Magyarország számára stratégiai kérdés az energiabiztonság, illetve a megújuló energiák részarányának növelése.
A fő kérdés ezek után az, hogy milyen stratégiát kövessen hazánk a megújuló energia felhasználásban, illetve miként szabályozza az esetleges támogatások kifizetésének módját. Aszódi Attila, a Magyar Tudományos Akadémia Energetikai Bizottságának elnöke ezzel kapcsolatban úgy látja, hogy az Európai Unió leginkább a piaci versenyelőny érdekében próbál élen járni a megújuló energiahordozók felhasználásában. Ugyanakkor érdemileg csak hosszú távon, azaz 20-30 év múlva változhat meg az unióban és Magyarországon a megújuló és a hagyományos energiaforrások felhasználásának aránya.
20x20x20?
Az Európai Unió háromszor húszas direktívája – 20 százalékos meg-újulóenergia-r észarány, kibocsátáscsökkentés, illetve hatékonyságnövelés 2020-ig – bár kétségkívül jól hangzik, de csak egy politikai szólam, amelyet nem gondoltak végig alaposan. Aszódi szerint a célkitűzés helyes, mert valóban van lehetőség arra, hogy növeljék az energiafelhasználás hatékonyságát, miáltal az EU versenyelőnyhöz juthat a világ többi régiójához képest. Itt elsősorban Németországról, Franciaországról és a környezetükben lévő nyugat-európai államokról van szó, amelyek olyan technológiákat fejlesztenek ki a háromszor húszas direktívának megfelelően, amelyeket a világpiacon értékesíthetnek. Ez nagyon okos és nemes cél, azonban nagy baj lenne, ha Magyarország csupán mint „szenvedő” fél kerülne ezeknek a számoknak a hatása alá, miközben azt a hasznot, amelyet a nyugat-európai politika e mögé szánt, hazánk nem élvezhetné. Ha tehát az EU – és Magyarország – nem ésszerűen hajtja végre a meghirdetett programokat, akkor komoly versenyhátrányba kerülhet, amely az itt élő emberek életminőségét is alaposan leronthatja.
Differenciáltan és lokálisan
A Magyar Tudományos Akadémia Energiastratégiai Munkabizottsága és Energetikai Bizottsága által szervezett közös konferencián Németh Tamás főtitkár a fentiekhez még hozzátette, hogy számunkra a megújuló energia felhasználásával kapcsolatban a helyi adottságoknak megfelelő megoldások alkalmazása legyen követendő. Aszódi Attila mindezt egészen konkrétan úgy fogalmazta meg, hogy elhibázott stratégia minden megújuló energiaforrást azonos mértékben támogatni. Ez a megközelítés nem hatékony és nem is ésszerű, hiszen Magyarország csak bizonyos területeken rendelkezik olyan adottságokkal, amelyek kifizetődővé teszik az alternatív energiaforrások használatát, hangsúlyozta Aszódi Attila. Mindebből pedig az következik, hogy Magyarországnak olyan stratégiát kell kidolgoznia, amelyben legfeljebb kettő, esetleg három terület kap kiemelt támogatást.
Hasonlóan lényeges szempontként említette Aszódi Attila, hogy a megújuló energiaforrások felhasználását lokális méretekben kell megvalósítani. Például 50 megawattos biomassza erőművet építeni hiba, és aki ilyet tervez, az szembe megy a szakma és a tudomány eredményeivel. A biomasszát a lehető legrövidebb úton kell eljuttatni a felhasználás helyszínére, ami egy nagy erőmű esetén nyilvánvalóan nem megoldható, mondta Aszódi Attila.
A biomasszáról szólva Dinya László, a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola tudományos rektorhelyettese elmondta, hogy az tulajdonképpen nem is megújuló, hanem megújítható energiaforrás, hiszen a szél vagy a nap adottság, míg a biomasszát meg kell termelni. Ugyanakkor a magyar energiafelhasználás 5-6 százalékát adó megújuló energiaforrásoknak mintegy 90 százaléka biomassza eredetű. A támogatásokkal kapcsolatban Dinya László hangsúlyozta, hogy támogatni csak azt szabad, ami nemzetgazdasági szempontból fontos, de támogatás híján veszélybe kerülne. A támogatás tehát eszköz, nem pedig cél kell hogy legyen, figyelmeztetett a rektorhelyettes, aki szerint először a célokat kell meghatároznia a tudománynak és a politikának, majd a két fél együttműködéséből jöhet létre egy olyan fenntartható energiafelhasználási stratégia, amelynek révén növelhető Magyarország energiaellátásának biztonsága, miközben az energiafüggőség a lehető legkisebb mértékre csökken. Ezt a feladatot azonban fenntartható módon kell megoldani, az energetikai és gazdasági szempontok mellett a társadalmi és ökológiai hatások figyelembe vételével, emelte ki Dinya professzor.
