Alig egy hónapja, hogy lezárult a nemzeti vízstratégiát bemutató országos fórumsorozat – amely fenntartható vízgazdálkodást céloz meg –, és az időjárás mintha csak érezné, hogy az ember be akar avatkozni a természetes folyamatokba.
A gazdálkodás szempontjából ezek a szokásos események időnként nagyon kedvezőtlenek, akadályozzák a mezőgazdasági munkák tervezését és végrehajtását, hovatovább jelentős károkat is okoznak. Éppen ezért elodázhatatlanná vált a vizek mennyiségi és minőségi védelméről, a vízgazdálkodásról, az aszálykezelésről vagy éppen az öntözési feltételek megteremtéséről szóló konzultációs vitaanyag elkészítése és annak tartalmi megvalósítása.
A program kiemelt jelentőségű feladata a víz visszatartása a Kárpát-medencében, az ár- és belvíz elleni védekezés, továbbá a víz tárolása és a víz minőségének megőrzése. Ennek érdekében szükséges az árvíz és belvízvédelmi rendszerek átépítése, bővítése, fejlesztése, illetve a víztároló kapacitások növelése.
Nos, talán soha aktuálisabb nem lehetett volna ez a téma, mint éppen a Duna eddigi legnagyobb áradása idején, amely június elején indult, és hihetetlen károkat okozott a Duna-menti országokban. Ettől persze a program aktualitásai éppen olyan fontosak, hiszen a jövő vízügyi, öntözésfejlesztési és aszálykezelési politikáját megalapozó, a fenntarthatóságot biztosító szakmai elképzelésről van szó, amely a véglegesítést követően a nyár folyamán kerül a kormány elé. Ha zöld utat kap, akkor talán nem túlzás azt állítani, hogy olyan léptékű munka kezdődhet, amely a nagy folyamszabályozások korához hasonlítható, több évtizedes feladatot ad, és a megvalósítás költsége többezer-milliárd forintos nagyságrendet érhet el.
Soha aktuálisabb nem lehetne
A vízgazdálkodás reformja magában foglalná a mintegy 40 000 kilométeres – belvízvédelmi és öntözési célra szolgáló, illetve kettős hasznosítású – csatornarendszer felújítását és karbantartását, amely hálózat jelenleg elhanyagolt állapotban van Magyarországon.
Az európai uniós és hazai források lehetővé teszik a feladat elvégzését, aminek részeként a startmunka már elkezdődött, és öt-tíz éves távlatban lehet jelentős eredményeket elérni. Mikor lenne ennek aktualitása, ha nem most, amikor korábban és évente a Tisza, és legutóbb, kora nyáron a Duna hatalmas vízhozama tette erőpróbára a védekezőket és a gazdák türelmét, teherbíró képességét. Az örök bizonytalanságnak lehetne elejét venni az új vízstratégiával, hiszen gyakorlati „válaszokat” kaphatunk olyan létfontosságú kérdésekre, mint hogy lesz-e elegendő vizünk a jövőben; hogy jól gazdálkodunk-e a rendelkezésre álló vízzel, vagy miként lehet biztosítani a mezőgazdaság vízigényét, valamint megelőzni az ár- és belvizeket.
Az európai uniós támogatások minél nagyobb mértékű lehívásával valósíthatók meg a vízstratégiában három időszakra vonatkozó célok és feladatok. Az első, 2014-ig szóló cél a már folyamatban lévő vízügyi munkák befejezése, valamint az Európai Unió következő költségvetési ciklusára való tervezés. A második, 2021-ig tartó időszakban az Európai Unió kínálta támogatási lehetőségek minél eredményesebb kihasználása a feladat, míg a 2027-ig tartó harmadik időszakban a tervek szerint már egy stabil vízgazdálkodási rendszer a lehető leghatékonyabban hasznosíthatja a rendelkezésre álló uniós forrásokat.
Mindemellett a vízgazdálkodásban mindenképpen érvényesíteni és hangsúlyozni kell az állami szinteken lévő szabályozást és irányítást, továbbá az államnak szerepet kell vállalnia a tulajdonviszonyok tisztázásban és egy megfelelő finanszírozási rendszer kialakításában.
Miközben nyakukon az aratás
A Duna soha nem látott méretű vízhozama, ami időnként elérte a 10 000 m3/s értéket, a védekezés gigantikus erőfeszítései természetesen nem vonhatják el a figyelmet a mezőgazdaság egyik munkacsúcsáról, az aratásról. Eközben vannak gazdák, akiknek területeit – az ott megérett kalászos vagy repcetermést – aratás előtt néhány héttel – szerencsére csak a folyam néhány száz méteres vonalában – nyomta meg a víz. Ez példátlan balszerencse és pótolhatatlan veszteség az érintetteknek – szerencsére kis területről van csak szó –, akik lehet, hogy veszteségeik tudomásul vétele közben teljes mellszélességgel az árvédelmi töltéseken dolgoztak a gépeikkel. Furcsa kettősség ez, és az időjárás fintora is egyben. Aki már éppen az öntözőberuházáson gondolkodott – hogy a tenyészidőszakban hiányzó vizet pótolni tudja –, most éppen a temérdek lezúduló víznek esett áldozatául.
