Szinte lehetetlen, hogy egy átlagos magyar kisgazdaságban – nem beszélve a nagyobbakról – ne a búzavetés jelentse a következő gazdasági év tényleges elindítását.
Persze, bemelegítésképpen a repce és az őszi árpa vetése is szerepel sok helyen az őszi munkák palettáján, de az őszi búza az „mégis csak más”. Nem maradhat ki a vetésszerkezetből, hiszen országosan olyan nagy a vetésterülete, hogy gyakran kerül még önmaga után is, ami persze nem jelent különösebb gondot, de növényvédelmi felkészültséget azért annál inkább igényel.
Ma a búza fajtakínálata – beleértve a közelmúltban megjelent hibrideket is – a 150-et közelíti, ami természetesen feleslegesen soknak tűnik, hiszen a hazai felhasználás mintegy 80%-át mintegy 10 körüli számú fajta adja. Természetesen minden gazda, ill. gazdaság saját hatáskörben dönti el, hogy a termőhelynek, a klimatikus viszonyoknak melyik fajta felel meg a legjobban – és ez az idén is sem lesz másképp. Egy dologra azonban érdemes odafigyelni, jelesül a fajtafelújítási gyakorlatra, amely sajnálatos módon az elmúlt években tovább romlott. A felújítási arány már a 20%-ot is alig haladja meg, ami bizony a termésátlagok alakulásában is visszaköszön…
A csávázás elmulasztása törvénybe ütközik, hiszen ez Magyarországon kötelező
A búzatermesztés ökonómiája
Nem nehéz észrevenni a vetésterület alakulásában azt a hullámzó tendenciát, amelyet az őszi búza gazdaságossági mutatói erőteljesen befolyásolnak. Ki kell mondani, hogy a búzatermesztés a jelenlegi költség-hozam viszonyok és felvásárlási árak mellett nem versenyképes a kukoricával és az olajosokkal szemben sem. Éppen ezért ahol a vetésváltási gyakorlat lehetővé teszi, bizony kihagynak egy-egy évet a termelők, ami érzékelhető a vetésterület alakulásában, és akár 10-15%-os nagyságrendi eltérés is előfordulhat.
További gondot jelent az, hogy az országos termésátlag nem tud jelentősen elmozdulni felfelé, miközben a világ nagy búzatermelői már a 7-8 t/ha átlagokat ostromolják. Ennek okai a termesztéstechnológiai fegyelmezetlenségekben, a termőhely helytelen megválasztásában, a rossz fajtahasználatban és a felújítások elmaradásában keresendők. A magyar termőhelyen reális esélye van a 7 t/ha, vagy azt meghaladó országos búza termésátlagnak is, de hosszú évek óta helyben járás, ill. az aszályos években csak a sajnálkozás jellemző, a veszteséges termelés miatt.
Amíg a termésszintek nem emelkednek 30-40%-kal országos átlagban, addig a világpiaci ártrendek kedvezőtlen változásai továbbra is igen hátrányosan érintik a magyar termelőket. Persze, ettől még a búza vetésterülete – agronómiai megfontolásokból – meghaladja évente az 1 millió ha-t, csak nem mindegy, hogy lehet-e reálisan nyereséget tervezni rá, vagy a többi növénnyel kell kompenzálni a búza árbevételi kiesését. Nem elég ma már azzal megelégedni, hogy „meglesz az ország kenyere”; ennél sokkal több van a magyar termőhelyben. Jelentős, akár 4-5 millió tonna export árualapot kellene/lehetne megtermelni akkor, ha nagyobb fegyelem, nagyobb összetartás jellemezné a búzatermelők táborát… Ilyen lehetőséget jelent a Pannon-búza program, ami nagyon nyögvenyelősen akar beindulni, pedig óriási kereskedelmi tartalékokat rejt magában az ország számára…
A búza optimális vetésideje az október 5-25-e közötti időszakra tehető
Sok múlik a fajtahasználaton
A sikeres búzatermesztés egyik alapfeltétele, hogy ép, magas csírázóképességű, tiszta és fajtaazonos vetőmagot használjunk. Mivel a vetőmag minősége szaporulati fokonként egyre csökken – a másodfok az első fok 97%-a, míg a harmadfok már csak 92%-a –, célszerű két-három évenként a vetőmagkészletet felújítani. Sajnálatos módon éppen ez marad el elsőként, takarékossági megfontolásból, olyannyira, hogy gyakran ismeretlen szaporulati fokú, tisztítatlan vagy csak éppen tisztított, saját termesztésből származó, és néha csávázatlan „vetőmag” kerül a földbe. A csávázás elmulasztása pedig törvénybe ütközik, hiszen ez Magyarországon kötelező, azonkívül pedig véd a búza gombás betegségei – mint a kőüszög, porüszög, törpeüszög – ellen.
