Esélylatolgatás a mezőgazdaságban

Címke: , ,
Kategória: Aktuális

Túl vagyunk a választásokon, amelyek nyomán az előre prognosztizált eredmény született. Az új kormány felállása után ismét elkezdődhet a munka az ország fellendítése érdekében, mégpedig a jobboldali, nyertes párt elképzelései szerint.

Esélylatolgatás a mezőgazdaságban

Túl vagyunk a választásokon, amelyek nyomán az előre prognosztizált eredmény született. Az új kormány felállása után ismét elkezdődhet a munka az ország fellendítése érdekében, mégpedig a jobboldali, nyertes párt elképzelései szerint.

A mezőgazdaságban temérdek a tennivaló; ezt eddig is tudtuk, de vajon az új elképzelések – az uniós szabályokkal harmóniában történő – megvalósítása meghozza-e a régen várt eredményeket? Ez a kérdés foglalkoztatja ma a hazai agrártársadalmat, amelynek összetétele rengeteget változott az utóbbi években. Megállíthatatlanul tört előre a koncentráció, amely sokaknak gazdagságot, még többeknek az elszegényedést, az ellehetetlenülést hozta. Utóbbiak körében sokakban – akik még vegetálnak – joggal fogalmazódik meg a kérdés, hogy kapnak-e elegendő segítséget. Támogatja-e az új kormány a korábbi gyakorlatának megfelelően a családi gazdaságokat, segíti-e a földtulajdon védelmét, az állami földek jobb hasznosítását?

Idehaza a választások előtti takarékos kampányban minden párt kijelentette hogy agrárprogramja alapján fejlesztené a mezőgazdaságot, de az egyes kérdéseket illetően mégis lényeges különbségek mutatkoztak. Aztán a választásokkal eldőlt, hogy ki valósíthatja meg ígéreteit.

Ami már körvonalazódik

Az ígéretekkel ma már úgy van az ország lakossága, hogy azokat szinte meghallgatásra sem tartja érdemesnek, a korábbi gyakorlat katasztrofálisan rossz „beváltási mutatói” miatt. A haladás előfeltétele azonban mégis a tervezés, a megvalósíthatónak tűnő elképzelések rendszerbe foglalása és hiteles módon a választók elé tálalása. Nos, ebben nem volt hiány most sem, igaz, közel sem volt a szakmai vitáktól olyan hangos a választás, mint az előző ciklusokban. Dr. Ángyán József professzor, a Fidesz egyik agrárpolitikusa arról nyilatkozott, hogy a kis és közepes családi gazdaságokat segítő agrárpolitikát kívánnak megvalósítani. Ennek érdekében a zsebszerződések ellen bevezetnék az állam elővásárlási jogát, az osztatlan közös tulajdonban lévő földeket pedig azonnal kiadnák, és bevezetnék a 25-50 éves, örökölhető földbérleti jogot.

A leköszönő államtitkár, Gőgös Zoltán az utolsó intézkedéseik egyikeként bejelentéssel élt április elején, miszerint elkezdték a földmoratóriumról szóló tárgyalásokat, amelyek értelmében a kormány eljuttatja a hosszabbítási kérelmet az unió illetékes bizottságainak. Azzal indokolta a moratórium meghosszabbítását, hogy a magyar földárak jelentősen elmaradnak a fejlett uniós tagállamok áraitól. Nálunk emellett kiemelkedően magas, 68-70% a bérelt terület aránya; a tulajdonosi szerkezet elaprózott, az átlag földterület nagysága 2 hektár, miközben a hazai gazdák jelentős versenyhátrányban vannak a nyugati társaikhoz képest.

A „termőföldért életjáradék” program ötödik ütemére április 19. és június 18. között lehet pályázatot benyújtani. A jogosultaktól legfeljebb 20 hektár külterületi termőföldet, max. 3 millió Ft értékben vásárol fel a Nemzeti Földalap; maximum 8,3 milliárd Ft értékben 18,5 ezer hektár termőföld megvásárlására van lehetőség.

A Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács döntése értelmében 43.000 hektár állami termőföld bérleti jogát hirdetik meg, mivel 600 termelő olyan bérleti szerződéssel rendelkezik, amely már lejárt vagy 2014. december 31. előtt fog lejárni; ezek a termelők a haszonbérleti szerződéseik megújítása nélkül nem lennének jogosultak az általuk elnyert AKG-támogatás igénybevételére. Ez pedig öt év alatt 25 milliárd Ft uniós támogatás elvesztésével járna.

A földkérdés utolsó híre, hogy eddig a román földek 3-5%-a került külföldi kézbe; a jelenlegi földár 3-5.000 euró hektáronként, míg Dániában 20.000 euróba kerül egy hektár föld. Ebből szinte következik az, hogy a legnagyobb földfelvásárlók a dán cégek.

Magyarországon szakmai körökben teljes az egyetértés – pártállástól függetlenül -, hogy a 2011. április 30-án lejáró moratóriumot további három évvel meg kell hosszabbítani.

Az optimális álláspont az lenne, ha az unió illetékesei a jövő év januárjában hoznának döntést az ügyről, hiszen a mára már elavult földtörvényt mindenképpen meg kell változtatni.

