Április elején a malmi búza árát folyamatosan 80.000 Ft/t körül jegyzik, amire a magyar termelők többsége már csak vállrándítással reagál. Részben azért, mert már régóta nincs mit piacra dobni, részben pedig azért, mert fele árban értékesítették a búzájukat, és fájdalmas ez a szembenézés a piac eseményeivel.
Persze vannak, akik ma is tartogatnak készleteket, jóllehet, tudják, hogy ennél magasabb árat már aligha lehet elérni. Sőt, ha a spekulánsok “megfordítják a szelet”, akkor lényegesen csökkenhet is az árszint. Az átlag búzatermelő azért reálisan próbál gondolkodni, és elismeri, hogy amit a terménypiac az elmúlt fél évben produkált, az szembemegy minden normális és kiszámítható piaci jelenséggel. Nem kell 80.000 Ft/t-ás búzaár, de ne legyen 25.000 Ft/t sem, mert ez teszi tönkre a termelőket, ez veszi el a kedvüket szeretett hivatásuk gyakorlásától. Az idei magas ár természetesen spekuláció következménye, amely kihat a kapcsolódó ágazatok tevékenységére, felborít minden törvényszerűséget, lehetetlenné teszi a tervezést. A jelenség hozadéka pedig az input anyagok és a gépárak emelkedése és még megannyi egyéb, hiszen a látszatból, a részinformációkból a termelők magas bevételeire lehetne következtetni. Az erősen polarizálódott termelői szférában persze vannak szép számmal, akik jól, sőt nagyon jól jártak az idei terménypiaci árrobbanással, de ehhez másoknak tönkre kell menni, be kell zárni a vállalkozásukat. Hogy jó-e ez a mezőgazdaság számára, egy kiegyensúlyozott, kiszámítható piaccal szemben, arra elég egységes a válasz. — Nem jó, és ezt azok is állítják, akik valóban csinos összegeket tehettek el a terménypiaci árrobbanás jóvoltából. Akiknek viszont igazán jó, azok nem a mezőgazdasági termelésből keresik a kenyerüket, sokkal inkább a pénzvilág a terepük, amely megmételyezi a tisztességes munkából élők mindennapjait. Nepperek, brókerek, pénzemberek, akiket nem lehet a mezőgazdasági termelés közeléből eltávolítani akkor, amikor “helyzet van”. Hát, most helyzet van, és helyzet lesz is az idei évben, mert a körülmények ezt valószínűsítik. Majd ha átlagos év vagy sok termés lesz, akkor megint eltűnnek a terménypiacról…
Kevesebb termés — drágábban
Március elejére már egyre világosabbá vált, hogy az egyébként is sokkal szerényebb őszi kalászos vetésterület tovább fogyatkozott. Mégpedig lényegesen, hiszen az alig egymillió hektárból további 150.000 ha ment tönkre országszerte, de leginkább a jó termőhelynek számító dél-keleti megyékben. A 2011. évi termésmennyiséget ez a tény eleve meghatározza, és természetesen még semmit nem lehet sejteni az évjárat minőségéről. Mindenesetre a mesterségesen jó magasra “feltett” idei malmibúzaár vélhetően lassan kúszik majd lefelé, és aratásra, az új termés érkezése idejére 55-60.00 Ft/t körül áll be — legalábbis erre számítanak a termelők kora tavasszal. Ez értelemszerűen élelmiszer-drágulást jelent, ami egyébként már tavaly nyáron elkezdődött, és komoly nyomokat hagyott a magyar inflációs számokban. Ennek a folyamatnak a lassulása egyelőre nem is várható, amíg nem születnek meg az első idei terméseredmények. Józan logika mentén is következtethető, hogy nincs, ami megállítaná a gabonaárak emelkedését, illetve azok a feldolgozott élelmiszerek árába való átgyűrűzését…