Konkrétan a fajtahasználat viszont már jobban szokott sikerülni, mert a termelők igyekeznek beszerezni a kurrens – mások által dicsért, máshol jól teljesítő – fajtákat. Persze, ennél a szempontnál is gyakran az anyagiak szólnak közbe, éppen ezért tud a fajtakínálatban ennyi fajta megmaradni hosszú évekig. Van, aki a szegedi, van, aki a martonvásári, van, aki a – különösen a Nyugat-Dunántúlon óriási teret nyert – osztrák prémium fajtákra esküszik.
Az is tapasztalat, hogy gyakran a fajta beszerzésével be is fejeződik a „költekezés”, mert már a technológiai ajánlás szerint kiszolgálni nem marad elég pénz. Azt azonban látni kell, hogy az intenzív és bőtermő fajták akkor teljesítenek, ha azok tényleg precíz „kiszolgálásáról” a termelő gondoskodik. Ellenkező esetben elmarad a várt siker, a szép nyereség reménye helyett komoly ráfizetés következik.
A kipróbált, termőhelyre adaptált magyar nemesítésű fajták ezzel szemben kiegyensúlyozottan teljesítenek – bár többségük nem prémium minőségben –, így tehát a termőhelyek ismerete függvényében javasolható, hogy ezeket részesítsük előnyben. Ugyancsak megfontolandó a Pannon-búza programban szereplő és javasolt fajták használata, amelyek későbbi értékesítése – a GOSZ koordinálása eredményeként – talán kevesebb gonddal jár majd.
Az intenzív és bőtermő fajták akkor teljesítenek, ha azok tényleg
precíz „kiszolgálásáról” a termelő gondoskodik
Agrotechnikai finomságok
A búza optimális vetésideje az október 5-25-e közötti időszakra tehető. Ez persze egy általános ajánlás, amely időszakon belül – esetleg kívül – figyelembe kell venni a termeszteni kívánt fajta nemesítői/fajtahasználati leírásában foglaltakat és a termőhelyi adottságokat is.
A túl korai vetés erőteljesebb őszi fejlődést eredményez, ami esetleg csökkentheti a búza áttelelési esélyeit, megkésett vetéssel viszont nem lesz elég fejlett a növény az átteleléshez. Ezeket a kockázatokat persze a mindenkori őszi időjárás bármikor felülírhatja, hiszen volt már olyan csapadékos ősz, hogy alig lehetett elvetni a tervezett mennyiséget. Máskor viszont a szárazság és a meleg egészen december elejéig elhúzódott, és összezavarta a vetéseket, sok kipusztulást okozva. Ha a termelők a jövőbe látnának, akkor meleg, száraz ősz esetén a kiszáradás veszélye miatt kissé mélyebbre, nedves, hűvös őszön pedig sekélyebbre vetnének néhány cm-rel, így a bokrosodási csomó az ideális 4 centiméter körüli mélységben alakulhatna ki.
