Elképzelések a KAP első és második pillérének átalakításáról
Dacian Ciolos mezőgazdasági biztos május elején egy lengyelországi szemináriumon ismételten felvillantott néhány elképzelést a Közös Agrárpolitika 2013 utáni lehetséges átalakításáról.
A költségvetés konkrét számairól egyelőre még aligha; – legfeljebb a támogatási arányok módosításáról lehet beszélni. Az ezzel kapcsolatos eddigi viták azt mutatják, hogy rendkívül nehéz lesz a támogatások elosztását valamennyi tagország szempontjából megnyugtatóan rendezni. Ha a két pillér jelenlegi elosztási kritériumait igazságosnak tekintjük, akkor legcélszerűbb lenne az új elosztást is azokra alapozni. Ezért a Bizottság felvázolt egy olyan lehetőséget, hogy az első pillér támogatásait a második pillér jelenlegi besorolási elvei, a második pillért pedig az első pillér arányaiban osztanák el.
Amint az a táblázatokból kiolvasható, egy ilyen elosztás semmiképpen nem tekinthető igazságosnak, mivel mindkét esetben súlyos anomáliákhoz vezetne. Az első esetben, pl. Lettország, Észtország és Portugália a jelenlegi támogatásnak több mint a kétszeresét kapná, ellenben Franciaországnak 58, Hollandiának 69, Dániának pedig 74 százalékkal kevesebb jutna. Ha viszont az első pillér támogatásait a második pillér jelenlegi arányai szerint osztanák el, akkor fordított helyzet állna elő, mivel Dániának 287, Hollandiának 223, Belgiumnak 169, Franciaországnak 140 százalékkal több, Romániának 67, Portugáliának 69, Észtországnak és Lettországnak pedig 70-70 százalékkal kevesebb támogatás járna a jelenleginél.
Magyarország az első esetben 37 százalékkal több, a másodikban 27 százalékkal kevesebb támogatást kapna.
A táblázatok egyértelműen megmutatják, hogy a két pillér arányainak megbolygatása csak a körülmények alapos mérlegelése és az egyes tagországok érdekeinek szem előtt tartása alapján lehetséges.
Egyébként, vezető közgazdászok véleménye szerint, alapvető tévedésnek tekinthető az Európai Bizottságnak az a szándéka, hogy a területalapú támogatást (SFP), pontosabban a termeléstől leválasztott támogatást a 2013 utáni szabályozásban mindent helyettesítő megoldásnak kiáltsa ki. Az Angol Agrárgazdasági Társaság ez év március 29-31. között, Edinburghban tartott konferenciáján David Harvey és Jámbor Attila vitaindító előadásukban kifejtették, hogy amennyiben nem sikerül a jelenleginél rugalmasabb megközelítést alkalmazni, akkor a KAP nem felelhet meg a korszerű vidékfejlesztési politika igényeinek. A földalapú (leválasztott) támogatásokra épített rendszer ugyanis nem ad választ az alábbi három, nagyon fontos kérdésre:
– A piaci ingadozások mellett a KAP hogyan járulhat hozzá a mezőgazdaság és a vidéki közösségek stabilitásához?
– Hogyan lehet a hatékonyságot és a támogatások egyenlő elosztását egyidejűleg biztosítani?
– Hogyan kezelhetők a környezetvédelem és a tájvédelem kihívásai?
Az EU támogatási formák alakulását a grafkon szemlélteti.
Növénytermesztés a városokban
Európa egyik vezető mezőgazdasági kutató intézetének véleménye szerint egy új eljárással a mezőgazdasági szempontból nem hagyományos, városi körzetek is számottevően hozzájárulhatnának a világ élelmiszer-termeléséhez. A csoport tulajdonképpen az eddig is ismert hidropónikus növénytermesztési eljárás kiterjesztését javasolja. A rendszernek több nagy előnye van; nevezetesen nemcsak szántóföldön, hanem városi körzetekben is lehet végezni, másrészt pedig a növényágyak több egymás fölötti rétegben is elhelyezhetők, így jóval kevesebb területet és – ami még sokkal fontosabb – a víz zárt rendszerű cirkuláltatása révén jóval kevesebb vizet igényel.
A termesztés függőleges irányban történő terjeszkedése újabb – megfelelő talajminőségű – földterületek felkutatása és művelésbe vonása nélkül is lehetővé teszi a növényi termelés fokozását. A rotációs hidropónikus technológia segítségével fokozni lehet a növényállomány sűrűségét, így – a csoport számításai szerint – egységnyi területről a hagyományos növénytermesztési módszerekhez viszonyítva hússzor nagyobb termésmennyiséget lehet lehozni.