A szélenergia hasznosítását sokszor a szén-dioxid kibocsátás csökkentésének szükségességével magyarázzák, ám ez utóbbi környezeti hatásairól folyamatosan vitáznak a szakemberek, mondta Gács Iván, a Budapesti Műszaki Egyetem docense, aki szerint egy technológiának kizárólag akkor indokolt támogatást adni, ha a belőle nyerhető haszon nem a termelőnél jelenik meg. A szélerőművek esetén olyan járulékos nyereségekre, mint például a munkahelyteremtés vagy a külkereskedelmi mérleg javítása, nem lehet számítani. Érdemi hatást csupán környezetvédelmi szempontból tapasztalhatunk, de azt is nehéz mérni, magyarázta előadásában a szakember.
A napenergia hasznosításáról Farkas István, a Szent István Egyetem Fizika és Folyamatirányítási Tanszékének vezetője adott áttekintést. Tájékoztatása szerint bár stratégia már egy évtizeddel ezelőtt készült, a várt központi intézkedések mind a mai napig elmaradtak, így a napenergia hasznosítása terén továbbra is sok a tennivalónk. A napenergia hasznosításának robbanásszerű hazai elterjedése attól az időponttól várható, amikor az egyre jobb hatásfokú napkollektorok csökkenő ára eléri azt a szintet, ami már tömegek számára teszi vonzóvá az ilyen típusú berendezéseket. A piaci folyamatokat illetően napenergia felhasználásával öt évvel ezelőtt átlagosan 5 euróból lehetett előállítani egy watt energiát, ma pedig ugyanezt 3 euróból lehet megoldani. Kínából importált berendezéssel akár az 1 eurós előállítási ár is lehetséges.
A hőszivattyús hőtermelés stratégiai jelentőségét Büki Gergely, az MTA doktora vázolta. A professzor a geotermikus energia felhasználási lehetőségeiről tartott előadásában hangsúlyozta, hogy villamos energia előállítására e technológia alacsony hatásfoka miatt nem érdemes vállalkozni, de a termálvizekből nyerhető közvetlen hő hasznosítása nagyon jó módszer. Sajnos azonban a rendelkezésre álló szűkös források miatt ez sem jelenthet széles körben alkalmazható megoldást. Büki Gergely felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy az elmúlt 15 évben világviszonylatban mintegy 15-szörösére nőtt az üzembe helyezett hőszivattyúk száma. Az alacsonyabb hőmérsékletű környezetből hőt kivonó és azt magasabb hőmérsékleten leadó, ott hasznosító berendezések rendkívül népszerűek és mindenhol rohamosan terjednek, hiszen az ilyen eszközök akár a levegőt is energiaforrásként tudják használni. Büki professzor a feladatok között említette például a szakemberképzés erősítését, de felhívta a figyelmet arra is, hogy Magyarországon csak forgalmaznak, de nem gyártanak hőszivattyúkat, pedig a hazai vállalkozók számára a termelés feltételeinek megteremtése segítséget jelenthetne, ezzel pedig akár munkahelyeket is lehetne teremteni.
Nemzeti konzultáció
Olajos Péter energia- és klímapolitikai helyettes államtitkár a fentiekkel összhangban egy nemrégiben rendezett energiaügyi konzultáción úgy nyilatkozott, hogy a kormány az Európai Uniónak benyújtandó Nemzeti Megújuló Energia Cselekvési Tervről széleskörű konzultációt kíván indítani, amelybe bevonja a szakembereket, az önkormányzatok, valamint a civil szféra képviselőit is. Mindez összecseng Aszódi Attila szavaival, amelyek szerint a legfőbb feladat most az, hogy a szakértők elemezzék minden alternatív energiaforrás jövőbeli megtérülési esélyeit.
Munkatársunktól
