Nagyon lassan változik csak a gabonapiac általános mozdulatlansága, ami januárban és februárban még kereskedői és termelői szempontból is egyaránt szinte teljes csendet és eseménytelenséget okozott a magyar gabonapiacon.
Az étkezési búzát az évkezdetet követő két hónapban az intervenciós ár körül, tonnánként 27-30.000 forintért lehetett vásárolni. Ezt a csekély mennyiségű terményt érintő gabonaforgalmat is csak kizárólag a kényszer szülte. A malmok – ahogyan az ősz folyamán is tették – gyakorlatilag csak a napi szükségleteiket veszik meg, és nem készleteznek, hiszen a beszerzéshez szükséges tőkéjük csak ehhez elegendő. A bankok pedig, ahogyan a betakarítás utáni időszakban, most sem sietnek a feldolgozók segítségére jelentősebb összegekkel.
Február közepéig mintegy egymillió tonna búzát vittek ki a kereskedők Magyarországról, és hozzávetőlegesen még ugyanennyi vár értékesítésre. Becsülhető ez annak ismeretében, hogy az intervenciós raktárakba a búza nem akar bevándorolni, a kukorica felajánlására pedig az utolsó rendelet értelmében – egyelőre legalábbis – nincs lehetőség.
A kukorica tonnánkénti 30.000 forintot meghaladó árát egyelőre túl magasnak tartják a kereskedők ahhoz, hogy nagyobb tételt vegyenek. Az exportpiacokon sincs kereslet a magyar kukorica iránt, mivel a 10-30 euró/t közötti szállítási költség alaposan megdrágítja a magyar árut, az ukrán kukorica pedig lényegesen olcsóbb. Magyarországról eddig mintegy 1,36 millió tonna kukoricát exportáltak, ami a készletek ismeretében nem tűnik túl soknak.
A múlt év második félévében és az idén összességében mintegy 35%-kal kevesebb gabona hagyta el az országot, mint az előző év hasonló időszakában. A jelenlegi gabonagazdasági évben mintegy 2,4 millió tonna volt az összes gabonakivitel, míg 2008-2009-ben ez 3,7 millió tonna körül mozgott. Magyarországon 2009-ben összesen 4,343 millió tonna búza termett, és ez a 2008-as mennyiségnek csak a 77,7%-át tette ki. Kukoricából a termés elérte a 7,363 millió tonnát, ami 16,5%-kal volt csak kevesebb az előző évinél.
Csökkenő vetésterület
Február közepén sem a kereskedők, sem a készletekkel rendelkező termelők nem tudtak egyértelműen állást foglalni a tekintetben, hogy várható-e végre a gabonapiac felpezsdülése. Tél tábornok a korábbi évekhez viszonyítva igencsak kemény fagyokat és havat hozott, ami szokatlanul hosszú ideig, egészen február végéig kitartott. A tél is visszavetette a piac kibontakozását, hiszen a közúti, vasúti és vízi szállításokat egyaránt akadályozta. Nagyon sokan az enyhülést hozó márciustól várják a piaci folyamatok megindulását, az árak emelkedését, mert a gazdasági év fordulóján megérkezett támogatási pénzek csak ideig-óráig tartanak ki. Ahogy a tavaszi munkák megindulhatnak, úgy az egyelőre még raktárban lévő gabona árának egy jelentős részére is szükség lesz. Ebből következik, hogy a termelők már nagyon várják a piac pezsdülését, hiszen a pénzhez jutás csak az üzletkötést követően hetekkel vagy csak szállítások után válik valóra. Józan számítások szerint a malmok készletei idehaza és külföldön is végesek, tehát a búzavásárlásokat meg kell kezdeniük. A magyar termelők egy jelentős hányadának feltett szándéka ugyan a kivárás, de a tisztességes árat kínáló fizetőképes vevők március elején már vihetik az árut. Elfogadhatatlan viszont a termelők számára, hogy a legalább B-l minőséget képviselő étkezési búzát az intervenciós ár közelében adják el. Az „euro-búza” márciusi BÉT jegyzése 30.000 Ft/t, amiből nagyjából az intervenciós árat lehet kihozni, de a még eladatlan magyar búza többségének minősége ennél sokkal jobb. A termelőket meg