Napjainkra, a határainkon korlátlan mennyiségben és évszaktól függetlenül beáramló áruk hatására, gyakorlatilag már nem lehet szezonális piaci termékekről beszélni. A piac nyitottságának következményeként szinte mindenfajta termék folyamatosan fellelhető az üzletek polcain, de vajon milyen hatással van ez a magyar termelőkre?
Nyírbogáton egy fiatalemberrel beszélgettünk, aki korán felismerte, hogy a fogyasztói szemlélet megváltozása miatt nehezen tud versenyben maradni a hazai piacot elárasztó nagy mennyiségű, gyenge minőségű és drága gyümölccsel. Mint termelő, szinte sosem találkozik közvetlenül a fogyasztóval, azonban látja, hogy a vásárlási szokások középpontjába mindinkább az esztétikum kerül: sok esetben a nem lekövethető, bizonytalan származású, vaxolt, vegyszerekkel és érésgyorsítókkal széppé varázsolt Granny almáért akár háromszoros árat is képes fizetni a vásárló. Így Elek Zoltán (35) a 100%-os gyümölcslevek kedvelőinek vevőkörét megcélozva, ma már almájának jelentős részét feldolgozott formában, az egyre népszerűbb bag-in-box csomagolásban, natúrléként értékesíti.
– A Nyírségben nagy hagyománya van az almának. Ti mikor kerültetek először kapcsolatba ezzel a kultúrával?
– Apai és anyai ágon a nagyszüleim, sőt a dédszüleim is gazdálkodtak. Elsősorban az alap takarmánynövényeket termesztették, de emellett mindig volt egy kis gyümölcsös. Az első családi almaültetvényekről a ’60-as évek idejéről van tudomásom. Egész gyermekkoromat meghatározta ez a növény, s mivel a környéken mindenütt csak almások voltak, tulajdonképpen nem is láttam mást kis srácként, mint ezt.
Édesapám az egykori Debreceni Állami Gazdaságban dolgozott, ahol sok tapasztalatot gyűjtött. Amikor a munkahelye megszűnt, kárpótláson vásároltunk 1992-ben 50 hektár földterületet. Apa hosszú évek alatt megszerzett tudása nagyon hasznosnak bizonyult, mert pénzünk nem sok volt, és mindent fokozatosan, lépésről lépésre, saját erőből tudtunk csak elvégezni, megvalósítani.
– Hogyan emlékszel vissza, mikor csöppentél bele a gazdálkodásba?
– A mezőgazdaság már egészen kicsi gyermekként megjelent az életemben. Talán óvodás lehettem, amikor egyik nap édesapám jött értünk. Emlékszem, mekkora örömmel fogadtuk a kocsiban szállított két kisbárányt. Ez volt az első fontos, ilyen élményem. Aztán a bárányok gyarapodtak, a létszámuk is növekedett, közel 5 év alatt elérte az állatállomány az ötvenet. Az állatok etetéséhez a TSZ-től béreltünk lucernaföldet, és hamarosan egy fűkasza beszerzése is szükségessé vált. A gépekért teljesen “odavoltam”, s ha csak tehettem, traktorban ültem volna, de a kötelességtudatom még nem alakult ki. A munka ekkor inkább játéknak és szórakozásnak tűnt, mint feladatnak. Persze ma már másként látom.
1992-ben, amikor a földterületet megvásároltuk, éppen gimnáziumba jártam. Levelező tagozaton végeztem, és így sokkal több időm maradt az ültetvényre és a birtokra. Apával kezdtük el apródonként művelés alá vonni a területet, ahogy a pénzünk engedte. Közel 4-5 év alatt az egész birtokon elindulhatott a termelés.
Terméstől roskadnak az almafák
– Milyen kultúrákkal foglalkoztok?
– A terület zömére gabona és kukorica termesztése jellemző, 4 hektáron alma és 1 hektáron meggy található. A két gyümölcsös a téli és nyári bevételek kiegyensúlyozásában játszik szerepet. Ezen kívül egy álló, 20 családból álló méhészetünk is van a gyümölcsösben elhelyezve, hogy a beporzást segítsék a méhek.
Egy rövidke ideig, talán 6 évig cukorrépa-termesztéssel is próbálkoztunk, de sorközművelő és egyéb gépek hiányában ennek sok volt a kézimunkaerő-igénye. Ezen kívül egy kis erdő is van a birtokunkban.
– Ha jól emlékszem, a gyümölcsösültetvényetek betelepítése idején sokan küzdöttek az eladhatatlan alma terhével. Ekkor szűnt meg az orosz piac is. Nem gondoltatok arra, hogy valami mással ültessétek be a területet?