Persze ahol akadálytalanul lehet aratni, ott megindul a munka. Ha nem is Péter-Pál napján – mert nagyrészt behozta a lemaradást az időjárás –, de néhány napos késéssel bizonyosan. Ha valami kárpótlást ad az idei évben, az remélhetőleg a termés mennyisége, máshol a minősége lesz. A májusi esők serkentették a vegetációt, a kalász fejlődését, míg a júniusi elején beköszöntött hűvös, szeles időszak talán meggátolta az állományban a kedvezőtlen mikroklíma kialakulását és a gombafertőzések terjedését.
Természetesen a mindenre kiterjedő növényvédelem és nem utolsósorban a kalászvédelem jelentősége felértékelődött. Ez a védekezési gyakorlat a furfangos kereskedők ellen is irányul, nehogy véletlenül valamelyiküknek eszébe jusson – árletörő céllal – fuzáriumot keresni még a hibátlan minőségű búzában is. Ezek a praktikák már ismertek a termelők körében is, és ilyen esetben, aki csak teheti, elnapolja az értékesítést, vagy éppen a legszükségesebb árbevétel érdekében ad el a termésből valamennyit.
Az aratás az idei évben sem tartozik majd a vezető hírek közé, ahogyan azt már megszokhattuk. Nagy teljesítményű aratógépek és szállítóeszközök, kevés emberi kéz közreműködésével néhány hét alatt csendesen elvégzik ezt a valamikor kiemelt jelentőséggel bíró munkát. A kenyérgabonát megelőzi a repce, amelyből az idén nagyon mérsékelt a betakarításra váró terület. Részben az őszi hiányos kelés, részben a belvíz és a hűvös tavasz okozta a területvesztést, viszont akinél egészséges állomány fejlődött, az bizonyosan jó árat remélhet az árujáért.
Ráérősen kivár a terménypiac
Az új termésű kenyérgabona idei mennyisége óvatos becslések szerint elérheti az 5 millió tonnát, ha a Duna nem várt, aratás előtti áradása nem okoz jelentősebb károkat országosan.
Bővebb termésre és alacsonyabb árakra számít éves prognózisában az Agrárgazdasági Kutató Intézet is – amely nem számolhatott árvizes időszakkal –, ezért, számításaik szerint egy 10%-os árcsökkenés akár százmilliárd forinttal is csökkentheti összességében a termelők bevételeit.
A világ tőzsdéin ugyan megfordult az év eleje óta tartó terményárcsökkenés, és a magyar mezőgazdaság eredményeit is befolyásolhatja valamelyest a tavaszi vetések csapadékos időjárás miatti csúszása. A tavalyinál nagyságrendekkel kisebb területen vetett repce ára azonban várhatóan tartja majd a jelenlegihez hasonló magas szintet, és 130 000 forintot érhet tonnánként.
Az őszi búza ára talán a legnagyobb rejtély, hiszen alig találkozni árajánlattal, mindenki kivár az aratásig. Ettől függetlenül csalódásnak élhetik meg a gazdálkodók az 50 000 Ft/t-át alig meghaladó induló búzaárat, amely azonban az első roham után hamar elindulhat felfelé, a minőség és az országos termésmennyiség ismerete függvényében.
Az idén is mintegy 550 000 hektáron vetett napraforgó ára a prognózis szerint 120 000 Ft/t körül alakulhat majd a betakarításkor, ami a várakozásnak megfelelő korrekt árnak tűnik.
Az immár évek óta rendkívül népszerű kukoricatermesztés eredményeképpen a vetésterület az idén közel 1,3 millió ha körül alakul, amiből akár rekordmennyiségű termést is lehet remélni, amennyiben kedvez az időjárás. A tavalyi betakarításkori tonnánként 70 000 forint és a jelenlegi 60 000 Ft/t ár után azonban alacsonyabb, a prognózis szerint valamivel 50 000 Ft/t felett lehet a termény ára. A mérséklődésben a bioetanol iránti kisebb kereslet is megmutatkozik; az eddig évi mintegy 130 000 tonna kukoricát felhasználó amerikai bioetanol-programban idén várhatóan csökken a feldolgozott mennyiség. Az árcsökkentő hatás – ahogy azt már megszokhattuk – a hazai termény-, illetve takarmánykeverék-árakat is befolyásolhatja.
A terménykereskedelem részéről a terményárakkal kapcsolatos visszafogottságra némi magyarázatul szolgálnak egyébként az agrárrendtartási törvény vis maior helyzeteket szabályozó, tavaly elfogadott passzusai. A jelek szerint ezek „túlvédik” a termelőket, az ágazat finanszírozásában meghatározó integrátorok és kereskedők számára ugyanis túlzott kockázatot jelent, hogy erre hivatkozva a megkötött termeltetési, áruszállítási és egyéb adásvételi szerződéseket bármikor és következmények nélkül felmondhatják. Ilyen ügyletek alig köttetnek, emiatt csökken a termelés előfinanszírozására juttatott forrás is, adásvételkor pedig az éppen aktuális, ám könnyen befolyásolható tőzsdei árak az irányadók.
Idei tapasztalat szerint a nagyobb termelők, akik megbízhatóan teljesítették a szerződéseket, nagyobb eséllyel kaptak finanszírozást az integrátoroktól és kereskedőktől. A piac helyreállításához három-négy bizalomerősítő, a kockázatmegosztást és -kezelést segítő intézkedésre lenne szükség – hangsúlyozta Vancsura József, a Gabonatermelők Országos Szövetségének elnöke több előadásában is, a közelmúltban…
