A ’90-es évek közepén, amikor a “hét szűk esztendő” kifejezés újra megfogalmazódott, már szembesült az ország az aszályos évek mérhetetlenül nagy terméskieséseket okozó hatásaival.
Az idősebb kollégák emlékei közt bizonyára ott él azoknak az éveknek a temérdek gondja, a szerződéses teljesítések hiányából eredő jogviták, a termelésfinanszírozási problémák – és még sorolhatnánk. A legfőbb ok az aszály volt, a csapadékhiány okozta sok csapás, aminek hatására az akkori kormányzat ugyan belátta, hogy tenni kell valamit, csak éppen a véges anyagiak, a politikai akarat és megvalósítási koncepció hiánya és egy csapadékosabb év jobb terméseredményei következtében feledésbe merült a nekiindulás.
Az aszály olyan időszakot jelent, amikor az átlagosnál jelentősen kevesebb csapadék hullik, vagy ha a csapadékmennyiség egészben véve eléri is a megszokottat, de a magas hőmérséklet miatt a talaj párolgási vesztesége megnő, hosszabb időre terjedő szárazság áll be, amely a növényzet fejlődését a szükséges nedvesség hiánya miatt megakasztja, sőt ez az állapot a növényzet pusztulását is okozhatja. Legnagyobb mértékű a kár akkor, ha a hosszabb időre kiterjedő szárazság hó nélküli tél után következik, így a téli nedvesség hiányát a tavasszal elég gyakori és bő esőzés sem pótolja. Ilyenkor az őszi vetések tetemes kárt szenvednek, a talaj nem készíthető elő kellően a tavaszi vetés alá, az elvetett mag hiányosan kel ki, s ami kikelt, az nem indulhat jó fejlődésnek. Az égető nap és a szárító szelek nemcsak a vetéseket, hanem a réteket és a legelőket is károsítják. Néha az aszály nagy területre terjed ki, és egyike a legfélelmesebb elemi csapásoknak.
A gyom és a csapadékhiány a napraforgókban is nagy kárt tett
Az aszály jelenségről
Aszály sokféle van – meteorológiai, mezőgazdasági, hidrológia -, és egymással nem is mindig összefüggésben működnek. A mostani mindenesetre egy drámai helyzet, és ezt az okozza, hogy 2011 februárja óta hónapról hónapra sokkal kevesebb csapadék esik Magyarországon, mint az átlag. Ráadásul 2000 óta ez a negyedik olyan év, amikor meteorológiai aszály van: 2000-ben, 2009-ben, tavaly és idén is nagy szárazság volt Magyarországon, pedig korábban ilyen méretű aszályos időszakok úgy 20 évente fordultak elő; a 2000-es évet megelőzően például 1980-ban és 1961-ben. Tavaly, 2011-ben országos átlagban 407,4 mm csapadék hullott, ami a legalacsonyabb értéknek számít 1901 óta. Ezt azért nem vettük észre, mert csak meteorológiai aszály volt, így nagy károk nem keletkeztek, 2010-ben ugyanis 110 éves csapadékrekord dőlt meg, ebben az évben májusban például a sokéves átlag háromszorosa esett le, éves szinten pedig a szokásos mennyiség másfélszerese. Emiatt voltak belvízgondok, de ennek volt köszönhető az is, hogy a tavalyi aszályt meg sem érezte a mezőgazdaság és a természetes vizek. Ez a tartalék mára elfogyott; annak is a következményeként, hogy valódi vízgazdálkodás a gyakorlatban csak nyomokban fedezhető fel az országban, persze szavakban már számos alkalommal irányult rá a figyelem.
Pedig az időjárás alakulásának megfigyelésekre alapozott trendje és a klímamodellek alapján biztosra vehető, hogy érezhetően melegszik az éghajlatunk. Ebből ugyan még nem következik, hogy a csapadékmennyiség is tendenciózusan csökken, és szárazabbak lesznek a nyarak. Szakértő meteorológusok szerint éppen egy olyan zóna határán vagyunk ugyanis, hogy tőlünk északabbra biztosan csapadékosabb, délre pedig szárazabb lesz az éghajlat a megszokottnál, de azt, hogy nálunk lesz-e érdemi változás, felelősen még senki nem meri kijelenteni a szakemberek közül.
Szenvedő repcekelés
Egyszeri aszály két évben okoz kárt
A mezőgazdaság hihetetlenül rosszul jön ki az aszályos évekből, hiszen egy aszályos naptári év gyakorlatilag két gazdasági évre van kihatással. Ha az idei példából indulunk ki, akkor ismert, hogy a repce és az őszi búza termésszintje gyenge közepes volt, a napraforgóé szintén átlag alatti, míg a kukorica kifejezetten gyenge termést ad. Ez azt jelenti, hogy idén a gazdálkodók rossz évet zárnak árbevételi szempontból, de ennél még komolyabb gond, hogy a csapadékhiány okozta körülmények miatt az őszi káposztarepce és az őszi búza talaj-előkészítése, magágykészítése óriási feladatot jelentett. A földeket szinte fel kellett vésni ahhoz – elsősorban a robusztus építésű rövidtárcsák bevetésével -, hogy egyáltalán a vetést időben elvégezhessék. Természetesen ez még csak a kezdet volt, hiszen a repcére szinte semennyi csapadék sem érkezett, aminek következtében sokan a kelesztő öntözéshez folyamodtak, vagy már a vetést követő időszakban kénytelenek voltak veszteségként leírni a repcevetés költségeit, és más növény termelésén kezdtek gondolkodni. A búzavetés előtti időszakban pedig csak reménykedtek, hiszen a szeptember első fele szintén száraz volt, ami az óriási csapadékdeficitet tovább növelte. Ha búzavetésig nem lesz jelentősebb eső, akkor mindkét említett növény terméskilátásai jelentősen csökkennek, ami a következő gazdasági év termelési kedvét és pszichikai ráhangolódását is jelentősen befolyásolja.