– Édesapámat sokan nem értették, miért ebben a nehéz időszakban telepít almát, hiszen valóban nem volt ára a gyümölcsnek, sőt a földjüktől is szabadultak a gazdák. A telepítés mellett szólt viszont, hogy ebben az időben kezdtek elterjedni az újabb almafajták is, mint a jonagold, jonagored, ami szintén perspektívát jelentett számunkra. Apa úgy gondolta, enni mindig kell, a vidék pedig igazán ideális az almának. Azt is tőle tanultam, hogy a nehézségek mindig elkísérik a földműves embert. 50-60 évvel ezelőtt ugyanolyan küzdelmes volt az élet, csak más jellegű problémákat kellett megharcolniuk. De mindig előre kell nézni, és sajnálkozás helyett a megoldást keresni, azt, hogy hogyan lehet jobb. Mesélte, hogy többször vették el a fináncok az egész termésüket, kiseperték a teljes padlást. Mindent a nulláról kellett kezdeniük, de az akkori parasztember mindig felállt. Példaként élem meg ezeket a történeteket. Ma a szárazság, a fagy vagy a túl sok csapadék okoz nagy károkat, szinte másról sem lehet hallani, mégis a derűlátás és a bizakodás viszi tovább a munkámat.
Elek Zoltán leginkább a gépekért rajong
– Hogyan tudtatok gépesíteni?
– Amíg nem volt pénz egy-egy művelőeszközre, addig valamilyen átmeneti, olcsóbb eszközt használtunk, de voltak olyan feladatok, amiket bérmunkával végeztettünk. Csak kis lépésben haladtunk előre. Több gépet pályázat vagy kamattámogatott hitel segítségével tudtunk beszerezni. A beruházások egy része is így valósulhatott meg. Általánosságban elmondhatom, hogy mindig 5 évre terveztünk előre. Amit az egyik év elvitt, azt a következő év bepótolta.
Fontos volt az is, hogy a géptámogatásokról mindig naprakész információink legyenek, ezért egy pályázatkészítő cég segít ebben bennünket. Folyamatosan megjelenünk minden agrárkiállításon, hogy friss információkhoz jussunk, és a növényvédőszer-forgalmazók rendezvényein is jelen vagyunk, így megismerve a legújabb szereket.
A feldolgozógép szezononként 15 000-20 000 liter almalét állít elő
– Hol tart ma a gépparkotok felszereltsége?
– Fontos törekvésünk volt, hogy a gazdaság méretéhez képest minden gépünk meglegyen, amelyek a tökéletes munkavégzés mellett a maximális komfortérzetet is biztosítani tudják.
Többek között van Valtránk (800, 6750), Vogel&Noot eke, 3,20-as V-tárcsa, Vogel&Noot vegyszerező, mulcsozó, Kertitox gyümölcspermetező, aprómagvetőgép, SPC szemenkénti vetőgép, Fliegl pótkocsik, MBP magyar billenős pótkocsi, YALE targonca, RK 165 fűkasza, Fella rendképző, facsík-vegyszerező, automata öntöződob, Greefa gyümölcsosztályozó, Voran gyümölcsfeldolgozó. Saját kombájnunk nincsen, de ennek beszerzését nem is tervezzük, ugyanis nem lenne kihasználva, ezért ezt a műveletet bérmunkában végeztetjük el. Szerencsére a teljes gabonamennyiséget már kombájn alól el tudjuk adni egy szárítós cégnek, így nem kell a szállítással, raktározással sem bajlódnunk.
A gépállományunk teljesen kiszolgál bennünket. Most már csak arra kell figyelnünk, hogy az állapotukat sokáig megőrizzük. Biztos lenne persze egy-két eszköz, ami könnyíthetne a munkákon, például talajlazítót még jó lenne beszerezni, vagy traktorra homlokrakodót, de egyelőre ezek nélkül is teljes a gazdaság.
– Az almás bizonyára gyorsan termőre fordult. Hogyan oldottátok meg az értékesítést?
– Kezdetben valóban nagy gondot jelentett a nagy mennyiségű alma, annak is elsősorban a raktározása, hiszen rövid időn belül kezdett teremni az egész ültetvény. Amikor enyhe telünk volt, akkor sikerült átvészelni nagyobb károk nélkül tavaszig, de bértárolásra is rászorultunk. Ha szabad ilyen kifejezést használnom: erre a gatyánkat is ráfizettük. Egyre inkább érlelődött bennünk tehát a gondolat, hogy saját hűtőházunk legyen.
Az alma 40%-át jelenleg ipari almaként hasznosítjuk, a többit betároljuk, és a debreceni nagybani piacon értékesítjük. 1995-ben kezdtünk a nagybani piacra járni, mert a felvásárlók egymás után szűntek meg, és csak egy-két léalmaüzem működött már, a teljes termést pedig így nem tudtuk leadni. Szerencsére az új almafajták (jonagored, jonagold) nagyon ízlettek a vásárlóknak, szinte már a kocsiról eladtuk a teljes árut. Ennek köszönhetően törtünk be a piacra, ahol a mai napig ugyanaz a bérelt helyünk van. Novembertől március-áprilisig “nagybanizunk”. Előfordult, hogy heti ötször is mentem, ahogy igény mutatkozott. Hozzá lehet szokni a hajnali keléshez, a szélben, fagyban, esőben való autózáshoz. Ez is a vállalkozással jár.
– A hűtőház ötlete megmaradt gondolatnak?
– 1999-ben már érlelődött bennünk, hogy a raktározási problémára megoldást kell találnunk.