kell érteni, hiszen nem elég az értékesítési árban kamatostul visszakapni a termelési költségeket, jogos igényként jelentkezik részükről, hogy nyereséget realizáljanak. Ehhez mindenképpen 35.000 Ft/t közeli árat kell elérni a tavaszi hónapokban. Sajnálatos módon a búzatermesztők csalódása az idei évben már a vetésterület csökkenésében is érződik. Ha idén sem tudnak nyereségre szert tenni, úgy számítani lehet a termőterület további zsugorodására, ami egy esetleges rossz termés esetén már komoly kenyérgabona-hiányhoz vezethet. Persze, hallani erre a liberalizált piac válaszát, miszerint majd behozzák Ukrajnából vagy Oroszországból a hiányzó mennyiséget, ha kell. Nos, így változik a világ gazdasága, mert nem volt ugyebár olyan régen – talán húsz évvel ezelőtt -, amikor a magyar búzaexport nagy része éppen Moszkva ellátására „utazott ki” vasúton, évente mintegy 2 millió tonna mennyiségben. Nem felesleges tehát aggódni kissé a magyar búzatermesztésért, hiszen egyre több a fogadkozás a termelők részéről: „ha nem kell az áru, ha nincs nyereség, nincs termelés”. Marad helyette a szinte utolsó „mentsvárnak” számító kukorica, ami az ország nagy részén még nyereséges. Egyébként pedig hosszan lehetne sorolni azokat a kultúrákat, a hüvelyeseket, fehérje-, rost- és takarmánynövényeket, szántóföldi zöldségnövényeket vagy akár a cukorrépát, amelyek valamikor a jelenlegi vetésterületük sokszorosát foglalták el, mára azonban csak mutatóban vannak…
A kukorica jelenleg jobb pozícióban van…
A kukorica ipari felhasználása a jelenlegi piacon nagyobb reményekre jogosít. Elég azt figyelembe venni, hogy a mostani mintegy 1 millió tonna hazai – bioetanol célú – feldolgozás mellett a környező országokban is jelentős üzemi kapacitások épültek, amelyek alapanyag-ellátása részben a magyar piacról történik. Szlovákia és Ausztria már folyamatosan szállít a határ közeli, 300.000 tonnás feldolgozókapacitású üzemeibe. A stabil mennyiségi felhasználás – az ipari feldolgozás eredményeként – előbb-utóbb remélhetőleg árstabilitást is jelent a kukoricapiacon. Ennek megfelelően mind több termelő szimpatizál a kukoricatermesztéssel és a korábbi monokultúrás termelés visszaállításával, miközben a kukoricabogár elleni egyre sikeresebb védekezés is erre ösztönzi a termelőket. Persze a gazdaságossági kényszer és a piaci megfelelés nem vonatkozik az ország egészére, így vannak régiók, ahol nem valósulhat meg a „mindenhova kukoricát!” elképzelés. Mindenesetre nagyon erős az ökonómiai nyomás a nyereségorientált kukoricatermelés irányába, amely sajnálatos módon a szakmai érveket is gyakran felülírja.
Kényszerű készletgazdálkodás
Óriási jövedelemkiesést jelent a gazdáknak a gabonapiac kínosan hosszú leállása. Hiába olcsóbb a kukorica és a búza, mint tavaly, a gabonafélék forgalma visszaesett, ezért az aratásig akár 1,5-2 millió tonna is a magtárakban maradhat. Az idén januárban a búza 23%-kal, a kukorica 34%-kal volt olcsóbb, mint egy évvel korábban. Míg azonban tavaly januárban 20.000 tonna búza, kukorica, árpa, addig idén csak alig néhány ezer tonna gabona cserélt gazdát hetente. A szokatlanul hideg és hosszú téli idő ráadásul kedvezőtlenül befolyásolja a piaci folyamatokat. A tél pedig, úgy tűnik, kitart, és míg a tavaszodás jelei nem mutatkoznak, nincs esély a forgalom fellendülésére, így marad a nyomott árak mellett a minimális volumenű kereskedés. Ebből az következik, hogy a 2009-2010-es gazdasági évben a gabonaexport mennyisége éppen hogy csak eléri az 5 millió tonnát, szemben a 6,5-7 milliós kínálkozó lehetőséggel, ezért készletezés várható, vagyis marad a tárolókban bőven gabona.