Túl takarékos pénzpiac

A magyar mezőgazdaság általános állapotáról, a növénytermesztés és állattenyésztés viszonyáról és az egyes ágazatok gondjairól rendszeresen jelennek meg elemzések. Az Agrárgazdasági Kutatóintézet szakemberei ennek megfelelően szintén állást foglalnak a magyar viszonyokkal kapcsolatban, és nemzetközi összehasonlításba helyezik észrevételeiket. Sajnos tanácsaikat, intelmeiket és prognózisaikat a gyakorlati mezőgazdaság nem akarja vagy nem tudja tudomásul venni, nem képes reagálni rá. Természetesen azt is látni kell, hogy Magyarország nem függetlenítheti magát – mezőgazdasága szempontjából sem – a világ közgazdasági folyamataitól. Alkalmazkodnunk kell, ugyanakkor fejlődnünk kellene, és ez a két megfelelés az utóbbi években nem akart sikerülni. A mezőgazdasági szaktárca, a szakmai elemzők, elméleti szakemberek hiába tudják, hogy mi lenne az üdvözítő, csak éppen a gyakorlatban nem tudják ilyen-olyan okok miatt elképzeléseiket érvényesíteni. A gazdaság mozgatórugója, a pénzpiac – évek óta megtapasztalható módon – nem alkalmazkodik a mezőgazdasághoz, nem látja a befektetései megtérülését biztosítottnak. Kimondatlanul is érezni, hogy nehezen akarják a pénzt a mezőgazdaságba kihelyezni, mert kockázatosnak látják ezt a befektetést, s ez a financiális nehézségek formájában rányomja bélyegét a gazdálkodás egészére, hatásai pedig jól érzékelhetőek a termésátlagok, a tejtermelés, a hústermelés csökkenésében, ami egyébként is felemás piaci szereplésünket tovább gyengíti…

Visszafogott vágyak

A mezőgazdasági termelők legalább olyan jól tudják, hogy mit kellene tenni az eredményesség érdekében, mint az elméleti szakemberek. A különbség csak az, hogy nekik cselekedniük kell, amikor tavasszal pirkadnak a földek, amikor eljön a vetésidő, amikor ellenek a tehenek vagy juhok, amikor a piacokon beáll a mozdulatlanság, és kényszerből híznak tovább az állatok, vagy éppen nem veszik a tejet. Szóval, más elmélkedni a bekövetkező kedvezőtlen hatásokról és más azonnal cselekedni. A parasztember egyéni intézkedési tervében ott vannak a megoldások akkor is, amikor a legrosszabbal kell szembenézni, amikor már nem lehet segítséget remélni. Ez a túlélés kampányterve, amely akkor lép életbe, amikor a felvásárlók széttárják a kezüket a tehetetlenségük jeleként, amikor az ügynökök hónapokra eltűnnek a környékről is, amikor már a mobiltelefonok is elérhetetlenek. Pedig akkor sem áll meg az élet; az állatnak takarmány kell, a mezei munkákat folytatni kell, mert a biológia ciklikussága következtében nincs lehetőség megállásra.

Ebből következik, hogy a magyar gazdálkodók csodákra lennének képesek, ha az uniós támogatásokat úgy és olyan nagyságrendben kapnák már, mint a 15-ök gazdái; ha a piaci viszonyok csak kicsivel kiszámíthatóbbak lennének, és jobban tervezhetnék a terményeik értékesítését. Ha a pénzintézetek nem csak a saját érdekeiket tartanák szem előtt; ha nem csak a saját extraprofitjukat számolgatnák, hanem a termelői szférában – reális felmérésekre alapozottan – segítenének a financiális gondok megoldásában.

A magyar gazdák jelentős hányada elindult azon az úton, amely a siker kockáival van kikövezve. Ők már boldogulnak, megerősödtek, és a nehéz éveket is képesek átvészelni. Ugyanakkor van egy olyan értelmes, feltörekvő és továbblépésre alkalmas/érdemes réteg, amely botladozik, amely segítségre szorul, utána viszont képes lehet a felzárkózásra. Utóbbiak segítése, támogatása elengedhetetlenül fontos lenne, hiszen a 300 ha-os gazdaság számos nyugati példa alapján életképes. Idehaza sincs ez sem másképp, csak biztosítani kell hozzá ugyanazokat a feltételeket, amelyeket más, fejlettebb országokban. Senki nem vonja kétségbe, és nem akarja elvenni a megerősödött magyar mezőgazdasági vállalkozások érdemeit. Sőt, például kell hogy szolgáljanak mások számára, a gépesítés, a földhasználat, a munkaerő-gazdálkodás, stb. szempontjából. Magyarországon a mezőgazdaság sokkal több embernek és családnak az eltartására alkalmas, mint ahogyan azt ma a statisztikai adatok mutatják. A jót, a működőképest vissza kell hozni a saját múltunkból, nem feltétlenül kell idegen gyakorlatot követni. A magyar mezőgazdaságot már többször is kitalálták idehaza magyar szakemberek; aligha szorulunk mások bábáskodásra vagy éppen utánzására – ilyen gondolatok forognak a magyar gazdálkodók fejében, amikor politikai változások mennek végbe. Most talán megint újraéled a remény azokban, akik közvetlenül vagy közvetve a csodálatos magyar földből szeretnének megélni.

NZ.

Ez a cikk a MezőHír 2010/05 - májusi számában jelent meg.



%d blogger ezt szereti:
http://wp.me/p6OYBQ-5y

-=oOo=-