A múlt év májusában bomlott meg a relatív rend, amikor különösen sok eső esett, majd az ár- és belvizek rontottak sokat a terméseredményeken. Júliusban ez már a világpiaci gabonaárakban is megmutatkozott — ebben az oroszországi szárazság és a tűzvész is közrejátszott –, amelyek megállíthatatlan emelkedésbe kezdtek, és a malmi búza esetében meg sem álltak az év végéig kialakult 80.000 Ft/t-ás szintig… Ezt követően a szeptember is hasonlóan alakult, ám a félelmek októberben beigazolódtak: sokkal erősebben jelentkezett az élelmiszerek árnyomása, és ekkor már a feldolgozott cikkek — főként a liszt és az étolaj — áraiban is megjelent a nyerstermékek drágulása. Az év utolsó hónapjai hasonlóan alakultak, idén januárban viszont elmaradt a várt drágulás, aminek oka, hogy a feldolgozott termékek áraiba való begyűrűzés nem folytatódott. Ennek hátterében egyelőre nem tudni, mi áll, és következtetéseket sem érdemes ebből levonni a következő hónapokat illetően…
Nincs hasonló piaci minta a közelmúltból
Ha az elmúlt évek tapasztalatai alapján akarunk következtetni a következő időszakra, akkor a 2007/2008-as év jó támpontnak bizonyulhat. Négy éve szintén világméretű drágulás következett be, ami a hazai mezőgazdaság rosz-szabb eredményeivel párosult. Az őszi hónapok hasonlóan alakultak, 2008 januárja meg hajszálpontosan megegyezett az idei helyzettel. A tavaszi adatok részben belesimultak, részben meghaladták az átlagot 2008-ban, májusban pedig jelentős drágulás történt, ami a primőrök megjelenése miatt jellemző. Nyárig nem is várható meglepetés, ám az új terméseredmények valamelyest befolyásolhatják az árak alakulását. Persze közel sem annyira, mint korábban, hiszen merőben más agronómiai körülmények és más meghatározó tényezők uralják a 2011. évet, ami ezt a logikus gondolatmenetet felboríthatja.
Az üzemanyagok drágulása a szállítási költségeken keresztül például befolyásolhatja az élelmiszerek árait, valamint arról sem szabad elfeledkezni, hogy tavaly az év második felében az energiaárakra kiszabott moratórium is kordában tartotta a drágulást…
Nem kerülhető el az árak további emelkedése
A gabonaárakról mindig nehéz pontosat mondani, hiszen a termelők — mint eladók — gyakran egyénileg szabják meg azt, és kis tételekre vonatkoztatják. Ennek híre a köztudatban kering, és sokszor megtévesztő számokat tartalmaz. Az viszont tény, hogy ezek a szintek rekordmagasságokban járnak. Több hullámban drágult a búza, a liszt és a takarmány, és március elején egy újabb emelés következett. A januári búza- és a kukoricadrágulás biztos, hogy megjelenik a liszt árában, a takarmányárak pedig szintén további emelés előtt állnak. Éppen ezért a drágulás mértéke attól függ, hogy ki — melyik feldolgozó — mikor vásárolt gabonát. Mondhatni, teljes a káosz, ami a termelői szektor számára azt jelenti, hogy nincs mihez tartani, nincs mivel tervezni a közeli jövőben. Annyi azonban szinte biztosra vehető, hogy ha maradnak a magas terményárak, akkor az input anyagok árának ehhez igazítása sem késik majd sokáig. Más kérdés, hogy drágulnak ennek kapcsán az alapvető élelmiszerek is, hiába termett meg a hazai szükséglet, amit a politika szívesen hangoztat…
Az állam ugyanakkor nem kíván beavatkozni a piaci folyamatokba, mivel az csak a spekulációt erősítené — mondják a szakminisztériumban. Ugyanilyen indokkal nem avatkozik be az állam a takarmánypiaci folyamatokba sem, mondván, hogy tavasszal amúgy is mérséklődnek az árak. Jelenleg azonban lehetetlen megbecsülni, hogy meddig mehetnek még felfelé, de feltehetően júniusig nem csökkennek.