Optimista becslések szerint a magyar állattenyésztés takarmányozásra körülbelül 5 millió tonna gabonát használ fel 2009-2010-ben, és csak az összetételben várható némi változás az előző szezonhoz képest: mintegy 8%-kal kevesebb búzát, 17%-kal kevesebb egyéb kalászost és 10%-kal több kukoricát használhatnak állatok takarmányozására.
A Gabonatermesztők Országos Szövetsége (GOSZ) a magyar gabonapiac bajaira továbbra is a Pannon búza program lehető leggyorsabb elterjesztését látja a megoldásnak. Annál is inkább mert gabonapiac pangásának egyik oka – véleményük szerint – az, hogy túl sokféle fajtát termesztenek a magyar gazdálkodók, ami megnehezíti a piacra jutást. Persze a helyzetet az is súlyosbítja, hogy a piaci kereslet valóban erősen megcsappant, amit a szokásos év eleji boszniai szállítások elmaradása is igazol. A Pannon búza program elterjesztése a termelők között azért volna fontos, mert nagyjából egységes önkölt-ségű és így közel azonos áron kínált egységes minőségű gabonát lehetne termelni, nagy mennyiségű kínálatot teremtve, és így növelve a versenyképességet. A GOSZ által létrehozott és szorgalmazott „Pannon búza védjegy” extra minőségű búzát takar, amelyet jelentős nyereség reményében – 10-20%-kal magasabb áron – lehet kínálni a piacon.
Változást hoz (majd) a bioetanolgyár
Kiemelt beruházás lett a dunaföldvári bioetanolgyár megépítése – persze nem lenne csoda, ha a hírt szkeptikusan fogadnák a magyar termelők. Az évekkel ezelőtt hallható fogadkozásokból – amelyek a szinte teljes hazai termés itthoni feldolgozását vetítették előre – alig valósult meg valami. Most leegyszerűsödik és felgyorsul a Dunaföldvárra tervezett bioetanolgyár közel 100 millió eurós költségű megvalósítása, miután a kormány rendeletben nyilvánította kiemelt jelentőségűvé a beruházást – derül ki a Magyar Közlönyben megjelent rendeletből.
A korábbi információk szerint az ír Ethanol Europe Ltd. magyar leányvállalata, a Pannonia Ethanol Zrt. 97,2 millió eurós – mintegy 26 milliárd forintos – költséggel építi fel az új üzemet Dunaföldváron. A tervek szerint 2011 végére elkészülő gyár évi 500.000 tonna kukoricát dolgoz fel, amelyből 200 millió liter etanolt – üzemanyagot – és 170.000 tonna állati takarmányozásra alkalmas fehérjét állítanak elő. Az új gyár 77 főt foglalkoztat majd, de – amerikai adatok alapján – az iparágban közvetetten tízszer ennyi munkahely jön létre.
Egyébként pedig egy négy évvel ezelőtt hozott törvény teszi lehetővé a kormány számára, hogy a 2 milliárd forintosnál nagyobb, és legalább 50 új munkahelyet teremtő beruházásokat – a hatósági ügyintézés szempontjából – kiemelten kezelje. Ennek megfelelően az ügyintézést magasabb szintű hatóság végzi, és így gyorsabb lesz az engedélyezés.
A most hozott kormányrendelet szerint például a Pannonia Ethanol Zrt. beruházásának esetében az építésügyi hatósági engedélyezési ügyekben első fokon a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal Pécsi Mérésügyi és Műszaki Biztonsági Hatóság, míg másodfokon már az ipari ügyekért felelős miniszter jár el. Az építésügyi szakhatóság pedig első fokon a Dél-Dunántúli Regionális Államigazgatási Hivatal, míg másodfokon az építésügyekért felelős miniszter lesz.
NZ.