A több éven át kifejlesztett és tökéletesített Verticrop (=függőleges elrendezésű növénytermesztés) rendszer elsősorban zöldségfélék termesztésére ajánlható, amelyeknek tápértéke magasabb a szántóföldi körülmények között előállítottakénál. A csoport szerint a rendszer működtetéséhez a szántóföldi termesztésben használt vízmennyiség öt százaléka elegendő. További előnye, hogy gyakorlatilag nincs szükség mérgező növényvédő szerek alkalmazására, ami – a környezetszennyezés visszafogása mellett – számottevően csökkenti a termesztés költségeit is. Ugyanakkor – a termesztésnek a fogyasztói piacokhoz való közelsége révén – a szállítási költségekben is jelentős megtakarítás jelentkezik.
A GM-címkézés harmonizálására van szükség
Az Európai Parlament által május második hetében rendezett GM Fórum résztvevői egyetértettek abban, hogy az EU-nak egységes küszöbértékeket kell kidolgoznia a különböző termékekben megengedett génmódosított komponensekre, és azok jelenlétét az élelmiszerlánc minden pontján deklarálni szükséges. Hervé Gomichon, a Carrefour szupermarketlánc minőségi csoportjának igazgatója szerint tiszteletben kell tartani a fogyasztók minden kívánságát, így azt is, hogy ha nem akarnak GM-komponenseket tartalmazó élelmiszereket fogyasztani. Daniel Pérez, a spanyol ASAJA Farmerszövetség igazgatója viszont arról számolt be, hogy Spanyolországban széles körben termesztik a Monsanto cég génmódosított kukoricáit, és a lakosság is elfogadja azokat.
Ugyanakkor a GM-tartalomnak a több (a GM-növényeket engedélyező és tiltó) országban jelenlévő áruházi láncok címkéin egységes alapelvek szerint kell szerepelnie. Mint ismeretes, az EU jelenleg a 0,9 százalékos küszöbértéket alkalmazza. Franciaország azt javasolja, hogy önkéntes alapon vezessenek be egy olyan címkézést, amely a GM-mentességet (azaz a 0,1% alatti GM-tartalmat) deklarálja.
Marco Contiero, a Greenpeace illetékes vezetője azt hangsúlyozta, hogy a GM-termékeket csak az „óvatosság elve” alapján szabad megközelíteni, sőt azt mondta, hogy az EU tulajdonképpen nem teljesíti válságkezelői kötelezettségét, mivel a probléma kezelését teljes mértékben az EFSA-ra hárítja. Véleménye szerint Brüsszelnek kötelessége lenne az EFSA véleményét az illetékes nemzeti ügynökségek, valamint az Egészség ügyi Világszervezet (WHO) állás foglalásával egyeztetni.
A világ szójatermelése
Az Oil World előrejelzése alapján a világ szójatermése ebben az évben elérheti a 258,2 millió tonnás abszolút rekordot, ami a korábbi becsléshez képest csak 2,6 millió tonnás, az előző szezon terméséhez viszonyítva azonban 46,5 millió tonnás (azaz közel 19 százalékos) növekedést jelent. A legnagyobb emelkedés a két dél-amerikai ország, Brazília és Argentína esetében következik be, amelyeknek termése várhatóan 10, illetve 12,5 millió tonnával (67,5 millió, illetve 54,0 millió tonnára) növekszik. Amint a fentiekből kiszámítható, ez a két ország adja a világtermelés közel 50 százalékát.
A brazil termelőket és kereskedőket már előre aggasztja a várható bőséges termés, amelynek elraktározását és értékesítését nehezen fogják tudni megoldani, mivel az előző szezon 42,3 millió tonnás exportjának legfeljebb 2 millió tonnás növelésére számíthatnak (szójabab, dara és olaj formájában együttesen). A belső felhasználás (takarmányozás) számottevő növelése ugyancsak nehezen képzelhető el. A nem várt árubőség hatására a brazíliai szójaárak jelenleg mintegy 20 százalékkal alacsonyabbak az egy évvel korábbi átlagnál.
Kína szójaimportja viszont – helyi sajtójelentések szerint – ebben az évben elérheti a 46 millió tonnás rekordot, kérdés azonban, hogy a nagy beszállítók közül kinek mekkora rész juthat ebből, és milyen áron.
A világ szója- és egyéb olajnövény-termelésének alakulását az ábra mutatja.
Növekvőben az EU élelmiszerimportja
Az olasz OPERA kutatóközpont a Bayer CropScience és a Syngenta támogatásával május elején egy tanulmányt tett közzé az EU mezőgazdasági termelésének hatékonyságáról. A tanulmány 40 növény és 240 termék, illetve termékcsoport vizsgálata alapján megállapítja, hogy a Közösség mezőgazdasági és élelmiszer-ipari importja folyamatosan növekvő tendenciát mutat. A 2007/08. évi szezonban a tagországok mintegy 35 millió hektár termésének megfelelő agrárterméket Európán kívülről szereztek be.
