvárjuk, hogy a partnerünk is tartsa magát az előzetes ármegállapodáshoz, függetlenül a betakarítás utáni áralakulástól.
– A fajtaválaszték milyen összetételű lesz a korábbiakhoz képest?
– Mi az idén tavasszal az alábbi fajtákat fogjuk kínálni a termelőknek (abc-sorrendben): Concerto, Grace, Malz, Scarlett, Traveler. A kínálatunk tavalyhoz képest szűkült, de ennek elsősorban logisztikai okai vannak. Mivel a fajtákat külön, fajtatisztán kell szállítani és tárolni, a túl sok fajta szükségtelenül bonyolítja rendszert.
– Hogyan alakul a megtermelt magyar sörárpa további sorsa? Milyen a hazai sörárpa feldolgozási gyakorlata, és milyen ütemű a szállítása, stb.?
– Én leginkább a saját cégcsoportunkhoz kapcsolódó információkkal rendelkezem. A Granit a megvásárolt sörárpák zömét – előzetes minősítést követően – saját, illetve bérelt telephelyein – Agárd, Enying, Kápolnásnyék, Dombóvár, Mezőfalva – tárolja be. A gyűjtő-tároló telepekről, illetve közvetlenül a termelő vagy integrátor partnerek raktáraiból a Granit által megvásárolt sörárpa nagy része végül a Boortmalt malátaipari cég dunaújvárosi gyárába, kisebb része a cég bőcsi silótelepére kerül. Emellett bizonyos mennyiséget, elsősorban tavaszi sörárpát, a Boortmalt horvát üzemének is adunk el.
Azok a hazai cégek, amelyek rajtunk kívül sörárpa-kereskedelemmel foglalkoznak, az általuk megvásárolt sörárpát a szomszédos országok malátagyáraiba szállítják be. Nagyobb malátagyártó kapacitással körülöttünk Ausztria és Szlovákia rendelkezik. Megjegyzem, hogy az export sörárpa piacok a termelők számára általában bizonytalanabbak, hiszen minden feldolgozó igyekszik elsősorban hazai alapanyagra támaszkodni, és a jó termésű évben kevésbé keresik a külföldi árpát.
– Hogyan érvelnek a sörárpa termesztés mellett, illetve hogyan teszik ezt az ön cégénél? Milyen a sörárpa jövőképe Magyarországon?
– A Granit Agriculture Kft. termeltetési tevékenységében az első helyen a sörárpa áll. A Granitot eredetileg azért alapították a tulajdonosok, hogy a cégcsoporthoz tartozó két – a magyar és a horvát – malátagyár alapanyag-szükségletének a nagy részét megtermeltesse, megvásárolja, tárolja és ütemezetten szállítsa, az üzemek igényének megfelelően. A Granit arra törekszik, hogy ezt a funkcióját a lehető legjobban ellássa, ezért a sörárpa termelők hosszú távon biztosan számolhatnak cégünkkel, mint a legnagyobb hazai sörárpa vásárlóval.
A Granit olyan sörárpafajtákat kínál a termelőknek, amelyeket a söripar preferál, és amelyek kiváló agronómiai tulajdonságokkal és jó terméspotenciállal rendelkeznek.
A Granit pénzügyileg stabil, mögötte áll az egyik legnagyobb francia agrár-ipari cégcsoport, a Groupe AXEREAL, a maga 3,5 milliárd eurós éves forgalmával. A sörárpán kívül búza – főleg francia bőtermő fajták –, waxy kukorica és szójabab termeltetésével is foglalkozunk, így a meglévő és a potenciális új partnereinkkel ezeken a területeken is együtt tudunk működni.
Cégünk gabonakereskedelmi osztálya a termeltetett gabonákon kívül évi 150-200 000 tonna gabonát forgalmaz, ezért termelőinknek nem csak a termeltetett, hanem a szabadpiacra szánt áruira is folyamatosan potenciális vevők vagyunk.