Eleinte nagyon elleneztem egy ekkora beruházást, mert semmiféle pályázati kiírás nem volt, és csak hitelből tudtuk volna megvalósítani. 22-23 éves voltam, és láttam, hogy a korosztályomban sokaknak új autója és háza van, mi pedig hitelből hitelbe megyünk. Sok huzavona után “Gazdahitel” keretében, állami kamattámogatással azonban mégis megépült a közel tízmilliós hűtőház, amihez a kompresszorokat géppályázat útján tudtuk megvásárolni.
– Milyen komolyabb fejlesztéshez tudtatok pályázati forráshoz jutni?
– Felvásárló telephely kialakítás néven futott egy Sapard-pályázat, mi egy szövetkezetnek a tagja voltunk, ami a pályázatok elbírálásánál sokat jelentett. A pályázat segítségével az udvar szilárd burkolatot kapott, megépült a mérleg, és előválogató került a hűtőház elé.
A faluban nagy hagyománya van a meggynek; innen jött az ötlet is egy felvásárló telephely létrehozására, de ezt csak 5 évig tudtuk működtetni, mert hiányzott az emberek szerződési fegyelme, és az egységes minőséget sem tudtuk biztosítani.
– Hogyan kezdődött az almafeldolgozás?
– Tapasztaltuk, hogy szüreteléskor mindig előfordul nem megfelelő minőségű alma, ami bekerül a hűtőházba (20%-ban). Ezek a gyümölcsök többnyire formailag kifogásolhatóak, jégverésesek vagy színhibásak. Mivel azonban a feldolgozott termék nagyobb haszonnal értékesíthető, így mi is megpróbálkoztunk 100%-os almalé előállításával.
Eleinte csak bérben készültek ezek a bag-in-box-os üdítők, és nem is térült meg a gyártás, ezért saját gép vásárlását terveztük. Mivel évek óta MezőHír-előfizetők vagyunk, a lap egyik számában talált Apa egy feldolgozógépeket forgalmazó céget, akiktől megvásároltunk egy ilyen berendezést. 2007-től már saját géppel készült a termék 5 literes, később – a jelentkező igény miatt – 3 literes kiszerelésben is, ElekAlma néven.
Az almaválogatót csak egy évvel később vettük meg, egy kalandos vásárlás során. Korábban külföldről nem rendeltünk semmit, és erre a gépre egy holland oldalon találtam rá. Gabi öcsém nyelvtudásával segített a rendelés lebonyolításában, elutaltuk a pénzt és csak remélhettük, hogy a gép megérkezik…., és megérkezett. Hihetetlen, egy ilyen egyszerű gép milyen sokat könnyít a munkában, megszűntek a fárasztó hajlongások, szinte öröm vele dolgozni.
– Hogyan tudjátok a dobozos almalevet eladni? Kik a vásárlóitok?
– Ehhez nagymértékben szükség volt a személyes kapcsolatteremtő képességemre, mert egy új terméket nem könnyű bevezetni a piacon. Szerencsére valóban ízletes, és mindenféle adaléktól mentes, 100%-os almalét állítunk elő, amit kedvelnek a fogyasztók. A nagybani piacon értékesítünk.
– Ki vesz részt a gazdaság, a vállalkozás munkáiban?
– A legtöbb zöldmunkát és a szüretelést napszámosok végzik. Én szállítok a debreceni nagybanira, de szívesen ülök a gépekbe, apát már kímélve. A növényvédelmi kérdésekben mindig Apa dönt. S hogy mit, mikor, milyen dózisban használ, azt a hosszú évek tapasztalata alapján határozza meg. Zöld szereket használunk, mert AKG-s területeink vannak. Így augusztus végén 15-16 permetezésnél tartunk, többnyire a Syngenta szereit alkalmazva.
Feleségem is részt tud venni a hétvégi munkákban, mint az almaválogatás, amikor minden kézre szükség van. A préselést is mindig hétvégére időzítjük, mert ehhez is legalább három ember szükséges. A papírmunkát főleg Apa végzi, aki a koránál fogva a legtöbb fizikai munkában már szeretném, ha nem terhelné túl magát, így amit tudok, leveszek a válláról. Sok adminisztrációs teendőt a pályázatos cégnek adunk át. Gabi öcsém a főállású munkája mellett időnként besegít.
– Milyen egzisztenciát tudsz teremteni ezzel a vállalkozással magadnak és családodnak?
– Az igényeinkhez kell felállítani a mércét, s habár az én mércém nem olyan magas, mégis elmondhatom: nagyon elégedett vagyok. 35 éves múltam, van szép családom, feleségem, kislányom, házam, autóm. Örülök, hogy minden évben el tudunk menni nyaralni a családdal.
Lehet, hogy nem akkor jutottam hozzá az anyagi biztonsághoz, mint korosztályom többi tagja, de mégis megvalósultak a terveim. Sokszor csüggedtem el, nem mindig láttam a kiutat a sok-sok munkából, és olyan is előfordult, amikor hiábavalónak éreztem az erőfeszítést. Az elmúlt időszak azonban sok mindent átformált bennem, és ebben édesanyámnak is nagy szerepe volt. Hálás vagyok neki és édesapámnak.