A Közösség továbbra is a világ második legnagyobb élelmiszer-exportőre marad, ugyanakkor azonban az import fent vázolt növekedése aggasztónak tekinthető. Tíz évvel korábban a tagországok a jelenleginél 40 százalékkal kevesebb mezőgazdasági terméket hoztak be harmadik országokból (miközben az EU több, jelentős mezőgazdasági termelő országgal bővült). H. von Witzke, a berlini Humboldt Egyetem professzora rámutatott arra, hogy ez a tendencia kétféle hatást vált ki. Egyrészt a fejlődő országoknak az agrárexport kedvező lehetőséget jelent a devizaszerzésre, így megteremti az importból beszerezhető egyéb javak fedezetét. Másrészt viszont ha a fejlődő országok földterületei egyre nagyobb mértékben az európai kereslet kielégítését szolgálják, akkor még kevesebb élelmiszer marad az ottani, helyi lakosság ellátására.
Ezért a német professzor szerint az EU-nak fokoznia kell a mezőgazdaság termelékenységét a saját területein, lehetőséget teremtve arra, hogy a fejlődő országokban előállított élelmiszerekből több jusson a (jobban rászoruló) helyi népesség táplálására, és egyben fékezni lehessen a klímaváltozás kedvezőtlen kihatásait és az üvegházhatású gázkibocsátásokat. A COPA-COGECA szerint azonban nem könnyű megtalálni azt a forrást, ahonnan az ehhez szükséges anyagi fedezetet előteremthetik, mivel az EU költségvetése nem teszi lehetővé a támogatások számottevő növelését.
Hírek az Európai Unióból
Csehország
A Cseh Statisztikai Hivatal (CSO) jelentése szerint az ország hústermelése 2010 első negyedévében összesen 130.881 tonnát tett ki, ami 3,8 százalékos visszaesést jelent az előző év hasonló időszakához képest. Jakub Sebesta mezőgazdasági miniszter szerint az ország önellátottsága állati termékekből kritikus szintre süllyedt. A legnagyobb mértékben a marha- (7,4%-kal) és a sertéshústermelés (4,7%-kal) csökkent. Az ország külkereskedelmi mérlege a három legfontosabb húsféléből negatív szaldót mutatott; az import marhahúsból 3.722 tonnával, baromf-húsból 13.398 tonnával haladta meg a cseh exportot. Az import nagy része a marhahús esetében Lengyelországból, Németországból és Írországból, a ba-romfhús esetében Lengyelországból, Brazíliából és Szlovákiából származott. A cseh sertéshústermelés és -import alakulását a lenti ábra mutatja.
Ugyancsak a Cseh Statisztikai Hivatal jelentette, hogy 2009-ben a mezőgazdasági árak átlagosan 24,8 százalékkal csökkentek az országban az előző évihez képest. Ezen belül a gabonafélék ára átlagosan 41,0, az olajnövényeké 35,3, a gyümölcsöké 24,4, a zöldségféléké és az étkezési burgonyáé 4,6, illetve 8,1 százalékkal esett vissza. Az állati termékek árai átlagosan 15,2 százalékkal csökkentek; közülük a tej ára 29,3, a baromfhúsé 9,0 százalékkal lett alacsonyabb. Ezt a trendet egyetlen állati termék, a marhahús törte meg, amelynek ára 0,3 százalékkal emelkedett. A cseh mezőgazdaság termelési értéke ugyanezen idő alatt 18 százalékkal (97,4 milliárd koronára, azaz 3,75 milliárd euróra) csökkent. A támogatások 16,3 százalékos növekedése ellenére a mezőgazdasági proft kétharmadrésszel (3,17 milliárd koronára) zsugorodott.
Dánia
Dániában a vágósertések ajánlati átlagára ez év januárjától májusig a kilónkénti 8,00 koronáról 9,70 koronára, azaz 21 százalékkal emelkedett, ami nagymértékben javíthatja a sertéstartás jövedelmezőségét. Ugyanakkor azonban szűkült a különbség a dániai és németországi árak között, ami a Németországba irányuló élősertésexport lehetőségét csökkenti. Az amerikai sertéshúsárak emelkedésével és a dollár egyidejű erősödésével viszont javult a dán sertéshúsexport versenyképessége. A Japánba irányuló dán export ez év első negyedévében az előző év hasonló időszakához képest 20 százalékkal (kereken 30.000 tonnára) nőtt. Legújabban a sertéstartók számára különös gondot okoz a malacelhullások magas aránya, amelyet a dán mezőgazdasági miniszter „elfogadhatatlannak” nevezett. Egy dán tévériport szerint a malacok 24 százaléka pusztul el négyhetes kora előtt. Az elhullás fő oka a magas alomszám, amely egy anyakocára számítva 16 malacot jelent, holott a kocák csak 14 cseccsel rendelkeznek. Ezért egyes telepeken azzal próbálkoznak, hogy a legerősebb kocák alá külön almot helyeznek szoptatni.
Agrár Európa