Kitekintés az orosz gabonaágazatra
Az orosz búzatermesztés nemcsak a megtermelt és eladásra váró mennyiségi méretei, de az egyre jobb minőség kapcsán is tekintélyes pozíciót vívott ki Európa-szerte magának az utóbbi években. S ha már a 2010-es évben főszereplő lett a piacon, tekintsünk bele a búzaszektor dolgaiba, ami nem mellesleg a csekély magyar termés sorsára is hatással van. Miközben a magyar élelmiszer-gazdaságban is főszereplővé vált a búza — elsősorban a magas ára miatt –, addig a keleti területeken, úgy tűnik, még mindig a piaci technikák gyakorlása jelenti a gondot.
Szemmel láthatóan élvezi az orosz külkereskedelmi team, hogy diktálhat és főszerepet vállalhat ebben a számára új versenyszférában. Most mégis gondban vannak, mert úgy tűnik, hogy visszacsapott a múlt évben bevezetett orosz gabonaexport-tilalom. A vetésterület emiatt 2,3%-kal csökkent a tavalyihoz képest, és a 84 millió tonnásra tervezett termés egymillió tonnával kevesebb lesz, az előzetes esélylatolgatások szerint. A nyári aszály és tűzvészek után elrendelt kiviteli tilalom nyomán a gazdaságok bevételei is egyértelműen csökkentek.
Most az orosz piacon a világpiaci árnál 22%-kal olcsóbb a búza, miközben januárban 30%-kal volt drágább a dízelolaj az előző évinél, és egyes műtrágyák ára több mint 12%-kal emelkedett. Ezt csak tetézi, hogy az év végéig meg akarják hosszabbítani a júliusban lejáró kiviteli tilalmat. A tavalyi természeti katasztrófák előtt Oroszország volt a világ második legnagyobb búzaexportőre, az Egyesült Államok mögött, és nem titkolt szándékuk, hogy az elsőséget is szeretnék átvenni a közeljövőben. A tavaszi vetésterület éppen ezért nagyobb lehet, ha az orosz kormány a parasztok segítségére siet. Márpedig igyekszik, hiszen március elején újabb egymilliárd rubelnyi (35,5 millió dollár) hitelt nyújtanak a gazdaságoknak vetőmag és ugyanennyit műtrágya vásárlására, s emellett meg fogják tenni a “szükséges lépéseket” a műtrágyák áremelkedésének megfékezésére is. Fontos tehát a mezőgazdaság és főleg a kenyérgabona-termesztés felkarolása annak érdekében, hogy Oroszország jelentős tényező maradhasson az élelmiszer-ellátás piacán. Ez valószínűleg így is lesz, annál is inkább mert a magyar termesztéstechnológiának, vetőmagexportnak is köze van az orosz gabonatermelés eredményeihez. A feketeföldek “nem hazudnak”, és jobb híján a magyar kalászoságazatnak — azon belül is elsősorban a nemesítőknek — a távolabbi partnerek sikereivel kell vigasztalódniuk.
Gondok tehát mindenütt vannak, s ezeket alapvetően a kedvezőtlen termelési körülmények — időjárási, költség-hozam viszonyok, stb. — generálják, amit aztán a piac a maga sajátos eszközeivel általában felerősít, gyakran sokkal súlyosabbnak állítva be a történteket, mint ami a valóság. Kétségtelen persze, hogy a háborús gócokban végbemenő válságok, az olajár emelkedéséből származó üzemanyagár-változások és egyéb tényezők tovább bonyolítják az összefüggéseket. Lassan úgy tűnik, hogy legkevesebb közük a termelőknek lesz a mezőgazdasági termények árához és az abból induló változásokhoz. Ők tisztességesen végzik a munkájukat, és aligha feltételezhető a termelési folyamat során spekulatív szándék részükről — annál is inkább, mert a mennyiségek erre nem jogosítanak fel…
NZ.