Mint ismeretes, az optimális állománysűrűséget az adott fajta bokrosodóképessége mellett a vetőmag mennyisége határozza meg. Általában hektáronként 5-5,5 millió csírát vetünk, ami az adott fajta ezerszem-tömegétől függően 200-260 kg/ha vetőmagnak felel meg. A termőhely adottságainak alapos ismeretében és a magágy minősége függvényében további lehetőség van a vetőmagmennyiség kismértékű alakítására. Ha a vetés valamilyen oknál fogva nagyon megkésett, vagy rögös, száraz a magágy, akkor 10% vagy akár 20% többlet vetőmaggal is érdemes vetni.
A vetési technikát minden termelő maga ismeri, ill. alkalmazza, igénye szerint. Ma már a hagyományos gabonasortávra történő vetés mellett a művelőutas vetési mód is egyre gyakoribb, amikor a vetőgép 2-2 csoroszlyájának lezárásával művelőnyomokat alakítanak ki az ápolási munkákhoz. Ugyancsak terjedőben van – köszönhetően a direkt vetőgépek univerzális munkájának – a direkt vetési technológia, amely gazdaságossági és talajvédelmi okokból egyes vidékek területi és talajadottságai miatt egyre népszerűbb. Ilyenkor általában különösebb talaj-előkészítés nélkül, direkt vetőgéppel – annak egymenetes talaj-előkészítő és lezáró munkája nyomán – közvetlenül a tarlóba kerül a vetőmag.
Csak a mennyiség jelentős növelésével – és a kis szerencsével mellé társuló
minőséggel – tudja a termelő rentábilissá tenni az őszi búza termelését
Kilenc hónapnyi várakozás
Ahogyan a repce vagy az őszi árpa esetében, úgy az őszi búzánál is rendkívül hosszú a tenyészidőszak. Igazán jól csak azok a gazdák tudják, mi a türelem, akik esetleg mindhárom őszi vetésű növénnyel foglalkoznak, hiszen folyamatos szemlézéssel, találgatással, reménykedéssel telik az ősz, a tél és végül a tavasz.
Ma már az őszi búza is megköveteli a folyamatos ápolást, és nincs messze az idő, amikor akár a rendszeres mesterséges vízpótlás is napirenden lesz. A búza öntözése ugyan egyelőre nagyon távlatinak tűnik, de az időjárási anomáliák változásainak trendje hamarosan ezt is megkövetelheti. Egyelőre azonban a jó talaj-előkészítés, a jó tápanyagellátás, az okszerű fajtahasználat alapozza meg a jó termést. Ezekért tehetnek a termelők, mert az időjárás, a csapadékeloszlás és -mennyiség befolyásolására nincs mód. Van viszont praktikus gyomirtásra és növényápolásra, majd végül kalászvédelemre, hiszen ezek szintén döntően befolyásolják a termésszintek alakulását. Végül pedig az örökös izgalom következik az árak miatt, amelyek sajnálatos módon teljesen elszakadtak a hazai termelési viszonyoktól, az időjárási anomáliák hatásaitól. A termelő egyet tehet, jelesül azt, hogy tudása és adottságai függvényében a legtöbb búzát termelje meg, a legjobb minőségben.
Ma a helyzet úgy néz ki, hogy csak a mennyiség jelentős növelésével – és a kis szerencsével mellé társuló minőséggel – tudja a termelő rentábilissá tenni az őszi búza termelését. Sok lesz az idén is a kötelességből, agronómiai szükségből, s kevés az ökonómiai meggyőződéssel vetett őszi búza, hiszen a növény szempontjából aligha változik már addig számottevően a közgazdasági környezet. A halványan körvonalazódó cél azonban nem lehet más, mint az országos termésátlag jelentős növelése, mert ez teszi csak lehetővé, hogy a mindenkor begyűrűző világpiaci árak ne okozzanak olyan nagymérvű csalódást sokaknak, mint az idei aratást követő hónapokban…