A mezőgazdaágban az aszály okozta kár – egyes realista becslők szerint – majd az ötszázmilliárd Ft-ot is meghaladja, ami a kukorica jelentős terméskiesése és árának drasztikus növekedése miatt az állattartók kiszolgáltatott helyzetét is magában foglalja.
A kukorica már augusztus elején jelezte, hogy aszály van
Az aszály és a nyomában kialakuló áremelkedések a növénytermesztés és az állattenyésztés egyes – kevésbé jó anyagiak közt gazdálkodó – szektoraiban azt a kérdést vetik fel, hogy lesz-e elegendő anyagi erő a folytatáshoz, a következő évkezdéshez?
Az idei év becsült kiesése, amit az aszályos időjárás okozott, mintegy 40%-ra tehető átlagosan, amit meglehetősen nagy feladat a következő években kigazdálkodni…
Sovány vigasz
Természetesen ahogyan a magyar termelők a szemük sarkából figyelik kollégáik, gazdatársaik szokásait, eredményeit, úgy a mezőgazdasági profillal bíró államok aktualitásairól is tájékozódnak. Most külföldről sem érkeznek olyan hírek, amelyek esetleges rekordtermésekről szólnának, hiszen az USA-ban is évszázados a szárazság, ez bizonyult az elmúlt fél évszázad legnagyobb aszályának; az évkönyvek szerint utoljára 1956-ban volt hasonlóan száraz évjárat. Vannak olyan államok, ahol a termőterületek közel 60%-án teljesen tönkrement a termés, illetve egyszerűen kiégtek a haszonnövények, különösen a legfőbbnek számító kukorica és szója. Hatalmas szárazság van az idei évben Oroszországban is, ahol az előzetes becslések alapján tízmillió tonnával kisebb a gabonahozam a vártnál. Indiában is feleannyi csapadékot hozott a monszun, míg Ázsia több országában az áradások tették tönkre a termést. Talán kevésbé okozott nagy károkat az aszály Észak- és Nyugat-Európában, hiszen a német, a cseh és a lengyel gazdáknál kisebb kiesésekkel számolnak, de termésrekordok sehol nem dőlnek meg. Persze mindez sovány vigasz azoknak a hazai termelőknek, akik a tervezett árbevételük felével vagy kétharmadával kénytelenek beérni az idei évzáráskor…
Következmények márpedig vannak
Hogy ki mindenki szenved az aszály közvetlen vagy közvetett hatásaitól? Nos, ennek a listának az összeállítása szinte lehetetlen. Csak a legfontosabbakat említve is hosszú a sor, hiszen ha a kukorica vetésterületének 40%-án nem lesz értékelhető termés, annak az állattenyésztés lesz – a 40-50%-os takarmányár-emelkedés miatt – a fő szenvedő alanya, amellett, hogy a kukoricatermelőknek sem lesz jelentős árbevételük, de nyereségük biztosan nem. Elemzők szerint 20-30%-os áremelkedés következik a húsoknál, a tejnél, a zöldség-gyümölcsféléknél. Mivel kevesebb volt a búzatermés, ezért mintegy 30 Ft/kg-mal emelték fel a malmok a sütőipari cégek részére értékesített liszt árát, és természetesen csak idő kérdése, hogy ez mikor jelenik meg a kenyér árában. De nem csak az árunövények előállítói és az állattartók gondjaitól hangos a szakma; a bortermelők is harmadával kevesebb termést és így kevesebb bort remélhetnek a megszokottnál.
Az aszály sajnálatos hozadéka az is, hogy vízgazdálkodásunk hiányosságaira komoly gazdasági károkozással hívja fel a figyelmet. A természetes felszíni vizek – folyók, tavak – vízszintje rekordokat döntve múlta alul a korábban mért rendkívül alacsony szinteket. Különösen a Tisza és mellékfolyói – de a többi átrohanó folyó is – kevés vizet szállít, ami a mezőgazdaságot erősen érintő kérdés, hiszen nincs öntözővíz. Ugyanakkor, ezzel összefüggésben, már a felszín alatti vizek is sok helyen eltűntek – a fúrt csőkutakban sincs 7-10 m mélységig víz -, ami szintén kerékkötője az öntözésnek -, amihez persze még más feltételek is hiányoznak.
Szintén ezzel összefüggésben említhető a nem túl optimálisan működő magyar haltermelést sújtó halpusztulási hullám, amely a kevés és oxigénhiányos vízfelület számlájára írható. A Duna folyamatos apadása, valamint alacsony vízállása miatt közlekedési korlátozások vannak, ami viszont a terménykereskedelmet akadályozó tényező. Van tehát kihatása az aszálykárnak szinte az élet minden területére – pl. a Balaton vízhiánya a nagyreményű idegenforgalmi elképzelések szempontjából riasztó -, de a mezőgazdasággal foglalkozó “gazdálkodó embert” kifejezetten kíméletlenül és látványosan teszi tönkre. A fizikai csapáson túl a pszichés hangulat romlása pedig rengeteget árt a következő gazdasági év tervezésénél, a munkák szervezésénél és nagy általánosságban is. Hiszen kinek van kedve teljes erőbedobással dolgozni, egy jó, esetleg rekord eredmény reményében küzdeni akkor, amikor a termelő eleve hátrányból – sőt, behozhatatlan hátrányból – indul az önmagával, másokkal vagy éppen a piaccal vívott versenyben!?
