Ki nem ismeri a tücsök és a hangya aranyos meséjét? „Csigabiga gyere ki”, vagy említhetnénk gyermekkorunk kedvenc rajzfilmjét, a Kisvakondot.
A talajfelszín alatt és a felszínen aknamunkát végző hívatlan vendégekkel azonban mégis háborúban állunk. Tevékenységük ugyanis kárt okoz a zöldségek, gyümölcsök és dísznövények termesztőinek.
Rendszeresen próbálunk megszabadulni a kisebb-nagyobb méretű rágcsálóktól, csigáktól, hangyáktól, drótférgektől és pajoroktól – mindhiába. Füstölőkkel, ultrahangos fütyülőkkel, csalianyagokkal, sőt, a legdurvább talajfertőtlenítő eszközökkel is legfeljebb néhány hétre sikerül ezeket távol tartani.
Egy időre békét kötöttünk: tudomásul vettük, hogy sem mérgezéssel, sem dühöngéssel nem jutunk előre, és esélytelenek vagyunk ezekkel a különben kedves kerti kártevőkkel szemben. Sokkal egyszerűbb ezért, ha elviseljük egymást.
A tavalyi különlegesen meleg és csapadékszegény nyári időjárás mégis valami egészen meglepő fejleményt hozott erre a területre. Egy kizárólag szerves növényi tápanyagokat tartalmazó trágyapelletet, a RICINITO-t (HORTO BIO) dolgoztuk a talajba, amivel távozásra bírtuk a talajban élő gyökérkárosító rovarokat és apró rágcsálókat, anélkül, hogy bárkit, bármit megmérgeztünk volna.
A leggyakoribb kártevők, amelyeket szeretünk ugyan, de leginkább az ültetvényen kívül szeretnénk látni őket:
- hangya,
- lótetű vagy lótücsök,
- cserebogár pajor,
- vakond,
- csiga.
A hangyák
Tevékenységük, kártételük növényvédelmi körökben szakmai vita tárgya.
Sokan hangoztatják, hogy a hangya nem kártevő, csak a levéltetvekkel együtt élő, azokat mézharmatukért dédelgető lény, s eltakarító szerepük miatt barátaink: a természetes táplálékláncban fontos szerepet töltenek be. Elfogadhatjuk azt az általános elvet is, hogy a hangyák zöme erdőben, legelőn, de még a szántóföldön is alapvetően hasznos lény az életközösségben.
Saját megfigyeléseim egyértelműen bizonyítják, hogy a hangyák megjelenése közvetett módon befolyásolja kertünk állapotát. Bár nem feltétlenül táplálkoznak kerti növényekkel, kártételük a hangyaboly formájában mégis jelentős lehet, főleg palántanevelésben és hajtatott zöldségfélékben.
A hangyabolyok kialakulását elősegíti, és igen gyors fejlődést tesz lehetővé, ha hosszú ideig folyamatosan meleg van, és a talaj felső 20-30 centiméteres rétege hosszabb időre kiszárad.
RICINITO (HORTO BIO) alkalmazásával egyszerűen, drasztikus mérgezés nélkül tarthatjuk távol a hangyát a haszonnövényektől.
Lótetű vagy lótücsök
Mindkét megnevezés ugyanazt az élőlényt takarja, fejlődésének különböző fázisában.
Leggyakoribb előfordulási helye a komposztálatlan trágyakazal. A lótetű szabad szemmel nehezen észrevehető, mérete és gyors mélyre ásása miatt, azonban táplálkozásának eredményeképpen rendkívüli pusztítása figyelhető meg. Növények gyökereivel táplálkozik; különösen a hajtatott és szabadföldi kertészeti növények kiültetését követően okoz jelentős rágáskárt. Jelenlétét a növények sárgulása, rothadása és teljes gyökértelensége jelzi.
A lótücsök kifejlett példánya nem változtat étkezési szokásain, így élete teljes szakaszában gyökerekkel táplálkozik. Mindemellett széles kiterjedésű járatrendszereket ás a föld alá, amelynek üregeibe helyezi el a következő generáció petéit, akár 500 darabot is, minden párosodás alkalmával.
A RICINITO-ban (HORTO BIO) olyan repellens, a lótetű/lótücsök táplálkozását gátló anyagok vannak, amelyek hatására ez a kártékony állat olyan területre költözik, ahol nem találkozik ricinusolaj-származékkal.
Cserebogár pajor
A cserebogarak lárváját pajornak, egyes vidékeken csimasznak nevezzük. Az időjárásnak megfelelően változtatja helyét a talajfelszín alatt: sekélyebben vagy mélyebben tartózkodik.
A cserebogarak igen jelentős kertészeti és mezőgazdasági kártevők. Különösen laza, homokos talajokon okoznak súlyos károkat.
Mind a kifejlett imágó, mind a talajban élő lárva, a pajor kemény ellenfél. Az imágók tarrágásánál is jelentősebb a pajorok folyamatos gyökérfogyasztása; akár idősebb növényeket, fákat is elpusztíthat.
Amennyiben a talaj felső rétegébe RICINITO-t (HORTO BIO) keverünk, az ilyen területeket a cserbogár imágója elkerüli; egy-két év alatt a cserbogár pajor más területekre költözik, tehát mérgezés nélkül hatékonyan védekezhetünk ellenük.
Vakond: a mezőn szeretjük
A vakond apró rovarokkal táplálkozó emlős; tulajdonképpen szeretjük, de sokkal jobban szeretnénk, ha a kerten kívülre költözne, és nem túrná ki a csepegtetőrendszerrel locsolt haszonnövényeket.
A vakond fő tápláléka talajlakó rovarokból áll: szívesen fogyasztja a gilisztákat, lepkék lárváit, pajort, férgeket, ganajtúró bogarat, lótetűt és minden más rovart, illetve ezek lárváit. A csigák is nagyon ínyére valók. Problémát csupán főleg az öntözött gyepterületen okoz, és kifejezetten nagy kárt tesz a csepegtető rendszer alatt, a növény gyökerének kitúrásával.
Ha a járatában a kiásott föld fölhalmozódik, a vakond a földfelszín irányában kezd ásni, s ezen a kürtőn át – fejének erős lökéseivel – túrja a felszínre a földet. Ez a vakondtúrás keletkezésének oka és módja.
Ha szeretnénk távol tartani a vakondot ültetvényünktől, kertünkből, gyepfelületünktől, szórjunk kb. 5-7 kg/100 m2 RICINITO-t (HORTO BIO) a talajra, dolgozzuk be 8-15 cm mélyen a felszín alá, és alaposan öntözzük be! Vakondjaink és egyéb hívatlan talajlakó vendégeink rövidesen és véglegesen elköltöznek.
